Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-01 / 204. szám
Kempingezők, horgászok paradicsoma Köröstaresán Azt irtaik haza a Jugoszláv vendégek: annyi halat fogtunk, hogy nem tudtunk mit csinálná vele. Honnan íródott a levél? Sokan el sem hinnék, mert nem ismerik még Körös- tárcsát, a kempingezők és horgászok paradicsomát. Pedig a levelet itt adták fel s nem is volt benne semmi dicsekvés. Erről nagyon hamar meg is győződtünk. Ellátogattunk Köröstarcsára, a nemrég létesült kempingbe, ahol a tábor egyik lakója szemünk láttára fogott ki • egy pontyot. Gyönyörű példány volt s az iszákba. ahová került, még egynéhány ficánkolt. Pár órával azelőtt fogták. — Aki idejön, sohasem bánja meg — mondotta látogatásunkkor Borbély János bányász, aki Tatabányáról minden évben ide zarándokol, hogy a Körös melletti kempingben töltse szabadságát. A tábor jer lenlegi lakói is mind azt bizonyították, nagyon jól érzik itt magukat. Amikor vendégségben .voltunk, éppen kükori- cafőzéshez készülődtek. Akár egy nagy család — bár idegenek, s az ország különböző vidékeiről jöttek — úgy ülték körül a kis tábori asztalt. Beszélgették, tréfálkoztak s közben kezük fürgép hámozta M a vajszínű csöveket zöld burkaikból. Ez a baráti kapcsolat néhány nap alatt kialakul a tábor lakói között. A köröstarcsai kempingre ez a jellemző. A szép környezet, a hangulatos sátrak, faházak, a kitűnő gondoskodás, ellátás és kényelem hatása ez. A kényelemről pedig a házigazdák gondoskodnak: a községi tanács és a vendéglátóipari vállalat. — Az ötlet még 1968-ban született. Az ország különböző vidékeit járva tapasztaltuk, hogy egyes helyeken milyen jól kihasználják a történelmi, természeti és egyéb adottságokat — mondotta Rigler Miklós községi párttitkár, aki egyébként a tábor egyik kezdeményezője volt. Azon lokálpatrióták közé tartozik, akik mindenkor szívükön viselik a község gondját, fejlődését és hozzátehetjük: a hírnevét is. — Akkor gondoltunk egy nagyot Miért ne lehetne Köröstarcsának is idegenforgalma? Igaz, vár vagy egyéb történelmi nevezetesség nincs. Sem melegvizű forrás, de van Körösünk festői környezetei, sok hallal. Miért ne lehetne a horgászok paradicsoma ez a vidék, hiszen egyre több az országban a szennyezett vizű folyó, patak, tó, a miénket viszont még nem fenyegeti ilyen veszély. Ponyt, süllő, harcsa, kárász, keszeg, csuka és még számos más halfajta megtalálható. Nagy tehát a halfogási lehetőség, mint azt vendégünk előbbi példája is bizonyította. Borbély János és családja a legifjabb horgásszal. Az ötletből valóság lett, 1968-ban létrejött a tábor. Jelenleg négy ízléses faházban és húsz teljesen felszerelt kétszemélyes, hálófülkés sátorban lakhatnak a kempingezők. A tanács székeket, asztalokat, gumimatracokat is biztosított. A főzőlielyiségben gázrezsó, edények, ezenkívül az épületben férfi és nőd állandó hideg, melegvizes zuhanyozó, a szórakozáshoz külön pavilon, valamint csónakpark áll a pihenők rendelkezésére. Az utóbbit a helyi vadásztársaság biztosította. Mindezt csekély térítés ellenében vehetik igénybe a tábor lakói. S hogy az „Összkomfort” teljes legyen, a Körös holtága és minden hala az üdülőkéj Itt zavartalanul, romantikus környezetben horgászhatnak e szép sport szerelmesed. A kempingre eddig 400 ezer forintot fordított a tanács, s hogy mennyi a társadalmi munka, azt talán föl sem lehetne mérni. A KISZ-fiatalok, a tanács vezetői és tagjai, és sok-sok hasonló lelkes lokálpatrióta vett részt a tábor létrehozásában, melynek most már hírneve is van, hiszen budapestiek, miskolciak, pécsiek és tatabányaiak, sőt külföldiek is látogatják. Csupán — valljuk meg őszintén — mi Békés megyeiek nem fedeztük fel egészen. A fejlesztésére viszont szükség van, melyhez sajnos a tanács pénze kevés. Jövőre csupán két víkendházra telik és az út rendbe hozására. De több is kellene s a megyei idegenforgalmi bizottság, valamint más szervek felfigyelhetnének Köröstarcsára, melyet ma már méltán nevezhetünk idegenforgalmi nevezeteségnek. Kasnyik Judit Teremjen gyümölcs a gyom helyeit Némi túlzással azt mondhatnánk, hogy az elmúlt 25 év alatt bővebben mérték a földet az üzemek, vállalatok telephelyeinek, mint a földreform idején. Nem szűkmarkúskodtak majorjaik kialakításakor az állami és szövetkezeti gazdaságok sem. A többnyire két üzemnek is elegendő nagyra méretezett telephelyek egy részét azóta csökkentette az ésszerűség, no meg a termőföldek védelméről szóló 6. os törvény. Egyik-másik gépállomás már évekkel ezelőtt átadta udvarának felét (a békés, csabai is), miután hiába próbálta veteménnyel, kukoricával és árpával hasznosítani. Máshol nem is igen próbálkoztak ilyesmivel, átengedték az eltúlzott nagyságú udvart az- ember magasságúra növekvő gyomnak. Azt hihetnők, hogy az ilyen korábbi, felesleges bőkezűségből okulva, újabban szűkebben mérik a telep, és majorhelyeket. A tapasztalat az, hogy általában nemcsak akkora területet kerítenek be, amelyben az induló kis üzem elfér, hanem valami százéves fejlesztési perspektíva sze. rint két-háromszor akkorát. Mintha addigra elfogyna a kerítésen kívüli föld is. meg a betonoszlopokra, kerítésdrótra szükséges pénz is. Érthetetlen, miért elégítik ki az illetékes tanácsi hatóságok áz üzemek, vállalatok túlzott méretű telephely, igényét? A békéscsabai Lenin Tsz-ben már évekkel ezelőtt mondogatták a tagok: „Ha így halad az üzemek „földfoglalása, azt vesszük észre, hogy nem lesz hol gazdálkodnunk”. Pedig akkor még csak a konzervgyár, az AKÖV, a DÄV és a tv-torony foglalt el egy-egy jókora földdarabot. Azóta vasúti vágány, forgácsolóüzem és nagyker-rak- tár is épült a szövetkezet területén. Megerőltetés nélkül a megye többi városaiból és jó néhány községéről tudnánk hasonló példákat felsorolni. Nem a felsorolás azonban a célunk hanem azt szeretnénk javasolni, hogy az illetékes tanácsok vizsgálják felül a telephelyeket s intézkedjenek, hogy azok ki nem használt része kerüljön vissza a termelésbe. Még ha ideiglenesen, addig az ideig is, amíg ténylegesen szűk. ség nem lesz a kerítés kijjebb tételére. Az állami gazdaságok és tér. melőszövetkezetek egy részének is indokolt csökkenteni a major környékén parlagon, elhanyagoltan heverő területeket. A Felsőnyomási Állami Gazdaság jó példát mutatott erre. Felszántotta és szőlővel telepítette be a központi iroda és a kultúrház között indokolatlanul meghagyott három holdnyi, semmit érő, esztétikailag is rosszul mutató füves területet. A körülkerített szőlő, s benne a modern borászház a szemnek is tetszetővé vál. toztatta az eddigi kopárságot. Ennél természetesen többet érő lesz az, hogy — a szőlő termőre fordulása után — ki tudja elégíteni a gazdaság dolgozói gyümölcs- és szőlőigényének egy részét is. Felsőnyomás számos megyei és országos tapasztalatcsere-értekezlet színhelye volt azóta, hogy viruló szőlőskertet létesített az említett, évtizedekig használatlan „szűzföldön”. Nem tudjuk, hogy követték-e ebben is példáját a gazdaságok? Az a gyanúnk, hogy nemigen, mert az ilyesmire nincs rendelkezés. A földvédelmi törvény pedig olyan régen jelent meg, hogy talán már el is felejtették a gazdaságok vezetői. Az indokolatlanul nagy telephelyek felülvizsgálata alkalmával felfrissíthetnék az illetékes szervek az emlékezetüket, s ajánlhatnák, kérhetnék, hogy az esztétikai hatás és a munkaerőfoglalkoztatás céljából, legfőképpen pedig azért, mert minden megtermett értékre nagy szükség van hasznosítsák az évtizedek óta kihasználatlanul he. verő telephely-részeiket az üzemek, vállalatok, szövetkezeti és államok gazdaságok. Kukk Imre Vöröskőy János: A fekete macska visszatér — KÉMREGÉNY — Mi az ebéd a horgásztanyán I>rmészetesen halászlé! (Fotó; Deniény Gyula) ! 24. Az elhárító tisztek sok kegyetlenséggel találkoztak már hivatásuk teljesítése során, de a nő elvetemültsége még őket is megdöbbentette. Hosszú másodpercek beitek el néma csendben, míg Kertész ezredes újra megszólalt. — Ismertesse a terv részleteit! — Mivel a tanulmányi kirándulásokat az osztályfőnökök vezetik, először Sárkány tanárnőt kellett kiismernem. Nem volt nehéz. Szimpla élet, egyetlen nagy szerelemmel. Azután házasság, más férfival, gyerek, kulirn.un.ka az iskolában. A veszprémi orvos — a nagy szerelem — tudtán kívül az események egyik kulcsfigurája lett. Tudomására hoztuk, hogy Sárkány tanárnő még mindig szereti őt, szívesen találkozna vele. Ekkor megindult köztük a titkos levelezés. De ez csupán az egyik, eléggé bizonytalan szál volt, amelyre még nem lehetett építeni. Fontosabbnak látszott az ügy katonai oldala. Itt várhatóan jól ki lehetett használni diáklány-mi voltomat. Amikor megtudtam, hogy az egyik osztálytársnőm a násfai tüzérlakta- nyával szemben lakik, nyomban hozzájuk költöztem. — Ekkor lépett színre Király őrmester. A nő lebiggyesztette az ajkát — Vagyis inkább én léptem színre. Esténként a szobaablakon. Jobb szerettem volna, ha egy csinosabb fiúval akadok ősz. sze, de hát nem válogathattam. Be kellett érnem vele... — Ment a ievél a kedves kukucskálónak.» — Látom, ezt tudják, kár lenne ismételni. Mire kíváncsiak? — Maga mire volt kíváncsi? — Mindenre ami a laktanyában történik. Sok katona azt hiszi, hogy bennünket csupán az országos adatok, meg a különleges haditechnikai kísérletek, az új fegyverek, felszerelések érdekelnek. Hát persze azok is, de nemcsak azok. Ilyen vonatkozásban Király őrmester jó informátornak bizonyult. — De az okmányokhoz ő sem juthatott hozzá. — Ehhez kellett a macska. Bevált, megbízható módszer. A miniatürizált optikai és akusztikai berendezéseket maguk is jól ismerik, nyilván rendelkeznek is velük. Központunk ellátott ezekkel bennünket. Először tehát az őrmester segítségével beszoktattam egy macskát az ezredparancsnok irodájába. Utána „apám” egy kis műtétet hajtott végre rajta A jószág egyik szemét kiemelte ,s egy parányi automata fényképezőgépet tett a helyébe. Mioi folytatta a kirándulásait. Az alezredessel megbarátkozva, esténként ott dorombolt körülötte. A parancsnok a titkos okmányokba mélyedt, közben simogatta, va- kargatta a macska füle tövét. Aj pedig szépen fotózott „Apám” időnként meglátogatott, magával vitte a dögöt, s a házi kis laboratóriumában előhívta a filmeket. Persze, sok használhatatlan felvétel készült, de azért akadt közöttük néhány értékes darab is. Ilyen volt a májusi hadgyakorlat terve. — Ezzel a helyszín és az időpont birtokába jutottak. — Most kezdődött az izgalmas játék. A mi szakmánkban ugyanis nem lehet mindent előre precízen megszervezni, meri esetlegességek könnyen becsúszhatnak. Engem mindig az izgatott legjobban, mikor ezeket a zavaró körülményeket, a véletleneket igyekeztem kiszűrni, a minimálisra csökkenteni. Ügy irányítani az eseményeket, hogy eszközeink azt higgyék, saját akaratukból cselekszenek, közben mégis a mi céljainkat szolgálják. Ilyen lehetőséget kínált a veszprémi orvos és Sárkány tanárnő kapcsolata. — Játék a szerelemmel — jegyezte meg gúnyosan Ébert százados. — Igazán nem válogatósak. A gyilkosságtól az érzelmi szálakig mindent igénybe vesznek. A nő egyetértőén mosolygott. — Igen, „tárgyilagosak” voltunk ... — Sárkány tanárnő tehát a Vadgalamb turistaházban találkozhatott volna régi, nagy szerelmével. A kémnő elismerően bólogatott. — Kitűnő az éleslátása, ezredes. Ott, és -pontosan akkor, amikor a gyakorlat megkezdődik. Nem is kellett hozzá sok furfang. Én tudtam, hogy a tüzérek május nyolcadikén lőnék egy meghatározott célpont felé. Persze vaklőszerről. A képzeletbeli célból valóságos lett: a mintegy ötszáz méterre levő turistaház. Ide kellett a légyottot megszervezni. Egy vasárnap Veszprémbe utaztam. Sárkány tanárnőnek még fogalma sem volt az egészről, én azonban, mint bizalmas, titkos hírvivő, úgy tájékoztattam a doktort, hogy egykori szerelme május nyolcadikén a Vadgalamb turis\
