Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-23 / 223. szám

Ülésezett a megyei tanács vb (Folytatás az 1. oldalról) együtt azonban több területen további problémák adódnak a nők élet. és munkakörülményei­ben. Az ipar extenzív fejlesztése során, különösen a községekbe kihelyezett üzemrészeknél, to­vábbá a tanácsi vállalatoknál, a kisipari szövetkezeteknél olyan munkahelyeket- is. létesítettek, ahol a munkakörülmények a nők számára igen mostohák. Huza-vona van a szociális léte­sítmények fejlesztésénél. A mezőgazdaságban — ahol a munkakörülmények még rosz- szabbak — folyóvíz hiányában sokszor a mosdási lehetőség sincs biztosítva. A termelőszö­vetkezetek vezetői ritka esetben igyekeznek ezeken a munkakö­rülményeken változtatni. Mos­dót, fürdőhelyiségeket, esetleg a szakosított, állattenyésztési tele­peken létesítenek, de Ott sincs külön női fürdő. Ezekből is kitűnik, hogy a nők' gazdasági, szociális helyzetét az életben, a munkahelyeken rend­kívüli sok körülmény befolyá­solja. A megyei tanács végre­hajtó bizottsága nem látszat- eredményekre törekszik, amikor az intézkedési tervet elkészítet­te. Az tény: a nők fokozott munkába állítását igyekszik elő­segíteni. Ez azonban nemcsak a IV.! ötéves tervnek, hanem a távlatoknak is gondja. Mind- emellett célul tűzi az intézke­dési terv, hogy a IV. ötéves tervben az iparfejlesztési kon­cepcióknál a foglalkoztatás szempontjából az elmaradt te­rületekre minél több női mun­kahely kialakítására alkalmas ipari üzemek telepítését kell előirányozni. A nők számára előnyösnek tartja a négy-hat­órás foglalkoztatást — főleg a ke­reskedelem, a vendéglátóipar és a szolgáltatás területén. A mun­kaerőgazdálkodási intézkedések­nél segíteni kell az éves mun­kalehetőség biztosítását a mező- gazdaságban és az élelmiszer- iparban. Viszont javasolja meg­szüntetni az indokolatlan túl­óráztatásokat. Csökkenteni kell a családanyák éjszakai munká­ra történő igénybevételét. Ahol a vállalat jellege megengedi, he­lyes lenne megszüntetni a nők háromműszakos foglalkoztatását. Az anyagi lehetőségeket elsősor­ban a dolgozó nők számára szükséges szociális létesítmények kialakítására kell felhasználni. A dolgozó nők egyetértésével családi, anyaigi helyzetük mesz- szemenő figyelembevételével helyes lenne részmunkaidős fog­lalkoztatást is bevezetni. Foko­zott gondot kell fordítani az üzemeken belül is a gyermek- intézmények kialakítására. Az óvodai, napközis otthoni ellátás­hoz az ipari és a mezőgazdasági üzemek segítségét is kérni kell és ezt az állami lehetőségekkel összhangba kell hozni. A vita során több javaslat hangzott el a nők második mű­szakjának megkönnyítéséről. Éppen ezért kimondja az intéz­kedési terv: szorgalmazni kell, hogy megfelelően üzemeljen megyénkben a nők háztartási munkáját (második műszakját) segítő szolgáltatói, ipari, keres­kedelmi, vendéglátóipari háló­zat (étkeztetés, félkész ételek, előrecsomagolt áruk, önkiszol­gálás gyorsítása, mosodák, köl­csönzők, javító szolgáltatás stb.) Arról is intézkedik a terv, hogy a közművelődési intézmé­nyekben foglalkozzanak többet a nőket érintő kérdésekkel. Segít­sék a nők tájékoztatását, szak­mai továbbképzését Ezen túl­menően bátrabban kell alkal­mazni a tanácsi szerveknél és az irányításuk alá tartozó intézmé­nyeknél, vállalatoknál vezető állásokiban női munkaerőket. A káderfejlesztési terveknél na­gyobb gondo^ kell fordítani a nők vezetővé képzésére. Az intézkedési terv a felso­roltaknál jóval több tennivalót foglal magában, melyeknek fo­lyamatos végrehajtását a testü­leti ülés szükségesnek tart Ezt követően a vb elfogadta Kardos Pálnak, a Megyei Állat­forgalmi és Húsipari Vállalat igazgatóhelyettesének a* állat­felvásárlásról szóló jelentései, majd ülését bejelentésekkel zár­anya és két lánya, egyformán fiatalos, nyári ruhában, egyfor­mán kacarászva.;. Közelükben egy koldus emelte felém kezét (talán több lira volt a kalapjá­ban, mint az én zsebemben)... A külvárosi házakon a kommu­nista párt sok plakátja —s el­megyek a Veronai KP párthe- lyisége mellett is! Igen, határo­zott az impresszióm: itt erős a párt.. Verona az első város, ahol a ma harcainak dübörgő erejét megérzem. (A kormány- válság tart, s aligha lesz kielé­gítő a megoldása.) Igen, a mun­kásság itt szilárd, öntudatos le­het, hisizen e népből kerültek ki a partizánok is, akik Mussoli­nit elfogták szökésekor, felelős­ségre vonták, kivégezték. (A kö­zeli Milánó városában történt...) A külső nagy fal mellett be­lebámulok a várárokba: ez itt nem holmi középkori erőd! Har- minc-ötven méter széles, mere­dekfalú sáncárok, kilométereken árt, a város körül. Mélysége pe­dig: elnyelné a csabai Szabad­ság tér emeletes házait úgy, hogy búbjuk sem látszana ki... Fenn, lenn csapdák, kusza drótakadá­lyok. Ez a védőrendszer a leg­modernebb hadsereget — tan­kokat, pontosan alakulatokat (— megállíthatja. * Üjabb 30 kilométer: a Garda­tó sarkánál vagyok. Peschiera — itt szállók le új­ra a vonalról — a váraégyszog északnyugati pillérénél. Előttem itt is a hatalmas erőd, vízrend­szer: a Garda vizét levezető Minció itt folyik ki. Modem út­kereszteződés. Körüljárom a tó­sarok zugait. Ezt a pompát, 50 kilométer hosszú, gleccser-vájta tó itt délen kiszélesül, a moré­na gátján feküsznek a legkelle­mesebb üdülők — az északra ; elkeskenyedő tó partján pedig, ; itt jobbra, felettem a Monte j Baldo 2 ezer méter magasra | hajló háta és csúcsai integet- ; nek. Balra előttem, néhány kilo- j méternyire a tóban az „álomfél- ; sziget”. Sirmione. (Végében a • Scaligeri-vár s Konstantin csá- \ szál fürdőpalotájának nagy bar- : lánghoz hasonló maradványai; 5 Ezt hívják „Catullus grorttái- ■ rak”. Különben az egész félszi- ! get a legfelkapottabb luxus- : üdülőhely.) Mögötte pedig, a j tó túlpartján a gyönyörű — hir- j hedtté vált — Saló-i öböl: az ! utolsó fasiszta bábkormány ? székhelye. Meleg az idő megint... ; Pihennem kell: besétálok a „ti- • losba”: a vitorlások nyugodt ki- : kötőjébe. Ott levetkőzök, uzsom- ! názok és megfürdök a tóban. ; A víz kellemes — mint a Ba- ! laton. ;­Köröttem vitorlások, felettem • ciDrusok, távol kéklő fehér- • bóbitás hegy ormok. * Boldogan nyugtázom a napot. • Bejártam a tervezet kulcshelye- S két Venerto tartományban. Mint, j egy 300 kilométert, tájakat, vá­rosokat Aztán még „egy éj Ve­lencében”. Egy szerenád a Ca­nale Grande felett, a Rialtónál. Ez ringat álomba. Másnap reggel meg korán, igen korán.: „Repülj hajóm! Vi­gyetek szárnyaim!” Azaz: gyor­sok, rapidok, eszpresszek... Vi­gyetek kerekek és — lábaim! Vigyetek álmaim: gyerekkori vágyak, emlékek, egy élet ta­nulmányai. Vigyetek tovább, egyszerre: reális és misztikus világba.... tVqge) • 5 A November 7 brigád és lányai — Mutasd, mi van a keze­den! v — Karóra. — Juj, de szép! Hol vetted? — A fizetésemből. Dolgoztam a gyárban. — Igazán? És jó volt? — Jó! *** Tanév elején, az első óra élótt valahogy így zajlott le ez a be­szélgetés. A VIII. osztály kér­dezett, a két kislány: Putnoki Er­zsi és Knapp Magdi válaszolt. Boldogan, csillogó szemmel. A kérdések ugyanis hol az egyik­nek, hol a másiknak szóltak. Az­óta még mindig beszédtéma a két karóra. A mindent tudók ta­nácsot adnák a kezelésükhöz, a csendesebbek pedig csak né­mán figyelik, a boldog tulajdo­nosokat, Magdi és Erzsi élvezik a feléjük áradó csodálatot, elis­merő pillantásokat. Miár hogyne élveznék, amikor saját kerese­Putnokí Erzsi daház egyik szobájában — oda már csak csillámai jutnak. To- hai Jánconé szeme felragyog, amint a két kislányról és a bri­gád vállalásáról beszél. — A November 7 brigád 3 évvel ezelőtt határozta el, hogy állami gondozott gyermeket pat­ronál. Ez egyik feltétele is lett a szocialista cím elnyerésének. A naplónkba be is vezettük el­határozásunkat. Ellátogattunk a gyula-remetei gyermekotthon­ba. <5k akkor még ötödikesek voltak. Csak egy gyereket akartunk patronálni, de olyan helyesek voltak, hogy kettőt vá­lasztottunk. Persze, legszíveseb­ben mindet magunkkal hoztuk volna... A brigád azóta minden évben rendszeres látogatója a gyermekotthonnak az iskolai ünnepeken, karácsonykor és más magáénak mindegyiket. A nyári hónapokban pedig velük nyaral­tak hol az egyik, hol a másik családnál. Hogy milyen volt ez a nyaralás? Elképzelhető, nagyon jó. Különösen a közös gyárláto­gatás tetszett és a brigáddal való négynapos kirándulás. A becézgetésből, dédelgetőiből bő­ven kijutott mindegyiknek. S amikor visszamentek az otthon­ba, bizony sokáig tartott a bús- lakodás, a szép, boldog napok utáni vágyakozás. — Láttuk, nem jól van ez így — folytatja Tohainé, aki koráb­ban brigádvezető volt, de ezt a posztot átadta Magony József’-é- nak, viszont ma is aktív szerve­zője a mozgalomnak. — össze­dugtuk a fejünket, mit lehetne tenni, hogy többet nyújtsunk a két kislánynak, no meg az osz­tálynak is. Időközben mindegyi­ket megszerettük, nemcsak a lá­nyokat, hanem a fiúkat is. Ter­mészetesen róluk sem akarunk megfeledkezni. A két kislány érthetően az el­ső perctől kezdve a szívükhöz nőtt. Talán ezért is van, hogy ve­lük mégis többet törődnek. Az ötlet ebből fakadt. Ha már a nyáron itt vannak, ne töltsék tétlenül napjaikat, hiszen rövi­desen úgyis kikerülnek az élet­be. Szokják meg hát a felnőt­tek közötti munkásnapokat is. Ám elgondolni valamit köny- nyű, de végrehajtani ?! Az igazság, hogy sok-sok ér­velés, ígéret és fogadkozás kel­lett ahhoz, hogy végül Magdi és Erzsi a gyárban munkát kap­jon. Még az szb. segítségére is szükség volt, hiszen törvénye­ink szerint kiskorúakat ilyen formában nem alkalmazhatnak. A karórák eredete tehát ez: dolgoztak, a munkáért pénzt kaptak, a pénzért maradandó Knapp Magdi tűkből vették az órát. Az új óra pedig ott csillog, villog, vígan ketyeg mindkettőnek a karján. Mintha szíve, lelke is volna és tudná, hogy kis gazdájának meet ez a mindene, minden öröme, büszkesége. Mi abban a rendkívüli, hogy két VIII-os lánynak karórája van? — Kérdezhetné bárki. — Hiszen ma már ez nem ritka­ság. Nem is. Csakhogy a párbeszéd Gyularemetén az Állami Gyer­mekotthon VIII. osztályában zaj­lott le. S ez a rendkívüli... Hogyan volt tehetséges, hogy a. két állami gondozott kislány eljutott egy gyárba — a nyári szünidőben — és dolgozhatott? Ennek előzményei három évre nyúlnak vissza. Ami ez alatt történt, felemelő, szép és igazán becsületére válik azoknak az asszonyoknak, akik vállalták a két kislány, illetve az osztály patronálását. A kar­óra csak egy epizód abból a sok­sok Gzeretetből, melyet nyújtot­tak. *** Az Orosházi Üveggyár hatal­mas csarnokain szikrázik a nap­fény. Mindenütt üveg, néhol egész hegymagasságban. A fény megtörik, táncot jár rajtuk. Ahol beszélgetünk — a hatalmas iro­alkalmakkor. A két kislányt a sajátunknak tekintjük. Ruha kell? Vesz a brigád! Cipő kell? összedobjuk a pénzt. Szeretik a csokoládét? Karácsonykor visz- szük a csomagot Írjatok, mire van szükségetek...? És jönnek a levelek az otthon­ból, a gyerekek pedig örömmel olvashatták a pótszülők vála­szait. 25—30 asszony — a brigád létszámától függően — Wall ja emléket vásároltak. A történet viszont folytatódik. *** A brigád vállalta, hogy az iskola elvégzése után is patro­nálja az osztályt A két kis­lánynak pedig takarékbetét­könyvben gyűlnek a forintok. A fizetésből bizonyos összeget tesznek nekik félre. Ha pedig valamelyik — akár fiú, akár lány — a gyárban szeretne dol­gozni, ebben is segítenek. Most már van kire támaszkodniuk is, hiszen Molnár Gyula szb- titkár a legnagyobb készséggel segíti a brigád kezdeményezé­seit, sőt beszélgetésük során el­mondta, hogy a November 7 kollektíva példáját mások is követhetik, mert a legnagyobb segítséget éppen azzal tudják nyújtani a gyermekotthoni ta­nulóknak, hogy iskola után az életben mellettük állnak; *»* — Hol vetted az órát? — A fizetésemből, az üveg­gyárban dolgoztam. — Igazán? És jó volt? — Igen, nagyon jó! A gyárban szerzett tapaszta­lat talán elég lesz arra is,-hogy véglegesen megszeressék az it­teni munkát, a szakmát? Le­hetséges. A brigádtagokon is múlik. Kasnyik Judit Megkezdődött a budapesti szakácskongresszus Kedden megkezdődött a Duna ntercontinental-szállóban a ’Zakácsegyesületók Világszövet- égének XIV. kongresszusa. A 16 országból érkezett kül­lőiteket és a kongresszust a „há_ igazda”, Venesz József, a Ma­ly ar Szakácsok és Cukrászok Szövetségének elnöke és dr. Sághy Vilmos, a belkereskedel- ni miniszter első helyettese kö- zöntötte. A tanácskozást Ernst i’aseth, a világszövetség elnöke íyitotta meg. A 24 ország nemzeti szövetsé. ’ét tömörítő világszervezet kong- lesezusán az ügyrendi kérdése­ken kívül a vendéglátóipar- két olyan- sürgető problémáját vitat­ják meg, amely szinte világje­lenség. Az egyik a táplálkozási reform szükségessége, a másik a vendéglátó szakemberképzés üte­mének fokozása. A kongresszus alkalmából kedden két kiállítás is nyüt. A Gellért-szállóban a magyar sza­kácsművészet 25 legkiválóbb képviselőjének hidegkonyhai be­mutatója, a Gresham-étteremben pedig a legnevesebb cukrászok kiállítása szemlélteti a magyar vendéglátás gasztronómiai hely­zetét,' eredményeit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom