Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-24 / 224. szám

Két válasz egy helyről Ügy látszik, igen kitűnő leve­lező viszonyban vagyunk a Sze­gedi Postaigazgatósággal. Erie utal az is, hogy egyetlen megje­lent írásunkat sem hagyják vá- laszolatlanul, sőt nem egyszer zajlott le vizsgálat a különböző ügyekben. A postával elég sokat 1 foglalkozunk a Szerkesszen ve­lünk rovat hasábjain. Ennék oka többek között az is, hogy az ol­vasók, és általában a lakosság leginkább a kereskedelemmel, a vendéglátóiparral, a közlekedés­sel és egyéb szolgáltató intézmé­nyekkel — mint a posta is — van közvetlenebb kapcsolatban. Természetes hát. hogy észrevé­teleiket iß inkább erről a terü­letről küldik a szerkesztőséghez. Ennek örülünk, hiszen számos esetben tapasztaltuk, hogy bírá­lataink nyomán változások tör­téntek. Ezt teszi a Szegedi Pos­taigazgatóság is. Ezúttal két ügy­ben kaptunk választ. Egyik írásunkban kifogásol­tuk, hogy több községben kevés a postaláda. A válaszban közöl­ték, hogy a cikkben foglaltakat megvizsgálták és intézkedést tettek a helyzet javítására. Így Csorváson új levélGzekrényt sze­relnek féL Másik írásunk a dísztávirat kikézbesítését kifogásolta. Ezút­tal azonban a vizsgálat megálla­pította, hogy olvasónk helytele­nül tájékoztatott bennünket a kérdéses dísztávirat még aznap megérkezett a címzetthez. ÁLDOZATKÉSZ EMBEREK Fehérgyarmatról kaptunk le­velet, amelyet ezúttal minden kommentár nélkül közreadunk: Köszönetünket fejezzük ki a Békés megyei Állami Építőipa­ri Vállalat vezetőségének az árvízkárok helyreállításában végzett munkájukért. Meg kell említenem Veress István szo­cialista brigádjának tagjait, akik kiemelkedő munkájukért dicséretet érdemelnek. Becsü­letesen dolgoztak, munkaidejü­ket százszázalékon felül telje­sítették, s lelkiismertes és jó munkájukért csak köszönetün­ket tudjuk kifejezni. Továbbá köszönetét mondunk a Fehér- gyarmaton dolgozó építésveze­tőknek, a közvetlen munkairá­nyító művezetőknek, közülük Alt Bélának és Láza Tibornak. Budai Sándor Fehérgyarmat ÁLMATLAN LAKÓK Békéscsabán, a Szt. István tér 10-ből érkezett a bejelentés. A lakók panaszkodtak, hogy nem tudnak kellőképpen pihenni sza­bad idejükben és főleg vasárnap. A városi tanács ugyanis az ud­varban egy kis helyiségben en­gedélyt adott egy fűrészgép-tu­lajdonosnak, hogy gépét itt tá­rolhassa. Ezzel a lakók egyet Is értenek és mindaddig semmi baj nem volt, míg a gépet csak tárolta. Azonban nap, mint nap zajoe kopácsolás, köszörülés veri fel az udvar csendjét. A géptulaj­donos ugyanis szabad idejében — ami éppen egybeesik mások szabad idejével is — javítja ka­lapálja. élesíti a fűrészgép tarto­zékait. Különösen vasárnapon­ként nyugtalanítja ezzel a pihen­ni vágyókat. Sokan emeltek hát kifogást — s joggal — ez ellen. A KIK a bejelentések hatására fel is szólította a tulajdonost, hogy 8 napon belül változtasson a helyzeten. Eddig azonban sem­mi nem történt. A kopácsolás, a zaj továbbra is zavarja az ott lakók nyugalmát. Reméljük, a városi tanács ille­tékes osztálya megteszi a szük­séges intézkedést, hogv jobb be. látásrta, bírja a rendbontót. Most már értjük! Lapunk szeptember 12-í szá­mában közöltük egyik olvasónk észrevételét az SZTK munkájá­val kapcsolatban. írásában kifo­gásolta az útiköltség visszatérí­tési összegét. A cikkre Andó Mihályné, a SZOT Társadalombiztosítási Fő- igazgatóság Gyulai Kirendeltsé­gének vezetője válaszolt. Szó szerint közöljük: „Á hivatalos Autóbusz Menet­rend 3048-as járatszámú táblá­zata szerint Bucsa Tanácsháza — Karcag Kossuth téri megállóhe­lyek között 15,2 kilométer tá­volság van feltüntetve, mélyre a menetdij táblázat szerint az oda es vissza utat figyelembevéve 13,60 forintba kerül az utikölt­öC'g. Mivel a 4/1966. (VI. 23) SZOT számú szabályzat 1. paragra fus­sál módosított 6/1955. (XII. 31) SZOT számú szabályzat 20. pa­ragrafusa (1) bekezdés szerint a 4 fiSÄSäi ISÍO. SZEPTEMBER ZL Hernyó-invázió dolgozó, illetve családtagja ré­szére szakorvosi kezelés, illetve orvosi felülvizsgálat céljából fel­merült útiköltségnek az egyszeri útnál a 2,50 forint, az oda-vissza utazás esetén pedig az 5 forinton felüli összegét kell megtéríteni, így e rendelkezések figyelembe­vételével—Bucsa—Karcag útvo­nalon a dolgozónak, illetve csa­ládtagjának szakorvosi kezelés vagy orvosi felülvizsgálat esetén 13,60—5 forint = 8,60 forint úti­költség-térítés jár. A Kirendeltség a fenti rendel­kezések értelmében járt el Bu- csáról—Karcagra utazó biztosí­tottak as családtagjaik útikölt­ség-térítéseinek kifizetésénél”. Olvasónk cikke ilyen címmel jelent meg: Nem értjük. A vá­lasz annyira precíz és pontos, hogy ezek után már bizonyára érti 6 is és mindazok, akik ha­sonlóképpen jártak, s kevesebb pénzt kaptak útiköltség vissza­térítés címen, mint amennyit ténylegesen fizettek. Egy dolgot azonban mégsem értünk: miért nem lehet ezt a dolgozóknak, többek között olva­sónknak is, a helyszínen megma­gyarázni?! Telefonon és levélben is töb­ben kérték, foglalkozzunk la­punkban az utóbbi hetekben na­gyon is elszaporodott szövőlepke hernyók irtásával. Az utcákon, a kertekben, a fákon, bokrokon millió számban nyüzsögnek. Né­hol annyira, hogy ellepik a kö­zeli házak falait is. lepotyognak az arra járókra, sőt, sokan ta­láltak már a lakásukban is ezek­ből az undok kis férgekből. Nincs visszataszítóbb érzés és látvány ezeknél a kis állatkák­nál. Az ember szívesen menekül­ne tőlük, mint ahogy azt rajzo­lónk is elképzelte. Am nem me­nekülni kell, hanem irtani. Ugyanis az1 még nem lenne baj, hogy valakinek vagy vala­kiknek nem tetszenek e szemte­len kis jószágok, sokkal nagyobb az, hogy milyen kárt okoznak. Számuk a jövőben még inkább I szaporodik, ha nem irtjuk kellő aktivitással. Rendelkezés van rá, sajnos, azonban ezt kevesen ve­szik figyelembe, pedig a szövő- i Petrovácz István lepke Irtásának elhanyagolása szabálysértést jelent, s büntetést von maga után. Nem minden ok nélkül hozták a rendelkezést, hiszen megyénkben és országo­san Is hatalmas károkat okozott már a lepke. Mi e néhány sorral szeretnénk felhívni olvasóink — elsősorban a kerttulajdonosok — figyelmét az irtásra. Köszönik az észrevételeket Egy békéscsabai olvasó észre­vételeit közöltük rovatunk au. gusztus 27-i számában, melyben hiányolta a kórház környéki rendet és kifogásolta, hogy a Hámán Kató utcában nincs meg­felelő járda. Pribelszki Pál, a kórház gazdasági vezetője vála. szolt cikkünkre. ..Még 1968-ban megállapod­tunk az élelmiszer kiskereske­delmi vállalattal, hogy a kór­ház büféjét bővítjük. Azóta több esetben fordultunk a vállalat­hoz, hogy a megállapodásnak te­gyen eleget. Első lépésként a betonárut le is szállította, a to­vábbi intézkedés azonban elma­radt. Erről a városi tanács vb műszaki osztályának is tudomá­sa van, változás azonban nem történt. Ismételten felhívjuk ez­úton is a vállalatot, hogy ameny- nyiben a bővítés nem jöhet lét­re, szállítsák el az előregyártott elemeket. A gépkocsik mosásával kap­csolatban a jelenlegi helyzet ide. iglenes megoldásunk, mivel a kórház rekonstrukciója során egy új korszerű kocsimosó léte­sítését tervezik. A régi kocsimo­sót a véradó állomás építése miatt kellett megszüntetni. A Hámán Kató utcai gyalog­járó építését a városi tanács a második negyedév végére jelez­te. hogy elkészül. Mivel ez köz­terület és a városi tanács mű­szaki osztályához tartozik, fel­hívtuk az osztály figyelmét a járda rendbehozására. Köszönjük a szerkesztőségnek az észrevételeket és minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a jelenleg? állapotok mi­előbb megszűnjenek”. Olcsó áruk — Olcsó kirakat A vásárlóközönség örömmel tapasztalta, bogy a békéscsabai kiskereskedelmi vállalatok több olcsó áruval töltötték fel kész-, leteiket. Nagy plakátok hívják fel a figyelmet: Tekintse meg al vásárló az olcsó áruk kirakatát! Am nem mindegy, hogy hogyan \ tálaljuk ezeket a cikkeket. Az! Univerzál Kiskereskedelmi Vál­lalat kirakatai a szó átvitt ér­telmében is olcsóak. Teljesen í nélkülözik az esztétikát. Egymás hegyén-hátán, ömlesztve kerül­tek ezekbe az olcsó áruk, akár­csak a szezonvégi vásár alkal­mával. Csupán a fetaérnemübolt és a Centrum Aruház kirakatá­ban látható, hogy éppen olyan műgonddal állították össze e cikkeket, akárcsak a legdrágább termékeket. Vajon miért nem lehetett ugyanígy máshol is? Szombatra péntek Reg6ny 4. Börcsököt nem lehetett kike­rülni. öt, még a városban a nagy eligazításon őrsparancs­nok helyettesnek nevezték ki Bármit akartunk csinálná, hoz­zá kellett fordulni, tóle kérni engedélyt S neki tartoztunk je­lenteni. Emlékszem, éppen a szalmát hordtuk az ágyazáshoz, amikor Széles valamit kérdezett tőle. Minden különösebb megszólítás nélkül. Börcsök először úgy tett mintha nem hozzá beszélnének. Széles megismételte a kérdést azzal, hogy: — Hé! A füleden ülsz talán? — Börcsököt elön­tötte a pulykaméreg. Ordítozni kezdett velünk. Szerencsére ő sem ismert még névről bennünket Széles elillant, de Börcsök nem érte be ennyivel. Riadóz­tatta az őrsöt. — Repülő balról! — üvöltötte. A polgári iskolásak, a nagy­fiúk, akik már jártak leven te- foglalkozasra, elterültek a föl­dön és kúsztak, biztos fedezé­ket keresve. Mi álltunk es bá­multunk. Árvái még kuncogott is. Akkor Börcsök merge a gim­nazisták ellen fordult. Ebbö! parazs veszekedés lett aminek csak Dini péká tudott véget vet_ ni. Azzal, hogy megígérte, este tábortüzet rakunk, körüíüljük és mindent megbeszélünk. Börcsök tiltakozott. Nem be­szélünk meg semmit, hajtogat­ta. Leventék '/agyunk, nincs egyezkedés. Azt tesszük, amát parancsolnak. Mármint ő. Meg Soltész péká. De mi, gimnazisták nem jár­tunk leventére. Nem voltunk le­venték. Nekünk ne parancsol­gasson senki, hangoskodtunk. Ezt persze nem gondolhattuk komolyan. A tűzőrség, tudtuk, van olyan fontos szolgálat, mint bármi más. Három délelőtt ma­gyarázták a tudnivalókat, há­rom délután gyakoroltuk a le­vente-lőtéren a tennivalókat. Annyit elértünk, hogy a meg­szólításunk ne levente legyen, ne is testvér, ahogy Illés java­solta, hanem a teljes név, eset­leg a vezetéknév, és a név után az osztály, amit végeztünk. — Kelemen ötödikes. Árvái ne­gyedikes. Széles József harma­dikos. Beleznai Sándor másodi­kos. Varga András elsős. fin minden hogy a sor végére kerültem. Nemcsak a nevem, — Z és Zs-betűs nem volt köz­tünk —, hanem a rangom miatt is. Egyedül voltam az őrsben el­sős. A parancsnokok, a rangidő­sök., a szogálal urazása kötelező lett. Az ügyeletest mindig így kellett szólítani: Ügyeletes úr! És Börcsököt őrsparancsnok helyettes úrnak. A beosztást és a rangot írás­ban is jelöltük. De írásban már lehetett rövidíteni. Soltész Dé­nes ö. p. k. Vagy egybeírva: őpéká, Még egyszerűbb: péká. Börcsök rangjának a rövidíté­se ez volt ö. p, k. h. Vagy csak hapéka. , Ebből azután jó vicceket csi­náltunk. A hápékából hamar hájpéká lett, meg helypéká, az­az helyettespéká, később hüly- péká..í S magunk között Börcsököt már csak így emlegettük: a hülypéká. Az úrázást, szólongatást könnyen megszoktuk. A többi kényelmetlenséget sokkal nehe­zebben. Pedig kényelmetlenség volt az egész napunk. Reggel hatkor ébresztő, reggeli torna, tisztál­kodás, szobarend. Kihallgatás. Délelőtti foglalkozás. Délutáni foglalkozás. Járőrözés, őrség. Tisztelgés díszlépésben. És je­lentkezés. Napjában százszor. — Ügyeletes úr, Varga elsős jelentkezem! Ügyeletes úr Var­ga elsős kérdezni szeretnék! Szakács úr, Varga elsős jelen­tem, krumplihámozásra pa­rancsra megjelentem. Mert nemcsak a parancsno­kokat s a mindenkori ügyeletest kellett magázni es urazni, ha­nem rang szerint a különböző tisztségek viselőit is. És tisztség majdnem mindenkinek jutott A parancsnok, parancsnok-he­lyettes és ügyeletes után rang­ban a szálláscsináló következett. Az ó tiszte volt a tanya rend- bentartása, ő jelölte ki a fekhe­lyeket, rendeztette be a hajdani konyhát fegyverszobának, a kamrát konyhának, ő seperteite az udvart. Az első szálláscsináló a nyurga szemüveges ötödikes. Kelemen Péter lett. Majd ilyen fontos méltóság­nak számított a járőrparancs-

Next

/
Oldalképek
Tartalom