Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-04 / 207. szám
Szövetkezeti kommunisták tanácskozása Békéscsabán (Folytatás a 2. oldalról) ja meg aktíva ülésünk jelentőségét és felelősségét is. A megye általános gazdasági jellemzője, hogy körzetében vezető gazdasági ág a mezőgazdaság — benne a termelőszövetkezetek —, s ez adja alapvető profilját: az ország egyik legfontosabb búza. és kukoricatermelő területe és egyben legjelentősebb állattenyésztő bázisa. Fontos szerepe van a megyében a kisüzemeknek, főleg a kisipari szövetkezeteknek. Országosan is jelentős a megye szövetkezeti vas-, fémipara, bútor-, cipő- és textilipara. A szövetkezeti mozgalom súlyát, szerepét az is mutatja, ■hogy a megyében jelenleg 237 különböző típusú szövetkezet működik, taglétszámuk — a kettős tagságot is figyelembe véve — meghaladja a 270 ezer főt, s ilyen formán — az átfedésekkel is számolva — a választópolgárok 86 százalékát tömöríti. Ősz. szes vagyonuk meghaladja az öt és fél milliárd forint. A keresőképes lakosság jelentős része a szövetkezeti mozgalomban találta meg boldogulását. A szövetkezeti mozgalom természetesen nemcsak a gazdaság gi, az életviszonyok gyökeres megváltoztatása szempontjából jelentős, pozitív hatása óriási a politikai, társadalmi, kulturális életre is, az emberek eszmei, politikai gondolkodására. Pártunk a szövetkezetekbe való tömörítés megvalósításánál, a különféle szövetkezetek létrehozásánál alapkövetelménynek tekintette a Lenin által kidolgozott szövetkezeti tervet: a fokozatosságot, az önkéntességet, a társadalom anyagi segítségét. A szövetkezeti mozgalom a szövetkezeti tagok politikai és gazdasági aktivitása fokozatosan fejlődött, s az utóbbi évtizedben fellendült. A gyakorlatban igazolódott a hazai viszonyokra alkalmazott lenini szövetkezeti elv helyessége. Hibák és problémák akkor következtek be, amikor figyelmen kívül hagytuk Leninnek a szö- vetezetekről szóló tanítását, amikor a megfontolt politikai murikát felváltotta a türelmetlenség, a szektás, dogmatikus politika. A szövetkezeti mozgalom híveiből azonban semmiféle támadás — az 1953-as Nagy Imre-féle politika, az 1956-os ellenforradalom — nem tudta kiölni a szövetkezés 'gondolatát. Pártunknak, a Magyar Szocialista Munkáspártnak agrárpolitikai tézisei a lenini szövetkezeti elvekhez viszatérve, meghatározták a párt politikáját a parasztság egyes rétegeivel kapcsolatban, a szövetkezeti mozgalom fejlesztésének, a mezőgazdaság szocialista építésének irányelveit. Ennek alapján helyreállt az egészséges politikai légkör, s az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején visszavonhatatlanul végbement a mező- gazdaság szocialista átszervezé- ee. Viharosan fejlődőit a megye szövetkezeti mozgalma A felszabadulás óta eltelt negyed évszázad alatt viharosan fejlődött a megye szövetkezeti mozgalma is. Megváltoztak a tulajdonviszonyok, a termelő alapok, a korszerű technika be. hatolt a mezőgazdaságba, és általánossá vált. más lett társadalmi, gazdasági összetétele. E gyökeres átalakulások eredménye az, hogy szövetkezeti mozgalmunk megerősödött, mező- gazdaságunk a korszerű mező- gazdaság szintjére emelkedett és teljesítményei ennek megfelelően állandóan növekvőek. A fellendülések és visszaesések a megyében is váltották egymást a negyedszázad során, de végeredményben ez időszak a szövetkezeti mozgalom, a szocialista mezőgazdaság sikeres fejlődésének korszaka volt. lA szocialista mezőgazdasági nagyüzemek mai területe évről évre. fokozatos koncentráció következtében alakult ki. Ez év közepén a megyében 132 mező. gazdasági termelőszövetkezet, 19 különböző mezőgazdasági társulás, egy halászati szövetkezet működött. A szövetkezésben jelenleg 74 ezer 339 család, 85 ezer 901 taggal, 592 ezer 418 ka- tasztrális hold szántóterületen gazdálkodik. A 49 kisipari és háziipari szövetkezetben 21 ezren dolgoznak, az iparban foglalkoztatottak 36 százaléka, összes vagyonuk 600 millió forintot tesz ki. Az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek keretén belül 3 típusú szövetkezeti forma alakult ki: — a,z általános és értékesítő,-— a takarék- és — lakásszövetkezetek. A három jelentős ágazat tehát több mint 160 ezer tagot, 19 millió forint részjegyalapot és 423 millió forint közös vagyont tudhat magáénak. A szövetkezetek szerepe a népgazdaságban — az állami vállalatok mellett — a társadalmi, gazdasági viszonyok fejlesztésében, a mezőgazdasági és ipari termelésben, valamint a7, értékesítés területén egyre növekszik. A legnagyobb súlya a megyében a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek van, de fontos a szerepe a fogyasztási és az ipari szövetkezeteknek is. A mezőgazdasági szövetkezetek túlnyomó többségének szervezeti, politikai, gazdasági élete megszilárdult, mind nagyobb mértékben vesznék részt a népgazdaság és á tagság növekvő igényeinek kielégítésében. A hármaik ötéves terv során, különösen a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése kapcsán hozott gazdaságpolitikai intézkedések, az önálló, vállalat - szerű gazdálkodás, a kötelező tervutasítások megszüntetése, az ár- és támogatási rendszerben bekövetkezett változások megfelelő alapot teremtettek a mezőigazdasági termelés fejlesztésének, a termelés anyagi-műszaki feltételeinek javításához. B mezőgazdaság termelése dinamikusan fejlődött A termelőszövetkezetek túlnyomó többsége — élve a lehetőségekkel — ésszerűen fejlesztette anyagi-műszaki bázisát. Ez jelentősen elősegítette, hogy a mezőgazdaság termelése főleg a harmadik ötéves terv időszakában dinamikusan fejlődött. Az 1965-tői 1969-ig terjedő időszakban a termelés 22 százalékkal, a termékek felvásárlása 23 százalékkal növekedett. A növénytermesztés átlagai a négy év során kedvezően alakultak. így például kataszteri holdanként búzából az 1960. évi 10,1 mázsáról 1969. évben 16,6 mázsára, kukoricából 14 mázsáiról 27,4 mázsára, cukorrépából 133,2 mázsáról 204,4 mázsára növekedtek a teimésátlagok. Az állattenyésztés számszerű fejlődése a tervidőszak során az ismert okok miatt ellentmondásos volt, a hozamok azonban a második ötéves terv átlagához viszonyítva 23 százalékkal nőtték. Kedvezőbben alakultak a termelési és szaporodási mutatók, s ennek folytán a sertéstenyésztés ciklusos hullámzása el- lennére a megye vegyes hízóból az előző ötéves terv átlagához — viszonyítva az 1966/69 évek átlagában 1540 vagonnal többet adott a népgazdaságnak. A termelőszövetkezeték mező- gazdasági termelésében bekövetkezett pozitív változások jelentős politikai és gazdasági feladatok végrehajtását segítették elő, így például: — a kenyárgabona hazai termelésből történő biztosítását; — a szükséges abrak- és szálas takarmány — 1969-ben először — saját termelésből történő kielégítését; — a húsprobléma megoldásában való előrelépést. Az ipari és háziipari szövetkezetek — ;a megye ipari koncepciójának megfelelően — mind hatékonyablpan szolgálják a lakosság igényeinek kielégítését, a foglalkoztatottsági gondok célszerű megoldását. A kisipari szövetkezetek összbevétele ez évben megközelíti az 1,6 milliárd forintot. Termelésük a harmadik ötéves terv ideje alatt több mint két, és félszeresére nőtt. Az általuk foglalkoztatottak száma megkétszereződött. Az értékesítés területén kedvezően alakult a bolti és kiskereskedelmi vállalatokkal való kapcsolatuk, a külkereskedelem vonatkozásában sok irányú exporttevékenységet folytatnak. Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezeteik különöA szövetkezés társadalmi lehetőséget teremt a demokratizmus fejlesztésének, a szövetkezésben rész+ vevők anyagi jóléte állandó növelésének, szocialista eszmei-politikai és a kulturális fejlődésének. A szövetkezés alapvető célja a tagok szolgálata, de a különböző közérdekű feladatok szövetkezeti keretek között történő megoldása nép- gazdasági szempontból is előnyös. E kapcsolatok révén a társadalom igen jelentős rétege közvetlenül részt vesz a köz- ügyek intézésében, a társadalmi élet fejlesztésében. A szövetkezetek eredményes működéséhez az egész társadalom érdeke fűződik. Ezt veszi fi. gyelembe a Politikai Bizottság 1970. március 24-i határozata, amely rögzíti a szövetkezetek társadalmi; gazdasági és belső •működésének, népgazdasági szerepének, valamint az állammal való kapcsolatainak elveit, a gazdaságirányítás reformja követelményeinek megfelelően. A határozat kimondja: — hazánk társadalmi, gazdasági rendszerében a szövetkezetek — tulajdonviszonyuk, szervezeti működésük és gazdálkodásuk alapján — szocialista szervezetek. A szocialista állam politikai és gazdasági segítségével önállóan, vállalatszerűén gazdálkodnak, s demokratikus működésük, ön- kormányzatuk keretei között a tagok egyéni érdekeit, valamint a szövetkezeti csoportérdeket összhangba hozzák a társadalom érdekeivel. sen a megye lakosságának áruellátásában, a mezőgazdasági termékek felvásárlásában és értékesítésében végeznék eredményes tevékenységet. A megyei kiskereskedelmi áruforgalom több min+ 50 százalékát, a vendéglátóipari forgalom 64 százalékát forgalmazzák. A kereskedelmi összforgalmuk megközelíti a 2,4 milliárd forintot. Az 1969-es esztendőben forgalmuk 41 százalékkal volt magasabb, mint 1965-ben. A harmadik ötéves terv időszakában bolthálózatuk jelentősen fejlődött, korszerűsödött. Jelenleg 887 bolti, kiskereskedelmi ás 466 vendéglátóipari egységet üzemeltetnek. Az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy a szövetkezetek jelentős szerepet töltenek be a társadalom anyagi javainak termelésében, a fogyasztás és értékesítés sokoldalú igényeinek kielégítésében. Tevékenységük szinte az élet minden területére kiterjed. A termelés és forgalmazás tevékenysége mellett részt vállalnak a szolgáltatás, a karbantartás, a lakásépítés, a fuvarozás, s a foglalkoztatás gondjainak megoldásában. — A szövetkezeti gazdálkodás, a szocialista tervgazdálkodás elválaszthatatlan. szerves része. Gazdaságpolitikánk a tervgazdálkodást távlataiban is a szoci. alista tulajdon mindkét formájának — az állami és a szövetkezeti tulajdonnak — együttes és összehangolt fejlesztésére alapozza. A szövetkezetek és az állami vállalatok egymás közötti kapcsolataiban az egyenjogúság elvének kell érvényesülni. — Az állam a szövetkezetek gazdálkodásába közvetlenül nem avatkozik be, azt a gazdasági törvények követelményeinek megfelelően, főként közgazda- sági eszközökkel befolyásolja. A szocialista állam jogi szabályozó tevékenysége egyben a szövetkezetek önálló, vállalatszerű működésének és demokratikus szervezetének a törvényes formája. Az állami szervek jogkörükben azt vizsgálják, hogy a szövetkezet működése megfelel-e a jogszabály előírásainak és az alapszabály rendelkezéseinek. — A szövetkezetek demokratikus működésük, önálló vállalatszerű gazdálkodásuk előmozdítása, érdekeik képviselete, mozgalmi, társadalmi feladataik segítése céljából területi és országos szövetségeket tarthatnák fenn. A szövetkezetpolitikai elvek a gyakorlatban egyre inkább a szövetkezeti élet normáivá válnak megyénkben is. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek számára a termelőszövetkezeti törvény, a földtörvény, valamint a különböző jogszabályok megteremtették a jogi alapját a szövetkezetpolitikai elvek érvényesítésének. A megye valamennyi szövetkezete az önálló vállalatszerű gazdálkodás követelményeinek megfelelően alakította ki alapszabályát, belső ügyrendjét. Ezekben rögzítették a tagok — mint tulajdonosok és mint dolgozók — jogait és kötelezettségeit. A szövetkezetek meghatározták a gazdálkodás fő irányát és arányait, a gazdálkodás kiegészítését követő tevékenységek körét. Létrehozták, illetve kibővítették önkormányzati szerveiket. A termelőszövetkezetek nagy részénél rendezték a közös és a háztáji kapcsolatát. E munka eredménye, hogy a- szövetkezetek többségében élni tudnák a gazdaságirányítás lehetőségével, jobban beleilleszkednek a természeti és közgazdasági viszonyokba. A fejlődést jól szemléltetik az alábbiak: J Azzal, hogy a szövetke* zetek kialakították belső rendjüket, elhatározták, hogy a közgyűléseken a szövetkezet alapvető kérdéseiben a tagság dönt — a nem a szövetkezet egészét érintő kérdéseket pedig a különböző bizottságokban, munkaszervezetekben döntik el —, nőtt a közgyűlések színvonala, fokozódott a tagság aktivitása és felelőssége a közösség ügye irártt. A szövetkezetekben létrehozott bizottságok — amelyek ma már szép számmal vannak, szövetkezetenként 4— 5 — a vezetés demokratizálását, a tagság szélesebb rétegeinek a mindennapos problémák eldöntésébe'való bevonását eredményezték. A, megyében csaknem 15 ezren vesznek részt e bizottságokban. 2 A reform elvei alapján * kibontakozott a vállalat- szerű gazdálkodás, mely megteremtette a feltételét annak, hogy a szövetkezetek fő tevékenységükre alapozva a szükségleteknek megfelelő kiegészítő, melléktevékenységet is folytathassanak, gazdasági . tevékenységüket, beruházásaikat társulások révén is fejleszthessék. A termelőszövetkezeti mozgalom jellemző vonásává kezd válni az, hogy a fejlesztést az eszközök koncentrációján keresztül, társulások, kooperációk útján igyekeznek megvalósítani. A termelőszövetkezetek közös erővel mind több olyan korszerű fejlesztést valósítanak meg, amelyekhez egyénenként pénzeszközeik nem lennének elégségesek. A termelő jellegű társulások mellett kezdenek ki- alakulni a beszerzési és értékesítési összefogások is, de a lakosság szolgáltatását, a termékek feldolgozását elősegítő (Folytatás a 4. oldalon) B szövetkezés alapvető célja: a tagok szolgálata • A tanácskozás résztvevőinek egy csoportja. (Fotó: Veress Erzsébet)
