Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-13 / 215. szám
Bű IE KORO KULTURÁLIS MELLÉKLET A nyomdász a szellem szolgája Séta és elmélkedés a Kner Nyomdamúzeumban líceum, a legszebbek, leg- ritíkábbak közül. Termeit járva dr. Ortu- tay Gyula akadémikus- ünnepi nyitóbeszédére gon- do-j a látogató. „Ma is érték a vidéki nyomda, ma is törekedni kell az egyoldalú, tehát egészségtelen központosítás ellen; fejlesztenünk kell a magyar nyomdaipar vidéki központjait, kultúrát, fejlődést sugárzó központok lesznek ezek.” A nyomdamúzeum a múlttal és a jelennel ugyan, ezt példázza. Nem a földrajzi hely, hanem a hely belső, tartalmi ereje, az ott dolgozók szíve és hozzáértése határozza meg azt, hogy valami országos hírűvé, világhírűvé válik-e vagy elmerül a történelem süllyesztőjében. Kner Imre és munkássága nem merült el. A gyomai lakóházában berendezett múzeum szép kalauza és felderítője ennek a nagy életnek, mely minden rezdülésével a magyar szellemi kultúra ügyét szolgálta. Kedves emlék ma is Mata János archaizáló verse, mely a bejáratnál fogadja a vendéget: „Békés Vár. megyének vagyon sik határa, — Sebefs—Gőz—Vasúttal juthat}z ott Gyomára, — Hol is, ha edáig hozott az vaspálya, — Typográphiát Félálomban Csernák Arpácf más vagy Igazabb gyámoltalanabb Óriásabb Zöld gyepen futsz mezítláb Kipirult arccal Megállsz hirtelen Szembe-csodálkozol a Nappal Én arany-szalmából Koronát illesztek Kócos kamaszlányfejedre Ne ébredj fel Ne józanodj ki Logikus érvekkel Nem lehet mindent megmagyarázni Bízd rám magad Csak így tudsz rám vigyázni Zápor Zsaddnyi Lajos Huss, égi locsolóból zuhan a földre, a fára, a fűre, de nyomában már ott szimatol a nap, hogy felhabzsolja. látfz, melly világ tsudá- ja.. Ezt a „világ tsudáját” tárja elénk az ország első, Európa negyedik nyomda- múzeuma, a gyomai. A mártírhalált halt Kner Osakától San Franciscóig ható, híre, neve nemcsak a szerény könyvművészt, hanem a magyar nyomdászatot is ismertté tette az egész világon. A kiállítás elsősorban azt a munkát tükrözi, amit ez a kiváló ember munkatársaival együtt végzett, azt a példás hivatásszeretetet, tudatos törekvést, hogy könyvei kiállításában, tervezésében a nemzetközi hagyományok, kai harmonizálva a magyar nép művészi formakincsét is megjelenítse. A múzeum öt termében órákat tölthet az ember. Az elsőben kitűnő válogatás, dokumentációs anyag mutatja be Békés megye nyomdatörténetét, a szarvasi Réthy, a gyulai Dobay, a csabai Tevan és természetesen a gyomai Kner nyomdák alapítását, munkásságát, sokszor reménytelennek látszó küzdelmét, melyet a vidék kulturális elmaradottságának felszámolásáért is folytattak. A megyei nyomdatörténetet bemutató tárlók mellett ott találjuk a könykötői mesterséget fiúról-fiúra hagyományozó Kner család emlékeit. A teremben kiemelkedő hangsúlyt kap a Kner- embléma (képünk), mely minden kiadványon megtalálható. A második terem idézi a leghatásosabban Kner Imrét, aki az I. világháború idején egyre erőteljesebb könyvkiadói tevékenységhez kezd, élemző- kutató munkája a tartalom és a nyomdai forma viszonyának kutatására és megvalósítására összpontosul. Az első remekművek: a Három Csepke Könyv, a Kner Klasszikusok 12 kötete és a Monumenta Literarum 24 füzete. A második terem fő. falának ékességei ezek, a tartalmi és megfógalmazás- beli komolyság, a tradíciók reális értelmezésének könyvművészi megnyilvánulásai. Szép és felemelő ötlet volt a terem egyik falán bemutatni Kner Imre kortársainak, levelező partnereinek, barátainak fényképeit. A harmadik terem a fasizmus embertelen világát idézi, és abban azt a küzdelmet, melyet Kner vívott kikerülhetetlen végzetével, elképzelésednek, vágyainak utolsó lehetőségeivel. A gazdasági és szellemi nyomorúság a gyomai nyomdát is megbéklyózta, Kner már csak néha-néha vállalkozott arra, hogy — legtöbbször saját örömére —, néhány szép könyvet készítsen még. Ekkor jelentette meg Radnóti Miklós, a kedves barát „Meredek út” című kötetét, és a korszak egyik legnagyobb művészi sikerét, Misztófalusd Kis Miklós Mentségének betűhű kiadását. A negyedik teremben új könyvek szépsége, színes szivárványa fogadja a látogatót. Az elmúlt huszonöt esztendő alkotásai ezek, Kner Imre könyvművószi, emberi elveinek későbbi megvalósulásai. „ .. .A nyomdász csak szolgája a' szellemnek — írta —, nem az a feladata, hogy önálló művészi célokat tűzzön ki, hanem az, hogy a szellemet, amely a könyvből szói az olvasóhoz, hűséggel szolgálja. „ alátámassza a maga eszközeivel annak hatását... megteremtse azt az emelkedett, ünnepi hangulatot, amely a termékeny olvasás elöfelté- tele Az utolsó, a2 ötödik terem a Kner Nyomda békéscsabai főtelepének művészi termékeit tartalmazza, sok szállal kapcsolva az eddig látottakhoz. * Sétánk véget ért. A búcsúsorok a kijárati rész falán: „Ez a múzeum egyben emléket állít mindazoknak a nyomdászoknak, akik szakmai foglalkozásukat elválaszthatatlannak tartották a progresszív gondolkozás és haladás eszméitől; akik szabadságukat, vérüket, életüket áldozták eszményeikért.” A Kner Nyomdamúzeum minden termében, szögletében ezt a felemelő emberi sugárzást éreztük. Sass Ervin Örvények fölött lépkedő Filadelfi Mihály Valamikor régen, mesemessze már szabad madár voltam, s szárnyam megkövült, Porélet mezsgyéit taposom sután... Hallgass bicebóca! Ki derék legény volt, az ropta a táncot! Kussolj bicebóca! Valamikor régen, 1*^ksemessze már szabad madár voltál, s szárnyad megkövült?! Sánta legény sánta! Másra várt a szándék, másé volt a tett is, s másé a „beszélj”! Valamikor régen, mesemessze már szabad madár voltál, égi szárnycsapás?! Jaj, valahogy így volt... S most dadog a száj... Égessen hát a tűz! A benned-szorult tűz bicebóca-lelked hamuvá égesse! Augusztusi égen égjen szűzi éjen, s aranyfüst legyen az augusztusi égen, ha a bíbor »lkony hull a csillagéjbe, lelked szelidfényű augusztusi égen aranyfüst legyen, mert szabad madár voltál, csillagtollú madár mesemessze régen, madarak-madara voltál boldog-kéken, s most szomjak-szomja vagy, az Egészre-vágyőn. mohó vízelnyelő, nagytorkú szörnyeteg, szörnyeteg-vizeknek mohó elnyelője, s mohó elnyelőknek szomjúság-adója... Madár voltál, s lettél fagyott kövirózsa, kőszirtek közt lakó alvó kövirózsa, s sánta legény lettél, sánta bicebóca... Eget-földet öltő kedvre gyulladsz néha: haj, de az a legény, s te lesántult árva, te bátor legénynek megkopott lárvája, te igaz világnak sóvár csak-nézője, időűzte múltak el nem érhetöje, mért, hogy mint madárnak, megkövült a szárnyad?! Mért, hogy ellenálltál a legnagyobb vágynak? Mért, hogy nem repülni kívántál örökre, s törni soha-soha-el-nem-ért körökre?! Mért, hogy a szokások béklyói szoritnak?! Mért, hogy a vak szabályok sorra elnémítnak?! Szakadj föl! Szakadj meg! Tégy valamit végre! Üj szárny suhan ássál szakadj föl az égre! Üj szárnysuhanással s még soha nem látott eltökélt élettel, eltökélt halállal, csak győzni, hátrálni-soha-nemtudással öld meg, öld meg, öld meg vad félszbivaly-erdők sötét paripáit! Rugdosó patáik, aranyló patáik mindent, ami szép volt, s ami még lehetne: virágléptű percek porzós mezejét is, csillagívű álmok meredek útját is, / a te utadat is meg az ő útját is, meg mindnyájunk útját összevissza rúgják, s megnyitják örömünk vízelnyelő kútját, szörnyűségek torka nyil patáik nyomán, s nyíl patáik nyomán szömyűségvirág is, halálszörnyűség is ott terem nyomukban, s gombafelhő-téboly is nyomukban remeg... Vad félszbivaly-erdők sötét paripáit öld meg szárnyad-bonlva, s amint valamikor mesemessze régen szabad madár voltál, szabad madár leszel; egeket ívelő... MELLÉKDAL örvények fölött lépkedő növessz szívednek szárnyakat! Meleg tenyered a szíved verését visszhangozza csak! Rakj köre követ! Fészket is építs a Holnap fiainak! 1
