Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-04 / 233. szám

Nem a létszámot, hanem a termelékenységet kell növelni Beszélgetés dr. Sebestény Józseffel, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetőjével a jövedelemszabályozás új módszeréről Immár harmadik éve annak, Kigy a vállalati nyereség-érde­keltségen belül a jövedelemsza­bályozás módszerei érvényesül­nek. Ez azt jelenti, hogy a vál­lalati eredményességtől függ a dolgozók jövedelmének alakulá­sa. A nyereség-érdekeltségi rendszerben azonban nemcsak egy-egy vállalaton belül, hanem a vállalatok között is differenci­álódás van. Így például hasonló képességű szakmunkás egyik vállalatnál többért kereshet, mint a másiknál, A vállalatok az eddi© jövede­lemszabályozó rendszer mellett az átlagbérszínvonal tartásában érdekeltek voltak, hogy minél nagyobb létszámot foglalkoztas­sanak. De hogyan lesz ez a jö­vőben? Erről beszélgettünk dr. Sebestény Józseffel, a Békés me­gyei tanács munkaügyi osztályá­nak vezetőjével. — Megfelel-e a jövedelem- szabályozás jelenlegi módsze­re a további fejlődés követel­ményeinek? —- Nem, ezért a jövő év elejé­től megváltozik, mégpedig úgy, hogy az a munka hatékonyságát, az intenzív termelést segítse elő. A vállalati többtermelést tehát nem a létszám, hanem a terme­lékenység növelésével kell elér­ni. A kívánatos arány 20. illetve 80 százalék az utóbbi javára. — Milyen jelenleg az arány a megye iparában? — A termelés átlagos emelke­dése 45 százalékban a létszám, 55 százalékban pedig a termeié, konység' növekedéséből ered. Mi szükséges a helyes arány kialakításához? — Elsősorban az élőmunkával kell tervszerűbben, hatékonyab­ban gazdálkodni. A jövedelem- szabályozásnak emellett biztosí­tania kell a nyereségre jobban ható, differenciált bérezést és természetesen a vásárlóerő, va­lamint az árualap egyensúlyát. Meg kell azonban jegyeznem, hogy megyénkben a miunka ha­tékonyságának növelésével együtt további foglalkoztatás­politikai elvek érvényesítésére is szükség van. Mintegy 15 ezer( női munkaerőtartalékkal száma, lünk. Munkába vonásuk társa­dalmi kötelezettség. Ezért egyeztetni kell a vállalati, a népgazdasági és az egyéni érde­keket Az új szabályozás terve­zete igyekszik ezeknek a köve­telményeknek is megfelelni. — Mik az általános követel­mények? — A tervezet fokozza a válla­latok érdekeltségét az élőmunka hatékonyabb felhasználásában, megakadályozza azt a lehetősé­get, hogy létszámhigítással tart­sák az átlagbérszínvonalat A munkatermelékenységgel és a vállalati hatékonysággal össze­függésben teremt lehetőséget az erőteljesebb bérfejlesztésre. A IV. ötéves terv időszakában követelmény az életszínvonal további emelése megfelelő jöve­delemszabályozással. — Milyen a tervezett jövede- lemszabályozás módszere? — A nyereségérdekeltség rendszer megmarad. A bérterhe­ket — a 25 százalékos SZTK- járulékot és az illetményadót — nem emelik. Az élőmunka fel- használását tehát így nem drá­gítják, mert az költségként je­lentkezve áremelkedést okozna. Megmarad a nyereségnek a ré­szesedési és fejlesztési részre való felosztása. A részesedésij (R-) rész arányát növelik azzal, hogy az eddigi általános ipari 2-es bérszorzót 3-asra emelik. — Tudna erre példát mon­dani? — Egy vállalat —‘ 10 mdUió forint bérköltség és 40 millió forint eszközlekötési érték mel­lett — mondjuk 5 millió forint nyereséggel zárja az évet. Ha* 2- es bérszorzóval számolunk, 1,8 millió forint jut az R-részre, 3- as bérszorzóval számolva pedig 2,2 millió. — Azt jelenti ez, hogy ke­vesebb lesz a vállalatoktól való elvonás? — Nem, mert a megnöveke­dett részesedési rész utáni adó mértéke megváltozik, átlagosan mintegy 55—60 százalékot ér majd él. Így az eddigiekhez ha­sonló részesedési alap képződik, a befizetett rész pedig növeli a népgazdasági összevont tartalé­kot A központi keretből az ál­lam olyan iparágakat fejleszt­het, amelyek a tényleges szük­ségleteket elégítik ki. — A bérfejlesztésnek ilyen körülmények között mi lesz a feltétele? — A vállalati hatékonyság Bevezetik a bérfejlesztési befize­tést Eddig a bérfejlesztés évről évre növekvő összegét le kellett varrni a részesiedési alapból, a jövőben — kedvezményezetten vagy progresszíven — évenként egyszeri bérfejlesztési befizetést kell majd végrehajtani. — Mit jelent a kedvezmé­nyezett és mit a progresszív be­fizetés? — Amennyibe® egy vállalat­nak az előző évhez képest emel­kedik az egy főre jutó bére -f- a nyereség összege, minden 1 szá­zalékos növekedés után 0,3 szá­zalékban növekedhet a vállalati bérszínvonal, de a bérfejlesztés növekedési összegének 50 száza­lékát be kell űzetni. Mondok egy példát: ha vala­melyik vállalatnál az 1 főre ju­tó bér -f- a nyereség összege 10 százalékkal nő, 3 százalékos bérfejlesztés hajtható végre úgy, hogy ennek 50 százaléka terheli az R-alapot. A kedvezményezett 50 %-os bérfejlesztésen túlmenően is fejlesztheti a vállalat a bérszín­vonalat, ami után azonban a be­fizetés progresszív, mégpedig 1 százalékig 150, 1-től 2 százalékig 200, ezen felül 300 százalék. A befizetés után kialakult bérszín­vonal lesz a következő évben a bázis. — Milyen vállalatokra vo­natkoznak a szabályozásnak az előzőkben ismertetett mód­szerei? — Általánosságban az ipari és az építőipari vállalatokra, az egyes ágazatok között azonban — így a szolgáltatásban is — többrétű differenciálás lesz. — Beszéltünk arról, hogy Békés megyében a foglalkozta- tag még nem teljesen megol­dott. Szükséges ezt figyelembe venni a vállalatoknál? — Igen. Célszerű, ha a válla­latok továbbra is a jelenlegi lét­számot foglalkoztatják és jobb munkaszervezéssel, a munkafe­gyelem javításával, valamint műszaki, technikai fejlesztéssel érnek el nagyobb nyereséget. Megjegyzem, hogy a munkaerő­tartalék foglalkoztatása nem a vállalatok, hanem az állami szervek feladata, mégpedig ipar. telepítéssel, a meglevő üzemek fejlesztésével, valamint az élel­miszergazdálkodás bővítésével — fejezte be tájékoztatását dr. Sebestény József. Pásztor Béla TRAKTOROSOK Kellemetlen szél fúl észak­ról. Szeptember végi délután. A napnak ugyan van még ere­je, de ahhoz kevés, hogy fel­melegítse az embert. A műút és a tanya közötti területen óráról órára emelkedik a zöld domb. Rajta három, láthatóan ui lánctalpas, piros színű trak­tor jár dübörögve. A békéscsa­Lajos György csak a gépére figyel. bai Lenin Termelőszövetkezet 2-es számú üzemegységében a napraforgó-csalamádét és a ku­koricát silózzák. Petrovszki Pál munkacsapatvezető a gépek za­ját túlkiabálva próbál válaszol­ni. Nem sikerül neki. Kissé tá­volabbra megyünk. — Egy hete kezdtük a mun­kát. Naponta 15—20 vagonnal* silózunk le. Sietnünk kell, mert a traktorosoknak rengeteg a dolguk — mondja s már ott is hagy bennünket. Nincs ideje társalogni. Lajos György traktoros sem örül, amikor néhány percre megállítjuk. — Ügy tudjuk, a múlt héten éjszakás volt. — Igen. Minden második hé­ten. Pihenőnapra most nincs idő. Majd a télen, ha a fagy bekerget bennünket. — Mióta vezet traktort? —- Hat éve. Most egy hónap­ja jöttem át a Felsőnyomási Állami Gazdaságtól. Itt jobb a kereset. Egy dekádban 1800 fo­rint — válaszolja és nyugtalan mozdulattal fordítja fejét a si- lódorob aljában álló lánctalpa­sa felé. — Telekgerendáson vettem házhelyet Két éven be­lül építeni szeretnék rá. Három gyermekem van. Kell a pénz. Ne haragudjon, mennem kell. S a munka zaja fortisszimó- ba csap. A vezetőülésről még int az olajc« arcú traktoros, az­tán már csak a gépére figyel. Csamai Imre, a termelőszö­vetkezeti traktoros brigádjának vezetője a szentmiklósi részre kísér bennünket. A 2-es üzem­egység 23 traktoráéból három dolgozik itt. — Éppen az éjszakai műsza­kot szervezem — mondja a brigádvezető. Jobb kéz felől szürkén terül el a (több száz holdas szántás. A talaj kemény. Szinte szik­rázik a felénk közeledő lánc­talpas alatt. Intünk a vezető­nek. Megáll. Olajos tenyere ke­mény szorításé. Andor György a neve. Köz­ben odaérkezik Vantara János gépe is. A segédvezető Valyuch Mihállyal együtt műtrágyát szórnak ugyanabba a táblába. Egy cigarettaszünet erejéig megállnak. — Milyen a munka? — kér­dezem Andor Györgytől. Kissé fanyar mosoly előzi meg a vá­laszt. — Vízállásos terület ez. Ne­héz talaj Nagyon kemény. Ez a második menet rajta, de még két-három szükséges, hogy jó vetőágy legyen benne. Csak az idő kedvezzen — néz önkén­telenül a felhőtelen égre. — Hány órát dolgozik napon­ta? — Jelenleg tizenkettőt, ebből két óra a karbantartás. Mert a gép olyan iószág, melyet gon­dozni kell. Higgye el, meghá­lálja. Persze így is előfordulhat a baj ebben a nehéz talajban. Az idő a gazda — mondja Andor György Amíg a cigaretta füstöl néhány percet pihen Vantara János és Valyuch Mihály Valyuch András traktoros ép­pen az előbb vitte gépét a mű- ifeybe. Eltörött a disztiller tar- tórúdja. A cigaretták még nem égtek végig s a traktorosok már is­mét nyeregbe ülnek. Sietnek. Érthető. Félórás állás nekik 30 forint keresetkiesést jelent, a gazdaságnak sokkal többet. Dübörögnek a lánctalpak, a föld kemény, de a traktorosok sem puhák. Poíhanyósítják. őr­lik, készítik a jövő évi kenyér termőtalaját. Botyánszki János Kemény a talaj. Előtérben a munkagép javítása miatt álló tárcsa. (Fotó: Demény Gyula)

Next

/
Oldalképek
Tartalom