Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-27 / 252. szám
Húsz éve főkönyvelő Köhler Adám, aki 20 év óta tagja a földmű vessző vetkezetnek, s Békésen főkönyvelő, a közelmúltban „Kiváló szövetkezeti munkáért” kitüntetést kapott. B. I. Kongresszusra Készülve: Osztály béke? Osztályharc! A kapitalista' országokban az utóbbi években több olyan könyv jelent meg, amely bizonygatni próbálja: a munkás- osztály állítólag elveszítette forradalmi szellemét és már nem ugyanaz, mint Mlarx és 'Lenin korában, következésképpen a forradalmi csaták és a heves osztályharc ideje a múlté. Ezek az írások táplálják és tükrözik a burzsoázia azon törekvését, hogy a „partnerség”, a „részvényes- ség” hangoztatásával osztálybékét hirdessen, vagyis a dolgozók tömegeit az osztályharc feladására buzdítsa. Sajnálatos, de tény, hogy ezeknek a reakciós köröknek bizonyos fokig a kezükre játszanak a munkásmoz- | galom soraiban tevékenykedő jobboldali opportunisták, akik a j munkásosztály társadalomátala- ; kító forradalmi szerepének „csökkenéséről” gyártanak „elméleteket” és az ultraforradalmárok is, akik viszont sokszor anarchista kalandokba próbálják Kevesebb az elvándorlás Dévaványáról A Dévaványai Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának legutóbbi ülésén többek között megtárgyalták az ifjúság szakmai helyzetét. Az előterjesztés szerint ebben az évben már csak 480-an járnak el a községből dolgozni. A korábbi években azoknak a száma, akik a községen kívül találtak munka- alkalmat, 700—900-ig terjed. Az elvándorlás csökkenésének az az oka, hogy a termelőszövetkezetekben nagyarányú gépesítés valósult meg az utóbbi években. A fiatalok közül azonban nem mindenki ül gépre, sokan megtalálják számításukat a már szakmát adó állattenyésztésben és a növénytermesztésben is. Budapesti képes hír sáit átvette és még sokáig utáltam dohogta a vaslemez. Elkanyarodtam Sitka irányába, letértem a töltésről s az első keresztútnál bevetettem magam a kukoricásba. Bármi történik, ne legyek szem előtt. Kuporogtam a kukoricásban, közben halálos fáradtság vett erőt rajtam, ledőltem a földre. Tagjaim mintha ólomból volnának, mozdítani sem tudtam őket. Később ráeszméltem, megfázhatok a földön. Erőmet összeszedve felkászálódtam s elindultam arrafelé, amerre a tanyát gondoltam. Kiérve a kukoricásból ismét a sínek mellett találtam magam. Jobb felől, elég messze a híd vonalai rajzolódtak ki az esti szürkületből, a sínek mögött az erdő hatalmas foltja. Átkúsztam a síneken s balra fordultam. Ügy számítottam, megkerülöm az erdőt. Esteledett, egyedül voltam, féltem az erdőtől. Hamar besötétedett. Az alacsonyan szálló, gomolygó felhőkből apró szemekben eső szitált. Az úton csúszkáltam, a lucskos fűben átnedvesedett a nadrágom szára. Űttalan utakon botorkáltam. S akkor, elölről a nevemet hallom: — Andris! Lábam gyökeret eresztett. Képzelődöm vagy álmodom? Elaludtam volna a kukoricásban a földön, s azóta minden, ami velem történt, amit éreztem, a sötétség, a nyirkosság csak álom? — Andris! Mi vagyunk, ne félj! Jóska és én! Ez Török hangja. Ott álltak, mellettem. Széles Dini esőkabátjában, Török kezében a géppisztoly. — Elébem jöttetek? — köny- nyebbültem meg. — Utánad. De a hídnál eltévesztettünk. Gondoltuk, csak erre tarthatsz. — Láttatok a hídnál? — Láttunk. Ott lapultunk az ártéren, a fűzfák közt. Onnan vigyáztunk. Nehogy bajod történjen. — Jól csináltad, Andris, — ezt Széles mondta. Török a kezembe nyomta a géppisztolyt. — Fogd! Mi közben fát találtunk. Viszünk haza belőle néhány darabot. Észrevette, hogy bizalmatlanul, a csövet magamtól eltartva nyúlok a géppisztolyért. Megnyugtatott. — Nincs élesre töltve, ne félj! A kövesúton túl, a kanális melletti ösvényen Soltész Dénes várt, Radnaival. Közrefogtak. — Mesélj! Mi volt? — Semmi — mondtam. — At- j jöttem a hídon. . Simó Ágoston keramikusművész a Csók Galériában mutatta be legújabb alkotásait. Képünkön: a művész egyik szép, hangulatos kerámiaszobra. (Selmeczi felv.) Mesélt helyettem Török. Dicsért, milyen ügyesen húztam az időt, amíg a két pályamunkás odaért. Nem kívántam a vacsorát, lefeküdtem. S nyugodtan, békésen átaludtam az éjszakát. Ha valaki nézett volna álmomban, biztosan azt gondolja rólam ,amit én tegnap éjszaka Szélesről: Tudom, mát miért csináltam. Innen a nyugalmam. Pedig most sem értek sokkal többet az egészből, mint akár tegnap vagy tegnapelőtt. De vajon fontos ez? (Folytatjuk) iogi szabadegyetem A Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Jogtudományi Szakosztálya és az MSZMP Békéscsabai Városi Bizottsága segítséget kíván nyújtani a vállalatvezetőknek és a dolgozóknak az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatos jogszabályok megismeréséhez és gyakorlati alkalmazásához. Ennek érdekében 3 éves szabad- egyetemet szeryeznek a TIT- ben, amelyen részt vehetnek a vállalatok osztály- és csoportve. zetői, előadók, művezetők, szakszervereti vezetők, szb-tagok, biztonsági megbízottak és a vállalat által kijelölt dolgozók. A részvételi díj személyenként 50 forint, amelyet a vállalat fi- zet be egy összegben a résztvevők arányában. Az előadások november 9-én délután fél ötkor kezdődnek a Csaba Szálló I télikertjében. 1 belerángatni a munkásságot és kommunista pártját. E torz felfogások és káros gyakorlatok legélesebb bírálója maga az élet. Vitathatatlan realitás ugyanis, hogy korunkat nem az „osztálybéke” a „társadalmi béke” hanem az jellemzi, hogy a munkáscűztály, a dolgozók tömegei a kapitalista világban fokozódó harcot folytatnak nemcsak gazdasági helyzetük megjavításáért, hanem politikai követeléseik teljesítéséért. Követeléseik mindinkább közvetlenül a monopoltőkés uralmi rendszert v ős zik célba. Gondoljunk például a nagyszabású politikai csatákra Olaszországban. A dolgozók megmozdulásai megingatják vagy léhétetlenné teszik az ural. kodó osztályok különböző manővereit a kapitalista rend stabilizálására. Ezzel magyarázható az ún. középbal-politika tartós válsága. De jó példa Spanyolország is, ahol a tömegek harca érezhetően gyengíti Franco diktatúráját. Mindent összevéve, teljesen helytálló a kommunista és munkáspártok tavalyi közös értékelése: „Fellendült az ceztályharc és a sztrájkmozgaíom, erősödtek a dolgozók, a diákok és más tár. sadalmi rétegek megmozdulásai...” Bár a kapitalizmus fellegváraiban folyó osztályharc említett j új vonásának a jelentősége őri- j áűi, nem lebecsülendők e harc j egyik megnyilvánulásának, a sztrájkoknak tömeges méretei j sem. A fejlett tőkésországok- j ban a sztrájkolok száma 1964 és | 1967 között 19 millió 500 ezer volt, 1967 és 1970 között ped'g 52 millió! Ilyen kiterjedt sztrájkmozgalomra korábban még soha nem volt példa. Ek a minőségei és mepynyi ségi fejlődés tehát éppen akkor domborodik a monopóliumok elleni küzdelemben, amikor az imperializmus a munkásmozgalom ellen harcolva, lábbal tiporja a demokratikus szabadság- jogokat, leplezetlen erőszakot alkalmaz, a rendörterror kíméletlen módszereihez és munkásellenes törvényekhez folyamodik. Emellett felhasználja a demagógia, a burzsoá reformizmus eszközeit, szüntelenül új módszereket keres, hogy a munkás- mozgalmat belülről megassza, s „beillessze” a kapitalista rendszerbe. Ilyen körülmények között vagyunk tanúi a tőkésországokban az osztályharc fellendülésének — és az „osztálybékét” hirdető elméletek nyilvánvaló, tendenciózusan hamisító szándékainak. Ez a fellendülés persze nem önmagától következett be. Döntő szerep jutott ebben a kommunista mozgalomnak, annak, hogy a pártok egyrészt maguk igyekeztek megtalálni a helyi politikának megfelelő helyes módszereket, másrészt tudatosan törekedtek a munkáisosztály egységének megteremtésére, s a szocialistákkal, a szociáldemokratákkal való — elvi engedmények nélküli — együttműködés mellett foglaltak állást. Közeledtek a munkásosztály harcához a kis. és középparasztság, a városi középrétegek, az értelmiség bizonyos csoportjai is. Fokozódó politikai aktivitást tanúsít az ifjúság egyre nagyobb része, főleg Nyugat-Európában, de Amerikában és Japánban iß. Megfigyelhető a nők tömeges részvétele az osztályharcban, főleg az imperialista külpolitika ellen, a béke frontján. Ez a részvétel legszemléletesebben az amerikaiak vietnami agressziója elleni megmozdulásokban tapasztalható. Ha tehát összegezni akarjuk mindazt, ami ma a kapitalista országokban folyó osztályharcot jellemzi, azt mondhatnék: a célok horizontja kitágult, a monopolista-ellenes front sorai bővülnek, s a harc eredménye, hogy — idézzük a kommunista mozgalom tavaly júniusi nemzetközi tanácskozását — „a munkásság nagy osztályosaiéi sok kapitalista országban szétzilálják a monopóliumok hatalmát, elmélyítik a kapitalista társadalom ingatagságát és ellentmondásait”. Erek olyan nyilvánvaló tények — mondhatná valaki —, hogy nem is lehet vitás: az osztályharc a tőkésvilágban változatlanul folyik. Mivel tudnak akkor operálni azok. akik a munkásosztály „megváltozott szerepét” bizonygatják. Vitathatatlan tények erősen vitatható magyarázatával. Vegyük például korunk egyik jellemző vonását, a tudományos-műszaki forradalmat. Nos, ebből a burzsoá ideológusok szociáliű demagógiával, a kapitalizmus „kimeríthetetlen lehetőségeiről” terjesztett illúziókkal arra a következtetésre próbálják rávezetni — magyarul: megtéveszteni — az embereket, hogy enyhülni fognak a szociális és ideológiai konfliktusok, eltűnnek az osztályok, jön a „népi kapitalizmus”, a „jóléti állam”, a „bőség társadalma”. Ezzel szemben az igazság az, hogy a tudományos-műszaki forradalom nemhogy elsekélyesítené az osztályharcot, hanem új feladatokat állít elé. Új módon kell küzdeni a munkanélküliség, a kizsákmányolás ellen, a munka- feltételek javításáért, más körülmények között kell fellépni a monopóliumok nemzetközi ösz- szefonódása ellen —,, hogv csak néhány problémát említsünk. Senki sem gondolja persze, hogy az osztályharc sima, kitaposott út. Görögországban vagy Indonéziában, az Egyesült Államokban és Portugáliában — de sorolhatnánk más országokat is — nagyon nehéz körülmények között vívja harcát a munkásság. Sokak életébe kerül ez a harc, sokszor minden erőfeszítés ellenére is előretör a reakció, a győzelmeket olykor vereségek váltják fel. De vajon ezek a helyenkénti és átmeneti vereségek megváltoztatják-e azt a tényt, hogy a munkásosztály és szövetségesei egyre nagyobb erővel támadják a monopóliumok hatalmát? Nyilvánvalóan, világméretekben nem. Igazuk van a X. pártkongresszusra kiadott irányelveknek: „Az imperializmus elérhet ugyan átmeneti sikereket, a kapitalista rendszer kibékíthetetlen ellentmondásait azonban nem képes megoldani, a politikai válság állapotában van...” Pálos Tamás Meskő Anna és Póka György kisgrafikai kiállítása A gyulai művészházaspár, Mes- kó Anna és Póka György a XIII. Nemzetközi Exlibris Kongresz- szus tiszteletére a háromszorosan kiváló „Kállai Éva” harisnyagyári KISZ ifjúsági klub rendezésében október 29-től november 19-ig Gyulán, a Jókai Mór művelődési és ifjúsági házban rendezik meg kisgrafikai kiállításukat. Október 29-én este 6 órákor Galambos Ferenc bu dapesti műtörténész írásaivá Rozsos András nyitja meg a tár latot. rnsHemms 5 1970. OKTOBER 27.
