Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-04 / 207. szám
Szövetkezeti kommunisták tanácskozása Békéscsabán (Folytatás a 3. ólairól) társulások még elmaradnak az igényektől és lehetőségektől. Q A szövetkezetpolitikai el- *'*• vek s ennek nyomán a gazdasági ösztönzés hatására erősödik a közös és háztáji gazdaságok szerves egysége. A háztáji gazdaságok nélkülözhetetlen szerepet töltenék be a mezőgazdasági termelésben. Ezt jól mulatja az is, hogy a megyében az 1966/68-as évék átlagában évenként 1 milliárd 340 millió forint bruttó termelési értéket értek el. Nemcsak saját szükségleteiket termelték meg, hanem segítették a lakosság áruellátását Is. Fontos szerepet játszanak a termelőszövetkezeti családok jövedelmének kiegészítésében és a családi munkaerő foglalkoztatásában is. Éppen ezért csak üdvözölni lehet azoknak a termelőszövetkezeteknek a kezdeményezését, amelyek a háztájiban végzett munkát nyilvántartják és társadalombiztosítás szempontjából a tagok javára írják, a háztáji gazdaságokat sokoldalúan segítik. Számos szövetkezet szakmai tanácsadást nyújt azok számára, akik kívánják, s a háztáji árut közösön keresztül értékesítik. Ideje azonban felszámolni a még fellelhető háztáji ellenességet és az olyan hibás gyakorlatot, amely a háztájiban hizlalt jószág után előleget csak akkor folyósít, ha azt egyénileg szerződtetik. A szövetkezetek politikai. * gazdasági, szervezeti életének erősödése, tagjainak egyre aktívabb részvétele a közösségi életben pozitívan hat az egyén tudatára, gondolkodás- módjára. Ennek is betudható, hogy a szövetkezetek nagy többségében a munka szervezésében, az elosztásban mindinkább erősödnek a szocialista elvek. Egyre több azoknak a tagoknak a száma, akik egyéni boldogulásukat a közös fejlődésében látják, s támogatják az oszthatatlan vagyon rendszeres gyarapítását. A tagok tudatának fejlődését az is mutatja, hogy egyre igényesebbek önmagukkal. szemben és mind többen részt vesznek a politikai, szakmai képzésben. A tagok szocialista nevelésére pozitívan hat a szélesedő munkaverseny is. egészítése, az üzemelés folyamatosságához megfelelő óvadék biztosítása. takarmánygondok enyhítése stb.). Történtek erőfeszítések az üzemek rószéi'öl is a veszteségek pótlására. A terrrielöszövetkezetek tagságának túlnyomó többsége megérti e problémákét, megnyugvással vette az állam segítségét. Nem lehet egyetérteni azonban az olyan felfogással, amely a károkat csak népgazdaságilag ismeri el, s a részesedési alapját úgy akarja az elmúlt évek szintjén tartani, hogy az 1971-es termelési év feltételeit hiányosan teremti meg. Az a nézet sem tartható, amely a kétségtelen ez évi nehéz gazdasági helyzetből olyan következtetésig jut el, hogy „az utóbbi négy esztendőben nem fejlődtek a szövetkezetek”. A párt megyei végrehajtó bizottságának az a véleménye, hogy azok a termelőszövetkezeti vezetők tesznek jót az ügynek, akik azon munkálkodnak, hogy az adott lehetőségek közepette legjobb feltételeit teremtik meg az 1971. év gazdálkodásának. Ennek az is része — nem is akármilyen —, hogy amit megtermeltek, időben betakarítsák a lehető legkisebb veszteséggel, hogy a talajmunkákat, a vetést, mélyszántást elvégezzék és szigorúan takarékoskodjanak. A szövetkezetek szerepét * elvben elismerik, a gyakorlat azonban sokszor nem ezt mutatja, különösen a szövetkeztek és vállalatok kapcsolatában. Ahogy már szó esett róla, a termelőszövetkezetek jelentős erőfeszítést tesznek a társulás útján történő fejlesztésre. Ez helyes dolog. Azonban nem lehet egyetérteni azzal, hogy ez a társulás csak csupán szövetkezetek között jöjjön létre. A szövetkezetek és a feldogozó vállalatok közötti, a kölcsönösség elvein nyugvó vállalkozás „ritka, mint a fehér holló”. Ha a termelőszövetkezetek az állami vállalatok felé ilyet kezdeményeztek is, jogszabályhiányra hivatkozva akadályba ütközött. A termelő jellegű kooperációknál is az a tapasztalat, hogy az állami gaz*- daságok inkább társulnak egymással — még ha területileg messze is esnek —, mint a környékükben .levő termelőszövetkezetekkel. Ahol ilyen kezdeményezések születendőben voltak, azon buktak meg, hogy a szövetkezetek érdeke háttérbe szorult. A fejlődésnek új vonása az anyagi javak közös vállalkozások és társulások útján történő gyarapítása. Nem helyeselhetek a még most is létező olyan törekvések, amelyek ma mmut-szö vetkezetek létrehozásával akarják a problémákat megoldani. Semmi értelme annak, hogy „házasítsunk” két- három gyenge szövetkezetei — de bármilyet — mammut- gyengévé. Ez legfeljebb arra jó, hogy növelje a bürokráciát, nehezítse a tagok részvételét a szövetkezet életében. C A megye szövetkezeti *-'• mozgalmának — főként a mezőgazdaságban — nagy gondja a talaj- és természeti viszonyok meglehetős szélsősége folytán a gazdálkodás, s ebből adódóan az életszínvonal nem lényegtelen differenciálódása. Igaz, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével és gazdasági megerősödésé ved jelentősen emelkedett a termelőszövetkezeti parasztság jövedelme. A felvásárlási árak emelése, a termelés rentabilitásának növekedése, a kisegítő és melléküzemági tevékenység fejlődése hatására a nem nyugdíjas és nem járadékos tagok részesedése számottevően emelkedett, s 1969-ben a megyében átlagosan 28 százalékkal több, mint 1966-ban. Nem jelenti ez azonban azt, hogy az életszínvonalban is hasonló helyzet állt volna elő a munkás-alkalmazottakéval, mivel a termelőszövetkezeti parasztság szociális- kulturális, társadalmi ellátottságai és általában a munkahelyi körülményei elmaradnak azokétól. Számításba kell venni, hogy a termelőszövetkezeti tagok jövedelme a gazdálkodás színvonalától, a vagyoni ellátottságtól és a föld minőségétől függően a megyében területenként is eltérően alakult. Ezért is szükséges, hogy a lemaradt területeken: — a gazdálkodásban rejlő lehetőségek jobb kihasználásával, — a természeti, közgazdasági viszonyoknak megfelelő termelésszerkezet kialakításával, — az eszközök társulások útján, kooperációval, közös vállalkozásokkal való fejlesztésén keresztül, — a szubjektív feltételek javításával, — az ipartelepítéssel gyorsit- stuk a gazdasági fejlődést, s ennek útján növeljük a szövetkezeti tagok jövedelmét. Az irányelvek kimondják, hogy a szövetkezetek önkéntesen létrehozott érdekképviseleti, területi szerveket tarthatnak fenn. A szövetkezeteknek és területi szövetségeknek egymáshoz való viszonyát az határozza meg, hogy mindkettő az egységes szövetkezeti mozgalom része, közöttük nincs alá- és fölérendeltség, miután a szövetkezeteknek a tulajdonosai, a gazdái a tagok Mindhárom típusú szövetségnél — megítélésünk szerint — a jó szövetségi munka feltétele a tagszövetkezetek- kel tartott szoros kapcsolat. Ennek hiányában a szövetség feladatát nem tudja betölteni. A szövetségek tevékenysége fennállásuk óta hasznosnak bizonyult, a szövetkezetek igénylik segítségüket. Alapfunkciói közül az érdekvédelem a leghatékonyabb. Fontos, hogy a szövetségek megfelelően tudják összehangolni a népgazdasági (össztársadalmi) érdekeket a szövetkezetek érdekeivel, hogy megfelelő áttekintéssel rendelkezzenek az ossz-társadalmi érdek színvonalán. Szó volt róla, hogy a szövetkezetekben az ellenőrzés még nem kielégítő. Az volna a helyes, ha valamennyi szövetkezetben, a tagság megbízása alapján, a felügyelő (ellenőrző) biKedves Elvtársak! A szövetkezeti mozgalomban elért fejlődés nem választható el a párt, a kommunisták tevékenységétől. A kommunisták voltak az élharcosai a szövetkezeti mozgalmat ért káros — sokszor ellenséges — hatások kivédésének, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének és megszilárdításának, a lenini szö_ vetkezetpolitika megvalósításának. Méltán állapíthatjuk meg, hogy a szövetkezeti mozgalom a párt, a kommunisták vezetésével, a helyes lenini elvek alkalmazásával és a tagság segítségével érte el a jelentős eredményeket. A pártszervezetek sokat tettek a szövetkezeti mozgalom fejlesztéséért, az elvek érvényre juttatásáért, a tagság eszmei, politikai neveléséért, a gazdálkodás, s ennek alapján a tagság jólétének növeléséért. Mint mindenütt, a szövetkezeti mozgalomban is erősíteni kell a párt vezető szerepét, irányító és ellenőrző munkáját. Az új körülmények között a pártszervezetek általában ne közvetlenül termelésszervező munkával foglalkozzanak. Erejüket mindenekelőtt a párt gazdaságpolitikai elveinek érvényesítésére, a gazdálkodás céljainak elérésére összpontositsák. A zottságokkal együttműködve segítenék a belső ellenőrzés hatékonyságát. Ebből következik, hogy az ellenőrzés — természetesen a szükséges feltételek megteremtésével — a szövetségek feladatát is képezi. A szövetkezeteknek nyújtandó szolgáltatások köre lasabban bontakozik ki az érdekképviseletnél. Ez irányú tevékenységük kevésbé céltudatos. A megvalósulás azért is késik, mert sok tárgyi feltétel még hiányzik, s a tagszövetkezelek igénye nehezen bontakozik ki. A területi szövetségek jelentős funkciója a mozgalmi, társadalmi feladatok ellátásának segítése. Korábban a szakmai, politikai oktatás főként állami funkció volt, azonban a mozgalom fejlődésével, a szövetségek létrehozásával, szerepkörük változásával ezt a munkát most már nekik kell hatékonyabban segíteni. Törekedjenek, hogy a szakmai és politikai oktatás a szövetkezetek célkitűzéseit szolgálják. Az állam gazdaságszervező funkciója és közhatalmi jogosultsága a szövetkezetekre is kiterjed. Az új gazdaságirányítási rendszerben az adminisztratív eszközök helyébe a hatósági, igazgatási úton érvényesített felügyelet lépett. Az újszerű hatósági, igazgatási tevékenységi kör a megjelent jogszabályok egységes és megfelelő értei relézésé azonban a megyében sem történt zökkenőmentesen. A szövetkezetekben, az alsóbb szintű tanácsoknál * kezdeti bizonytalanság volt tapasztalható az állami felügyelet tartalma, jellege és módszerei tekintetében,. Jelenleg azonban még erősen érződik, hogy a múltban sok kérdést a felsőbb szervek utasításai döntöttek el, ma pedig az új alapszabály fontos kérdéseket a tagság döntési körébe utal. Helytelennek ítélhető viszont, ha akkor sem intézkednének, amikor az állam és a szövetkezet érdeke azt egyaránt megköveteli. Az államhatalmi és állam- igazgatási szervek az érdekképviseleti szövetségekkel együtt törekedjenek az ágazati területfejlesztési és a szövetkezeti koncepció kidolgozására, összehangolására. A különböző szektorokat a területfejlesztési feladatok megvalósításában a lakosság igényeinek jobb kielégítése érdekében koordinálja. gazdasági munka átfogó ellen őrzése mellett kérjék számon és követeljék meg a szövetkezetek vezető testületéiben, bizottságaiban végzett munkát, általában a pártmegbízatások végrehajtását. Következetesen érvényesítsék a párt káderpolitikai elveit a káderek kiválasztásában, képzésében és nevelésében. Küzdjenek azért, hogy mindenütt megvalósuljon az elvszerű személyzeti munka, amelynek fő felelőse az adott szövetkezet gazdasági vezetője. A pártszervezetek éljenek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a szövetkezeti mozgalom nyújt az emberek szocialista neveléséhez. Elemezzék a gazdasági folyamatok társadalmi hatását, szilárdítsák a közösségi szemléletet, harcoljanak a még létező negatív jelenségek és torz felfogásokkal szemben. Fokozzák a kommunisták aktivitását azért, hogy az alapszabályban rögzített elvek, feladatok érvényesüljenek, hogy a szövetkezeti demokrácia erősödjék, s növekedjék a tagok erkölcsi, anyagi megbecsülése a végzett munka alapján. Fejtsenek ki folyamatos fel- világosító munkát és teremtse- (Folytatás az 5. oldalon) Milyen tényezők akadályozzák a gyorsabb ütemű fejlődést? Szólnunk kell azokról a problémákról, gondokról,- amelyek károsan hatnak, akadályozzák a megye szövetkezeti mozgalmának égységes és gyorsabb fejlődését. Melyek ezek? "I A különböző típusú szö- vetkezeteknek a falu politikai, társadalmi,, gazdasági tevékenységében még nemegyszer elkülönülés', érdekösszeütközés tapasztalható. A szövetkezetpolitikai elvek pedig a mozgaom egységes fejlődésének feltételeit teremtik meg. A szövetkezeti mozgalomban dolgozó kommunisták, vezetők kötelessége, hogy feltárják a szövetkezésben rejlő ama lehetőségeket, amelyek hatékonyabban elégítik ki általában a lakosság, de különösen a falusi dolgozók anyagi, kulturális igényeit. Úgy véljük, hogy a köz- ségpolitikai feladatok megoldása érdekében az eddtóieknél nagyobb felelősséggel szükséges a különböző típusú szövetkezetek — termelőszövetkezet, ÁFÉSZ, kisipari termelőszövetkezet — együttműködését szorgalmazni ós tartósítani. O A szövetkezetpolitikai el- “• veik feltételezik a szövetkezésben részvevőik széles körű demokratizmusát a közügyekben és a gazdasági élet folyamatában, a tagság és a vezetők demokratikus elveken nyugvó kapcsolatát. Ezek az alapvető elvek még nem mindenütt érvényesülnek a követelményeknek megfelelően. A demokratizmus teljes.- kibontakozását az is akadályozza, hogy — az általános és fogyasztási, értékesítő szövetkezetek kivételével — a nőik és fiatalok aránya a vezetésben kevés, nem tükrözi a tagság tényleges összetételét. Éppen ezért szükséges e helyzeten változtatni, a közgyűléseken és részközgyűléseiken túl más fórumokat Is fel kell használói ara, hogy kifejthessék véleményüket a szövetkezet politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységéről, az egész közösségi munkáról. A szövetkezetek önállóságával megteremtődött annak a feltétele, hogy gazdálkodásukat, belső rendjüket a jogszabály követelményeinek megfelelően saját maguk alakítsák, irányítsák, formálják és ellenőrizzék. A szövetkezetek belső ellenőrzése sok helyen laza, s ez lehetőséget teremt az arra hajlamosoknak, hogy a szövetkezetét úgy tekintsék, mintha az csak az övéké lenne. Néhány szövetkezetben fegyelmezetlenség van, a közös vagyont nem becsülik kellően .olykor megtalálható a bűnözés is. Nem jellemző ez a szövetkezetekre, de akad ilyen, s ennek a reális veszélye fennáll. Éppen ezert szilárdítani kell a szövetkeztek belső ellenőrzését, javítani kell a tagság tájékoztatását. Q Akadályozója a szövetke- *-*• zet^ mozgalom fejlődésének a politikai, eszmei munka elégtelensége is, ennélfogva a káros nézetek és megnyilvánulások. Ez kifejezésre jut például abban, hogy vannak szövetkeztek — mintegy 15—20 —, amelyek szinte „évről évre élnek”. Évek óta alig-alig hal-' moznak fel a közös alapba, \ a mind több osztásra törekszenek anélkül, hogy kellően megalapoznák gazdálkodásukat. A negyedik ötéves terv irányelvei szerint a felhalmozásban és a fogyasztásban a 25:75 százalékos arányt kell biztosítani. Ez a szövetkezetekre is érvényes, s nem szabad teret engedni annák, hogy a személyes jövedelem színvonalát a termelés fejlesztésének rovására emeljék. A párt életszínvonalpolitikáját kel] itt is követni. Helytelen az a felfogás is — amely egy-két ÁFÉSZ-nél megnyilvánul —, hogy a reális igényeket mellőzve, felhalmozott pénzeszközeit inkább éveken át a bankban tartja, mintsem más szövetkezetekkel társulna a szükségletek kielégítésére. Hasonló szemléletet takar a „mindent önállóan fejlesszünk” néhány termelőszövetkezetnél megnyilvánuló gyakorlat is, ahol az erőt meghaladóan, a kooperációban rejlő lehetőségeket mellőzve építkeznek. Nem • veszik figyelembe a környezetükben levő gazdaságok ilyen irányú tevékenységét, elvonják az egyéb terület fejlesztéséről pénzeszközeiket, sokszor szükségtelenül párhuzamos beruházásokat eszközölnek, s hpsszú időre lekötik anyagi erejüket. A termelés feijesztését csak nagyobb előrelátással, helyes közgazdasági szemlélettel lehet eredményesen megvalósítani. Szembeötlő a szűk közösségnek, az egyéni érdekeknek a népgazdasági érdekekkel való ütközése, amikor a gazdaság nehéz helyzetbe jut, károk érik. Ennek jellemző példája az idei esztendőben bekövetkezett ár- és belvíz miatt a gazdaságokat ért nagyarányú károk folytán kialakult helyzet. A megye szövetkezeteit súlyosan — mintegy 600 millió forint értékű — elemi kár érte. Kormányzatunk a károk pótlására megfelelő segitséget igyekszik nyújtani a bajba jutott szövetkezeteknek (részesedés 80 százalékáig történő káli lenini szövetkezeti elvek megvalósításának a kommunisták az élharcosai
