Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-11 / 187. szám

Delfinek gyógyítása Tudomány — Technika !lÄW Az állatorvosok sok esetben nehéz helyzetben vannak, ami­kor állatkertben rezervátumok­ban, vagy vadon élő nagy testű állatokat kell kezelni, gyógy_ szert beadni nekik, vagy vizs­gálatokat végezni rajtuk." Ele­fántok fogkezelése, tüskeoperá­ció a párduc lábából néha me­részséget és akrobatikus ügyes­séget követel meg az állatorvos­tól. A technika ma már nagy segítséget nyújt ezen a téren a gyógyító embernek, akinek gyógyászati eszközei az utóbbi időben például injekciós puská­val bővültek. A nagy testű tengeri állatok, cápák, delfinek gyógykezelése sem tartozik a legkönnyebb fel­adatok közé. Amerikai állator­vosok a kaliforniai óceaniárium_ ban most új módszert alkalmaz­nak ezek gyógykezelésénél. Ked­venc csemegéjükbe, a makréla halba helyezik él a gyógyszer- készítményt: ez jelenti tehát az ostyát a beteg delfinek és cápák számára. rri •• Musses futószalag Egységes komplexumba törnö- rítették a Novolipecki Kohá­szati Kombinátban a konverter­acél olvasztását a folyamatos öntéssel. A szakemberek szerint ebben rejlik a kohászat jövője. Korábban az acél mielőtt for­mába került volna, hosszú ideig tartó, bonyolult megmunkálási folyamaton esett át, amelynek minden szakasza elkerülhetetlen veszteségekkel járt — különösen ami az öntést illeti. Novolipeck. ben nincsenek öntőformák, for­mázóterület és vasúti rakodó­tér a formák szállítására, de el­tűnt a lemeznyújtó sor is. Mind­ezt a folyamatos öntőberendezés helyettesíti. Az új olvasztási el­járás segítségével világrekord is született, — leöntöttek egy 1300 méter hosszú és 2 ezer tonna súlyú lemeztuskót. Jelentősen csökkent a melléktermékek mennyisége ie. Sokoldalú műanyag A kép előterében két kisebb üvegpohár látható, az egyikben a sötétebb színű, sűrű alapgyan­ta, a másikban a színtelen ada­lék (az ún. habosító) foglal he­lyet. Ha az utóbbit vékony su­gárban hozzáöntik az előbbihez, a keverék „forrni” kezd, hólya- gosodik, gyorsan emelkedik a pohárban és perceken belül meg is szilárdul. Ipari méretekben úgy történik a poliuretánhab előállítása, hogy nagyméretű tömböket ké­peznek belőle és azt megfelelő méretű lapokká fűrészelik szét, vagy pedig formába adagolják a kétféle alapanyagot, amit a fei- habosodó poliuretán teljesen ki­tölt. Így bármilyen alakú tárgy kialakítható a rendkívül könnyű, mindamellett kitűnő szilárdságú értékekkel rendelkező műanyag­ból. IJj oltóanyagok Az egyik amerikai gyár és a haditengerészeti kísérleti inté­zet új nagy hatású oltóanyagot kísérletezett ki. Az új oltóanyag, amelynek neve FC—194, különö­sen alkalmas könnyű, gyúlékony folyadékok, például benzin, Diesel-olaj oltására, amelyekre szinte ráúszva tartós hártyát ké­pez, g így megakadályozza a le­vegő oxigénjének odajutását. Az anyag egyelőre még nagyon költségies. A baktériumszámláló televízió A mikroszkóp a képernyőre vetíti a vizsgált tárgyakat. A tárgyakat „lerajzoló” elektron­sugár felvillanását elektronikus számláló rögzíti, amely nagyság szerint osztályoz és regisztrál. A viszgálat tárgya porszemek, vö­rös vértesték és baktériumok is lehetnek. Létesülhet-e kapcsolat más civilizációkkal? oxicénAgy Borisz Panovkin szovjet csil­lagász és fizikus azt vallja hogy a rádióasztronómia módszerei­vel a Föld lakói rövi d ebb- h osz- zabb idő alatt felfedeznek majd a világmindenségben más civilizációkat, bármilyen messze­ségben legyenek is bolygónktól. Ehhez azonban feltétlenül igény­be kell venni a csillagászati megfigyelések mellett a kiber­netikát. Kibernetikai gépekkel kell meghatározni a rádiótelesz­kópokkal felfogott jelzések ka­rakterét, s a csillagrendszerek­ben észlelt jelenségek természe­tes vagy mesterséges voltát. Ez rendkívül fontos, hiszen amikor felfedezték például a kozmikus rádiójelek forrásait, a pulzáro- kat, amelyek szigorúan megha­tározott időközönként továbbí­tanak jeleket, sok kutató hajlott arra, hogy ezeket rendkívül fej­lett civilizáció jeleiként értékel­je. A pulzárok azonban termé­szeti jelenségek, amelyek titkát fel fogják tárni. A kibernetikai rendszerek és módszerek alkalmazásával nem­csak a más bolygórendszerekből eredő jelek és jelenségek jelle­gét határozhatják meg — véli Panovszkij — hanem felmérhet­jük egyik vagy másik kozmikus civilizáció (közte az emberihez hasonló civilizáció) színvonalát is. Panovkinhoz hasonló hipoté­zist vall két. másik szovjet aszt- rofiizikus: Kardasov és Sko- lovszkij is. Kardasov mintegy 5 éve megfogalmazott feltételezé­sében a földön kívüli civilizáció­kat első-, közép- és felsőfokú rendszerekre lehet osztani a technikai színvonal és az ener­giaforrások alkalmazása alapján. Közel három évtizede Ismert a poliuretán alapon , gyártott polimerek sokoldalúsága: műgu­mi, szövet, ragasztó, műbőr stb. készül belőlük. Az egyik legér­dekesebb és gyakorlati haszno­sítás szempontjából igen nagy jelentőségű ' poliuretánváltozat — a szilárd poliuretánhab — azonban csak a legutóbbi idők­ben született meg. A szívinfarkt us korunk jellegzetes, egyre gya­koribb betegsége. Világméretű küzdelem folyik részint a betegség megelőzése, részint a válságos állapotba kerülők megmentése érdekében. Ez utóbbi cél szolgálatában készítették el angol ku­tatók a képen látható különleges, légmentesen lezárható ágyat, amelyen belül tetszés szerint, a célnak legjobban megfelelő szabályozható a leve­gő összetétele. Azt tapasztalták, hogy oxigéndús levegő, vagy nagynyomású, tiszta oxigén beléle- geztetésével ugrásszerűen csökkenthető a szívin­farktusos betegek halálozási arányszáma. Két at­moszféra nyomású tiszta oxigén alkalmazásakor a betegek véráramába a normális oxigénmennyi­ségnek körülbelül 16-szorosa jut. Az oxigén­ágyban fekvő beteg összes életfunkcióit műsze­rekkel ellenőrzik. A nagynyomású oxigénterápiát ma már más formában is alkalmazzák, olyan kamrákat építe­nek, amelyekben csoportos kezelésre is lehetőség nyílik. Ho gyein születtek a „lökésük"? Augusztus , 11: A szovjet légierők napja A második világháború idején a szovjet repülőgéptervezők fő problémája az volt, hogy a du­gattyús motorokkal elérhető se­besség fokozása komoly nehéz­ségekbe ütközött. Kiszámították: egy 1000 kmi/ó sebességet elérő gépbe legalább 1000—1200 ló­erős motort kellene beépíteniük. Ez viszont igen súlyossá tette volna a gépet. A tudósok és a mérnökök hosszas kísérletezés után arra a következtetésre ju­tottak, hogy az egyedüli megol­dás a folyékony és szilárd üzem­anyaggal működő rakéta-hajtó­mű, valamint a reaktív komp­resszoros motor megépítése. Szergej Koroljev 1936-ban épített folyékony üzemanyagú rakétahajtóművével először 1940-ben repültek. 1942 májusá­ban egy Bahcsivandzsi nevű pi­lóta Viktor Bolhovityjnov folyé­kony üzemanyaggal hajtott re­aktív motorját próbálta ki. A szovjet kormány már a má­sodik világháború alatt rende­letet adott ki a léglökéses va­dászgépek fejlesztéséről. Szer­kesztőirodánkat megbízták az új lehetőségek felkutatásával. A munka több irányban haladt, Fejlesztettük a dugattyús mo­torokkal szálló vadászgépeket, létrehoztuk az I—250 kísérleti gépet, kombinált hajtóművel (dugattyús és reaktív-kompresz- szoros motor) és végül tervezni kezdtük a reaktív vadászgépet, amely később a MÍG—9 nevet kapta. 1944 februárjában az állama honvédelmi bizottság határoza­tot hozott arról, hogy a reaktív technika fejlesztése a repülés­ügy legfontosabb feladata. 1945 márciusában egy I—250-es kísér­leti gépen sikerült elérni a Szovjetunióban az akkori legna­gyobb sebességet — óránként 825 km-t, 7800 méter magasság­ban. Az X—250-est kisszériában gyártották a légierők számára és megjelenése átmenetet . je­lentett a turbóreaktív vadászgé­pekre. 1945 februárjában a szerkesz­tőiroda megkezdte az egyszemé­lyes, kétmotoros (turbóreaktív) MÍG—9 (F) harcigép tervezését, amelynek legnagyobb sebessége 900 km/ó, maximális • repülési magassága pedig — 13 000 mé­ter. Egy sor bonyolult konstruk­tőri feladatot kéllett megoldani, növelni kellett a szerkezet szi­lárdságát, új számításokat vé­gezni és tartós, nagyszilárdságú anyagokat találni. Szerkesztőirodánk munkatár­sainak tudása, lelkesedése nyo­mán megszületett a siker: 1946. április 24-én Alekszej Grincsik berepülőpilóta először szállt fel a MÍG—9-ce,l. 4500 méter ma­gasban 911 km-es sebességet ért el óránként. 1946 augusztusában a tusdnói légiparádén bemutatkozott az új, léglökéses típus, a JAK—15- ös is, amelyet Jakovlev irodájá­ban szerkesztettek. Hamarosan döntés született, hogy a repülőgépgyárak gyárt­sanak le egy sorozat reaktív va­dászgépet. A munka éjjel-nappal folyt. A rajzokat készítő konst­ruktőrök az alkatrészek gyártá­sakor személyesen felügyeltek a műhelyekben, s minden terme­lési zökkenőt, azonnal elhárítot­tak. Az 1946-os novemberi dísz­szemlére elkészült a gépek első sorozata, kiképeztük az első pi-. lótákat. Azóta a szovjet repülés hatal­masat fejlődött. Átlépte a hang- sebesség határát, sikeresen le- küzdi a hőhatárt. Hazai „lököse- inken” tapasztalt berepülőpiló­ták számos magassági és gyorsa­sági világrekordot állítottak feL Ha ma visszatekintünk a múlt­ba, még lenyűgözőbbnek láthat­juk az utat, melyet a szovjet reaktívrepülése születése pilla­natától megtett. Artyom Mikojan repülőgép-főkonstruktőr

Next

/
Oldalképek
Tartalom