Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-27 / 252. szám

Mun kaverseny as UniversáUnál (Tudósítónktól) A felszabadulásunk 25. év­fordulója alkalmából indított szocialista munkaverseny-moz- galomban a Békés megyi Uni- verzál Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói teljes létszámban részt vesznek. A? Univerzál dolgozói­nak versenymozgalma mindenek­előtt a vásárlók érdekeit tartja szem előtt A legfőbb cél, hogy a vevők teljes megelégedéssel távozzanak a boltokbóL A vállalatnál 24 szocialista brigád tett vállalást a megtisz­telő cím elnyerésére. Az elmúlt időszakban a pártkongresszus tiszteletére már 14 egység telje­sítette a feltételeket. A Kiváló Bolt címért 66 üzlet dolgozói versenyeznek, s közülük eddig 34 egység volt eredményes. Eredményesen dolgozott a bé­késcsabai villamossági bolt Munkácsy Mihály nevét viselő, és a fehérneműbolt Felsza­badulás nevű kollektívája. E két szocialista brigád kezdemé­nyezése alapján, jó kapcsolat alakult ki a nagykereskedelmi vállalatok szocialista brigádjai­val. A villamossági szaküzlet 115 j százalékos forgalmi tervet vál­lalat, s ezt eddig 119,8 százalék­ra teljesítette Tavaly 178, az idén pedig 223 ezer forint az egy dolgozóra jutó forgalom. Az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalatnál akad olyan kollektí­va is, amely a kongresszusi munkaverseny során már heted­szer szeretné elnyerni a Szocia­lista brigád címet. B. Gy. Madarak „idegenforgalma” a megyéken Megkezdődtek az őszi madár- vonulások s feltűnően nagy az „idegenforgalom” megyénkben. Ütra készek a nemzetközi vé­dettséget élvező nyáriludak, cso­portosan indultak téli hazájuk­ba a szárcsák. Különösen a Biharugrai Hal­gazdaságban, Vésztő, Okány, Zsadány környékén sok a ven­dégeskedő madár. Megjöttek többek között a szélkiáltók, a partifutók, a vetési ludak. A ré­cefélék egész sora foglalta el ideiglenes szállását. Többek kö­zött tőkés-, kanalas-, apró-, nyíl­farkú és kendermagos récék vendégeskednek a halastavak víztükrein. Újabb jelentés a kaliforniai csa ládgyilkosságról A San Francisco Examiner című lap jelentése szerint a nyomozók megtalálták az ötös gyilkossággal gyanúsított Fra­zier ujjlenyomatait annak az írógépnek a billentyűin, arnely- lyel a távozása után hagyott üzenetet írta. Mint már jelen­tettük, a 24 éves, hippi külsejű Frazier az első bírósági idézé­sén ártatlannak vallotta magát dr. Voctor H. Ohta szemorvos és családja meggyilkolásában. A nyomozó hatóság nem volt hajlandó megerősíteni az ujjle­nyomatokra vonatkozó jelentést. James A. Jackson, a gyanúsí­tott hivatalból kirendelt védő­je közölte, hogy valószínűleg el­meszakértői vizsgálatot kér majd, mert úgy véli, hogy vé­dence nem teljesen beszámítha­tó. Mint ismeretes, a gyilkos a lakásban hagyott gépírásos üze. netében halállal fenyegette meg mindazokat, akik tönkreteszik a természetes környezetet. (MTI) E : Petrovácz István Kemény Gábor Szakközépiskola Szép műsorral köszöntötte * közönséget az iskola irodalmi színpada. Szombatra péntek Regény — Én nem csavargók; — Akkor mit keresel itt? — Édesanyám küldött, nézzem meg a kukoricát, nem lopták-e el? Ott a makkosban van a ku_ koricánk! — s mutattam át a hídon. — Eddig egy kocsi ho­zott... — daráltam a szöveget, amire az úton Széles kitanított, s közben éreztem, hogy egéez ar_ com ég. — Át akarsz menni a hídon? — Igen. Finta bácsi mindig átenged. A vasúti őr. Ha nem hiszi, tessék megkérdezni tőle. — Na, menj! Erre nem számítottam. Jóska azt mondta, biztosan nem enged­nek át. De én könyörögjék, ha kell. Mennél inkább magamra vonom az őr figyelmét, annál nyugodtabban végzik a pálya­munkátok a dolgukat a hídon. S ez a fiatal katona első szóra azt mondja, menjek! Hogy mennék, amikor a két ember a túlsó oldalon most ért a híd­hoz. — Lódulj, men meggondolom magam! — nógatott a szőke. Mennem kellett. Lábam alatt nyösszentek a deszkák, meg- megpendült az acéllemez. Vagy tíz lépést tettem, aztán visozakullogtam. — Bácsi, — szólaltam meg, anélkül, hogy tudnám, mivel folytatom. — Bácsi, nem lehet­ne... — Mentőötletem támadt. — Vasárnap délelőtt Kemény Gáborról, a Békés megyei szüle­tésű, haladó pedagógusról ne­vezték el a Békéscsabai Üj Gim­náziumot és Szakközépiskolát. Az ünnepségen megjelent Ke­mény Gábor özvegye is. Pénteken, az iskola igazgatója néhány diákkal Budapesten járt és a Kerepesi úti temetőben megkoszorúzták Kemény Gábor sírját. Mayer Andrásné, a pedagógusok szakszervezetének Békés me­gyei titkára mondott beszédet az iskolában rendezett ünnepsé­gen. Koszorúzás Budapesten, a Kerepesi úti temetőben. A sír mel­lett Kálmán Gyula igazgató. (Fotó: Martincsek G.) 38. 5 A híd előtt ötven lépésnyire B szögesdrót állta az utam. Meg­■ kerülteiji s felkapaszkodtam a j vasúti töltésre. A töltésről már S beláttam a túlsó oldalt. • A síneken két férfi közeledett Messze voltak, fél kilométerre j vagy még többre, í Én pedig kőhajításnyira az őr- ; bódétól. • Álltam a sínek közt s bámul- ; tam a hidat. A híd előtt a bó­• dét. a bódé oldalánál a katonát, j Fiatal szőke legény volt. Kö- : penye alsó széle a földet súrolta, • sapkáját mélyen a szemébe húz­• ta. Vállán puska, a pmkacső vé_ ; gén feltűzött szurony. Nem mozdult. Csak a szeme « csücskéből méregetett. • Közelebb mentem hozzá. : Már a pályamunkások se le­j hettek többre háromszáz méter- í nél. ■ Léptem kettőt-hármat, meg- 5 álltam. Megint léptem kettőt. • A katona rámszólt: 5 — Éhes vagy? ; — Nem! — tiltakoztam siet­5 ve. — Nem vagyok éhes. 5 — Szerencséd! Mert csak ke­: nyeret tudnék adni. Más nekünk ■ sincs. De, ha kérsz, kenyeret » adok. ■ — Köszönöm. ! Megigazította vállán a puskát, s — Mióta csavarogsz? Hulladékgyűjtés A tanulókra háruló közhasznú tevékenységek közül lényeges az évenként több alkalommal is megismételt hulladékgyűjtés. Ezek a — sokszor nem is egy délutánon át tartó — közösségi megmozdulások a gazdasági hasznon kívül sok mindenről ta. núskodnak, így a gyermekek kö_ zösségi szelleméről, zsebpénz- szeretetéről és nem 'Utolsósor­ban a gyűjtéssel együttjáró ro­mantika utáni vágyról. Alapjá­ban véve tehát minden pedagó­gus egyet ért ezzel és támogat­ja e több szempontból is hasz­nos akciót. Amjn azonban érdemes elgon­dolkodni, az a következő: azok­ban a községekben, ahol nincs MEH-átvevőhely, az összegyűj­tött hulladékanyag: vas, rongy, papír sokszor hetekig fekszik az iskola udvarán, vagy különböző helyiségeiben. Ez a látvány egyáltalán nem szolgálja az esztétikai érzék fej­lesztését, s balesetveszélyt is rejt magában. A gyerekek ugyanis igen nagy előszeretettel hurcol­ják ide-oda az udvaron a külön­féle éles és rozsdás vasdarabo­kat — játékként. Ismerve az általános szállítási gondokat, ezen belül a járási MÉH-átvevőhelyek ilyen irányú túlterheltségét egy-egy gyűjtési kampány után, lenne egy javas­latom. Az összegyűjtött hulla­dékanyagot ne az iskola terüle­tén tárolják, hanem valamilyen „semleges’’ területen, ahol az senkinek sem szúr szemet, s ami még fontosabb, nem okoz bal­esetet! ... Ha nem olyan sürgős az elszállítása! Sz. A. Neki a templomnak Frank Alexander texasi repülő­oktató pénteken úgy követett el szándékos öngyilkosságot, hogy sportgépét nekiirányította egy katolikus templomnak. A gép az épületre zuhant, de • a hatal­mas gótikus katedrális tornyai és falai megóvták a benttartóz- kodóik életét. Bácsi! — kiáltottam. — Ha én átmegyek, az a bácsi ott a má­sik bódénál nem ordít majd ve­lem? Nem zavar vissza? — Az már. a te dolgod, — mondta egykedvűen a szőke. De mert nem mozdultam, megszánt. — Várj! Átkísérlék! Előttem lépkedett. A híd köze_ pén összetalálkoztunk a két munkással.' Csákánnyal kopog­tatták a talpfákat, a síneket. Az egyik jobban meghajolt, a má­sik mereven, nehézkesen moz­gott. S mintha a kabátja alatt rejtegetne valamit. Fegyvert! A géppisztolyt! Ar­ra az esetre, ha igazoltatnák, ha feltartóztatnák őket. Amikor egy vonalba értünk, a hajlongva kopácsoló ember felegyenesedett. — Te, ez a csavar lóg — mondta a társának, de úgy* hogy a katona is hallja. A másik csizmája sarkát oda- koccan írttá a csavarhoz. A csa­var nem mozdult, az ember mégis azt mondta: — Ez bizony lóg. — Meg kellene húzni! — Meg bizony! — hagyta rá a másik. — Fiam — nézett most a sző­ke katonára a kopácsolós. — Nem kerítenél valahonnan egy kulcsot? — Hát... — A szőke elbizony- talankodott, bal kezével meg- vakarla tarkóját. — Megpróbál­hatom : S elsietett a bakterház felé. A kopácsolós letérdelt a vas­lemezre, csákányával felfeszí­tett egy lécet. A léc alól elővil­lant a kábel. Ez már nem tartozott rám. Megfordultam, szaladtam a ka­tona után, Bakancsom kopogá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom