Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-03 / 232. szám
Folytatódott a vita a IV. ötéves tervről (Folytatás az 1. oldalról) ■esetek rendszeres emelkedésé- 'e, hogy hosszabb távon lépést ártsanak legalább az átlagke- esetekkel.. A keresetek mainál issé nagyobb differenciálása alóban szükséges a jobb műn. iára ösztönzés érdekében, azonban ennek — pártunk jövedelempolitikájának megfelelően — együtt kell járnia a családi jö- vedelrüek kiegyenlítődésének tendenciájával. — Egyetértünk azzal — teflte hozzá —. hpgy a vállalatok közötti hatékonysági különbségek főként a prémiuinok és á nyereségrészesedés különbözőségében fejeződjenek ki. Vigyáznunk kell azonban, nehogy nagyfokú béraránytalanságok keletkezzenek. A költségvetésben is évről évre meghatározott összeget kell biztosítani arra, hogy a bérszintben elmaradt gazdasági és nem gazdasági területeken bizonyos bérkorrekciókra kerülhessen sor. Arra kell törekednünk, hogy az életszínvonal emeléséhez valamennyi erőforrásunkat felhasg- náljuk. Egyrészt az üzemi lehetőségek messzemenő kiaknázásával, másrészt állami eszközökből is. A továbbiakban : rámutatott: az eddiginél; tudatosabb bérpolitikát kell folytatnunk. Fock elvtárs részletesen beszélt; arról, hogy a gazdasági fejlesztésre szánt összegek ésszerű felhasználása gondos és körültekintő legyen. Ugyanezt az elvet kell érvényesíteni az élet- színvonal. emelésére, az élet- és munkakörülmények javítására szánt öszegek felhasználásánál is. A negyedik ötéves terv időszakában tehát együttes, nagy feladatunk bérrendszerünk további tökéletesítése és szocialista elosztási elveink következetesebb érvényesítése. Különös gonddal kell biztosítani a kisebb jövedelmű családok jogos szükségleteinek kielégítését, hogy nekik is lehetőségük legyen sokféle, jó minőségű fogyasztási cikk megvásárlására. — Az árpolitika az életszínvonalpolitika döntő eleme — folytatta. Elősegíti vagy fékezi az életszínvonal, fejlődését. Megnyugtatja vagy nyugtalanítja a dolgozókat,. egyszóval a politikai közérzet fontos tényezője. — Közgazdaságilag Indokolt, hogy hosszlób taviéiban általában értéken fizesse meg a ifogyasztó azt, amit .megvásárol. A fogyasztói ár azonban nem csupán közgazdasagi "kategória, hanem t^sadalmi,, . pp^ijtai tényező is. A ráfóixlítási 'arányosság' elve csak bizonyos megszorítással érvényesülhet helyesen. Meggyőződésünk, hogy fenn kell tartani mindazokat az ártámogatásokat, amelyek egyértelműen kapcsolódnak államunk szociális, kulturális és egészségügyi fu nkcióihoz. Ügyelni "kell arra, hogy ne sértsük meg a lakosság fogyasztói érdekeit. Az áremeléseket ellensúlyoznunk kell, mégpedig úgy, hogy egyetlen társadalmi réteg se kerüljön hátrányos helyzetbe. Fontos követelmény, hogy az áremelést ellensúlyozó árcsökkenés is nagyjából azonos jelentőségű árcsoportban történjék. Fontos követelmény, hogy a hansági áremelésekkel hatósági ircsök^enések álljanak szemben. A terv szerinti áremelkedé- ek — akár szabad, akár ható7 békés mem^sx !»•(*. UnUMitJÍ 3. sági árakról legyen sző —kompenzálhatok és kompenzáltuk is. Nem egyenlíthető ki vizsont az olyan áremelés, amit különböző okora való hivatkozással elég gyakran tapasztalhatunk. Kormányszerveinknek az eddiginél fokozottabb figyelmet és erélyt kell tanúsítaniuk az ilyen jelnségekkel szemben. Szólt a dolgozók igényeit kielégítő szolgáltatások fejlesztéséről is. Hangsúlyozta, hogy államunk központilag — erejéhez mérten — egyre több pénzt fordít a különböző szolgáltatások fejlesztésére. Hozzáfűzte azonban, hogy a központi erőfeszítésekhez csatlakozniuk kell a helyi, a tanácsi kezdeményezéseknek, a helyi erőforrásoknak. Nem lehet elfogadni azokat az elképzeléseket, amelyek a szolgáltatások fejlesztését csak áremelésekkel látják megoldhatónak. Szóivá kell tennünk, hogy jó néhányan félreértik törekvéseinket vagy egyenesen félremagyarázzák helyes elveinket — mondotta a továbbiakban. A reformnak az a kispolgári magyarázata, amely az egész mechanizmus értelmét kiforgatja és a közösség érdekeivel szembehelyezkedő, eszközeiben nem válogató egyéni harácsolásban látja, feltétlenül hozzájárul a különféle ártalmas irányzatok megerősödéséhez is. Az ilyen felfogások hordozói az emberi magatartós egyetlen normájának azt tartják, hogy „valamit — valamiért”, vagy még inkább „valamit semmiért’’! Miről van szó? Az anyagiasságról, az önzésről, a cinizmusról. Ezek nem új jelenségek. Az ilyen felfogás követői nem sokan vannak, de veszélyesek. Ellenük minden eszközt igénybe kell és igénybe is fogunk venni. A IV. ötéves terv sikeres végrehajtásának is fontos feltétele, hogy méhnyíre sikerül az emberek szocialista közgondolkodását fejlesztenünk. Kérdés. hogy rendelkezünk-e már azokkal az- erőforrásokkal, eszközökkel, amelyek a társadalom szükségleteinek megfelelően hatnak a lehetőségek csak részben vannak kívánt irányban, őszintén meg kell mondanunk, hogy ezek a meg. Feszítő ellentmondás van a közművelődés rendelkezésére álló anyagi eszközök és a társadalom kulturális szükségletei között. De mert államunk jelenleg, meg nem tud, e. célokra, jobb anyagli feltételeket teremteni-, különös gonddal kell ügyelni „rra, hogy a IV. ötéves tervnek azok az előirányzatai, amelyek a dolgozó tömegek művelődését szogálják, teljes mértékben a tervben meghatározott célokat segítsék elő. A Központi Bizottságnak határozott állásfoglalása volt és marad, hogy a kultúra nem áru, a kultúrára nem vonatkozhatnak sematikusan a termelés és forgalom gazdasági szabályozói. Ez nagyjában meg is valósult. Ugyanakkor számos olyan jelenséggel találkozunk, hogy egyesek félreértik a reform szellemét és a kulturális élet bizonyos területein mechanikusan akarják érvényesíteni a gazdasági élet szféráira alkalmas, ott öelvát módszereket. Az ilyen endenciák ellen az eddiginél sokkal élesebben kell fellépni. Az üzemen belüli demokrácia kérdéséről szólva elmondotta, hogy a fejlődés ezen a téren is gyors volt, a meglevő lehetőségekkel azonban még nem mindenütt élnek megfelelően. Erre a jövőben jobban kell figyelni, mert ha a helyes elveknek ellentmond a hibás gyakorlat, ez óhatatlanul visszahat a dolgozók aktivitására. A szocialista ember fontos jellemzője az aktivitás. E közéletiségnek nemcsak a nagy belpolitikai és külpolitikai kérdések megértésében kell megnyilvánulnia, hanem a munkahelyi, üzemi, vállalati életben való részvételben is. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk álló évek feladatinak megoldásában a pártszerveknek és a társadalmi szerveknek jelentős részük van. Ezért oly módon kell végeznünk politikai felvilágosító és mozgósító munkánkat, hogy az a legteljesebb mértékben elősegítse a terv valöraváltósát. A szakszervezetek ki fogják dolgozni, hogyan segíthetik a maguk sajátos eszközeikkel, gazdag tapasztalataikkal ezen feladatok megvalósítását. A törvényjavaslatot elfogatom. • * * Gáspár Sándor nagy tapssal fogadott beszéde utón az elnök Kovács Antal képviselőnek adta meg a szót Szúrd! István beszéde Bevezetőben hangsúlyozta, a belkereskedelmi miniszter, hogy a harmadik ötéves terv esztendeiben javultak a dolgozók élet- körülményei. A népgazdaság termelő bázisai fejlődtek, a gazdaságirányítás reformja fokozatosan megvalósult, a fogyasztási cikkek kínálata érezhetően jobb, egyenletesebb és választékosabb lett, dinamikusan növekedett a kiskereskedelmi forgalom. A hazai termelőerők tervezett fejlődése és a nemzetközi munkamegosztás révén biztosítható import lehetővé teszi, hogy a negyedik ötéves terv végére a lakosság fogyasztása a mostanihoz képest 30 százalékkal növekedjen. A kiskereskedelmi forgalom 1975-ben 40 százalékkal lesz magasabb, mint 1970-ben. A fogyasztási szövetkezetek 1975-ben — várhatóan — 185 milliárd forint forgalmat bonyolítanak le, körülbelül 50 milliárd forinttal magasabbat az 1970. évinél. A lakossági és közületi fogyasztás emelkedésének ez az üteme jelentős és nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó. A következő esztendőkben a magasabb életszínvonalat jellemző termékek iránti kereslet és fogyasztás a társadalom minden rétegénél előtérbe kerül. Emellett változatlanul társadalompolitikai jellegű kötelezettségnek tekintjük — hangsúlyozta a miniszter —, hogy az áruk választékából. kínálatából ne hiányozzanak az alacsonyabb jö_ vedelmű vásárlók által keresett jó minőségű, de olcsóbb fogyasztási cikkek sem. A belkereskedelemnek — a kereskedelmi vállalatoknak és a szövetkezeteknek — megfelelő kínálattal kell követniük a lakossági fogyasztás szerkezetében várható változásokat. A reálbér-tervezet 18 és a reáljövedelem tervezett 27 százalékos növekedése már önmagában befolyásolja a fogyasztás szerkezetét, mégpedig a feltételezések szerint úgy. hogy egyrészt az élelmiszerfogyasztás nö_ vekedési üteme némileg lelassul és magasabb tápértékű, fehérjeben gazdag állati termékek, vitamindús zöldség- és gyümölcsök fogyasztása felé tolódik el, másrészt a lakosság az eddiginél több iparcikket tartós fogyasztási cikkeket vásárol. A hazai termelés és az Import tervezett emelkedése lehetővé teszi például, hogy 1975-ben 100 család közül már 70 rendelkez- * zék elektromos hűtőszekrénnyel, szemben a jelenlegi 32-vel. 1970- ben televízióból 55 készülék jutott 100 családra. 1975-ben ez az arány 75—76 lesz. Porszívóból, mosógépből hasonló mértékben növelhető az ellátottság. A személyi tulajdonban levő gépkocsik száma a jelenleginek mintegy két és félszeresére fog növekedni, és 1975-ben megközelíti a félmilliót. A továbbiakban arról szólt a miniszter, hogy az igényesebb, a választékosabb és a divatosabb öltözködés mind szélesebb körű elterjedésével kell számolnunk. A szintetikus alapanyagok fel- használásának aránya a textiliparban az 1970. évi tizenkét százalékról 1975. végére tizenhét százalékra emelkedik. A kötöttáruk. értékesítése a , következő öt évben mintegy 50 százalékkal nő. Az ilyen mérvű vásárlói igények kielégítéséhez a negyedik Szurdi István belkereskedelmi miniszter ötéves terv előirányzata biztosítja a textilipar megfelelő fejlesztését és rekonstrukcióját. Az egy főre jutó húsfogyasztás az 1970. évi 59 kilogrammról öt év alatt előreláthatólag 67 kilogrammra, a zöldség- és gyümölcsfélék fogyasztása 160- ról csaknem 200 kilogrammra emelkedhet. Az élelmiszeripar tervei szerint — a háztartási munka megkönnyítésére — a tisztított zöldségekből, a tartósított, valamint mélyhűtött élelmiszerekből a következő tervciklus idején a termelés a mostaninak legalább kétszeresére növekszik. Nem volt és nincs is akadálya annak, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek — bármilyen formában — közvetlenül árusítsák termékeiket. Utalt arra Szurdi István, hogy a lakosság egy része az általa keresett tartós fogyasztási cikkek hiánya miatt „kényszerből” is takarékoskodik. Hozzátette, hogy az ilyen „elhalasztott ke- reslet”-et a negyedik ötéves terv időszakában részben ki lehet elégíteni, ezt ; ígéri a tartós fogyasztási cikkek, a személy- gépkocsik kínálatának javulása, a lakásépítés növekvő lehetősége. A 44 őrás munkahét kiterjesztése kapcsán elmondta, hogy az életmód, a szabad idő változása a kereskedelem területén az eddiginél erőteljesebben fogja éreztetni hatását; várható például a hétvégi kirándulásokkal, utazásokkal kapcsolatban a vendéglátóipar ételforgalma ;-i következő öt év alatt — emiatt ts — körülbelül — negyven százalékkal emelkedik. A mezőgazdasági lakosság életszínvonala — mondta a miniszter — az elmúlt évékben gyorsan emelkedve, a személyes jövedelmek terén elérte a munkásokét. A negyedik ötéves tervjavaslat mindkét társadalmi osztály . reáljövedelmének azonos mértékű növekedésével számol. A falusi lakosság szükségleteinek mind nagyobb részét a kereskedelmi hálózatból fogja fedezni. Ruházati cikkekből, egyes háztartási gépekből, járművekből ésjgzámos más fogyasztási terméwhől a falusi lakosság kereslete egy ideig gyorsabb ütemben fog nőni, mint a városi lakosságé. Bútorokból és más lakberendezési cikkekből a negyedik ötéves terv időszakában — a miniszter szerint — mintegy 65 százalékos forgalomnövekedéssel kell számolni, ám, hogy elegendő árualapok állnak majd rendelkezésre, azt egyelőre felelősséggel még nem állíthatjuk. A fogyasztási szerkezet szempontjából is figyelemre méltó jelenség, hogy változik a lakosság életkor szerinti megoszlása: a keresők arányának emelkedése várható a következő években. A 25 évnél fiatalabb korosztályhoz tartozók száma jelenleg mintegy 3 millió 900 ezerre tehető. Ezen belül a 15— 20 évesek száma 1—1,1 millió. A negyedik ötéves terv időszakában ez a korosztály zömében keresővé válik, önálló életet kezd, részben családot is alapít. Számolni kell tehát azzal, hogy divatos holmikból is legyen elegendő, s hogy biztosítanunk kell az önálló élet megkezdéséhez szükséges áruk megfelelj kínálatát. A nyugdíjból élő lakosság qfá- nya az össznépességben tovább nő: 1975-ben 1,7—1,8 millió lesz a nyugdíjasok száma, azaz 16— 17 százalékkal magasabb, mint 1970-ben. Ennek a korosztálynak a fogyasztási struktúrája eltér az átlagostól. Többségük jövedelme elsősorban élelmiszerek, a hagyományosabb jellegű ruházati cikkek beszerzésére szolgál. Az átlagos életkor örvendetes növekedése, a nyugdíjak emelkedése azonban további és újszerű fogyasztási Igényeket teremt. Ilyen a nyugdíjasok részéről — utazás, a vendéglátóipari szolgáltatások igénybe vétele stb. Utalt arra is, hogy a jelenlegi csaknem 3 millió munkaképes korú nőnek több mint 70 százaléka dolgozik valamilyen munkahelyen, és ez az arány a következő öt évben még tovább emelkedik. Ez azt jelenti, hogy sokasodni fognak az igények az oly:m arukra és szolgáltatásokra. amelyek a „második műszak” gondjait enyhítik. Tovább kell' tehát növelni a csekély munkaráfordítással elkészíthető — félkész,— élelmiszerek kínálatát, a köny- nyen mosható, vasalást nem igénylő ruházati cikkek árusítását, bővíteni kell a felnőttek ás a gyermekek olcsó étkezési lehetőségeit. A lakosság fogyasztási igényeinek kielégítését továbbra is zömében a belföldi termelői forrásokra alapozzuk, és ehhez az ipari termelés tervezett 32—34 százalékos fejlesztése elegendőnek látszik — hangsúlyozta Szurdi István. A fogyasztási cikkek importjának szerepe a lakosság áruellátásában az előző éveknél mérsékeltebb ütemben ugyan, de erősödik. A számítások szerint a tervidőszak végére a forgalomba hozott fogyasztási termékekből az importcikkek aránya a jelenlegi 15,5 százalékkal szemben 17,5 százalék lesz. A bolthálózat fejlesztésére, továbbá raktárak és szállodák építésére — tehát kereskedelmi beruházásokra — a negyedik ötéves tervben az előirányzat szerint 17 milliárd forint fordítható. Ez 30 százalékkal — négvmilliárd forinttal — több, mint amennyit a harmadik ötéves tervidőszakban irányoztak elő, a növekedés önmagában (Folyta-tás a 3. oldalon)
