Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-23 / 223. szám
ismét Békés megyében az Alföld Kupa Az ímínar hagyományos Alföldi fodrászver- üenyt az idén Békés, Csongrád, Bacs-Kiskun és Szolnok megye fodrászcsapatai között vasárnap, szeptember 20-án Szegeden, a Tisza Szálló halijában rendezték meg. A Békés megyeiek fiataloikJból álló csapata áz erős mezőnyben ismét kivívta a zsűri és a közönség elismerését. Csapatversenyben a Békés megyeiek elsők lettek, s ezzel másodszor nyerték el az Alföld Kupát. Az egyéni versenyben férfifodrászatban Varga Gyula, a Békés megyei Szolgáltató és Termelőszövetkezet dolgozója, nőd versenyben pedig Kurtucz Ferenc, ugyancsak a szövetkezet dolgozója vívta ki az első helyezést. Megyei munkavédelmi konferencia Békéscsabán A Szakszervezeteik Békés megyei Tanácsának Munkavédelmi Bizottsága szeptember 24-én, csütörtökön délelőtt 9 órai kezdettel Békéscsabán, a Szabadság moziban munkavédelmi konferenciát tart, melyen részt vesznek a megye ipari és mezőgazdasági üzemeinek vezetői, szb- titkárai, társadalmi munkavédelmi felügyelői, Vállalati biztonsági megbízottai. Vitaindító előadást tart Prókai Ferenc, az SZMT munkavédelmi bizottságának vezetője, aki a megye munkavédelmi helyzetét és a további feladatokat ismerteti. Tájékoztatja a megjelenteket a megyei főügyészség, a KÖJÁL és a megyei rendőr-főkapitányság képviselője is. 0* Állandó fórumot a mezőgazdasági értelmiségnek A Hazafias Népfront: szervezésében Békéscsabán megbeszélték a mezőgazdasági értelmiség társadalmi elhelyezkedését és szociális körülményeit. Vitaindítót az MSZMP megyei bizottsága mezőgazdasági osztályának munkatársa, Tóth Adorján tartott, aki elmondta, hogy a mezőgazdasági értelmiség helyzetét választott testületek nem tárgyalták. Önkéntelenül adódik a gondolat: nem voltak talán olyan okok, hogy a megváltozott mezőgazdasági szakvezetés emberi gondjai fórumot kapjanak? Valóban olyan távolságra van a mezőgazdasági termelést irányító szakgárda, hogy kevésbé hívta magára a figyelmet? A megbeszélés igazolta: nem így van! A7 a minőségváltozás, amely a tapasztalatokon alapuló gazdálkodással szemben az elmúlt tíz évben bekövetkezett, feltételezte, hogy lehetnek olyan gondók, amelyek a társadalmi változásnak velejárói. Olyan gondok, amelyeknek felhalmozódását; megvárni nem célszerű. Különösen igaz ez megyénkben, ahol az agrárértelmiség számbelileg a második legnagyobb értelmiségi csoport. Többek között ez is indokolja társadalmi szerepének és helyének Vizsgálatát. Indokolja' az is, hogy munkája szorosan kapcsolódik a megye termelési eredményeihez, és sok emberrel szoros munkakapcsolatban ván, A termelőszövetkezeti gazdaságokban 1968 végén 240 egyetemi, vagy főiskolai, 216 felsőfokú ezaktecbnikusi, és 1148 középfokú szakképzettségű agrárértelmiségi dolgozott. A számottevő növekedés az 1965— 66-os években indult meg, s jelenleg már 2500 agrárértelmiségi dolgozik megyénkben. Mindezek ellenére mégis lassú a fejlődés. A megyP . harmadik ötéves tervében, 1970 végére, célkitűzés volt, hogy. minden 1150 hektár szántóra egy mezőgazdasági mérnök, 190 hektár kertészetre egy kertészmérnök jusson. Ténylegesen viszont 1250 hektár szántóterület jut egy mérnökre és több mint 250 hektár kertészet egy kertmémökre. A lassú fejlődés okai Több hozzászóló beszélt a termelőszövetkezeti tagság és a me. zőgazdasági szakemberek kapcsolatáról, arról, hogy a hovatartozás az agrárértelmiség helyzetét is befolyásolja. Kozsuch János, a sarkadi Lenín Termelőszövetkezet elnöke a következőket mondta: „Termelőszövetkezetünkben jelenleg 40 agrár- ertelmiségi dolgozik. Három év óta csupán egy szakember ment ni tőlünk. Hogyan lehetséges ez? Ügy, hogy a szakemberek is be- ■pnek tagnak a termelőszövet- ezetbe.” Igen, ez az egyik sarkalatos 1 kérdés. A termelőszövetkezeti jazdák úgy gondolkoznak, hogy az alkalmazottként dolgozó ag-' rárszakemberek nem gazdái a termelőszövetkezetnek. Meg is növekszik a bizalom az olyan mezőgazdász, technikus iránt, aki nem bérmunkása, hanem gazdája a szövetkezetnek. A KISZ megyei bizottságának munkatársa, Szekeres János arról szólt, hogy igen sok fiatal, miután a mezőgazdasági egyetem, vagy főiskola utolsó éveiben kikerül gyakornoki munkára egy-egy gyenge vezetésű termelőszövetkezetbe, olyan negatívumokat iát, amelyek elveszik kedvét a pályától. Fülöp Mihály, a mezőkovácsházi Járási Tanács V. B. elnökhelyettese ezeket mondta: „Komoly igényeink vannak mezőgazdasági szakemberekre. Járásonként 200 —220 agrárértei miségi dolgozik a mezőgazdaságban és nincs szervezett továbbképzési lehetőségük. Sajátos igényeiket nem elégíti ki a jelenlegi állapot; hiányoznak az agrárértelmiségi klubok is. Sokkal több figyelmet kell fordítani a mezőgazda- sági értelmiségre.” C. Kiss Pál, az újkígyós» Aranykalász Termelőszövetkezet üzemgazdásza, országgyűlési képviselő, a személyzeti munka hiányosságairól szólva megállapította, hogy a mezőgazdaságban sem csupán adminisztráció® feladatnak kellene tekinteni az emberekkel való törődést. „Csak anyagisukkal nem lehet az emberi igényeket kielégíteni. A mezőgazdasági szakember -továbbképzésére módot kell találni. Ma már nem elég az a tudás, amivel a régi tematika szerint kiképzett emberek rendelkeznek’’ — mondta többek között. Hol vannak a nők? Arról is beszélt C. Kiss Pál, , hogy az egyetemeken, főiskolá- | kon es a középfokú tanintézetek- : ben kiképzett mezőgazdászok • egyharmada nő. Jogosan tette ! fel a kérdést — és azt hiszem, a S személyzeti munkát irányitó ve- i zetők elgondolkoznak rajta —, | hol vannak ezek a nők? A me- 5 zógazdaságban ugyanis csak egy- S két százalék található. Kézenfekvő a kérdés, hiszen jj a szakemberellátottság nem ki- E elégítő. Igaz, arról nemcsak a vezetők tehetnek, hogy az agrár- szakemberek között kevés nő található. A termelőszövetkezeti parasztság szemlélete is jócskán befolyásolja ezt. Még nagyon sok helyütt úgy tartják, hogy a nők nem képesek a gazdaságok teljes, vagy részleges irányítására. Sok bizonyításra szorul még, hogy nem a szoknya a meghatározó, hanem a megszerzett tudás, amelyre a népgazdaságnak nagy szüksége van. Sokan hangot adtak a felszólalók közül a mezőgazdasági értelmiség túlterheltségének. Napi 14—16 órás munka után az önképzés, a családi, a társadalmi élet és a szórakozás csorbát szenved. Azok az idősebb szakemberek. akik a termelőszövetkezeti mozgalom megalapozásából jócskán kivették részüket, jószerével talán észre sem veszik ezt, csak akkor, amikor rájönnék, hogy a rohamosan fejlődő mezőgazdasági tudományoktól elmaradtak. He teljen el újabb tíz év Mi tehát a teendő? Erre a kérdésre is sok hozzászóló kereste a választ. Egyet kell érteni azokkal, akik úgy vélekednek, hogy mezőgazdászok munkaidejének csökkentése szoros összefüggésben van a mezőgazdasági szakmunkásképzéssel és a középszintű üzemi vezetés színvonalával. Azoknak is igazuk van, akik az egyes termelőszövetkezetek köz- szelleménelk javítását sürgetik, ha ebben maguk is példát mutatnak. Semmiképpen sem lehet Igaza annak a főmezőgazdásznak, aki a közös gazdaság tulajdonosaival, a termelőszövetkezeti gazdákkal megengedhetetlen hangon beszél — bármilyen jó gazdasági eredményeket is produkál — mint ahogy a gazdáknak sem lehet igazat adni, ha mindenért csak a mezőgazdászt okolják és nem teszik hozzá a maguk munkáját. Időszerű ezekről a dolgokról beszélni, s még időszerűbb tenni azért, hogy a mezőgazdaság! értelmiség gondjai ne halmozódjanak tovább. S ha tíz év óta először módot lehetett találni, hogy fórumot kapjanak, minden bizonnyal annak sem lesz akadálya, hogy ne teljen el újabb tíz év jogos problémáik orvoslásáig. Bortyánsski János Fiatalok árvízi műszakja Mint már lapunk tegnapi számában szóltunk róla, szeptember 20-án két .Árvizes ház” alapozásában segítettek társadalmi munkában a fiatalok Battonyán A leendő háztulajdonosok is kiveszik részükét a munkából: Drá- gos Miksa és Pető Sándor képünk jobb szélén látható, amint homokot lapátolnak egy lovas kocsiról, (Fotó; Deméayl ••«■vM««*«aBS«ecaBMSM»a||M«Be»a«aa»aa«aBaaaBMasaeMecaBa8eMuiu9Bae«aaacaeae*s«**ae*sa«»««a<Ba««aa«««r««B«aM,**i Petrovácz István Szombatra péntek Raginy 3. Most a város felől ástunk két méternél .mélyebb kutakat, csapdákat, cikk-cakkban futó árkokat s letakartuk őket. Az utat feltúrtuk, a kanyarban a fahidat lebontottuík, úgy, hogy se autóval, se kerékpárral, se más járművel tovább az úton ne jöhessen senki. Alig tíz-tizenöt centire a talajtól mindenféle botló-drótos akadályokat, hurkokat raktunk le, s ezeket összekötöttük a tanyaudvaron a köcsögfán lógó öblös hangú te- hénkolomppal. Késő este volt, amire a nehéz munkával úgy-ahogy elkészültünk. Következett az éjszakai őrség. Radnait mellém osztották be, nyolc órától tizenegyig. Tizenegykor Dini pékát ébresztettük. ő éjfél után kettőkor Szélest, akit reggel ötkor Beleznai váltott. S ma először hat óra helyett hétkor volt ébresztő. Takarodó is korábban lesz, este hétikor. Mindennap hamarabb sötétedik, s Dini péká a mai napiparancsban megtiltotta, hogy sötétedéstől virradatig bárki világot gyújtson. Csak elárulnánk magunkat a fénnyel. A mai napiparanccsal más is megváltozott! Először: mindnyájan előléptünk. Széles negyedikes lett, Radnai ég Beleznai harmadikos, én másodikos. Szélesnek, Beleznainak és nékem szabályszerűen járt az előléptetés, szeptember harmadika van, legalábbis a mi naptárunk szerint, ha nem lenne háború, tegnapelőtt elkezdődött volna az új tanév, és mi eggyel magasabb osztályba járnánk. Rad- nainak ez amolyan előlegezett bizalom. Radnait a másodikban két tárgyból pótvizsgára buktatták, s ha most tényleg pót- vizsgáznia kellene, aligha lenne harmadikos. De vajon lesz-e még valaha pótvizsga? És ha lesz, ki emlékszik majd Radnai év végi osztályzataira? Azt beszélik, a németek nemcsak a könyvtárból, de a tanáriból is kidobáltak minden könyvet, iratot, s a kazánházban elégették. Éppen a másodikosok osztálynaplójának kegyelmeztek volna meg? Az előléptetések után Dini péká a tisztségeket is újra elosztotta. Börcsök helyett Széles lett a helypéká, Beleznai a szakács, Radnai a szálláscsináló s én az őrsi krónikás. Elődöm, Árvái negyedikes megbízásával . együtt szép, nagy alakú spirális füzetet kapott, hogy abba jegyezze a fontosabb dolgokat. Árváit július legvégén felmentették, és amikor át kellett volna adni a spirális füzetet, sehol nem lelte. Én már csak szürke lapokra írok, vastag, durva lapokra, még Börcsök hozta őket, valamikor júniusban. Gyakorlatokon a gyújtőlapokat helyettesítették, amikor az elképzelt ellenség szórt repülőgépről a búzába. Valójában Börcsök szórta ki őket, kora hajnalban, aztán riadóztatta az őrsöt, felfejlődtünk csatárláncba s szeges végű botjainkkal begyűjtöttük a lapokat.. Dini péká a lelkemre kötötte, örökítsek meg minden fontos eseményt. Ést én igyekeztem minél többről a legrészletesebben beszámolni. Nemcsak olyasmiről, ami ezután történik majd velünk, de ha lesz rá időm, az elmúlt két és fél hónapról is. A teleírt lapokat egy befőttesüvegbe teszem, azt lefordítva a kút mellett aZ öreg fűzfa odvába. Az odúban valamikor darazsak tanyáztak, de mi kifüstöltük őket és sárra) betapasztottuk a nyílást. Csak akkora rés maradt, amin én a befőttesüveget bedughatom. Ha valami történne velünk... Beleznai azt hajtogatja, mi sem kerülhetjük el a sorsunkat. Én tudom, mire gondol... Ha bármi is történne, maradjon rólunk' hír. Egyszer biztosan keresnek bennünket. Valaki az erődítésépítésnél számon tartja a be- vonulókat, észreveszi, hogy Soltész Dénes és Széles József b
