Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-11 / 213. szám

Őszinte elismerés A kiállítás sikert aratott (Moszkvai tudósítás) A moszkvai magyar kiállítás, mely nagy sikert aratott, eltért a megszokottól. Célja nem az volt, hogy nagy üzletkötésekre kerüljön sor s gazdasági part­nerek találjanak egymásra. Töb­bet vállalt ennél: Magyarország elmúlt negyedszázadának ered­ményeivel megismertetni a láto­gatót. A szovjet embereknek a ki­állítás segítséget nyújtott abhoz, hogy kiegészítsek azt a képet, amelyet már korábban kialakí­tottak maguknak Magyarország­ról. Akik már jártak a baráti országban, azokat a helyeket keresték, amelyeket ott megis­mertek, hogy legalább makettről vagy fényképről megmutassák barátaiknak, ismerőseiknek is. Azok pedig, akik még nem ju­tottak el kedves szomszédaink­hoz, mindent fel akartak fedez­ni. Mert volt mit! — Rá sem lehet ismerni er­re az országra — mondta az egyik látogató — pedig három évig dolgoztam korábban Ma­gyarországon. Nagyon sok szakember is fel­kereste a „Szabad Magyarország 25 éve” kiállítást. Közülük töb­ben már jártak magyar kollégá­iknál, jól ismerik az eredménye­ket. De ők is találtak sok újat, meglepőt. „Soha sem gondol­tam volna, hogy Ilyen sokféle kiváló termékük van magyar barátainknak” — mondotta az egyik energetikai szakember. Elismeréssel nyilatkoztak a látottakról a szovjet párt-' ál- allami és gazdasági vezetők is. A felső szintű érdeklődést bizo­nyítja az is, hogy szinte minden­nap eljött a bemutatóra a kor­mány egy-egy tagja. Legutóbb Patolicsev külkereskedelmi mi­nisztert kalauzolta a kiállítás igazgatója. De jártak itt az űr­hajósok is, meglátogatták a ki­állítást az akadémia tagjai, írók és művészek. A virgonc ifjak sem marad­tak el. Mindenütt látni lehetett olyan gyerekeket, akik a „Ven- gerka” papírsapkát viselték. Ez a kiállítás apró ajándéka. Ilyen sapkákat láttam a moszkvai pá­lyaudvarokon is, ahonnét éppen Belorussziába indultak haza az úttörők, hogy a messzi falvakba és városokba elvigyék élményei­ket, beszámoljanak arról, mi újat tudtak meg Magyarország­ról a kiállításon. Természetesen az üzletembe­rek sem hiányoztak. Az üzletkö­tésekről naponta lehetett halla­ni, közöttük több nagyjelentősé­gűről. Minden vállalat talált valami újat annak ellenére, hogy a partnerek jól ismerik egymást. Nehéz lenne minden eddigi eredményről beszámolni, elmon­dani az önkéntes riport-alanyok mindegyikének véleményét, hi­szen már több mint félmillió látogatója volt a kiállításnak. Az igazsághoz az is hozzá tar­tozik, hogy a szovjet embereken kívül több külföldi csoporttal is találkoztam, ami szintén a si­kert bizonyítja. A kiállítás eseményeiről na­ponta beszámolt a sajtó, a tv és a rádió. Az Izvesztyija példá­ul külön kommentárt közölt, amely a technikai haladás elért eredményeit húzta alá. Nincs olyan nyilatkozat, amely ne hangsúlyozta volna a gazdasági együttműködés jelentőségét és szükségességét. Ennek fontossá­gát bizonyítja az is, hogy külön napot szenteltek a KGST-nek, amikor a nemzetközi szervezet vezetői találkoztak a magyar szakemberekkel. Edvin Jaoszon 4 Btgimíssss 1970. SZEPTEMBER 11. A megyei tanács vezetői a MESZÖV-be látogattak A vezetöségválasztó taggyűlések új vonásai Nagyobb önállóság, nagyobb felelősség — A pártdemokrácia betartása és a választás új rendje Kedden délután a Szövetke­zeteik Megyed Szövetségébe lá­togatott Klaukó Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyed tanács vfo-elnö- ke, Csatári Béla, a megyei ta­nács vb-elnökhelyettase és Stei- j gervoald György, a megyei ta- nács vb osztályvezetője. A ven­dégeket Boros Gergely, a MÉ­SZÖV elnöke, Sarkadi István elnökhelyettes, valamint dr. Ba­logh Mihály, Szabó György, Vass János és Budáit Ferenc tit­károk fogadták. A megyei tanacs vezetőit tá­jékoztatták az ÁFÉSZ III. öt­éves tervének eredményeiről és a IV. ötéves terv főbb célkitű­zéseiről, valamint a tsz-ekkel, , ktsz-ekke] tervezett közös be­ruházásokról. Többek között ar­ról, hogy a megyei szövetség a KISZÖV-vel kíván közös áruhá­zát, illetve árubemutatót létesí­teni Békéscsabán. Füzesgyar­maton a tsz, a ktsz és a taka­rékszövetkezet mintegy 20 mil­lió forint értékű közös üziét- házi és irodaházi beruházásra készül. A MÉSZÖV elnöke ezt követően arról szóit, hogy na­gyobb településeken és váró- • sokban a megyei szövetség I munkasszövetkezetek es garázs- 5 szövetkezetek létesítését terve- S hívta a figyelmet a tagság min­den eddiginél jobb tájékoztatá­sára, a tagság körében történő sokoldalú szervező és nevelő­munka fontosságára. Steigerwald György, a me­gyei tanács vb osztályvezetője az ÁFÉSZ-ek jövőbeni fokozot­tabb támogatásáról biztosította a megyei szövetség vezetőit. Klaukó Mátyás hasznosnak és eredményesnek értékelte a MÉ­SZÖV vezetőivel történt ta­nácskozást. Majd annak a véle­ményének adott kifejezést, hogy a tanács és a megyei szövetség tartson fenn egymással minden korábbinál jobb kapcsolatot. Végezetül a IV. ötéves terv há­lózatfejlesztését említve tette szóvá a megyei tanács elnöke: továbbra is törekedjenek az ÁFÉSZ-ek a perifériákon és ki­sebb településeken levő boltok korszerűsítésére. Ezen túlmenő­en azonban minél tobjb nagy­községben és járási székhelyen nyissanak különböző áruháza­A tapasztalatok is azt bizo­nyítják. hogy növekszik az ön­állóság a pártalapszervezetek munkájában. Ez jól érzékelhető és lemérhető a most kezdődő — szeptemberi — taggyűléseken is. Vagyis a párttaggyűlések új vo­náséi szembetűnőek és jelentő­sek. Szélesedik a pártdemokrá­cia. Nem véletlen, hogy a párt- alapszervezetek tárgyalják meg először a kongresszusi irányel­veket és a Szervezeti Szabályzat tervezetét, s végső álláofoglalás előkészítéséhez eljuttatják a fel. sóbb pártszervekhez a tagság ál Lásfoglalását, véleményét. A vé­leménynyilvánítás nagyobb le­hetősége, a pártalapszervezetek | munkájában az önállóság szere­pének növekedése egyben na­gyobb felelősséget is ró minden egyes párttagra. Üj vonások fedezhetők fél a válsztás rendjében is. Mint a Szervezeti Szabályzat előírja: a választást a pártdemókrácia be­tartásával kell lefolytatni. A je­lölés és a választás zárt ülésen történik, először a jelölő bizott­ság javaslatát vitatják meg, majd a tagság pótlólagos javas­latainak megvitatására kerül sor. A szavazólapokra így azok­nak a neve kerülhet fel, akik a jelenlevő párttagok szavazatai­nak több mint a felét — nyílt szavazással — megkapták. Le­hetséges több jelölt is mind a titkár, mind a vezetőségi tagok személyére. Lényeges, hogy a je­lölő bizottság alapos munkát vé­gezzen és olyan személyeket je­löljön, akik értik és érvényesí­teni tudják a párt politikáját Szükségéé azt hangsúlyozni, hogy a párttagoknak joguk van olyan személyeket javasolni párttitkári tisztségre és vezető­ségi tagnak, akiket nem jelólt a jelölő bizottság. Ezek a szemé­lyek is felkerülhetnek a szava­zólapra, ha nyílt szavazással a jelenlevő tagok többsége úgy 'döntött. Sőt a titkos szavazáskor is joga a párttagnak, hogy ónál lóan válasszon és olyan személy nevét írja fel, akit sem a jelölő bizottság, sem valamelyik párt­tag nem jelölt. De nagyon lénye­ges— serre a szavazatszedő bi­zottság elnökének részletesen ki kell térnie a választás megkez­dése előtt! —, hogy a szavazó­lapon annyi név maradjon, ahány tagú vezetőséget válasz­tanak! Sem több, sem kevesebb név — mely nincs áthúzva! — nem szerepelhet a szavazólápon, mert akkor az érvénytelenné vá­lik. Amennyiben az érvénytelen szavazatok száma meghaladja a 20 százalékot, a titkos szavazást megismétlik. Az eddig megtartott vezető­ségválasztó taggyűléseken a sza­vazások rendben megtörténtek; Az érvénytelen szavazatok szá­ma elenyésző. Mégis érdemes ar­ra törekedni, hogy körültekin­tően történjék mindenhol a vá­lasztás és minden párttag érvé­nyes szavazatot adjon le. Vagyis egyértelműen közölje vélemé­nyét, hogy kit választ titkárnak éo vezetőségi tagnak. Így feje­ződhet ki hűén és pontosan a tagság többségének véleménye és akarata. B. Gy kát. Balkus Imre .■...••..■■•■••«••■■»■•■•■■■■••■•■>Maaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa*aaa*aaaaaaa Irányi Dezső: tok ide, az Accadémdára, meg­csodálni kincsét zi. Végezetül a fogyasztási és takarékszövetkezetek gondjai­ról adott tájékoztatást Boro6 Gergely. Csatári Béla, a megyei tanács vb-elnökhélyettese a párthatá­rozatok betartására és azok he­lyes érvényesítésére hívta fel a figyelmet. Mint mondotta: a megyej tanács végrehajtó bi­zottsága is megalkotta a maga határozatait, melyek a szövet­kezetek tevékenységének még jobb és eredményesebb kibon- £ takoztaitását segítik. A további- j akban az ÁFÉSZ-ek által létre- £ hozott ideiglenes alapszabályai- • ról szólva hangsúlyozta: azokat £ belső törvényként kell tekinte- £ ni, 6 az abban foglaltakat be i kell tartani és tartatni. Majd j javasolta, hogy a megyei tanács | és a MÉSZÖV kölcsönösen tájé- j koztassa egymást. Az előbbi az ! időközben megjelenő rendele- j tek és rendelkezések helyes ér- ! telmezéséről, az utóbbi pedig a ■ hozott határozatairól, s a sző- £ vetkezetek számára történt £ ajánlásairól. A továbbiakban a • még körültekintőbb áruellátás- £ ra hívta fed a megyei tanács el- ! nökhelyettese a MÉSZÖV veze- ! tőinek figyelmét. Különösen £ hangsúlyozva az idei kedvezőt- j len időjárás miatti téli zöldség £ és gyümölcsellátási fontosságát. £ Majd a tüzelő- és építőanyag- £ ellátásról szólt. Befejezésként a i kereskedelmi, beruházási és | termelési társulások létrehozá- j sának szükségességét emelte ki, £ melyek a lakosság még jobb el- j látását kell, hogy szolgálják. S £ miközben a szövetkezeteken be­lül ellenőrzési munka javítását említette és szorgalmazta, fel- í Bolyongások ván Itáliában Útimozaikok, életképek 7. Tovább a kincsek után „Szent Márk Templom”? Tu­lajdonképpen kicsi. Mérete el­marad a világ, de még Velence többi nagy templomáétól is. De ez az Ékszerek Ékszere... Ami­óta Márk evangélista hamvait idehozták — Egyiptomból, 810- ben, tehát a templom már jóval a magyar honfoglalás előtt lé­tezett! — minden nemzedék leg­drágább értékeit halmozta fel itt! A kapuzatok boltivei, a pár. kány, az ezüstkupolák bizánci, mór, gót, reneszánsz stílus kü­lönleges, páratlan együttese. A Kincstár kimeríthetetlen arany­kincs és vallási ereklyék tára: Krisztus palástja, szög a ke­resztfáról, a kő, amelyen Szent Jánost lefejezték... Körüljárom a templom hajói felett a galéri­át, s talán a falakat mindenütt borító arany-ezüst mozaikbera­kás művészete lep legjobban meg: a milliónyi apró, színes kövecske, amely a falba cemen­tezve együttesen képsorrá tevő­dik össze. Gondolatom az most is, megint: hány művész gond­ja, fáradtsága, élete kellett ah­hoz, hogy mindez megszülessen? Hol is vannak ezek az életek az idők enyészetében?... A dóm homlokzata fölötti teraszra ki­lépek — kisüt a nap. S a ked­ves lovacskák farától gyönyör­ködök a magasból a Térben, a piazettán, árkádsorokban, a me­rész magasságokba törő Campa­nilen, galambseregeken. Jobbra, rövid kődobásnyira csak, az óratorony tetején, a két mór éppen ütni kezdi a delet... Tovább! Dél múlt már... Ebéddel nem törődve, járom az „Accademia della Arti” világ­hírű képtárát. Termeinek rész­letes ismertetése — a velencei festészet fejlődésének, képgyűj­teményének leírása — kezem­ben most is. Előre megszabtam magamnak, mit nem szabad ki­hagynom... Amiről tudom: lát­ni fogom itt! Sok más — meg­lepetés lesz! ítéljenek el: szá­momra itt a romantika a leg­szebb: a mesébeillő színpom­pás tájképek, a szigetváros ezer­éves múltjának életképei! Az élet realitása ez a romantika: át meg átszövi a tarka képze­let az életet, tartalmat és értel­met ad annak... Hát ezeket a látványokat szóval leírni vég­kép nem tudom... Csak feljegy­zem a neveket; a legnagyobbak mellett a második vonalba tar­tozókat is — Ried, Zais, Diziani tájait... De talán az itt felsora­kozó sok ezer kép közül a ne­gyedszáz teremben a legkisebb értékű is vagyont érhet! A leg­több viszont: egyetlen a világon, tehát értéke — pénzben nem mérhető. Nézni kell. itt, amennyi időd van: ez a Szépség, maga! Már kifelé tartok, mikor két 20 év körüli magyar iparosifjú téved elém: a városon kívül, kemping­ben táboroznak. Házukat hátu­kon hordó turisták, ők Is szűkö­sen élnek. Nekik is egyetlen jó nadrágjuk van, hogy a jeles he­lyekre beléphessenek,.. De eljót­Ütbaigazítást kémek. Beszél­getek velük s felmelegít ez a találkozás: úgy érzem, van be­csülni való a md ifjúságunkban, hiszen van bennük vágy, elszá- nás, akaraterő, szomj, hogy ál­dozatot vállalva is felkeressék az emberiség nagy kultúrkin- cseit, megbecsüljék való szépsé­geit A „Salute”-templomot bizony zárva találom.... De kisétálok helyette a sziget kecses csúcsá­ra, a Dogana — vámház -r- elé, ahonnan a Márk-tér látványa a legfestőibb. Kisebb amerikai csoport vesz körül, vezetőjük 20—22 év körüli csinos olasz le­ány... nézik mit csinálok? (Ok is a Salutét nézték volna; rossz­kor jöttünk!) Én egy magas kő­re helyezve önkioldós gépemet, önmagam is fényképezem a táj­jal... Angolul, sajnos nem tu­dok olasz szókincsem is vajmi szegényes... egy barátságosabb, idősebb házaspárral mégis szó­ba elegyedek, franciául. Megtu­dom: a Csendes-óceán partjáról jöttek, Kalifornia, Mexikó ha­társzéle, Los Angeles, Holly­wood, Arizona a hazájuk. Együtt szemlélődök a távoli idegenekkel. — C’est le plus bei panorame sur le monde. azaz: a legszebb körkép ez a földön! — vallom és bólogat­nak. — Maga a kép kedves s a hely különös jelentőségű... — toldom a szót. — Tudják-e, hogy itt szemben, a Zecca előtti kikötőnél, azt a szép parkot Napóleon teremtette, s az a hely Musset és George Sand ne­vével világirodalom... utóbbinak legkedvesebb pihenőhelye volt?! Szó szót követ. Többen körém gyűlnek; az olasz nő is átadja kicsit szerepét.. kedves, szimpa­tikus, szívesen hallgat ő is. Uj é

Next

/
Oldalképek
Tartalom