Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-04 / 233. szám
Békés megye polgári védelme Sarkadl emlékek Emeltebb szinten Hazánkban 1959-ben kezdődött a polgári védelmi szervezetekbe be nem osztott lakosság kiképzése. Ennek formája a 10, majd később 15 órás tájékoztató oktatás volt, amelyen az állampolgárok megismerték a korszerű támadófegyvereket, az ellenük való védekezés és a következményei megszüntetésének módjait. Megyénk lakosságának több mint fele végezte el e tanfolyamokat, amelyek megteremtették az alapját egy új, magasabb színvonalú, tartalmában és jellegében eltérő oktatási formának. A közelmúltban jelent meg a Polgári Védelem Országos Parancsnokának 21/1970. számú utasítása a lakosság polgári védelmi kiképzéséről. A legfőbb eltérés, amelyet a fenti jogszabály rögzít — amíg az előzőeken a részvétel önkéntes volt, ezen a megjelenés kötelező. A kiképzés célja: „— a polgári védelmi oktatási, illetőleg tájékoztatási formákban eddig szerzett ismeretek alapján a támadófegyverek használatának következményeként várható veszteségek megelőzésével, illetőleg csökkentésével, valamint háborús körülmények között a lakosság életkörülményeinek biztosítása." A megszervezés és végrehajtás főbb alapelveit az alábbiak szerint foglalja össze: „Valamennyi, a kiképzésben részvételre kötelezett állampolgárt fel kell készíteni az ön- és kölcsönös segélynyújtásra, a megelőző védelmi rendszabályok megvalósítására; az állam- igazgatási és más állami szerveknél, továbbá a termelő és szolgáltató ágazatokban dolgozók olyan tartalmú polgári védelmi kiképzésben részesüljenek, amelyre háborús körülmények között munkakörüknél fogva előreláthatóan szükség lesz." Az oktatásba, a különböző polgári védelmi szervezetek tagjain kívül minden polgári védelmi kötelezettség alatt álló személyt be kell vonni — tehát férfiakat 14. életévük betöltésétől a 60. évük eléréséig. Tételesen felsorolja a jogszabály a mentességi okokat és az ebben részesülő személyek körét. A munkahely és a betöltött munkakör, valamint a lakóhely jellegétől függően — 10—30 óra időtartamú lesz a képzés, 1970- ben kezdődik és 4 év alatt kell befejezni. A korábban szervezett tájékoztató oktatás tapasztalatai bizonyították, hogy az állampolgárok jelentős része megértette a kiképzés szükségességét, átérezve az egyén felelősségét és szerepét önmaga, hozzátartozói és a társadalom tagjai védelmében egy háború esetén. Dr. Szálay Tibor vázados A Körösök hídjain áthaladva Sarkad határában hirtelen, valamilyen meghatározatlan érzés kerített hatalmába. Azt hiszem, az árvíz idején itt eltöltött napok emléke árasztott el. őszintén szólva soha életemben nem tartózkodtam árvízveszély miatt veszélyes területen. És, ha hozzáveszem, hogy nagy és Megnyugodtak a folyók. A Maros, a Tisza, a Körösök árterületén is szemmel láthatóik az ősz jelei. Pedig itt szinte nem is volt tavasz és nyár. Itt minden pusztulásra volt ítélve néhány hónappal ezelőtt. A hatalmas áradat nyomásának a vékony' csíkok — az átázott töltések — álltak ellent. De már nem sokáig bírták volna. Emberekre, gépekre volt szükség. E hatalmas emberi és gépi erő egy részét képezte a Békés megyei Polgári Védelmi tartalék katonai alakulat állománya. Most, ahogy itt járok, újból magam előtt látom az állomány megdöbbent, veszélyt felismerő, elszántságát, a győzni akarás vágyát, a nappalok és éjszakák egybefonódását, a fáradt, elcsigázott arcokat, a sáros, átázott ruhájú homokzsákokat, köveket, rozsét cipelő, tengernyi sok sarat taposó katonákat, a hol csüggedő, hol bizakodó lakosságot. Mennyi veríték az arcokon és mennyi hólyag a tenyereken, mennyi kézzel és géppel mozgatott föld, amíg megépült a makói lokalizációs gát! Hányszor kellett a lapátokat homokba, agyagba meríteni, amíg megtelt közel 150 ezer homokzsák. Hányszor kellett 50—100 méterre futva menni homokzsákká] a háton, amíg elszállításra került 154 ezer darab a gátak erősítésére. Az addig ismeretlen kifejezések — mint a bordázás, meg buzgár — mennyi izgalmat okoztak! Mennyi anyagot és energiáit emésztette]! fel. Menynyit? 194 ezer homokzsákot és 1500 tonna terméskövet. Felejt- terístl-esi marad számomra az is, felelősségteljes feladat végrehajtására — a község kitelepítésének előkészítésére, végrehajtására és irányítására — kaptam másodmagammal parancsot, akkor talán érthető e furcsa állapot. Azóta a Körösök megszelídültek, vizük csendesen és veszélytelenül folydo- gál. Az emberekben már elhalahogyan az állomány leküzdötte a félelmet. Mert mi tagadás, az is volt! A teljesen átázott töltések tetején vagy éppen az alján dolgozni és 10—15 méter magas vízmagasságot tudni a másik oldalon, bizony félelmetes érzés volt. Ha sehol másutt, ebben a nagy feladatban az elvtársi ösz- szefogásnak, a fegyelmezetten végrehajtott kollektív munkának, egyéni példamutatásnak döntő jelentősége volt Ma, amikor már Körtvélye- sen, Maros-Tisza torkolatnál, Újszegeden, Gályaréten, Al- győn, Magyartésen, Sarkadon és még több nehéz védelmi szakaszon az alakulat eredményes munkája nyomát a töltések oldalain sárguló kupacok jelzik csak. Valamennyien kitüntetésben részesültek. Többen közülük kiemelkedő munkájuk elismeréseképpen az „Árvízvédelemért Érem” mellé megkapták a „Haza Szolgálatáért Emlékérem” különböző fokozatait, a KISZ KB kitüntetését. Ők, a nagyszerű emberek most szorgalmasan dolgoznak és ki-ki a maga munkahelyén teljesíti kongresszusi felajánlását, A lap hasábjain is köszönete- met fejezem ki az alakulat valamennyi kommunistájának, élenjáró KISZ-tagjainak példamutató magatartásáért. Köszönet valamennyi katonának eredményes munkájáért. Külön köszönet illeti a bevonultak feleségeit, szüleit, akik a lehetőségekhez mérten igyekeztek az otthon hagyott gondokat megoldani. Koncsek József alezredes ványult az idegtépő órák emléke. Az élet gyorsabban tért vissza régi medrébe, mint ahogy a folyók. Azalatt a bizonyos két nap alatt nagyon sok emberrel ismerkedtem meg. Sok barátra, hálás és segítőkész emberre találtam. Sokan visszavárnak — árvíz nélkül!, köztük Gajdács Mihályésk is, *** A deszkából készült kiskapun belépve két kutató szempár meredt rám. Rajtam bőrkabát, bukósisak, szemüveg. Talán az édesanyám sem ismert volna meg ilyen, öltözetben. Rozika néni áll előttem. Gondolkodva néz az ismeretlenre. — Jé, a főhadnagy elvtárs, — mondja és kérdi is egyszerre. — Apa, a főhadnagy elvtárs jött el hozzánk — kiált a hátsó udvar felé — és látom az arcán, hogy megismer. Bent a lakásban nagy mun- ,ka folyik. A fűtőkazánt szerelik. Mihály bácsi, a családfő is serényen dolgozik. Nagyon kedvesen, barátságosan, szinte családtagként fogadnak. A családból csak a szülők vannak otthon. A gyerekek közül Mihály — ő az idősebbik — munkában van, Béla pedig iskolában. Beszédünk fonalát szándékosan az árvíz időszakára korlátozom. Kíváncsi vagyok arra, hogy az emberek hogyan vélekednek most — nyugodt körülményeik között — a rendkívüli állapot idején az érdekükben tett intézkedésekről. Beszélgetésünkből néhány gondolatot szó szerint lejegyeztem: „Láttuk és éreztük a gondoskodást..., vezetőinkre nagy felelősség hárult, mert rövid idő alatt kellett határozniuk.. nagyon aggódtam az elhagyott házunkért, az itthon maradt jószágokért .. „ amikor hazajöttünk, mindent rendben találtunk, nem hiányzott semmi.. „ társadalmunk mindent megtett értünk. Amíg Rozika néni beszél, Mihály bátyám helyeslőén bólogat Látom arcukon, hogy őszinték. És tudom, hogy nagyon sokan vannak az ilyen emberek. Vasárnap nagy napra készülnek. A kitelepítés idején több család összebarátkozott a bajban. Most összejönnék. Engem is meghívtak. Marancsik Pál fhgy. Mit kell tenni, ha...? A második világháborúból visszamaradt, fel nem robbant lőszerek még mindig felszínre kerülnek építkezéseknél, erdőben fakitermelésnél, mélyszántásnál. MS a teendő, ha valaki ilyen lőszert talál vagy tudomására jut ilyennek holléte? Haladéktalanul jelentse a legközelebbi járási, városi tanács igazgatási osztályán, községi tanácsok titkáránál vagy a rendőrségen. Külünüs sürgős esetekben a néphadsereg tűzszerész ügyeletére (Budapest 292—601 telefon, számon) lehet bejelentést tenni. „Hősies helytállásáért” A kísérőokmányon ez álls „Krizsán Tamás tartalékos szakaszvezető elvtársnak az árvízvédelemben tanúsított hősies helytállásáért a Ságvári Endre Érem kitüntetést adományozom ...” Néhány perce vette át a magas elismerést, a KISZ Központi Bizottságának kitüntetését. Az arca, ünnepélyes s egy kicsit meghatódott. A visszaemlékezés azokra a nehéz napokra, amikor éjt nappallá téve dolgozott a többi 40 ezer emberrel, hogy a Tisza-völgyi folyók ne törhessenek át a gátakon, láthatóan könnyen megy. Olyan emlékek ezek, amelyek élete végéig megmaradnak aa emberben. — Sók nehéz óránk volt Mint a Békés megyei polgárvédelmi alakulat KISZ vezetőségének tagja szolgálati beosztásomon túl feladatomnak tekintettem, hogy a fiatal katonák harci szellemét mindig ébren tartsam. Együtt éltem velük, minden gondjukat ismertem. Éreztem fáradtságukat, hiszen magam még annyit sem pihenhettem, mint amennyit ők. Gondoskodnom kellett arról, hogy időben megkapják az ételt, ruhacserét és a többit — Igen. Te voltál az egység „anyja”, vagyis a szolgálatvezetője. Mond, mi a legemlékezetesebb abból a hat hétből. — Kedves emlék — azt hiszem nemcsak nékem, hanem valamennyiünknek —, hogy a fárasztó munka után, amelyet többek között Körtvélyesen csináltunk, meglátogatott bennünket a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese. Felüdülés volt számunkra az a néhány óraj amíg a műsorokat néztük. — S mi volt a legkellemetlenebb? — Ez már a leszerelésem utáni napokhoz fűződik. Fodrász vagyok, s így könnyűnek kell lennie a kezemnek. A hómok- zsákhordás és a kőrakás szokatlan volt, érthető, hogy egy hétig remegett utána kezemben a borotva. Krizsán Tamás egy a sók közül, akik azokban a nehéz hetekben azt tették, ami szükséges volt S most, mint a békéscsabai Szolgáltató és Termelő Szövetkezet fodrásza is, azt teszi, amire jelenleg szükség van; B. X SZÁMVETÉS Búcsú az egyenruhától