Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-06 / 234. szám

Megpecsételő dött-e a 9,kisgimnáziumok99sorsa? A Bl? KBS megyei Népújság | 1970. szeptember 5-i számában Szatmári Gábor igazgatóhelyet­tes Egy „kisgimnázium” védel­mében c. írásban bemutatja, hogy a körösladányi gimnázium létrehozása óta milyen szerepet töltött be a község kulturális arculatának formálásában, a fi­zikai dolgozó szülők tehetséges gyermekei felsőfokú intézetek­ben való továbbtanulásának elő­készítésében. Talán nem járok messze az igazságtól, ha ezen megállapításokat kiegészítve megjegyzem: A 140 érettségizett tanuló közül jó néhányan első­sorban azért vállalták a közép­iskolai tanulmányokkal járó ne­hézségeket, mert az iskola hely­ben volt Számunkra ez sem le­het közömbös, mint ahogyan az sem, hogy a mindennapok áldo­zatos munkája mellett; — több általános iskolai ne­velő az egyetemi tanulmányokat is befejezte; — egyes nevelők, nem szakos létükre, a gyermekek érdekében olyan szintre fejlesztették idegen nyelvi tudásukat, hogy a nyelv tanítása már egyre kevesebb problémát jelent; , — az öntevékeny szertárfej­lesztésben is szép eredményeket értek el (pl. az élein biológia­szertárt nagyobb iskoláink is szívesen elfogadnák). AZ ISKOLÁK vezetőinek, ne­velőinek, a községek vezetői­nek és dolgozódnak .az ifjúság­nak áldozatos és kitartó mun­kálkodásai nélkül az elért szép eredményekről —, melyek az értelem mellett a „szív és lel­kesedés” diadalát is jélentük —, most nem tudnánk számot adni. A „rögös úton” kezdettől fogva csak az átlagosnál nagyobb „energiabefektetéssel" lehetett haladni, s nem csodálom, ha a megtett útra visszatekintve a munkák részesei aggódva vár­nak minden újabb iskolai tan­évet Helyükben, talán én ma­gam is így lennék, s nehezen érteném meg az okjefctív szük­ségszerűségekből fakadó olyan intézkedéseket, amelyek vég­ső soron a ^dsgimnázáumok” felszámolásához vezetne. Ha ezt nem tennénk, vétenénk iskola- politikánk és ebből eredően if­júságunk edlen. Többe® felve­tik: miért hoztuk létre ezeket a Jkisgimnáziurnokat és szakkö­zépiskolákat”, ha működésüket — 10 éves eredményes munka után — tovább nem engedélyez­zük? Mindenki előtt ismeretes, hogy az 1960-as évek elején ugrás­szerűen megnőtt az általános is­kolát végzett, s ezzel párhuza­mosan a középiskolába irányuló tanulók száma. A megnöveke­dett igényeket a „régi” közép­iskolák tantermi ellátottságuk és a kollégiumi férőhelyek szű­kös volta miatt nem tudták ki­elégítem, s ha a segítség gyors módját nem találták volna meg, akkor abban az időben nagyon sok munkás—paraszt fiatal ma­radt volna ki a középiskolákból. GYORS, de szükségszerű meg­oldásként megyénk 11 községé­SIMAGÉPES DOLGOZÓKAT. SEGÉDMUNKÁSOKAT, KAZÁNHÁZI SEGÉDMUNKÁST, TAKARÍTÓNŐKET FELVESZ a Férfi Fehér nemögyár Békéscsabai gyára A eBÉMssm 1870. OKTÓBER 6. ben általános iskolával közös­igazgatású gimnáziumokat, illet­ve szakközépiskolákat .szervez­tünk. Már 1965-ben felvetődött: csak azok a „kisgimnáziumok” lesznek életképesek, amelyek fel tudnak fejlődni legalább 8 ta­nulócsoportos iskolákká. Az el­múlt 5 év igazolta, hogy a de­mográfiai hullám felfutása ide­jén ezek az iskolák jó szolgála­tot tettek a művelődésügynek, de hosszú távon nem képesek benépesíteni az induló első osz­tályokat. (Hét iskolában ezért szűnt meg. illetve megszűnőben van a középiskolai képzés. Az elmúlt évek során az is bebi­zonyosodott. hogy az elért ered­mények mellett kezdettől fogva több probléma megoldása, illet­ve megoldatlansága okozott gon­dot. O Az általános iskolai osz­tályok helyén és terhére hozták létre a középiskolai osz­tályokat, s ennek következté­ben tovább súlyosbodott a már meglevő tanteremhiány, szapo­rodott a váltakozó rendszerű ta_ nításba bekapcsolt általános is­kolai osztályok száma, vagy nö­vekedett az elhelyezésben meg­levő „szétszórtság”. O A középiskolai osztályok­ban kezdetben az általá­nos iskolából elvont szaktaná­rok tanítottak, ami tovább ron­totta az általános iskolai szakos- ellátottságot. Később ugyan nagyjából kialakult ezen közép­iskolák törzsgárdája (a második idegen nyelv, valamint a fizika­szakos ellátottság ma sem tel­jesen megfelelő), ekkor vi­szont a szakosok megfelelő fog­lalkoztatása okozott újabb prob­lémát. O A , „kisgimnáziumok” szemléltető es2közeivel való ellátottsága a fejlődés, a gyarapodás ellenére máig sem kielégítő, ami azt eredményezi, hogy a szilárd tárgyi tudást csak nagyobb energiabefektetés­sel tudják biztosítaná. Ez aka­ratlanul is tovább növeli a ta­nulók és a nevelők megterhelé­sét O A szakmunkásképző-inté - 5 zetak, valamint a szakkö- « zépiskolai hálózat fejlesztése kő- ■ vetkezte ben tovább csökken a • gimnáziumba irányuló tanulók jj számg, s ezen „kisgimnáziumok- i ban” egyre több gondot jelent ; az első osztályok benépesítése. « (20—3(1 fővel ma még nem gaz- ; das ágas első osztályt indítani, ■ bár aÄ' lenne az ideális.). A FELSOROLTAK alapján nem nehéz arra következtetni, hogy a szép eredmények ellené­re is vannak olyan pontok, ame­lyeken objektív okok következ­tében nem tudunk segíteni. A tudományos-technikai for­radalom korszaka, a társadalmi fejlődés jelenlegi üteme megkö­veteli, hogy középiskolánkból olyan korszerűen művelt fiata­lok kerüljenek ki, akik: — tisztában vannak a termé­szeti és társadalmi fejlődés leg­fontosabb és legalapvetőbb tör­vényszerűségeivel, képesek egyetemi tanulmányok folytatá­sára; — középiskolai tanulmányaik befejeztével a termelésben is megállják helyüket, képesek a gyors változások követésére. A követelmények megvalósítá­sa a tanítás — tanulás folyama­tának korszerűsítését, a tanulók aktív tevékenykedtetését és ez­zel párhuzamosan a tárgyi felté­telek ugrásszerű javítását igény, li. (Tantermek, előadótermek, jól felszerelt szertárak, stb.) A kivánalmaknak jelenlegi gazda­sági lehetőségeink mellett csak akkor tudunk megfelelni, ha erőinket koncentrálj uk, s e munkában egy pillanatra sem hagyjuk figyelmen kívül a gaz­daságosság elvét. Ez viszont azt diktálja, hogy elsősorban a na-, gyobb középiskolák tárgyi fel­szerelését javítsuk, mert ezt ke­vesebb anyagi befektetéssel meg tudjuk valósítani, s a felszaba­duló összegeket kollégiumok bő­vítésére, létesítésére fordíthat­juk. Természetes, hogy ez a fej­lesztés csak fokozatosan tör­ténhet, s máról-holnapra nem alakulnak ki az igényeknek megfelelő iskolacentrumok. A MŰVELŐDÉSÜGYI Mi­nisztérium, az MSZMP megyei bizottsága és a megyei tanács állásfoglalása értelmében míg a kollégiumi és középiskolai háló. zatunk olyan szintre nem fejlő­dik, hogy valamennyi középis­kolába jelentkező tanulót felve­hessünk, a jogos kollégiumi igé­nyeket kielégíthessük, addig a „kisgimnáziumok” működését — ha a szükséges tanulólétszámot tudják biztosítani —, lehetővé kell tenni még akkor is, ha ez nem gazdaságos. A fentiékből kivetkezik, hogy a körösladányi, és a többi „kis­gimnázium” még néhány évig indíthat első osztályt, de hosszú­távú működésre már nem lehet számítani. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy lemondunk a körösladányi, az eleki és a tót­komlósa tanulókról. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy e „kisgimnáziumok” megszűnése után se csökkenjem a középisko­lába kerülő tanulók száma. Gondoskodni szándékozóink ezen iskolákban tanító középiskolai tanárokról is, s a lehetőségekhez mérten mindent megteszünk azért, hogy a jól dolgozó neve­lők továbbra is középiskolában taníthassanak —, ha ezt ők is vállalják. E sorokat a reálisan várható helyzet ismertetésére szántam. Bízom abban, hogy a hivatásu­kat szerető nevelők munkájában az ismertetett gondolatok hatá­sára sem következik be vissza­Szak Bálint a megyei művelődésügyi osztály főelőadója Műszeres a társadalombiztosítás Ünnepély a MEDOSZ-székházban A Szakszervezetek Békés me­gyei Tanácsa és a Társadalom- biztosítási Igazgatóság ünnepé­lyes megemlékezést tartott teg­nap délelőtt Békéscsabán, a MEDOSZ-székházban, a szak- szervezeti társadalombiztosítás 20. évfordulója alkalmából. A jubileumi ünnepségen részt vett Laszka Géza, a Társada­lombiztosítási Főigazgatóság osztályvezetője, Babák György, a városi tanács vb elnökhelyet­tese, a szakszervezetek és más társadalmi szervek képviselői. Sorbán József igazgató megnyi­tója után dr. Takács Lőrincz, az SZMT titkára mondott ünne­pi beszédet. Többek között azokról a változásokról beszélt, melyek a felszabadulást követő években történtek a társada­lombiztosításban, különösen hangsúlyozva az SZTK munká­ját, amely 1950-ben alakult meg több biztosítási szén’ ösz- szevonásával. A fejlődés üteme ettől kezdődően rohamos volt. Ma a megyében a lakosság 98 százaléka biztosított. A szolgál­tatások köre is kiterjedt. Az ünnepi beszéd után fel­szólalt Laszka Géza is, aki a Társadalombiztosítási Főigazga­tóság nevében köszönetét fejez­te ki az SZTK dolgozóinak és társadalmi aktíváinak az eddig végzett munkáért. A főigazgatóság az idén léte­sített először törzsgarda-jelvé- nyeket, melyeket a 15, 20 és 25 évi munka elismeréséül adtak át a legrégibb dolgozóknak, s az ezzel járó pénzjutalommal. Ezenkívül jubileumi ajándék- tárgyat is, az úgynevezett „Bá­nyász társadalmi ládát” adomá­nyozták. összesen kilencen kap­tak arany-, tizenegyen ezüst- és huszonketten bronzjelvényt. Márki Sándor-iinnepség Kétegyhásán Szülőfalujában, Kétegyházán Márki Sándorra emlékeznek ma, október 6-án. Ünnepi ülésen dr. Székely György egyetemi tanár méltatja a kiváló történész sze­mélyiségót. tevékenységét, majd átadják a Márki Sándor emlék- plakettet, amellyel minden alka. lommal egy jelentős honisme­reti-helytörténetí munkát végző tudóst tüntetnek ki. Ebben az esztendőben dr. Banner Jánost Délután Márki Sándor szülőhá­zán emléktáblát lepleznék le és megkoszorúzzák a Márki-emlék­művet A nap programjának be­fejező eseménye a nemzetiségi emlékszoba megnyitása. •iiMnmiiiiiiiiiimiiiiiiniiiniiiiiHiiiiiiiiMiiiHiiiiiiiimiiiiMHiiiHHHír ■■■■■■■■■MmaasaaaauaaaauMaBM Pefrovácz István Szombatra péntek Regény Fontos, hogy bennünket ne há­borgassanak a németek! Egyik este megnéztem a ma­lackáimat. Sokat nőttek az alatt a két hét alatt, amíg mi az is­kolában voltunk. Kieresztettem őket az udvarra, hadd futkároz. zanak kicsit Bakos bácsi a hálókamrájához vezető falépcső aljában ült. Kedvetlennek látszott, nem szólt hozzám, csak amikor már jöttem volna éL — Te, fiam! — A nevem nem jutott eszébe, pedig kétszer is megmondtam neki. — A Széles fiú visszajött veletek? — Vissza, Bakos bácsi! — Küldd á!t Hírem volna • számára. Arra gondoltam, Széles az apjától kapott üzenetet, akit mindjárt a háború első évében kivittek a frontra. Hamarosan eltűnt. Ezt meg is írták a csa- Iádnak. Most nyáron viszont, már itt voltunk tűzőrségben, ér­tesítés jött, hogy Szeles Ferenc munkaszolgálatos meghalt Sajnáltuk Jóskát, Dini péká megpróbálta rávenni, menjen szabadságra, de legalább a gyászmisén vegyen részt, amit apja lelki üdvéért mondanak. Hanem ő egyre csak azt hajto­gatta: az apja 0 tudja, hogy él! És visszajön. Nem viselt fekete szalagot, nem búsult. Mókázott, viccelt, játékosabb volt, mint bármikor. Jóska különben is vidám alap. természetű. Tudott-e tényleg valamit vagy egyszerűen nem akart belenyu­godni apja halálhírébe? Soha nem árulta el Mióta Bakos bácsi a szomszé­dunkban él, nekem is meggyő­ződésem, hogy Széles tudja, mi van az apjával. Talán éppen Ba­kos bácsi hozott róla hírt. Mi másért kereste volna i (le­érkezése napján azonnal Szé­lest? Hogy most ismét beszélni akar vele, annak is oka lehet. S ha az élőáráé tem nem csal, baljós oka. Jóska azonnal átszaladt a ta­nyáshoz. Távozását senki nem vette észre, azt se, mikor ért visza. Talán csak nekem tűnt fél, hogy egész este Dini pékát ke­rülgette. S hogy miről beszélget­tek, kikövetkeztettem abból a két mondatból, amit akaratla­nul is hallottam. — Orvost kellene hívni, ■— nógatta Dinit Jóska. Dini nagysokára válaszolt — Veszélyes. Nagyon veszé­lyes. Reggel Török nem érezte jól magát. Dini péká megmérte a lázát, állottvizes borogatást tett a homlokára s szélest kerékpár­ral beparancsolta orvos apjáért a városba. — Egyszerűbb lenne Törököt hazaküldeni, — hangoskodott Bőrösök. — Még ápoljuk is? — Majd apám eldönti, haza- megy-e vagy sem — tartott ki elhatározása mellett Dini péká. — Jobb, ha bennünket is meg­vizsgál Éppen elkészültünk a takarí­tással — Kelemen ötödikes a tanyaház környékét is felseper- tette velünk — amikor alacsony Csepel motorkerékpárján bepö­fögött a tanyaudvarba Soltész doktor úr. Dini elébe sietett. Nem ugrott a nyakába, nem is csókolták meg egymást, ahogy az szokás, ha apa és fia találkoznak. Kezet fogtak. Mint két férfi Soltész doktor úr fél fejjel alacsonyabb hatodikos gimna­zista fiánál Kia kecskeszakállt visel Börcsök sorakoztatott bennün­ket, s vigyázz-lépésben a doktor úr elé masírozott. Jelentett. A doktor úr mosolyogva rácsodál­kozott, azután szó nélkül be­ment a szobába, a beteghez. — Tüdőgyulladás. Es mell- hártya... Haza kell szállítani! — jelent meg nem sokkal később a tornácon. — No, lássalak ben­neteket! — fordult hozzánk, — Levetkőzni, derékig! És sorra vizsgált mindenki^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom