Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-10 / 238. szám
Cj középület Szarvason Szánkás központjában már készül az új járási-városi tanácsháza. A modern épület nagyban hozzájárul majd a városkép korszerűsödéséhez. Fotó: Demény Gyula Áru- és divatbemutatók a Centrum programjában Tszmck az if-jűságért Figyelemreméltó akciót indított három Fejér megyei termelőszövetkezet: a kislángi Béke, a polgárdi Vörös Csillag és a szabadbattyáni Magyar—Szovjet Barátság Tsz. A közös gazdaságok elhatározták, hogy a X. pártkongresszus irányelveinek szellemében támogatják a hátrányos helyzetben levő fiatalok iskolán kívüli továbbképzését. A helyi könyvtárakban szakmai, esztétikai, etikai csoportokat szerveznek, ahol pedagógusok foglalkoznak a fiatalokkal, és előkészítik őket a középiskolai tanulmányokra. A költségeket a termelőszövetkezetek fedezik. Ezenkívül nagy gondot fordítanak a helyi könyvtárak állományának bővítésére is. A békéscsabai Centrum Aruház a háromnegyed évben 8,5 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolított le, mint az előző év hasonló időszakában. Fejlődésé, vei országosan a második legjobb áruház. A kereskedők kong. resszusi vállalást is tették, s az eddigi tapasztalatok szerint ezt teljesíteni tudják. Vállalták, hogy kilenc százalékos fejlődést érnek eL Ezt nagyban elősegítették azok a bemutatók, melyek az áruház programjában szerepelnek, s rendszeressé váltak. Október 5— 7-ig például Békéscsabán kávékóstolóval egybekötött kávéfőző- gép-bemutatót tartottak, melynek nagy sikere volt. Jelenleg is tart a különböző mosószerek bemutatója, ezek közül igen népszerű a Dobbelmann elnevezésű holland univerzális szintetikus mosószer, mely kizárólag az áru. házban kapható. Tartottak házi divatbemutatót is, mégpedig — tekintettel a korábban tapasztalt hűvös időjá- | rásra — különböző műanyag- és nemesszőrme bundákból. Ennek szintén nagy sikere volt a vásárlóközönség körében. Az áruház kapcsolatot tart vi_ dékkel. Már hagyomány, hogy egyes községekben, így Sarkadon és Telekgerendáson divatbemutató keretében mutatják be a szezonjellegű ruházati és divatcikkeket. Ma például az áruház KISZ-szervezete Telekgerendáson tart divatbemutatót saját manekenjeivel. Ezúttal az őszi kollekciót mutatják be a művé- lődési házban a helyi fiataloknak és érdeklődőknek. Tavasszal szintén tartottak itt egy alkalommal bemutatót. Már felkészültek az áruház vezetői és dolgozói a téli forgalomra is. A negyedik negyedévben 15 százalékkal nagyobb árukészlettel rendelkeznek, mint az előző év hasonló időszakában. November 1-én megkezdik a hagyományos téli játékvásárt, az árukészlet már a raktárban van. mintegy 500 ezer forint értékben. szóltam Dénesnek, hogy éjszaka vállalom az őrséget. Hattól tízig. Dénes nem beszélt le róla. Kevesen vagyunk s ötünkre mindenképp rövidebb idő jut, mint négyre. Az éjszakák egyre hosszabbak, a nappalok észrevehetően fogynak. Az idő is elromlott. Borús, szeles. Lassan tüzelőről kell gondoskodnunk. A tanya környékén már összeszedtünk minden száraz gallyat, kórót, szárat. Nincs messze az erdő, csak éppen át kell menni a köves- útón. A határ a' tegnapelőtt! nagy vonulás után újra csendes. Ha holnap sem észlelünk mozgást, a hét végén megszervezzük a fahordást. Nemcsak én gyengélkedem. Beleznai a gyomrát rontotta el a halpörkölttel. Noha alig evett. Dini péká azt mondia, elgyengült a gyomra. Annyira hozzászokott a kásához, krumplihoz, káposztához, hogy nem bírja a zsírosabb ételt. A pörköltbe Széles nem tett zsírt. A halak voltak kövérek. A márna és két nagyobb törpeharcsa. Harmadnapja nincs más téma, csak az én sikeres halfogásom. A horgászat óta megnőtt a tekintélyem a fiúk szemében. — Andrisra kellene bízni, ő gondoskodna róla, hogy legyen mit együnk! — hozakodott elő Radnai tegnap este a vacsoránál a témával, ki tudja, hányadszor. — Minden másnap eimehetne horgászni, s mi úri módon élnénk! — Okos vágy — intette le Széles. — Azt hiszed, mindig kap a hal? — Akinek szerencséje van! Ha sejtenék, mennyire szégyellem én ezt a dicsőséget! Hogy elcserélném azért a másikért! Amit elmulasztottam. S amiről tegnapelőtt esbe óta annyit ábrándoztam. Valahogy igy: Széles és Bakos bácsi az 61 kifutójánál beszélgetnek. Én csöndben a hátuk mögé lopód- zom. — És tank? Hány tankot láttál? — hallom Bakos bácsi hangját. — A tankokat nem tudtam megszámolni. Százhúsz vagy százharminc lehetett — feleli Jóska. — Száznegyvennégy. Pontosan száznegyvennégy. Attól a perctől, hogy megláttuk a hidat — vágom rá gyorsan. — Jár itt valaki? — szól hátra Bakos bácsi. — Igen. Andris. Varga Andris. Az se bántana, ha megszidnának. amiért hallgatóztam.. Inkább haragudjanak, mint semmibe vegyenek. Most semmibe vesznek. Mert ki vagyok én? Varga András másodikos. Varga András, aki éjszaka is őrködik. Varga András vezeti az őrsi naplót. Varga András bográcsnyi halat fog. Én tudom, hogy ez mind semmiség. Ahhoz képest, amit Dini péká, Széles, Beleznai tesz, de amiről ők nem beszélnek. Hogy mégis miért gyanítok egyet s mást? Mert hallgatóztam! (Folytatjuk) Bravó Signore! Ismerősöm a nyáron feleségével többek között ellátogatott Velencébe is. A sok látnivalótól elfáradt feleség egy női útitársukkal együtt leült a híres szárnyas oroszlán lépcsőjére, pi henni. A fér) további sétára Indult, s közben egy élelmes olasz megszólította, s felkínált neki egy aranyórát. Barátunk karjára mutatott: neki is van, nem kéri. Az olasz ezután egy fényképezőgépet ajánlott. Az is van " mutatta márkás gépét. Az olaszt nem Olyan fából faragták, hogy abbahagyta volna portékái kínálását. Itt egy japán távcső, olcsón adom! Hazánkfia büszke örömmel mutatta Zeiss távcsövét. Az olasz homloka rdncbaszaladt, majd diadalmas örömmel benyúlt kabátja belső zsebébe és kivett egy szép aktfotót, megvételre kínálva. Ismerősöm szája fölig húzódott, felmutatott az oroszlán lépcsőjén pihenő, kissé molett, de széparcú feleségére, meg a mellette ülő másik ! hölgyre: i —i odanézz, barátom, nekem keti tő is van! ■ « Az olasz összecsapta a kezét, s [ elkiáltotta magát: —i Bravó, bravó, Signorelli —tria * l 1970. OKTÓBER 10 * En^em már nem érdekel...? Régi iskolatársam vendégségbe hívott a múltkoriban. Szíves invitálás volt, csak éppen az indítóokot éreztem kicsit furcsának. „Gyere el hozzánk, nézd meg mire vittük.” A városközponthoz közeli lakónegyedben laknak, öröklakásban. Három szoba, összkomfort, gyönyörű. Nem irigylem tőle, mert az lenne a természetes, hogy minden négytagú család ilyen lakásban éljen, másrészt tudom, hogy a gyerekkorát az urasági közös konyha priccsén töltötte, sáson, a nagyapja bolhás subájával takarózott. Azt ts megértem, hogy büszke az új „birodalmára”, de... Le sem ültünk, máris mondta: „Nézz körül, móré vittük”. Kimentünk az előszobába. Tapétázott, ízléses, szép. örömömhöz ennyi is elég lett volna, de meg kellett azt is tudnom, hogy maszek tapétakészítő kisiparos gyártmánya a tengerzöld „bőrpapír”, majd nyolcezer forintba került, — csak ez... A szobákról nem is beszélve. „Egy vagyon, öregem egy vagyon,”, A kertről megtudtam, hogy a bokrokat egy jónevű kertész nyírja, — nem akármilyen cserjék. A garázsban melegvíz is van, ez is természetes lehet, jó dolog, csak a „körítés” volt furcsa, annak önelégült hangneme. „No, mondd, kinek van manapság ilyen garázsa, öregem.” Megcsodáltuk a vajszínű Ford Escortot, bólogattam, hogy jó Ids kocsi. Nem találtathatott megfelelőnek a dicséret, mert a görgőkön csúszó garázsajtó elhúzása közben megjegyezte házigazdám, hogy „bizony öregem, nem Trabant ez!” Búcsúzáskor meghívtak hétvégi szalonnasütésre a nyaralójukba. Ahogy mondták, úgy adom vissza: „Kivesszük oda magunkat, öregem és nem bánjuk. ha az isten meghal is.” * A lakás szükséglet, a hűtőgép szükséglet, a gépkocsi is szükséglet. De nem cél egyik sem, hanem eszköz. Mintha egvre többen összekevernék a két fogalmat. Megvan a lakás, a kocsi, a nyaraló és a vagyonköz- pontiságban gondolkodó emberek úgy vélik, elszakították a célszalagot, elhangzik a bűvös, oly rég áhított mondat: „Mindenünk megvan, öregem, vittük valamire, nem bánom én, ha az isten meghal is”. S tényleg nem bánja... Félreértés ne essék: nagyon természetes folyamat, hogy az emberek jobban, kényelmesebben akarnak élni. A jobb, szebb, nemesebb életmód a szocializmus építésének célja. De az anyagi jólét megfelelő tokára nem egyszerre jutának el a különböző társadalmi helyzetű emberek. Az egyik család előbb, a másik később. De vajon azok a szerencsésebbek, akik már „átszakították” a vélt célszalagot, . nem gondolnak arra, — amikor azt mondják, hogy „én már leálltam öregem, nem töröm magam a melóval” —, hogy jólétükben a még téiszalag előtti emberek munkája is benne van. Sok-sok célszalag előtti ember szorgalma. odaadása... • Nagyon tanulságos beszélgetést folytattam egy „nagymenőt vei”. A számok emberét jellemző pontossággal bizonygatta, hogy nálunk néhány százezer forint nagyságrendű pénznél nem lehet többet ésszerűen elkölteni. Ne vizsgáljuk, hogy ebben mennyi az igazság, hiszen ez a „gond” nagyon keveseket sújt, — ha probléma valahol egyáltalán... — ellenben meggondolkodtató — az előzőekkel összefüggésben —, amit ezután mondott: „Ha nálunk megvan a jól berendezett lakás, a, hétvégi ház, a kocsi és szenvedélytől mentes az ember, ha nem divathóbort, havonta szinte pár száz forintból megélhet.” Még ebben sincs semmi rossz, de amit hozzátett, annak már társadalmi kihatása van: „Én is bedobtam a törülközőt, kivontam magam a tusakodásból. Annyit lezseren megkeresek mindenhol, hogy megéljek.” Csak szubjektív dolog lenne: nem szeretem ezeket a „nem bánom én, ha az isten meghal is” embereket. Kétségtelen, mindenkinek joga a számára legmegfelelőbb életmódot folytatni, de csak addig, ameddig nem károsítja meg a társadalmat, amely biztosította számára az anyagi javak megszerzésének útját. Maradjunk a leírt esetnél: volt iskolatársam taníttatása — diplomás az illető — százezrekbe került. Ezt a pénzt azok a munkások adták össze, akik akkoron elküldték őt szakérettségire, egyetemre. Dolgoztak, hogy ő és a többi százezer tanulhasson. Ez persze csak az alapvető társadalmi összefüggése a dolognak, de már így is érthető, hogy kiket hagynak cserben a „tőlem már az isten is meghalhat” emberek, alkik nem adják tudásuk legjavát a munkájukkal, akik hátat fordítanak a közéletnek, nem harcolnak a szocialista demokrácia legjobb érvényesüléséért, akik nem szegülnek szembe a társadalma fejlődést lassító buta kiskirályokkal, pedig megtehetnék. Tiszai Lajos Értesítjük kedves Vendégeinket, hogy a Gyulai Várfürdő fedett fürdőjében 1970. október 12-től kezdődően a téli időszakban, a kulturáltabb fürdés megvalósítása érdekében kétműszakos üzemeltetésre térünk át Reggel 7-től du. 1-ig, valamint du. 2-től este 8-ig vehetik a kedves vendégek igénybe a fürdő szolgáltatásait. A közbeeső időben vízcserét, takarítást végzünk. A fedett sportmedencében minden hétfőn és csütörtökön a délutáni műszakban a sportolni vágyó vendé, gek részére 28 fokos vizet adunk. A kádfürdő változatlanul reggel 8-tól este 8 -ig folyamatosan,, a gyógyászat reggel 8-tól du. 4-lg folya. matosan áll a vendégek rendelkezésére. Nagyobb higiéniával, kulturáltabb kiszolgálással, meleg helyiségekkel várjuk kedves Vendégeinket a tél folyamán. GYULAI VÍZMÜVEK J /
