Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-03 / 232. szám

Portré helyett... Elfelejtett szakember? Hétfőtől új menetrend szerint közlekednek az autóbuszok Békéscsabán A* új gazdaságirányítási rendszerben kissé furcsán, va­lószerűtlenül hangzik a kérdés, mégis fel kell tenni. Hogy mi­ért? Az az alábbiakból — remé­lem híven — kitűnik... Él Békéscsabán egy ötvennégy éves .markánsarcú, korát meg- hazudtolóan fiatalos mozgású, családját szerető ember, bizo­nyos H. I. (Az „inkogni tóhoz” a krónikás kénytelen ragaszkodni, mert az elmondottakat spontán beszélgetés kapcsán, akarva- akaratlanul „leste el”. Ám az erre legilletókesebbek bizonyá­ra „egyből” ráismernek...) Nos, a mi emberünk eredeti szakmájára nézve sütőmester • (e sorok írója is régtől jól ismeri.) Nem is akármilyen. Tizenöt éves korában lett pékinas és a szak­ma szerelmese. Három évtized­nél is többet dolgozott a szak­mában, jórészt olyan időben, amikor még nem volt gépesítés. A könnyűnek igazán nem mond­ható munka egyenes testtartá­sán nem látszik meg... A három évtized nagyobb ré­szében Békéscsabán, az erzsé- bethelyi városrészben látta el a lakosságot jó kenyérrel. Akik ez idő tájt is ismerték, ma is kitű­nő szakemberként emlegetik... Később öt évig Kaszaperen sütötte a kenyeret Ez az idő­tájt volt, amikor a megyeszék­helyről sűrűn kiszálló dol­gozók egyértelműen hangoz­tatták: a megyében Kaszaperen és Med gyesegyházán van a leg­jobb kenyér... Pedig itteni éle­te nem volt gondok nélküli: másfél évig nem volt lakása. Végül is a Népújság akkoriban megjelent cikke is „hozzásegí­tette”, hogy megfelelő lakáshoz jusson. Jelenleg a Magyar Hűtőipar békéscsabai egységének kocsikí­sérője. Nem mondhatni hogy rosszul keresne. Ám ez nem minden. Meztelen karján meg­feszülnek az izmok, szeme a végtelenbe réved ez, amikor a szakmájáról esik szó... őrlődik. A kenyérgyár szívesen átven­né,- a hűtőház meg ragaszkodik hozzá. Szorgalmas, dolgos em­ber, munkatársai megbecsülik, szeretik. Nincs mit csodálkozni, hogy ilyen helyzetbe került. Mostani munkahelyén is meg­hozzánk. Abból, hogy a gazda­gok, s akik valamilyen okból féltek az oroszoktól, összecsoma­goltak s eltűntek a városból, a tanyákról. Ki a Dunántúlra, ki olyan vidékre, ahol nem ismer­hetik őket. Más jelekből is következtet­hettünk. Dini péká és Széles idé­zésén ez állt: kötelesek erődépí­tésre bevonulni. Amiből kiolvas­hattuk, hogy közeledik a front. Mi másért építenének erődö­ket? Szélesék most már pontosan tudták: az oroszok Világosnál vannak! Eszembe jutott, át kellene sza­ladni a hírrel a szomszédba. Ba­kos bácsi megörülne neki. De mindjárt hozzágondoltam: Bakos bácsi biztosan többet tud ná­lunk. S talán Szélesek is. Ők se mon­danak el mindent. A fontosabb értesüléseket elhallgatják Rad- nai előtt, előttem. Ez nagyon rosszul esett. Nem most először, hanem attól a pil­lanattól, hogy Bakos bácsi be­költözött a szomszéd tanyába. Azóta éreztem a titkolózásukat. Azt még csak értettem, miért bizalmatlanok Radnaihoz. Rad- nai apja német párti volt. Rég­től fogva az. Mióta a németek bejöttek, fennhangon dicsekedett vele. Két hete eltűnt ugyan a városból, de bármikor visszajö­het. Megkeresi a fiát, magával viszi. Ami nem valószínű. Ám elő­fordulhat. Ezért jó, ha Radnai minél ke­vesebbet sejt. De miért titkolóznak előttem? van a baráti köre Is, ám a szíve titkon mégis visszahúzza a szak­májához. Aztán meg fárasztó is már az állandó utazgatás, végté­re is lassan a nyugdíj-korhatár­hoz közeledik. S a jelek szerint mégis szívesebben vállalná a je­lenleginél fizikailag kétségtele­nül nehezebb szakmabeli mun­kát Ám mostani munkatársait, főnökeit sem sértené meg egy világért sem. — Tulajdonképpen dilemmá­ban vagyok — mondja eltűnőd­ve. — A kenyérgyár örömmel átvesz. Tettem is már erre kez­deményező lépéseket, mert ma­gam is a saját szakmámból sze­retnék nyugdíjba menni. De hát a régi munkahelyemen sem szeretnék e szándékommal bé­kétlenséget előidézni. Mitévő legyen hát? Talán a két érdekeltndk, a hűtőháznak és a kenyérgyárnak kellene segítséget nyújtania a dilemma feloldásához Minden­esetre úgy, hogy két- „bába” kö­zött lehetőleg ne vesszen el a szakember. —km— Naponta 270 járat a Tanácsköztársaság útján Békéscsabán, a Tanácsköztár­saság útjának átépítése befe­jeződött. A 8-as számú AKÖV a városban a helyi autóbuszfor­galmat átszervezi. Az új me­netrend október 5-én 0 órá­tól lép érvénybe. Ettől az idő­ponttól kezdve a Tanácsköztár­saság útján' közlekedik majd az 1-es, a 2-es, a 3-as, a 4-es, az 5-ö6, a 6-os, a 9-es és a 10-es busz. A Bartók Béla úton ma­rad a 7-es, 8-as, valamint a Békés—Békéscsaba, de Békés­csabán helyi forgamat is le­bonyolító járat A Tanácsköz­társaság útjának mentesítésére a helyközi és a távolsági jára­tok is a Bartók Béla úton köz­lekednék. Az eddigi 4-es jélzéssel (az Oláh István utca és a gépjavító állomás között közlekedő) jára­tok 14-es számot kapnak. A 4-es útvonala megegyezik az eddigi egyik 3-as járatéval, amelynek végállomása a Sza­badság tér. A 3-as busz útvo­nala a Tanácsköztársaság út­ján, majd a Szabadság téren és az Árpád soron át vezet a Sző­lő utcához. A 10-es busz az AGROKER telepétől indul és a Kulich Gyula lakótelepet érintve, a Tanácsköztársaság útján érke­zik a Szent István térre. A 11-es busz a Mokry utcából a Kulich Gyula lakótelep érintésével jut a hűtőházhoz. Október 5-től a Tanácsköz­társaság útján naponta 270, a Bartók Béla úton pedig 170 já­rat lesz. Ez a változás nagyobb óvatosságra inti a Tanácsköz­társaság útján közlekedő kerék­párosokat és a járdáról lelépő gyalogosokat. Az AKÖV az utasok tájékoz­tatására valamennyi megállónál jól láthatóan feltünteti a jára­tok számozását és minden já­rat indulási jegyzékét. Menet­rend-füzetet is kiad, mégpedig — az eddigiektől eltérően — díjmentesen, amit az autóbu­szokon lehet kérni. Erkel Emlékmúzeum Gyulán A Múzeumi Hónap első eseményei Az október idestova évtizede éppúgy a múzeum hónapja is. ahogy évszázadok óta a szürete­lés: immár kilencedszer rende­zik meg nálunk a kiállítások szüret.jét, a látnivalók ünnepi hangulatú egybegyűjtését — a Múzeumi Hónapot. A párhuzam, persze csak pár, huzam, tehát sántít. Szőlős aedós ideje egyszer van egy esztendő­ben, a múzeumnak viszont sze­zonja minden hónap októberé­től októberig, az egész esztendő. És ezek az esztendők mostaná­ban mind gazdagabb múzeumi termést érlelnek, év végi zár­számadáskor mind biztatóbbak az adatok kiállításokról és láto­gatószámról, érdeklődésről és Mert csak tizenkét éves va­gyok? Éretlennek tartanak? Nem veszik észre, hányszof- mentem a veszélybe, hogy bebi­zonyítsam, értek és érek annyit, mint más? Vagy majdnem any- nyit? És soha nem járt el a szám. Nem félek! Rám nyugod­tan számíthatnak! Bármit bár­mikor rámbízhatnak! Augusztus elején is, amikor a németek meglepték bennünket az iskolában, Széles nem kért meg, hogy értesítsem Bakos bá­csit. Én kitaláltam a gondolatát. Magamtól rájöttem, mit kell ten­nem. S még csak él sem dicse­kedtem vele! Senki nem tudja, hol jártam akkor, hol hagytam el a cipőm, az ingem, miért vol­tam csuromvizes, sáros, amikor a dölőúton összetalálkoztunk? Joggal hihették rólam, meg­ijedtem, elszaladtam, s belepoty- tyantam a kanálisba. Ha akkor felfedem az igazat... Kinek fedtem volna fél? Szé­lesnek? Dini pékának? Az volt, hogy én mentem vissza az iskolába, s ők jöttek szemben az úton. Rendetlenül, le-leszakadozva egymás mögött. Hátukon pokrócban a gúnyájuk, vállukon a szegesbot, a szeges­bot végén a zsák. Az én holmimat Beleznai hoz­ta. érdeklődést kiváltó rendezvé­nyekről. Nem véletlen, hogy a múzeumi hónapot köszöntő cik­kek minden évben statisztikai adatokat sorolnak fel, mert jól- esően újak, biztatóan pozitívak ezek az adatok. A legújabbak szerint például az elmúlt észtén, dőben is minden eddiginél több, csaknem hétmillió látogatója volt a múzeumoknak a tízmilli­ós országban. 1437 kiállítást nyitottak meg, ötvenezer tárlat, vezetést tartottak 1969-ben a csaknem 200 magyar múzeum­ban; az Unesco rangsorolása sze­rint múzeumba járó kedvünk alapján a másodikok vagyunk a világon. Októberben nyílik tehát a leg­több kiállítás, tárlat, ilyenkor mutatják be a közönségnek a különböző gyűjtemények leg­szebb darabjait, a legújabb szer. zeményeket. Békés megyében annak van immár hagyománya, hogy ebben a hónapban új mú­zeum, kiállítóhelyiség kerül felavátásra. A gyomai Kner Nyomda Mú­zeum megnyitása után néhány héttel most Gyula szolgált új örömmel a művelődéstörténet kedvelőinek. Az Erkel-errűékszo- ha Erkel Emlékmúzeummá vált, hogy szülőházában az eddiginél teljesebben idézze az utókornak a zeneszerző alakját, munkássá­gát,- halhatatlanságait Az első látogatók — gyulai és a megye más helységeiből érke­ző vendégek — nagy érdeklődés­sel és tetszéssel járták végig az ízléssel, nagyvonalúan berende­Ot/n.£ - écíiz. ■' .'V/eJU. ­^i".VÓ. Z ' X. Aare A németek a Gedó-tanyát, a : mienket is feltúrták. Az aitőt • felfeszítették, az ablaküveget ki- • verték. Lehánytuk a eókmókot az ud- ■ var közepére és Kelemen ötö- • dikes, a szállásrsináló, mindé- : gvikőnkre kiosztotta, a munkát, s Estére úira berendezkedtünk. ■ A régi tan,",r,vHfiTi. : (Folytatjuk) c? A Bánk bán szereplőinek felso­rolása — Erkel kézírásában. A serif« szövege: „Erkel Fe- rencz főzene-igazgatónak 50 éves karnagyi jubileuma ünne­péti a m. k. operaház művé­szeti személyzete — Budapest 1888 évi deczember hó 16-án” Fotó: Demény Gyula zett három termet. A szépen rendbehozott épületben végre méltó helyükre kerültek a kü­lönböző Erkel-emlékek: a zene­szerző harmoniuma, gyakorlózon­gorája, a Bánk bán első felvoná­sának a maga kezével — talán éppen a híres ErkeJ-fa alatt — írt szövege, jubileumi serlegek, albumok, a Névtelen hősök kottaanyaga. Mindezek a kori s a mestert idéző könyvek, met­szetek, színpadi jelmezek környe­zetében. Jó otthona lesz ez a múzeum az Erkel-hagyomány ápolásának, népszerűsítésének. A Múzeumi Hónap következő eseményei is Gyulához, illetőleg Orosházához fűződnek. A gyu­lai kiállítócsamokban október 4-én nyílik a gyulai művészek tárlata és a Békés megyei mű­vészek grafikai kiállítása, Orosházán pedig ugyanekkor mutatják be a közönségnek a vásárhelyi képzőművészek alko­tásait. Negyedszázad Huszonöt évvel ezelőtt, 1945. szeptemberében Párizsban 70 millió szervezett dolgozó képvi­seletében 56 ország szakszerve­zeteinek küldöttei találkoztak, hogy megtartsák a fasizmus le­verése utáni első nemzetközi konferenciájukat. Az előzetes tárgyalásokon határozatot hoz­tak egy átfogó világszervezet létrehozásáról. A tanácskozást október 3-án alakuló kongresz- szussá minősítették. Azóta ezt a napot a Szakszervezeti Világ- szövetség születésnapjaként tartják számon — az Idén hu- szonötödször. Negyedszázada az akkor elfo­gadott alapszabály célul tűzte a szakszervezeti mozgalom egysé­gének létrehozását, a munkás- osztály érdekeinek fokozott vé­delmét a monopóliumokkal szem­ben. De ennél szélesebb progra­mot is megfogalmaztak az ala­pító kongresszus résztvevői: az emberiség békéjének, biztonsá­gának védelmezését, a szakszer­vezeti mozgalom funkciójának kiterjesztését. „Harcolni kell a háború és a háború okai ellen” -— mondja ki az alapszabály. A nemzetközi monopóliumok felismerték azt az erőt, amelyet a munkásmozgalom összefogott ereje képvisel, és felismerték azt a veszélyt is. amelyet az egysé­ges szakszervezeti mozgalom a nagytőke érdekeire jelent. Ezért nem sokkal a Szakszervezeti Vi­lágszövetség megalakulása után támadást indították ellene. így következett be, hogy a nagy- monopóliumok befolyása alatt álló amerikai szakszervezetek kiváltak az egységes szakszerve­zeti szövetségből és létrehozták a szakad ár szervezetet. Biz azonban nem gyengítette és nem térítette el eredeti cél­jaitól a Szakszervezeti Világszö­vetséget. Az SZVSZ tagjai — híven a 25 évvel ezelőtt elfoga­dott programhoz — mindig is állást foglaltak a nemzetközi imperializmus törekvéseivel szemben, elítélték az agresszió­kat, a neokolonialista törekvése­ket. Ugyanakkor következetesen védelmezték a dolgozók érdeke­it a tőkés kizsákmányolással szemben. Ha azóta a munkás­osztály a világ legkülönbözőbb részein nagyobb darab kenyeret, több jogot tudott magának ki­harcolni, akkor ebben nem kis r^sz<‘ van a Szakszervezeti Vi­lágszövetség tevékenységének. Az SZVSZ elvileg szilárd po­litikájának eredményeként a szervezet taglétszáma az alaku­lás óta nagy mértékben megnö­vekedett: az 1969 októberében Budapesten megtartott VII. szakszervezeti világkongresszus­ra már 124 országba küldték szét a résztvevőknek a meghívó­kat. A Szakszervezeti Vilápsz/üet- ség változatlanul feladatának tekinti a törekvést a munkás­egységre E politika jegyében igyekszik fejleszteni kapcsolatait a világ minden mimkásszerve- zetével, azokkal a szövetségek­kel is, amelyek a szakadár szer­vezethez csatlakoztak. A negyedszázados évfordulón eredményes munkáról adhat számot az SZVSZ. A világ dol­gozói a jövőben is úgy tekinte­nek a Szakszervezeti Világszö­vetségre. mint a munkásosztály érdekeinek hatásos védelmező­jére. a nemzetközi béke és biz­tonság ügyének biztos támaszára. SIMAGÉPES DOLGOZÓKAT, SEGÉDMUNKÁSOKAT, KAZÁNHÁZI SEGÉDMU NK ÁST, TAKARÍTÓNŐKET FELVESZ a Férfi Fehérnemügyár Békéscsabai gyára 5 1970. OKTÓBER 3.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom