Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-03 / 232. szám

M IÍNll Táborzáró zárszó jmmAasS AmS— o.m ~f„ TTXÍT _ _ Á ^ . A21N Mai gyermekek Statisztika! adatokból kiderült; hogy a mai gyermekek naponta fe­jenként átlag lí 000 szót ejtenek ki, a ugyanakkor több mint 900 kérdést intéznek közvetlen környezetük fel­nőtt tagjaihoz. Ki tudja kielégíteni ezt a határtalan kíváncsiságot?! — Csak a szülők — hangsúlyozzák a tudósok —, a ezért a szülőknek ál­landó tanulással kell bővítenlük is­mereteiket. «iiMUinniiaiHiitiiiiillllllllllimil 'A nyári épí­tőtáborok tu­lajdonképpen nem <x búcsú tábortűzzel és az ünnepélyes zászlólevonás­sal fejeződnek be, hanem a ta­pasztalatok összegezésével és a munka — többnyire nem számszerűsíthető adatainak mér­legelésével. Táborozni jó dolog, hasznos időtöltés. Kár, hogy sokan ki­maradtak belőle. Mint, például azok a Békés megyei lányok, akik a fiúkhoz hasonlóan Sza­bolcs újjáépítésében szerettek volna részt venni. A viharsarki diákokat fogadó sátorvárost ugyanis kizárólag fiúk részére szervezték (a rend kedvéért jegyezzük meg: összesen 745 bé­kési fiatal utazott Szabolcsba), így a lányok kimaradtak az új­jáépítésből. Igaz, annak idején élénk visszhangot váltott ki az a hír, hogy néhány más megye­beli diáklány, tudomást sem vé­ve az adiminisztrativ korlátozás­ról, beállított a jánkmajtisi táj­borba és ott is maradt. Egy tá­borban, egy helyen dolgoztak a fiúkkal. Mégsem dőlt össze a világ. Es erről jut eszünkbe. Több mint ötezer ház dőlt össze Sza­bolcsban és fiataljaink többsége becsülettel, • lelkiismerettel vé­gezte az árvíz sújtotta községek, újjáépítéséért vállalt nehéz fi­zikai munkát. Minden dicséret Színház, KISZ, Nívó-díj Színészekről írni általában hálátlan feladat. Még akkor is, ha — mint jelen esetben — nem szorosan a színházról, a művészetről esik szó. A Békés gyei Jókai Színház KISZ- alapszervezete egy évvel ez­előtt alakult meg. Volt, aki eleve kétke­déssel fogadta néhány lelkes, helyét kereső fiatal szándé­kát Mi taga­dás, a színházi KlSZ-alapszerve­zet — lévén csak egyetlen szín­ház a megyében — különleges­nek számít, de nem annyira* hogy a sajátosságokra való hi­vatkozás speciálissá minősítse és tagjait, valamint a szervezeti eletet a többi KISZ-alap6zerve- zettől eltérő jelző illesse. Tény viszont az, hogy a második tag­gyűlést az alakuló ülés évfor­dulóján, most szeptemberben tartották, a színház fele részben már a KISZ-korosztály felső ha­tárát taposó fiataljai Ügy kezdődött, hogy Gomda Gyuri, a KXSZ-titkár a bejá­ratnál fogadta a vendégeket, az_ az csak a vendéget — e sorok íróját —, mert a KISZ megyei bizottságának kultúrfelelőse kés­ve, a többi meghívott pedig egyáltalán nem érkezett meg. Ez még csak hagyján, de a ta­gok egy része is távolmaradt, s a hiányzók, egy 21-es létszámú tehát kis alapszervezetnél dup­lán számítanak. Az egyéves munkát értékelve a KISZ-titkár jobbára csak arról számolhatott be, hogy mi az, ami nem való­sult meg. Igaz, néhányan önál­ló irodalmi estet rendeztek, mű­sort adtak különböző ünnepsé­geken, s jobbára „maszek ala­pon” ellátogattak a békéscsabai üzemekbe. Az eredmények kö­zött kell elkönyvelni a KISZ ál­tal szervezett jugoszláviai ta­nulmányutat, Ha egyáltalán ez jelent vala­mit, a színházi KISZ létjogo­sultságát, tevékenységének hasz. nosságát, a terveken lehet leg­inkább lemérni. Mert tervekben, ötletekben nincs hiány. A teljesség igénye nélkül csak vázlatszerűen, mutatvány a KISZ bábáskodásával szerve­zendő programból: beszédtech­nikai tanfolyam, kcmdicióed zé­sek (értsd: lovaglás), szervezése : — pesti színházlátogatás — a ; régi idők moziját idéző film- £ klub megalakítása és vezetése a £ Fegyveres Erők Klubjában •— 5 vitaest a helyi premierek után : — kiállítás a színház előcsamo- ■ kában — műsorösszeállítás a ; X. kongresszus tiszteletére — S készülődés a november 16—17- : én Békéscsabán rendezendő £ nagy eseményre; a vidéki szín- 5 házak fiatal művészeinek talál- I kozójára. Hogyan is politizáljon a szí- ; nész, ha fiatal? Persze politizál j a színpadon, amikor játszik. És : politizál, közvéleményt formál, £ ha egy-egy üzemben, vagy ün- g nepélyen vensat mond. Politi- j záL, ha mint egy testület tagja | írásos feljegyzést készít az igaz- ■ gatóságnak a műsortervről, a | próbatermi gondokról, vagy ép- 1 pen a fiatal színésziek lakáshely- ; zetérőL Persze politizálni sokfélekép- » pen lehet. Közvetlenül és köz- | vetve is. Hogy ki, milyen mó- i dón teszi, az nemcsak a foglal- ■ kozáson és a funkcián múlik, 5 hanem a szándékon is. S e szán- j dékot — véleményem szerint — £ jelen esetben a konkrétság fegy- £ vertárából kellene gazdagítani. ‘ Nem mást, „csak” többet vár- ■ nak a mozgalom vezetői a szín- ! ház KISZ-alapszervezetétől. Eh- | hez minden feltétel adva van. ■ Ott a klub, az ötlettel teli KISZ. j vezetőség (amelynek összetételé- • ben a taggyűlés óta annyi vál- £ tozás történt, hogy a passzív ta- £ gakat lecserélték), és utoljára, £ de nem utolsósorban a fiatal j művészek erkölcsi, anyagi ősz- : tönzője sem hiányzik, ugyanis £ a KISZ Békés megyei Bizottsá- £ ga 10 ezer forint összegű nívó- ■ díjat ajánlott fel az ifjú csabai 3 színészeknek. A díjat két-há- £ rom részre osztva évenként íté~ £ tik majd oda az arra legérde- ! mesebbeknek. S kell-e e bejelentésnél jobb £ csattanó egy KISZ-taggyűlés £ végére?! Brackó István : az övék. Utólag viszagondólva ■ az eseményekre, nem lett volna S haszontalan dolog a szabolcsi- £ hoz hasonló békési táborokat • szervezni. Néhány száz fiatalnak ! a megyében is jutott volna i munka az ár- és belvízkárt szén- £ vedett házak újjáépítésében. A viharsarki diákok így is ki- : vették részüket a nyári tábor- : életből. A mezőhegyest, szarva- £ si, Hidasháti Állami Gazdaság- • bán összesen 815 lány, több \ mint 3 ezer hold kukoricát cí- : merezett. A keresetek eltérően £ alakultak és hála néhány szór- ; galmas KlSZ-vezetőinek, a ! szarvasi első turnusban dolgozók ; illetmény-vitája is tisztázódott. • A résztvevő'- egybehangzó vé- : leménye szerint a napi négy, ü- » letvg ötszöri étkezés még a leg- £ falánkabbak étvágyát is kielégi- • tette. A körülményeket méltat- ■ va — ha még luxusról nem is ! —, de javuló színvonalról lehet g beszámolni. Mezőhegyesen pel- • dóul megoldották a melegvíz- ? ellátást és esőköpenyt is kaptak j a kukoricatáblák amazonjai. A \ hidasháti jó kezdeményezést • átvették a szarvasiak is, s en- ! nek nyomán azok a fiatalok, : akik másodszor dolgoztak a gaz- £ dóságban 100, akik harmadszor, ■ azok 300 forint jutalmat kapták. I További, de — ha közvetve is • — bőven megtérülő kiadást je- £ lentett a gazdaságoknak a kül- • turális célokra és a jutalmazás- < ra adott 12 ezer forint. A megyén kívüli kiskunhál»- \ si központi táborban háromszáz- 5 harminchét lány és százhatvan- g négy fiú dolgozott. Szőlőmun- £ kát, gyümölcsszedést végeztek,t ■ munka közben nem kellett fü- ! tyülni (taposó lónak bekötni a 3 száját?), mert a szőlő még éret- j len, az alma, körte pedig egy- £ íoéí nap után unalmas volt. A £ legirigyeltebb tű borozóknak a \ Szarvasi Óvónőképző Intézet i hallgatóit tartották diákberkeik- £ ben. A leendő óvónők Balaton- g aligán dolgozták. Dolgozták? • Igen, egy nyaralással felérő kést \ hetet töltöttek a magyar tenger ; partján. És a Balaton mégiscsak ! nagy vonzerő. Kár, hogy a Bé­kés megyeiekkel elég szűkmar- kúatn bántak a Balaton-mentl táborokba szóló „beutaló" osz­tásánál. A múlt idő használata azért indokolt, mert jövőre — várhatóan — legalább négyszáz viharsarki diák vehet részt va­lamelyik Bálaton-menti építő­táborban. B. A „Nincs tá, minek menjek..,?99 A Jds falu, amelynek egyik tomácos házában üldögéltünk, a várostól kétórányi fekszik. (A vasútállomástól a házig ennyi idő alatt ért a lovaskocsi.) Ven­déglátóm fiaiul mezőgazdász. Két éve költözött ide a családdal, a falra akasztott diplomán akkor még talán meg sem száradt a tinta. Azóta berendezkedtek, le­telepedtek talán egy életre is. Megtalálták a helyüket. A faluban, ha másfél tucatnyi fiatal élhet Legtöbbjük kinn dolgozik a földeken vagy állat- gondozó. Gépész alig akad. 145 tagja van a közösnek, «gyhar­mada nyugdíjas, tizenöt-huszan már túl járnak az ötödik ikszen. — Gyermekkarom nagy részét itt töltöttem, ezen az utcán ker­gettem a macskákat, kinn a ré­ten őriztem nagyapám két tehe­nét — kezdte vendéglátóm. — Nem én voltam az egyedüli, vol­tunk vagy százan hasonló korú­ak. S ma? Az egykori játszótár­sok közül itthon ha öten-hatan vannak. Elmentek. A város biz­tos jövedelmet, kényelmet, szó­rakozási lehetőséget ígért Na­gyon nehéz ellenállni a csábítás­nak! Hónapja lehet, hogy bent jártam a városban, ott találkoz­tam az egyik régi cimborával. Jó szakmája van, a tsz-ben is megélhetne vele. Mondtam ál neki. De ő nem jön, bizonygat­ta, jobb odabenn. Hát, ó tud­ja... — Talán a társasagot hiányaié- ják? — Meglehet Különös dolog ez. Elmegy egy, követi a másik, a harmadik, azután egy szép napon azt vesszük észre, alig maradtunk. Eltelik egy év, viss- szajön az első, a második, mind, aki elment. Nem adok 12 hóna­pot, megváltozik itt minden. Szép eredménnyel zárt a közös, kifizetőbb lesz maradni, — A szórakozás hiányzik? — Aligha. Van KISZ-szerve­zetünk, alakítottunk szaval ócso. partot, meg tánckart is. A kuk túrházban hetente kétszer van mozi, a könyvtárban szép «sárin.. mai akad olvasnivaló. Ha keres az ember, találhat olyan szak- könyvet, amihez a várasba«» sem könnyű hozzájutni Mi kell még? Lenne asszonynak való — Ingázók vannak-e? — Olyan is akad. Hajnalban mennek, este — ha nem éjszaka — érkeznek. A távolabb járók csak szombaton jönnek haza. Fáradtak, elcsigázottak. Azt mondják, mégis megéri. Így biz­tos a kereset — Előítéleteik? «— Vannak. — Tesznek ellenük? — Próbálunk. Néha falba ütkö­zünk. A régi osztályszemlélet maradványai ezek. így magya­rázom. Mert mi más lehet az, amikor valaki elfelejti a szárma­zását csak azért, mert a város­ban más körülmények között él? öt napig „polgár”, a hato­dik-hetediken „osztálynál,küli”. Amikor itthon vannak színié menekülnek mindattól, ami a szülőfalura, a származásukra emlékezteti őket — Szégyellik? — Nem tudom. —Hát? — Valahogyan másnak érzik magúkat mint az itthoniak. A gyári munkást többre tartják — magukban —, mint azt, aki a földön dolgozik. Pedig az itt­honiak sem „parasztok” a szó eredeti, sói értelmében, ök a jö­vőben számolnak, nem apjuk, egykori néhány holdját tekintik tulajdonuknak, hanem a közös határt, karók nélkül. Nem pa­rasztok — munkások. Mezőgaz. dasági munkások. — Es a jövő? — Nem üres beszéd, ha azt mondom: biztató: A közös va*» gyón évről évre gyarapodik. A faluban tavaly két fiatal család épített magának új otthont ta­vasszal hárman kezdenek hozzá. Ö9 azután még többen. így kell lennie. Minden harmadik ház­ban van televízió, szombaton- ként már egy-egy ingázót is si­kerül elcsalni a KlSZ-rendezvá. nyékre. Hamarosan Jobb belá­tásra” térnek. Ahol pedig fiáé falok vannak, ott akad munkás- kéz is, azzal meg több pénz jást Az általánosban most 3B végzős van. Közülük nyolcán középis­kolába, öten ipari tanulónak mennek, tizenöten mezőgazda^ sági szakmában tanúinak to­vább. ök az utánpótlás és — a garancia. Somfai Débae «■■•■■■Bsaaa8BaBesBfiSBMMmnuaaMaasMiM6 Vakáció — a pokol után 0 Bítis MíSfBSkn 1970. OKTÓBER 3. Robert Bray 34 éves fiatalember. Magas, vál­las, fekete hajú, kék szemű — ahogy a tipikus amerikai meg van írva a hollywoodi nagykönyv­ben. Még a rágógumit is a megfelelő, amerikai ütemben teája át egyik oldalról a másikra. Három óve még angol-történélem-pezichal<^att szakos hallgató volt New Jersey-ben; saját be­vallása szerint életvidám, gondtalan college-boy. Robert Bray homlokán keresztben széles vö­rös forradás húzódik, bal arcán egy másik seb­helytől furcsa, groteszk kis ráncok bujkálnak. Gránátszálánkok nyomai. A vidám college-boy ma 40 évesnek látszik. Egy év Vietnam, ez az, ami tízszeresen számít... Párizsban a Chat Bleau teraszán futottunk össze, mi, akiket az angolul rendéit coca-cola hozott közös nevezőre. A „Világ Fővárosáról”, az emberekről beszélgettünk. Rossz tapasztala­taim voltak — politikai témát nem is kezdemé­nyeztem. ő mondta ki először Vietnam nevét Így történt, hogy Párizsban egy Champs Elysée-i bisztró teraszán először hallottam szemtanút —< ahogy ő mondta, „túlélőt” — a háborúról be­szélni. — önkéntes voltam. A Stars and Stripes bű­völete, a családom nacionalizmusa, meg egy idét­len, gyerekes kollégiumi nekibuzdulás vitt be a hadseregbe. A legrövidebb kiképzés után Viet­namban találtam magam. Pontosabban Vietnam fölött — helikopteres lövésznek soroztak be. Az első tíz bevetés olyan volt, mint a sráckori indi- ánosdi játék: egyetlen ellenséget sem láttam, magánpasszióból, na meg, hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból, a dzsungelra, a vízibivalyokra, meg lakatlan kunyhókra lövöldöztem ki a tárakat. És aztán, megöltem egy embert. „Bevetés Vlet-Cong területe fiSlőtt; aboé mozgást észlelsz, azonnal nyiss tüzet...” A parancsot a hadsereg­ben úgy vésik az agyadba, hogy amikor kelj a kezed is megmozduljon tőle. Megláttam valakit, azonnal tüzeltem. Könyörögtem m pilótának, szálljon lejjebb, látni akarom, ki* találtam «L Egy öreg paraszt volt. Amit fegyvernek néztem egy rövidnyelű kapa, holtában is szorongatta a kezében. Itt kezdődött. Itt még nem éreztem a borzalmat: tévedtem, de lehet, hogy holnap már géppisztoly lett volna a kezében, és ő ölt volna meg engem... A pilóta — Őrmester volt, a fe­lettesem —, amikor visszatértünk, jelentette, hogy megbízhatatlanul viselkedtem, „a harc után” lelkiztem, pánikba estem. Átraktak egy földi alakulathoz, és már másnap újból bevetet­tek. A Mekong deltájában, egy elképzelhetetle­nül félelmetes mocsárvidékem vittek őrjáratba: „a harcot kerülni, foglyot ejteni, az esetleges Viet-Cong bázisokat felderíteni ...” Órákat men­tünk térdig süppedő, gyilkos mocsárban: talál­tunk egy falut, az első, viszonylag fiatal férfit közrefogtuk. Semmit sem kérdeztünk, vittük vissza a támaszpontra. „Viet-Congnak mindenki jó, akinek ferde a szeme...” — mondta a had­nagy, és valahol mindannyian örültünk, hogy ilyen simán megúsztak az ügyet. Három nap múlva viszontláttam a foglyunkat: két, hat láb magas MP-s fickó kísérte. Nem hasonlított em­berhez. Ép csontja sem volt, és az arca, mint egy frissen kiopfolt hússzelet... — Ez volt a második. És én még mindig nem éreztem vét­kesnek magam — az MP-seic csinálták, viselje el a dolgot az ő lelkiismeretük. 'Befejező rész a jövő szombati számban). P. L. T.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom