Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-01 / 204. szám
a Szüntelen harc természet erőivel Párttaggyűlés az orosházi olajbányászoknál A hosszú, fehér asztalok mel- j iett nap- és szélbarnított arcú embereik. A nehéz kezek óvatosan pihennek a fehér térítőkén. A mázsás terhek emeléséhez szokott karokon meg-megrán- dulnak a vastag izomkötegek. Ilyenkor puhán felemelik kezüket a fehér térítőkről. Olajbányászok... A szemközti falon a vörös drapéria egyik oldalén Lenin portréja, a másikon nemzetiszínű zászló. Közte a felirat: „Üdvözöljük a taggyűlés résztvevőit”. Egyszeri, cicomák nélküli ünnepélyesség. Mint ami az itteni emberekhez illik. o Az OKOT Alföldi Kutató és Feltáró Üzem orosházi kirendeltsége kommunistáinak taggyűlését üdvözli a felirat. Ami az alapszervezetet illeti, létszámában és munkájában is az erősek közé tartozik. Az elmúlt két évben 59-ről hatvannégyre emelkedett a párttagság száma, úgy, hogy közben alaposan kicserélődött a fizikai létszám, amelybe a kommunisták zöme tartozik. Ez az üzem sajátosságából ered, s ez a pártmunkára is vonatkozik. Az ötszázegyné- hány dolgozó tucatnyi, földrajzilag is más munkahelyen dolgozik. Hogyan lehet itt tájékoztatni, összefogni, mozgósítani a párttagságot? Minit a Hersch Lajos titkár által ismertetett vezetőségi beszámolóból kiderült, elsősorban az erős pártcsoportokon keresztül. Csaknem minden második berendezésnél működik pártcsoport, amelyek aktivitása mind a termelési feladatok végrehajtásában, mind a politikai munkában javult. Rájuk építettek az olyan feladatokban, mint a jubileumi j és a kongresszusi munkaver- j seny, vagy a politikai oktatás | szervezése. Az eredményességet bizonyítja, hogy az előbbi munkaversenyben — alföldi viszonylatban — két első és egy harmadik helyezést szereztek az orosháziak. A pártcsoportokat persze emberek alkotják, s itt van a másik döntő szempont, az a szellem, ami évek, sőt évtizedek alatt kialakult az olajbányászoknál. Nem egyszerűen munkának, hanem hivatásnak tekintik azt, amit csinálnak. A legutóbbi vezetőségválasztás óta eltelt kétévi pártmunkát mérlegelték augusztusi taggyűléseiken a békéscsabai kommunisták is. Lapozgatni kezdtük a taggyűléseken rögzített jegyzőkönyveket és ismételten kiderült, hogy többek között a hűtőházban és a gépjavító állomáson egy-egy helyiséget sem tudtak nélkülözni évekig pártirodának. Vagy nem tudtak a városban találni immár 15 éve egy épületet székháznak a második kerületi alapszervezet 117 tagja számára. Jogoséul tették szóvá: kinek támad kedve, hogy keresgélje a párttitkárt, aztán egy alkalmas beszélgetőhelyet a tagfelvételről, a munka közben felmerült egyéni és közérdekű kérdésekről. „Meg kell szerettetni a szakmát az új dolgozókkal is, olajbányász-dinasztiát kell nevelni, ami a pártvezetőség feladata is” — hangsúlyozta a beszámoló. Nem szűk üzemi érdek ez, hanem olyan szükséglet, amely nélkül ebben a szakmában nem lehet boldogulni. A pártalap- szervezet kétéves munkájának talán legnagyobb eredménye, hogy felismerte ezt, tett ezért, egészen pontosan szólva, foglal- j kozott az emberekkel. A törzs-! gárda nagy részét a párttagság j teszi ki, s így kétszeres felelős-1 ség hárul rá: helytállni a munkában és nevelni az utánpótlást, mind szálánál, mind politikai téren. S egyik sem köny- nyebb a másiknál © „Valaki most azt mondhatná, nem termelési tanácskozás ez. miéit kell a beszámoló keretében értékelni a termelőmunkát?” — tette fel a kérdést a beszámoló, s nyomban választ Is adott rá. „Azért, mert a pártmunka egyik legfontosabb része éppen a gazdasági, a termelőmunka segítése.” Nehéz évet hagyott maga mögött és ugyanolyan nehezet kezdett az idén az orosházi üzem. Az évek óta használt berendezések lassan felmondták a szolgálatot, s új nagymólységű kutak fúrására alkalmas gépeket kaptak és egy magasabb színvonal elérése volt a követelmény, mint például az Alföld legmélyebb kútjának lemélyítése, vagy a most készülő Hódmezővásárhely I-es, amely az ország legmélyebb kútja lesz, hatezer méter. Mit tettek ebben a helyzetben a kommunisták? „Igazi fúrósaink, párttagjaink becsületessége, szakmaszeretete segítette át az üzemet a nehézségeken. Nem egyszer a főfúrómester dolgozott a gépen, a mester a munkapadon segédmunkát végzett, a motorkezelő a torony tetején volt a kapcsolóállásban” — állapítja meg a beszámoló. S itt van a pártszer. vezet másik hagy érdeme, hogy a nehéz időkben is tudta mozgósítani az embereket, nem mentegetőztek a sajátos körülményekkel, hanem — többet Néhol arra nincs törekvés, hogy a beszélgetést őszinteség, megértés és segíteni akarás hassa át. A MEGYEVILL vezetőit azért bírálták, mert a kinti munkahelyeken ritkán fordulnak meg s ezért nem ismerik a dolgozók többségének gondját-baját sem. Több helyütt szóba került a taggyűléseken, hogy növekszik a társadalmi, politikai és termelőmunka iránti közömbösök, mindent szó nélkül hagyó, a hibákat legfeljebb csak szűk körben megbeszélők száma. A középvezetők egyike-másika eléggé hallgatag a MÉK-nél is. Különösen akkor, ha az írott és íratlan törvények szellemében ellent kellene mondaniuk azoknak, akikben fennebben lobog a követelőzés, mint a kötelességteljesítés tudata. Kukk Imre dolgoztak. A feladatok nagysága megsokszorozza a kommunisták erejét. © A beszámoló megmutatta azt is, hol vannak azok a gyenge pontok, ahová az új vezetőségnek jobban oda kell figyelnie. Elsősorban a KISZ munkájának a javítása. A rapazódtkus ifjúsági tevékenységnek nem lehet magyarázata a szétszórtság hiszen a párttagság is legaiább annyifelé dolgozik, mint a fiatalság. Vonzóbbá kell tenni a KISZ-életet, bővítésre vár az alapszervezet. A beszámoló kitért a másik fájó pontra is, az elégtelen szociális helyzetre. Évente egymillió forintot fizetnek ki a munkásszállók fenntartására, s azok állapota nemhogy a mai, hanem a tizenöt ■ évvel ezelőtti körülményeknek sem felel meg. Nincs az üzemnek a városban egy korszerű szállója, ami pedig a telep területén van, otít egy szobában kilencen alszanak. A feladatok közé tartozik a szakmunkásképzés fokozása. Ahogyan" Sárközi István hozzászólásában mondta, „a technikai forradalom korát éljük, nagy értékű berendezésekkel dolgozunk, kvalifikált szakmunkásokra van szükség”. © Ügy is mondhatnánk, a milliárdos pártszervezet tartott taggyűlést. Mert azokba a kezekbe, amelyek ott óvatosan pihentek a fehér térítőkön, milliárdos értéket tettek le. Sáfárkodni velük nem könnyű. Nyom a felelősség, sürget az idő, szüntelen a harc a természet erőivel. Lent a föld mélyén épp úgy, mint fent a tűző napon, vagy a zimankós télben, amikor odafagy a kéz a vashoz. De ezek az emberek évtizedek alatt edződtek, s azt mondják, nincs annál szebb, mint amikor a csövön lassan kibuggyan az olaj. Seleszt Ferenc A Szarvasi Ruházati Ktsz párttaggyűlési beszámolójában a titkár megemlítette, hogy a szövetkezet húsz esztendeje alakult meg, és hétszáznál több a munkása, s közülük alig harmincnegyven a férfi. A többi lány és asszony. Ekkor jutott eszembe, j hogy az élet mindennnapd for- ; gatagában nem is nagyon „fülelünk” az ilyesmire, pedig hát a mai ötvenesek, az én korosz- tályo-mbeliek közül fiatal korban esetleg egy-kettő lehetett „varrólány” vagy szerencsével kereskedőnél, patikusnál, orvosnál helyezkedett el, „nem épp semmiért”. És a többiek? Otthon a ház körül tettek-vettek, s olykor a tükörbe néztek és álmodoztak. Most naponta alig kevesebben hétszáznál csak ebbe az üzembe mennek, és Szarvas többi kisipari szövetkezetében ugyancsak jócskán dolgoznak nők. ök is néznek tükörbe, csak éppen nem álmodoznak a királyfiról, aki hófehér paripán vágtat be a Holt-Körös hídján, , hanem azért, hogy a műhelyek pora ne lepje őket, miután az utca sodrába kerülnek. A port sepregetik-szedegetik le magukról, amely a műhelyek olyan járuléka, mint a dohányzásnak a hamu. A port lesepregetik magukról, | de a műhelyek „íze” átitatja Bírálják a káros jelenségeket a békéscsabai pártszervezetekben Erősödtünk Pártalapszervezeteinkben befejeződtek a kétéves munkát mérlegelő és a további teendőket meghatározó taggyűlések. A tapasztalatából máris mondhatjuk: valamennyi pártvezetőség arra törekedett, hogy őszintén, nyíltan tárja fel az alapszervezetben dolgozó kommunisták párt- és gazdaság- szervező munkáját. A hivatali alapszervezetek- bén is fordulatot hozott a IX. kongresszus óta eltelt idő. Korábban ugyanis a hivatalvezetés mellett jóformán csak asz- szisztált a pártalapszervezet. A pártszervezetek jogot t kaptak ahhoz, hogy vezetőségi üléseken és taggyűléseken beszámoltassák a hivatal kommunista vezetőjét a szocialista építés, a párt. és a nép érdekében kifejtett munkájáról. A taggyűlések előtti beszámoltatás nem bejelentésszerű tudomásulvétellel zárult. Sokkal több volt annál, hiszen valamennyi helyen, ahol éltek a pártdemokrácia lehetőségével, élénk viták bontakoztak ki: a mit tettünk helyesen, a hol kellene javítani a munkán. És ez így van rendjén. A hivatal vezetésének tekintélye ezzel cseppet sem csökkent, sőt növekedett. Érthető, hiszen Olyan támpontot kapott egy-egy vitás ügyben, amely felér a döntést megalapozó javaslattal. Milyen jó dolog, ha egy kommunista vezető ÍQV. eny- nyire magáénak tudhatja elvtársai bizalmát. Mennyivel könnyebb átvergődni a vállalat, a hivatal vagy éppen a szövetkezet fejlődését hátráltató akadályokon, ha az egyenlők közt az elsőnek is fogják a kezét. Eredményesebb , a munka, ha közösen gyűrköznék neki az üzem, az intézmény gazdasági, társadalompolitikai felemelésének. A taggyűléseken elhangzott szavak mutatják az erősödő kritikai szellemet. A pártvezetőségek beszámolói — az Orosházi Üveggyár I-es alapszervezetében, Telekgerendáson vagy éppen Mezőhegyesen — határozott őszinteséggel mérték az alapszervezetek az életben elfoglalt helyét. Ez a tény önmagában véve is mutatja a párt tagjainak á társadalom érdekét szemelőtt tartó felelős- ségéreetét. S ahol mindezt felismerik, számolnak vele, sőt igénylik, könnyebben megy a munka. A vélemények nyílt cseréjében a főként fizikai dolgozókat tömörítő alapszervezetekben most is magasabb fokú volt a vita. így a vitakészség növelésével helyenként továbbra is feladatai lesznek az új pártvezetőségnek. Ez az a pont, melynél, ha csak néhány percre is, de érdemes megellnünk. A vitakészség fenntartásáért, továbbfejlesztéséért mindenhol igen sokat tehet az új pártvezetőség, ha a tévesen értelmezhető általánosítás helyett névre és beosztásra tekintet nélkül, nyílt őszinteséggel számol be a pártmegbi- zatások teljesítéséről, ha bírál, ha elismeri az ügy érdekében kifejtett munkát, s ha további helytállásra buzdít. Egy község, egy üzem vagy éppen egy város, benne a kommunisták embereket meggyőző, a szocialista épitőmunka ügyének embereket megnyerő munkájáról, számot adni nem éppen hétköznapi esemény. Most sem volt az, mert azok tanácskoztak, akik mindennapi munkájuk mellett az átlagnál többet vesznek vdllukra a társadalmi haladás szolgálásából. S ezt jól tükrözték a mostani alapszervezeti taggyűlések. Oupsi Károly A műhelyek V íze” őket, lerakódik bennük, a kollektív munka másfajta emberekké teszi őket azoknál, akiket a körülmények nem engedtek el házuk környékéről, A Szarvasi Ruházati Ktsz műhelyeiben is nő és egyre nő ez a „másfajta raj”. Ennek a rajnak a sárgállója a KISZ, melynek a ruházati szövetkezetben százötven tagja van. Persze vannak velük kor- osztálvombeliek is. A taggyűlésen láttam Bankó Mihályt, Litauszki Györgyöt, akik alapító tagjai a szövetkezetnek. Ott volt Szi- rony Pálné is, bár tőle elnézést kérek, ha kicsit magasabb korosztályba soroltam, de hát van már vagy tizennyolc éve, hogy az üzem munkása. Szóval a törzsgárda olyan reprezentánsai, akiknek műhelybeli tapasztalataik annyira szükségesek, mint a növénynek a napfény. Bizonyára akarásuk a KlSZ-istáék- kal együtt benne van a szocialista brigádokban, és abban, hogy százötvenhét tagja van azoknak. És azt hiszem, hogy a törzsgárda kialakulásával s a szocialista brigádmozgalom létével a legtapinthatóbban érzékelhető a munkásosztály arculatának milyensége. S érzékelhető az is, hogy a szövetkezet nem egyszerűen gazdasági vállalkozás, hanem kedvezőek keretei a munkáskollektíva szocialista formálására is. Ezt fejezte ki a párttaggyűlés is, amikor azt ajánlotta a szeptemberben újonnan megválasztandó pártvezetőségnek, hogy a pártcsoportok jo.bb tájékoztatásának s a visz- szatájékozódásnak szervezeti módjait dolgozza ki, mert a beszámoló utalt arra, hogy passzivitás észlelhető a kommunistáknál. A pártcsoport pedig az a fórum, ahol a párttagok a szövetkezet minden tagjával beszédes közeibe kerülhetnek. S ez csak akkor eredményes, ha a szövetkezet negyvenöt kommunistájának bőséges ismerete van az üzem politikai, gazdasági életéről. És ha ez van, akkor máris a politikai porondon van a kommunista, hiszen van közölnivalója, s akinek van közölnivalója, nem szereti magába fojtani. Ha pedig meg is bízzuk, mondjuk, hogy a pártcsoportban ezt és ezt tegye, akkor nemcsak az összejöveteleken lesz beszédes kedve, hanem mindenütt, ahol emberekkel akad össze. (Cserei)
