Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-11 / 187. szám

A TV-ben láttuK TV — Beetkoren — Karajan Szeretem Karajan zenei so­rozatát a tv-ben. Egy világhí­rű karmester a szobámba hoz­za egy-egy nagy zeneszerző klasszikus remekét. Vasárnap este Beethoven VI. szimfóniá­jával ajándékozott meg. Karajan a fülük mellé segít­ségül hívta az emberek szemét is, hogy jobban befogadhassák a muzsikát. Hogy ne csak hall­ják, hanem jobban értsék is a zenét. Mért elsősorban a mű­vek értését segíti a sorozat minden adása. A, VI. szimfónia, a híres Pas- . toraié Beethoven kissé roman­tikus falu-élményéből, még in­kább azonban lelkes természet- rajongásából fakadt. Karajan nem ezt akarja illusztrálni. Nem aláfestő zenét vezényel valamiféle boldog vidéki mű- dokumentumfilmhez. Nem absztrakt festői látomásokkal „színesíti” koncertjét.. A tar­talmat hordozó formákat — ami a zenében különösen fon­tos — igyekszik jobban felis­mertetni , a közönséggel. Az operatőrök csak a zenekart s a karmestert fényképezik. A kamera Karajant hozza közeb A kezdés előtt egy má­sodperccel. Az összpontosítás pillanatában. Beethovenhez ha­sonlít... Aztán mindjárt felülről lát­juk a zenekart A szinte vilá­gító kottalapokból fehér fél­körívek rendeződnek. Bee­thoven is ilyen kristálytisztán mutatja be a témát. Világosan, érthetően. A szimfónia áradó örömbe csap. Egymásra kopírozódik a zenekar távolból felvett látvá­nya s a karmesteri kéz. Mintha maga a. muzsika simogatna. Aztán vihar jön. Az opera­tőrök sebesen pásztáznak a muzsikusokon. Ezek vonósok, itt a fafúvók talán, a karmes­ter arca, lehet hogy bőgők, biz­tos, hogy „rezek”. Elmosódik, összefolyik minden. Kemény, hatalmas forrnák, akkordok. Mindén világít, a padló, a fal, a mennyezet. Csak a zenekar körvonalai feketék. Keményen, hatalmasan. Aztán újra nyugalom. Ben­sőséges líra. Képben és hang­ban az oboa, s halványan, hal­kan a kürt. És vége. Megint csak Kara­jan. Egyetlen arc. Újra hason­lít Beethovenhez... Szép volt. Az oly sokat emlegetett két — „humán” és „reál” — kul­túra összefogása különös qs tartalmas élményt adott. A ze­nét s az embereket szent meg­szállottként szolgáló nagy mű­vész szövetkezett a techniká­val. A zenéért s az emberekért. (danlsi) Rendkívüli ülést tart a megyei Szállítási Bizottság A Békés megyei Szállítási Bizottság augusztus 11-én, ked­den délelőtt 9 órai kezdettel rendkívüli ülést tart Békés­csabán, a Technika Házában. A tanácskozáson Katona Gá­bor, a békéscsabai vasútállomás főnökhelyettese és Srikszai Jó­zsef, a 8-as AKÖV teherforgal­mi és kereskedelmi osztályának vezetője ismerteti a meghívot­takkal a Gazdasági Bizottság közelmúltban hozott határoza­tát a vasúti szállítások igénye­inek jobb kielégítéséről, a ko- csifordulók meggyorsításáról, valamint az ebből adódó fel­adatokat. Taggyűlés a szövetkezetben Füzesgyarmat. Arany­kalász. Néhány év óta már nem halványul el neve a szomszédi» Vörös Csillag Tsz mellett. Az Aranykalász-beliek mintha csak megirigyelték volna a testvér­szövetkezet országos hírét, nagy­szerű eredményeit, lassan, de biztosan zárkóztak mögéje. A terméseredmények a jövedelem ás a gazdálkodás minden ágá­ban. Persze van még behozni- valójuk — különösen az idei mostoha időjárás és elemi csa­pás miatt —, de még néhány év éQ teljesen felzárkóznak az or­szág legjobb szövetkezetei mel­lé. Hogyan? Erre adott világos választ a szövetkezet kommunis­táinak vezetőség-választását elő. készítő taggyűlése. őszinte, önkritikus beczámolót hallottunk Lázár István párttit­kártól, a pártszervezet kétéves munkáját átfogóan. Mlély elem. zést a gazdasági sikerek okáról. Volt elég megvitatni való a po­zitív és a negatív jelenségekről egyaránt. Csak néhány illusztris adat. 1968-ról 1969-re 11 mil­lió forinttal nőtt a szövetkezet tiszta vagyona és ebből 64 ezer forintról 77 ezerre az egy tagra jutó rész. Az átlagjövedelem 20500 forintról 225O0-ra emelke­dett (ehhez jön a háztáji ho­zama.) Hogyan sikerült ezt elérni? Ügy, hogy ma már nincs, aki a nagy munkák idején egysze­rűen „otthon felejtkezik” vagy, ha akad is, már elenyésző ezek száma. A terméskiesések ezelőtt rendszerint a túl késői munka­kezdés miatt fordultak elő. Nos, a munkaerő-probléma már a múlté az Aranykalászban. E s- hez hozzájárult az is, hogy 3 millió forintot fordítottak az A kis csoport a bükkfához ért, s a pillantások a letarolt gyepre tapadtak, oda, ahol nem. rég a lőszereoládák feküdtek. Egyvalaki nézett a magasba: Paál főhadnagy. A feszült csendben hirtelen megszólalt: — A lombkoronát, úgy tudom, senki sem kutatta át... Béke azonnal kapcsolt. — Arra gondolsz, hogy kötél­lel? ... — Pontosan! Tegyük fel, hogy a gyakorlat előtt valaki elrejtő­zött odafeni. A lomb sűrű, sen­ki sem vehette észre. Cinkosa, aki ott volt a katonák között, a kellő pillanatban a fa alá lépett. Fölemelte az egyik ládát, s rá­akasztotta a gyorsan ledobott kampóra. Egy pillanat, s a zsákmány már el ie tűnt fent a magasban, a lombok között. De épp ily gyorsan le is ereszthet­ték a másikat, az éleslőszert rejtő faládát. A tüzérbemérő háttal állt, s az egész akció zaj­talan volt..,. Beke azonnal döntött: * — Fölmegyünk! Ha nehezebben is, mint a ka­maszkorban megmászott eper-, meg cseresznyefákra, a két tiszt­nek sikerült felkúsznia a lom­bok közé. — Nehogy csalogánnyá vál­tozz, őrnagy elvtárs! — tréfált Paál főhadnagy. — Ne félts, énekből mindig elégségesem volt! — Egy fészket már látok ... De ez ... ez fontosabb Itt. Az ágon, amelyre Paál felka paszkodott és Bekét is felsegí­tette, szögescipő talpának nyo_ mai látszottak, friss horzsolások melyek az ágon átvetett, meg­terhelt kötél, meg a kéregbe • akadt, beletépő vaskampó | okozott. Feltétlenül ember okoz- s ta nyomok voltak ,s az, hogy | éppen ezen a bükkfán akadtak ■ rájuk, nem hagyott kétséget: : aligha egy szerelmespár mászott s fel ide, mialatt a fa tövében ott ! feküdtek a lőszeresládák... — Túl szép lenne — dörmög. j te Beke. ; — Az is! Ezek a nyomok miin- : dent megmagyaráznak. — Félek, hogy a fellegekben ■ jársz. : — Nem is a földön! — mo- 5 solygott elégedetten a főhad- • nagy. — Nézz le, legalább öt- S méter magasan vagyunk! utóbbi két évben gépvásárlásra. Am a gépek kezeléséhez is em­ber kell. Így hát végső soron az emberekkel való foglalkozás, an­nak megértetése, hogy csak az idejében végzett jó munkából származhat nagyobb jövedelem, hozta meg a javulást mind a munkafegyelemben, mind pedig ennek következtében az általá­nos fejlődésben. Ez nem utolsó­sorban a pártszervezet tevékeny, ségének az érdeme. A pártszer­vezeté, amelynek tagjai és ve­zetői következetesen kiállnak a felsőbb szerveik irányadásának, a Központi Bizottság határoza­tainak helyi megvalósításáért és igyekeznek megértetni ezek je­lentőségét nemcsak a párttag­sággal, hanem a pártonkívüli- ekkel is. Hogyan? A tsz-vezetőségben, a brigádokban dolgozó kommunis­ták révén, valamint a tömeg­szervezetekben levő aktíváik se­gítségével. A KISZ vezetője tag­ja a szövetkezet vezetőségének s az ifjúsági szervezet taglétszá­ma egy év alatt 25-ről 34-re nőtt. A fiatalok mozgósításával jól foglalkozik a párt KISZ összekötője. Megalakították a nőbizottságot is, amelynek ve­zetője egyben a tsz vezetőségi tagja, tehát illetékes helyen hallatja szavát a nők érde­kében. A beszámolóból kiderült továbbá, hogy 29 párttagnak van rendszeres megbízatása. Ki a tsz irányító szerveiben, ki a brigádokban, ki a tömegszerve­zetekben, lei pedig a munkásőr­ségben, vagy mint önkéntes rendőr lát el társadalmi mebi- zatást. De vajon mindez elegen­dő e arra, hogy a pártszervezet a jövő mind nagyobb feladatait — amire utalt a beszámoló 1—, hasonló sikerrel mint eddig se­gítőé megvalósítani? Erre is egy­értelműen utalt a taggyűlés: nem. Amilyen világosan vázolta az eredményeket a beszámoló, olyan konkrétan mutatott rá Lázár elvtárs és valamennyi felszólaló azokra a hibákra, amelyek akadályozhatják a to­vábbi előrehaladást. Pusztai Lajos, Kiss István, Gyebrouszki Gézáné, Csabai Ru­dolf, Fadgyas József, Csató Ist­ván többször is felszólaltak a vitában, bírálva a politikai mun. ka hiányosságait és sok segítsé­get adott ezek világos áttekin­téséhez. Fekete László, a járási pártbizottság, és nem utolsó- csorbán Csatári Béla, a megyei pártbizottság küldötte. A pártszervezet — noha egyes gazdasági vezetők szűklátókö­A következő pillanatban az ag ; r^en csak a gazdasági munka megingott, s szép lassan latort. • hatékonyságát látják a tsz ered- A két tiszt egy pillanatnyi dob- : ményeiben — a fejlődés motorja benet után, úgy ért a földre, 5 miridenütt, ahol jól hajtja végre mintha ejtőernyővel érkeztek ! vcúrtfl. a párt politikáját. A párttagok agttációja ösztönző az eredmé­, , ■ <dgl lädOJa U»/-l/Lfll£AJ tXíi ClCUlHC* me ~ mutatott ra az ag- s nyék kovácsolásában, de mégin. n S'... . ........... k ább az, ha az agitáció szemé­lyes példamutatással párosul. Nos, az utóbbival kapcsolatban va paci főhadnagy —, a bűnje- 5 w l!t magunkkal hoztuk ... teke nem bocsátkozott ma- ! ^ ^ gyarázatokba. de a főhadnagy ; kemény szavak hangzottak el sugárzó arca elárulta a többiek- : taggyűlésen. Tűrhetetlen — nek: a szemle eredményes volt. ! m0n(j0tták a felszólalók —, A két gépkocsi — az egyikre : hogy a párttagok között legye- az ágat is felrakták —, fél tíz- ■ nek olyanok, akiket munkaié­kor el is hagyta a tisztást, s út- : gyelem-sérté-vért kelljen elma- ban volt Násfa felé. — Mondja Paál — kérdezte Be- i ke a kocsiban —, milyen mada- ! rak lehettek abban a fészekben? ; Azt hiszem, vadgalambok. Igen, igen, hiszen mielőtt a fé­szek közelébe kúsztam, hallot­tam le, hogy túrbékolnak. Az­után, persze elröppentek... rasztalni. Pusztai Lajos azt is joggal kifogásolta, hogy a hibák feltárása ugyan taggyűlésről. taggyűlésre megtörténik, de ar­ról csak ritkán számolnak be, hogy időközben mit tettek a fo­gyatékosságok megszüntetéséért. A mulasztókat akárkik is legye­nek, azok „érdemük” szerint fe­lelőségre kell vonni. A legutóbbi Beke elgondolkozva Cigarettára [ taggyűlésen kérték a II. üzem. gyújtott. (Folytatjuk) egység gazdasági munkájának vizsgálatát a párttagok s már szerették volna hallani, hogy mi történt azóta ebben az ügyben. Szóvá tették többen, hogy a pártvezetőség több támogatást adjon a pértcsoportoknak bízza meg őket munkával és időkö­zönként ellenőrizze is azok vég­rehajtását. A növekvő feladatok megkövetelik, hogy az 51 tagú pártszervezetnek ne csak 29 ak­tív tagja legyen. Vonják be a szakember-vezetőket is —, akik párttagok — a politikai munká­ba. Ezzel minőségileg válik ha­tékonyabbá a pártszervezet te­vékenysége. Ám az összetétel te­kintetében is van tennivaló. Je­lenleg mindössze 5 nőtagja van a pártszervezetnek és a fia­talok nevelése sem a legelfogad­hatóbb. A pártcsoportoknak na­gyobb súlyt kell helyezniük a nők és fiatalok párttaggá neve­lésére. Ha szélesedik a pártta­gok aktivitása, akkor bizonyára ismét feléled a szocialista bri­gádmozgalom és nem lesz pa­nasz a rendezvényeken, a párt- oktatásban való megjelenésre sem. A felszólalók sok fontos dologra hívták még fél a pártvezetőség figyelmét és adtak ezzel útmutatást a leendő új pártvezetőségnek. Gyebrouszki Gézáné például arról szólt, hogy a szavak nincsenek összhangban a tettekkel a tsz-tagok tovább­képzésének segítésében, ö maga is az agrártudományi egyetem II. éves levelezője, de meg kell mondania, nem sok segítséget kapott eddig a továbbtanulás­hoz. Még a tanulmányi szabad­ságot sem biztosították számára. Csaba Rudolf ugyancsak saját példájából kiindulva erősítette meg Gyebrouszkiné szavait. Fad- gyao József a párt felső szervei felé tett kritikai megjegyzést. Azt mondotta: nem arról van szó, hogy kézen fogjanak ben­nünket, hanem arról, hogy több támogatást kapjon pártszerveze­tünk vezetősége, mint eddig an­nál Is inkább mivel mostani párttitkárunk alig egy éve van a vezetőség élén. Csató István kemény szavakkal ostorozta azo­kat, akik magatartásukkal csök­kentik a pártszervezet tekinté­lyét, akik a példamutatás s a tömegek megnyerése helyett maguk is a fegyelemsértők kö­zé tartoznak, vagy nem tudják félretenni személyes ellentéte­iket és ezzel akadályt gördíte­nek az egész szövetkezet tagsá­gának egye égé elé. Márpedig — mondotta tanulságként Csatári Béla —, ha szükség volt valaha az Összefogó't-a, most igazán van ,hogy sikerüljön pótolni az időjárás mostohasága miatt be­következett kieséseket. Ez vala­mennyi tsz-tag érdeke és csak úgy sikerülhet, ha még nagyobb egységben mint eddig állnak a feladatok megvalósításához. Az Aranykalász Tsz pártszervezetének taggyűlése, a kommunisták őszinte, a hibákat feltáró vitája fényes példája an­nak, hogy milyen módon lehet­séges az előrehaladás egy szoci­alista szektorban és miként kell készülni mindenütt a pártveze- tőaégek újjáválasztásához. A vita összefoglalójaként maga­sabb egység alakult ki a taggyű­lésen és szemléletükben Is meg­erősödve nézhetnek a jövőbe a tsz párttagjai. A taggyűlés utol­só aktusaként kijelölték a veze. tőségválasztó-taggyűlést előké­szítő bizottságok tagjait, s az egész napos munkát követő négyórás tanácskozás után éjfél tájt térhettek nyugovóra az Aranykalász Tsz párttagjai. Varga Dezső Beszélgetés a főtitkárral Nagy gyulai sikerrel zárult az I. Alföldi Amatőrfilm Szemle. Az első díjat Kiss István gyulai fil- mes nyerte a Darazsak és a Pe- cás c. filmjeivel. Második lett Szabó Árpád Requiem, harma­dik Lakatos József a Kékfestő című filmjével. A díjakat dr. Kárpáti György filmrendező ad­ta át a helyezetteknek és rövid záróbeszédében méltatta a film­szemle jelentőségét és elemezte a győztes filmeket. Az ünnepélyes eredményhir­detés után megkértük Buglya Sándort, a MAFSZ főtitkárát, mondja el: hogyan értékeli a gyulai filmszemlét: — Az előzményekhez tarto­zik, hogy első Ízben Szolnokon szerettük volna megrendezni a szemlét. Sajnos annyira kevés volt a jelentkezés, hogy ezek miatt nem tudtuk megvalósítani tervünket. Aztán kedves meg­hívást kaptunk Gyulára, ahol felkértek arra, hogy rendezzük meg ebben a városban. Nagyon jóleső öröm töltött el, amikor meghallottam, hogy minden vá­rakozást felülmúló sok filmmel neveztek be. Hogy őszinte le­gyek, legjobb esetben 30 filmre számítottam és épp ezért volt örömteljes számomra az értesí­tés, miszerint 54 film érkezett. Az előzsürizés alkalmával — ami szintén örvendetes —, ne­héz volt kiválasztani azt a 26 alkotást, amelyet végül is itt be­mutattak. Több tájegység szemléjén vtet- tem már részt és minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a gyulai elérte, sőt egyes alkotásoknál túl is haladta a más helyeken ta­pasztalt színvonalat. A jövőben is azon igyekszünk, hogy a film- fesztiválok helyett a tájegységi filmszemle honosodjon meg mindenütt, hiszen ez jobban elő­segíti az amatőrfilmesek közötti barátságot és tapasztalatcserét. Éppen ezért tervünkben szerepel az Is, hogy az országos film­szemléket úgy rendezzük meg, hogy minden tájegységen bemu­tatott legjobb alkotásokat hívjuk meg az országos bemutatóra. Lehet, hogy ért már jövőre nemzetközivé szélesítjük ki — gondolok itt arra, hogy a szom­szédos Romániából, Jugoszláviá­ból lehetne meghívni amatőrö­ket. Természetesen ittlétem alatt jobban megismerhettem a gyu- lia filmeseket is. És nem a, ven­dég udvariassága szól belőlem, amikor azt mondom, hogy az első helyezett Kiss István két filmje az országos döntőn is megállná helyét. Ügy látom, hogy ehhez az alkotómunkához a város vezetősége is minden támogatást megad. Ezt a szö­vetség is elismeri és támogatni fog a jövőben is minden gyulai kezdeményezést. Szeretnénk, ha 1971-ben Gyulán rendezhetnénk meg az amatőrfilmes alkotótá­bort, egyrészt azért is, mert erre szíves meghívást kaptunk, más­részt azért is, mert a környezet,, a város ideális filmparadicsom, Béla Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom