Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-10 / 238. szám

Cj középület Szarvason Szánkás központjában már ké­szül az új járási-városi tanács­háza. A modern épület nagyban hozzájárul majd a városkép korszerűsödéséhez. Fotó: Demény Gyula Áru- és divatbemutatók a Centrum programjában Tszmck az if-jűságért Figyelemreméltó akciót indí­tott három Fejér megyei terme­lőszövetkezet: a kislángi Béke, a polgárdi Vörös Csillag és a szabadbattyáni Magyar—Szov­jet Barátság Tsz. A közös gaz­daságok elhatározták, hogy a X. pártkongresszus irányelvei­nek szellemében támogatják a hátrányos helyzetben levő fia­talok iskolán kívüli továbbkép­zését. A helyi könyvtárakban szakmai, esztétikai, etikai cso­portokat szerveznek, ahol peda­gógusok foglalkoznak a fiatalok­kal, és előkészítik őket a közép­iskolai tanulmányokra. A költ­ségeket a termelőszövetkezetek fedezik. Ezenkívül nagy gondot fordítanak a helyi könyvtárak állományának bővítésére is. A békéscsabai Centrum Aru­ház a háromnegyed évben 8,5 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolított le, mint az előző év hasonló időszakában. Fejlődésé, vei országosan a második leg­jobb áruház. A kereskedők kong. resszusi vállalást is tették, s az eddigi tapasztalatok szerint ezt teljesíteni tudják. Vállalták, hogy kilenc százalékos fejlődést érnek eL Ezt nagyban elősegítették azok a bemutatók, melyek az áruház programjában szerepelnek, s rendszeressé váltak. Október 5— 7-ig például Békéscsabán kávé­kóstolóval egybekötött kávéfőző- gép-bemutatót tartottak, mely­nek nagy sikere volt. Jelenleg is tart a különböző mosószerek be­mutatója, ezek közül igen nép­szerű a Dobbelmann elnevezésű holland univerzális szintetikus mosószer, mely kizárólag az áru. házban kapható. Tartottak házi divatbemutatót is, mégpedig — tekintettel a ko­rábban tapasztalt hűvös időjá- | rásra — különböző műanyag- és nemesszőrme bundákból. Ennek szintén nagy sikere volt a vá­sárlóközönség körében. Az áruház kapcsolatot tart vi_ dékkel. Már hagyomány, hogy egyes községekben, így Sarkadon és Telekgerendáson divatbemu­tató keretében mutatják be a szezonjellegű ruházati és divat­cikkeket. Ma például az áruház KISZ-szervezete Telekgerendá­son tart divatbemutatót saját manekenjeivel. Ezúttal az őszi kollekciót mutatják be a művé- lődési házban a helyi fiatalok­nak és érdeklődőknek. Tavasszal szintén tartottak itt egy alka­lommal bemutatót. Már felkészültek az áruház ve­zetői és dolgozói a téli forgalom­ra is. A negyedik negyedévben 15 százalékkal nagyobb árukész­lettel rendelkeznek, mint az elő­ző év hasonló időszakában. No­vember 1-én megkezdik a ha­gyományos téli játékvásárt, az árukészlet már a raktárban van. mintegy 500 ezer forint érték­ben. szóltam Dénesnek, hogy éjsza­ka vállalom az őrséget. Hattól tízig. Dénes nem beszélt le ró­la. Kevesen vagyunk s ötünk­re mindenképp rövidebb idő jut, mint négyre. Az éjszakák egyre hosszab­bak, a nappalok észrevehetően fogynak. Az idő is elromlott. Borús, szeles. Lassan tüzelőről kell gondos­kodnunk. A tanya környékén már összeszedtünk minden szá­raz gallyat, kórót, szárat. Nincs messze az erdő, csak éppen át kell menni a köves- útón. A határ a' tegnapelőtt! nagy vonulás után újra csendes. Ha holnap sem észlelünk mozgást, a hét végén megszervezzük a fahordást. Nemcsak én gyengélkedem. Beleznai a gyomrát rontotta el a halpörkölttel. Noha alig evett. Dini péká azt mondia, elgyen­gült a gyomra. Annyira hozzá­szokott a kásához, krumplihoz, káposztához, hogy nem bírja a zsírosabb ételt. A pörköltbe Széles nem tett zsírt. A halak voltak kövérek. A márna és két nagyobb tör­peharcsa. Harmadnapja nincs más té­ma, csak az én sikeres halfogá­som. A horgászat óta megnőtt a tekintélyem a fiúk szemében. — Andrisra kellene bízni, ő gondoskodna róla, hogy legyen mit együnk! — hozakodott elő Radnai tegnap este a vacsorá­nál a témával, ki tudja, há­nyadszor. — Minden másnap eimehetne horgászni, s mi úri módon élnénk! — Okos vágy — intette le Széles. — Azt hiszed, mindig kap a hal? — Akinek szerencséje van! Ha sejtenék, mennyire szé­gyellem én ezt a dicsőséget! Hogy elcserélném azért a mási­kért! Amit elmulasztottam. S amiről tegnapelőtt esbe óta annyit ábrándoztam. Valahogy igy: Széles és Bakos bácsi az 61 kifutójánál beszélgetnek. Én csöndben a hátuk mögé lopód- zom. — És tank? Hány tankot lát­tál? — hallom Bakos bácsi hangját. — A tankokat nem tudtam megszámolni. Százhúsz vagy százharminc lehetett — feleli Jóska. — Száznegyvennégy. Pontosan száznegyvennégy. Attól a perc­től, hogy megláttuk a hidat — vágom rá gyorsan. — Jár itt valaki? — szól hát­ra Bakos bácsi. — Igen. Andris. Varga And­ris. Az se bántana, ha megszidná­nak. amiért hallgatóztam.. In­kább haragudjanak, mint sem­mibe vegyenek. Most semmibe vesznek. Mert ki vagyok én? Varga András másodikos. Varga András, aki éjszaka is őrködik. Varga And­rás vezeti az őrsi naplót. Varga András bográcsnyi halat fog. Én tudom, hogy ez mind semmi­ség. Ahhoz képest, amit Dini péká, Széles, Beleznai tesz, de amiről ők nem beszélnek. Hogy mégis miért gyanítok egyet s mást? Mert hallgatóz­tam! (Folytatjuk) Bravó Signore! Ismerősöm a nyáron feleségével többek között ellátogatott Velencé­be is. A sok látnivalótól elfáradt feleség egy női útitársukkal együtt leült a híres szárnyas oroszlán lép­csőjére, pi henni. A fér) további sétára Indult, s közben egy élelmes olasz megszólí­totta, s felkínált neki egy arany­órát. Barátunk karjára mutatott: neki is van, nem kéri. Az olasz ez­után egy fényképezőgépet ajánlott. Az is van " mutatta márkás gépét. Az olaszt nem Olyan fából farag­ták, hogy abbahagyta volna porté­kái kínálását. Itt egy japán távcső, olcsón adom! Hazánkfia büszke örömmel mutat­ta Zeiss távcsövét. Az olasz homloka rdncbaszaladt, majd diadalmas örömmel benyúlt kabátja belső zsebébe és kivett egy szép aktfotót, megvételre kínálva. Ismerősöm szája fölig húzódott, felmutatott az oroszlán lépcsőjén pi­henő, kissé molett, de széparcú fe­leségére, meg a mellette ülő másik ! hölgyre: i —i odanézz, barátom, nekem ket­i tő is van! ■ « Az olasz összecsapta a kezét, s [ elkiáltotta magát: —i Bravó, bravó, Signorelli —tria * l 1970. OKTÓBER 10 * En^em már nem érdekel...? Régi iskolatársam vendégség­be hívott a múltkoriban. Szíves invitálás volt, csak éppen az indítóokot éreztem kicsit fur­csának. „Gyere el hozzánk, nézd meg mire vittük.” A városközponthoz közeli la­kónegyedben laknak, öröklakás­ban. Három szoba, összkomfort, gyönyörű. Nem irigylem tőle, mert az lenne a természetes, hogy minden négytagú család ilyen lakásban éljen, másrészt tudom, hogy a gyerekkorát az urasági közös konyha priccsén töltötte, sáson, a nagyapja bol­hás subájával takarózott. Azt ts megértem, hogy büsz­ke az új „birodalmára”, de... Le sem ültünk, máris mond­ta: „Nézz körül, móré vittük”. Kimentünk az előszobába. Ta­pétázott, ízléses, szép. örömöm­höz ennyi is elég lett volna, de meg kellett azt is tudnom, hogy maszek tapétakészítő kisiparos gyártmánya a tengerzöld „bőr­papír”, majd nyolcezer forint­ba került, — csak ez... A szo­bákról nem is beszélve. „Egy vagyon, öregem egy vagyon,”, A kertről megtudtam, hogy a bokrokat egy jónevű kertész nyírja, — nem akármilyen cser­jék. A garázsban melegvíz is van, ez is természetes lehet, jó do­log, csak a „körítés” volt fur­csa, annak önelégült hangneme. „No, mondd, kinek van manap­ság ilyen garázsa, öregem.” Megcsodáltuk a vajszínű Ford Escortot, bólogattam, hogy jó Ids kocsi. Nem találtathatott megfelelőnek a dicséret, mert a görgőkön csúszó garázsajtó el­húzása közben megjegyezte há­zigazdám, hogy „bizony öregem, nem Trabant ez!” Búcsúzáskor meghívtak hét­végi szalonnasütésre a nyaraló­jukba. Ahogy mondták, úgy adom vissza: „Kivesszük oda magunkat, öregem és nem bán­juk. ha az isten meghal is.” * A lakás szükséglet, a hűtőgép szükséglet, a gépkocsi is szük­séglet. De nem cél egyik sem, hanem eszköz. Mintha egvre többen összekevernék a két fo­galmat. Megvan a lakás, a ko­csi, a nyaraló és a vagyonköz- pontiságban gondolkodó embe­rek úgy vélik, elszakították a célszalagot, elhangzik a bűvös, oly rég áhított mondat: „Minde­nünk megvan, öregem, vittük valamire, nem bánom én, ha az isten meghal is”. S tényleg nem bánja... Félreértés ne essék: nagyon természetes folyamat, hogy az emberek jobban, kényelmeseb­ben akarnak élni. A jobb, szebb, nemesebb életmód a szocializ­mus építésének célja. De az anyagi jólét megfelelő tokára nem egyszerre jutának el a kü­lönböző társadalmi helyzetű em­berek. Az egyik család előbb, a másik később. De vajon azok a szerencsé­sebbek, akik már „átszakítot­ták” a vélt célszalagot, . nem gondolnak arra, — amikor azt mondják, hogy „én már leálltam öregem, nem töröm magam a melóval” —, hogy jólétükben a még téiszalag előtti emberek munkája is benne van. Sok-sok célszalag előtti ember szorgal­ma. odaadása... • Nagyon tanulságos beszélge­tést folytattam egy „nagymenőt vei”. A számok emberét jellem­ző pontossággal bizonygatta, hogy nálunk néhány százezer forint nagyságrendű pénznél nem lehet többet ésszerűen el­költeni. Ne vizsgáljuk, hogy ebben mennyi az igazság, hi­szen ez a „gond” nagyon keve­seket sújt, — ha probléma va­lahol egyáltalán... — ellenben meggondolkodtató — az előző­ekkel összefüggésben —, amit ezután mondott: „Ha nálunk megvan a jól berendezett lakás, a, hétvégi ház, a kocsi és szen­vedélytől mentes az ember, ha nem divathóbort, havonta szin­te pár száz forintból megélhet.” Még ebben sincs semmi rossz, de amit hozzátett, annak már társadalmi kihatása van: „Én is bedobtam a törülközőt, kivon­tam magam a tusakodásból. Annyit lezseren megkeresek mindenhol, hogy megéljek.” Csak szubjektív dolog lenne: nem szeretem ezeket a „nem bánom én, ha az isten meghal is” embereket. Kétségtelen, mindenkinek jo­ga a számára legmegfelelőbb életmódot folytatni, de csak addig, ameddig nem károsítja meg a társadalmat, amely biz­tosította számára az anyagi ja­vak megszerzésének útját. Maradjunk a leírt esetnél: volt iskolatársam taníttatása — diplomás az illető — százezrek­be került. Ezt a pénzt azok a munkások adták össze, akik akkoron elküldték őt szakérett­ségire, egyetemre. Dolgoztak, hogy ő és a többi százezer ta­nulhasson. Ez persze csak az alapvető társadalmi összefüggé­se a dolognak, de már így is érthető, hogy kiket hagynak cserben a „tőlem már az isten is meghalhat” emberek, alkik nem adják tudásuk legjavát a munkájukkal, akik hátat fordí­tanak a közéletnek, nem har­colnak a szocialista demokrácia legjobb érvényesüléséért, akik nem szegülnek szembe a társa­dalma fejlődést lassító buta kis­királyokkal, pedig megtehetnék. Tiszai Lajos Értesítjük kedves Vendégeinket, hogy a Gyulai Várfürdő fedett fürdőjében 1970. október 12-től kezdődően a téli időszakban, a kulturáltabb fürdés megvalósítása érdekében kétműszakos üzemeltetésre térünk át Reggel 7-től du. 1-ig, valamint du. 2-től este 8-ig vehetik a kedves vendégek igénybe a fürdő szolgáltatásait. A közbeeső időben vízcserét, takarítást végzünk. A fedett sportmedencében minden hétfőn és csütörtö­kön a délutáni műszakban a sportolni vágyó vendé, gek részére 28 fokos vizet adunk. A kádfürdő változatlanul reggel 8-tól este 8 -ig fo­lyamatosan,, a gyógyászat reggel 8-tól du. 4-lg folya. matosan áll a vendégek rendelkezésére. Nagyobb higiéniával, kulturáltabb kiszolgálással, me­leg helyiségekkel várjuk kedves Vendégeinket a tél folyamán. GYULAI VÍZMÜVEK J /

Next

/
Oldalképek
Tartalom