Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-11 / 187. szám

Hozzájárulás az európai biztonsághoz A hét közepén újra előveszik a moszkvai tárgyaló­asztalnál azt a vörös szattyán^ bőrbe kötött szerződésszöveget, amelyet a múlt hét végén írt alá Scheél nyugatnémet és Gro- mikő szovjet külügyminiszter. Még két aláírás kerül az ok­mányra: a Moszkvába látogató Brandt kancellár és a szabadsá­géról a találkozó céljából haza­utazó Koszigin miniszterelnök névaláírása. Brandt moszkvai látogatása — negyedszázad alatt a második nyugatnémet kormányfői látoga­tás a szovjet fővárosban — va­lóban nagy jelentőségű esemény. Van abban valami figyelemre­méltó, hogy a bonni kormány szóvivője, a kancellár moszk- ‘Vai utazását kommentálva, ép, pen arra mutatott rá, hogy az el­ső bonni kormányfői utazás, Adenauer 1955-os látogatása után az NSZK hibázott: a két ország akkori diplomáciai kapcsolatfelvétele után egysze­rűen befagyasztotta kapcsolatai- it Moszkvával. Ahlers államtitkár, az idézett szóvivő, ehhez a történelmi té­nyeknek megfelelő kommentár­hoz mindjárt hozzátette, hogy a múlt héten parafáit és a héten a kormányfők által is aláírandó szerződést teljessé tehetné egy sor más megállapodás, a többi között a kereskedelmi kapcsola­tokról, a kulturális cseréről, vagy a légiforgalomról. Nyil­vánvaló, hogy az ilyenfajta megállapodások kidolgozása és megkötése nem a szovjet félen múlik majd, hiszen a most megkötött szerződés első nyu­gati kommentárjai is éppen a szovjet külpolitika készségét, őszinte megállapodás-szándékát emelik ki. Scheel és Gromiko külügymi­niszterek tárgyalásai idején a szovjet fővárosban tartózkodó újságírók sokszor panaszkodtak arról, hogy „tulajdonképpen semmiféle értesülést nem lehet kapni, tökéletes a hírzárlat”. Ez igaz is volt. A felek . (és ez­úttal nyilván a nyugatnémet tárgyalópartnerek Is) számba- vették: milyen súlyos károkat okozott a tárgyalások előkészí­tő szakaszában a megbeszélé­sekről szóló állítólagos feljegy­zések, a-z úgynevezett Bahr-do- kumentumok vázlatos nyilvános­ságra hozatala. így nyugodtan, valóban a nyilvánosság kizárá­sával tárgyalhatták meg az eu­rópai és a vllágbéke szempont­jából oly fontos szovjet—NSZK szerződést. A sajtótudósitók az egyik nyugatnémet szóvivőtől főként olyan megfogalmazású tájékoztatókat kaptak naponta a Gromiko—Scheel megbeszélé­sekről; amelynek használata el­sősorban a gépkocsi Vezetők fo­galomkörére emlékeztetett. Szó esett itt első és második sebes­ségről, motorzajról és fékről; az efféle, a világpolitikában szo­katlan definíciók azonban segí­tettek megértetni a szerződés megfogalmazásával kapcsolatos érdekeket, A kommentátor megjegy­zései ugyanis már túlmutattak az elmúlt hónapok politikai Va­lóságán. Jó ideig ugyanis „a ids lépések politikájáról” esett szó csak Bonnban, amikor a szocia­lista világgal való kapcsolat­rendezés kérdéseiről beszélték — ez gyalogjáró-fogalom. Az NSZK keleti politikája Bahr ál­lamtitkár előkészítő megbeszé­lései idején a gyalogúiról az autópályára lépett, Scheel kül­ügyminiszter moszkvai tárgya­lásai alatt már a volánhoz ült, kapcsolgatta első és második sebességre a motort, gyakran odapillantott a haladást gátolni akaró kereszténydemokrata el­lenzék fékező kísérleteire. Talán nem túlzás, ha a nyugatnémet kormányszóvivő autóspéldáit használva kimondjuk; Brandt moszkvai útjával teljes menet­sebességre kapcsolhat az a bi­zonyos gépkocsi. A szovjet—nyugatnémet szer­ződés szövege még nem került nyilvánosságra; nyilvánvalóan a kormányfői aláírások után is­meri meg majd a világ az állí­tólag bevezető szövegből és öt cikkelyből álló okmányt. De ha a pontos szöveget nem is ismer­jük még, a lényeg az, hogy a Nemet Szövetségi Köztársaság kormánya végre kötelező nem­zetközi jogi formában ismeri el az Európában kialakult és meg­szilárdult területi status quo megváltoztathatatlan voltát. Egy folyamat vége és egy új folyamat kezdete ez. Az NSZK évtizedeken át köve­tett hallatlanul negatív nemzet­közi politikája (amelyről joggal mondható, hogy kísérlet volt az elvesztett második világháború „utólagos megnyerésére”) vég­érvényesen megbukott — és a szocialista külpolitika, minde­nekelőtt a szovjet külpolitika esztendők óta megismételt, vilá­gos felszólításait megértették és követték Bonnban: a józanság felülkerekedett a tartalmatlan illúziókergetésen: egy közvéle­ménykutatás szerint e pillanat­ban az NSZK lakosságának 80 százaléka helyesli a „keletre nyitás”, azaz a Brandt-kor- mányzat világos szándékát a szocialista országokkal való kapcsolatok normalizálására. Hiba lenne persze lebecsülni a Rajna-menti politikában még számottevő visszahúzó erőket — nemcsak az áttelepültek revan- slsta szervezeteiben, nemcsak az NPD újnáci összejöveteleiben át­kozzák meg és kiáltják ki áru­lónak a realitásokat végre elis­merő Brandt-féle politikát. Sem Franz Josef Strauss, sem Kurt Georg Kiesinger nem tették még le a fegyvert: Brandt moszkvai látogatása után, a szerződés kormányfői aláírása után nyilvánvalóan új táma­dás-sorozat várható jobbfelől a szerződés ellen. Ha az a bizo­nyos, a Scheel ^-Gromiko tárgya­lások idején annyiszor elhang­zott autóshasonlat itt is hasz­nálható, azt kell mondanunk: a remélhetőleg megfelelő sebes­séggel haladó gépkocsi útiéból időben el kell takarítani a honi akadályokat is. azaz a szociál­demokrata—szabad demokrata koalíciónak megfelelő követke­zetességgel fel kell lépnie a szélsőséges, militarista és nagy­tőkés csoportok ellen. A nem*etkft»l köz­vélemény ma már úgy tekint a Moszkvában aláírt szerződés­re, mint az európai biztonsági konferencia összehívásához adott rendkívüli hozzáiámlásra. Gárdos Miklós Kiújultak a harcok Távol-Keleten Ma Moszkvába érkezik Brand! Moszkva Azzal kapcsolatban, hogy Brandt nyugatnémet szövetségi kancellár kedden Moszkvába ér­kezik, az Izvesztyija hétfő esti száma a kancellár arcképét és rövid életrajzát közli. A lap bonni tudósítója jelen­ti, hogy Gromiko szovjet és Scheel nyugatnémet külügymi­niszter tárgyalásainak eredmé­nye élénken foglalkoztatja a nyugatnémet közvéleményt. A la­pok a rádió és a televízió kom­mentárjainak többsége kedve­zőnek mondja a moszkvai tár­gyalások eredményét, úgy érté­keli, hogy az a Szovjetunió, és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok rendezésé­nek előjele. Mindössze 3 kilométerrel Phnom Penh központjától foly­tak a harcok hétfőre virradóan kambodzsai kormánycaapatok és a felszabadító hadsereg egységéi között. Mint az UPI írja, Phnom Penh becsapódó gránátok robbanásai­ra ébredt. A központból kato­nákkal teli autóbuszak indulták abba az irányba, ahonnan a lö­völdözések és a robbanások zaja hallatszott. A kormánycsapatok egyik tisztje szerint Szihanuk- pártiak fegyveres alakulata kí­Közos szovjet— csehszlovák hadgyakorlat Mint F. Kudma alezredes, a Csehszlovák Nemzetvédelmi Mi­nisztérium sajtóosztályának szó. vivője közölté, a harcászati és politikai kiképzési tervnek meg. felelően e napokban Csehszlo­vákia területén közös hadgya­korlatok kezdődtek a Csehszlo­vák Néphadsereg alakulatainak és a Szovjet Néphadsereg közép, só hadseregcsoportja csapatai­nak részvételével. A hadgyakorlat célja csapatok harcászati felkészültségének to. vábbí elmélyítése, a két test­véri hadsereg kölcsönös akciói­nak kidolgozása és barátságé, nak erősítése. Bérletet tett arra, hogy beha­toljon a fővárosba. Vasárnap este amerikai Phan- tom-repülőgépek támadták a kambodzsai Kirlrom térségét. A népi hadsereg légvédelmi egyse, gei a behatoló gépekre tüzet nyi­tottak. A Reuter szerint a hét végén és vasárnap kiújultak a harcok Dél.Vietnamban. A népi erők aknavetőkkel és rakétákkal lőt­ték vasárnap eote az amerikaiak Saigontól 120 kilométerre kelet­re levő egyik táborát, majd gya­logsági rohamot intéztek ellene. Az egyórás csatában két ame­rikai katona meghalt, a sebe­sültek száma kilenc. Támadás érte vasárnap a Sai­gon! erők egyik táborát is. Rátaláltak az elrabolt amerikai diplomata holttestére Mint az AFP közli gyorshíré­ben, az egyik montevideéi rádió- állomás jelentéae szerint az Uru­guay-! rendőrség rátalált a Tu- pamaros-gerillák által foglyul ejtett Dam Mltrlone amerikai diplomata holttestére. A gerillák korábban értésre adták, hogy ki- végzik Mttrionét, ha a kormány nem bocsát szabadon politikai foglyokat. A kormányzat meg. tagadta a követelés teljesítését. Összecsapások — a Jordán-folyó völgyében A Jordán-völgy déli részében vaoárnap egész nap folytatódtak az összecsapások két Palesztina! ellenállási szervezet (az El Aszá- fa és a palesztinod népi harc frontja) egységei és az izraeliek között. Izraeli részről repülőgé­pek ée páncélosok is részt. vettek a harci műveletekben. A palesztinai fegyveres harc Alku fegyverekről és támaszpontokról Ha csak az angol parlament történetében ritka eseménynek minősítenék a néhány nappal ezelőtti kínos összecsapást, amelynek során Wilson, az el­lenzék vezére megkérdezte: „Vorster délafrikai miniszter- elnök hazudott vagy Sir Alec Douglas-Home külügyminiszter vezette félre a Házat?” s vá­laszul Douglas-Home sápadtan kijelentette, bizonyos körülmé­nyek között kénytelen lenne „minden idők legnagyobb szél­hámosának nevezni Mr. Wil- sont” — csak mellékes kérdés­re figyelnénk. kor­volt Á főkérdés ugyanis nem a szokatlanul iz­gatott hang a Themze-parti parlamentben; a főliérdés ma­ga a téma, amelynek kapcsán ily kevéssé udvarias modor­ban aposztrofálják egymást kormány és ellenzék vezéralak­jai. A téma még csak nem is egyszerűen a dél-afrikai fajül döző rezsimnek szállítandó an­gol fegyverek ügye — pedig emiatt csapott össze Home és Wilson, emiatt égették el a mi­nap London belvárosában fel­háborodott fiatalok az angol lobogót és Edward Heath kon­zervatív miniszterelnök képét. Amikor • a munkáspárti mányt — pedig az sem büntetlen a kétértelmű politi­kai tettek elkövetésében — az afrikai fajüldözők, Smith Rho­desiája, avagy Vorster Dél-Af- rikája iránti kapcsolataiban! — felváltotta a tory, a konzerva­tív kormányzat, várható volt, hogy Heath és csapata a teg­nap, a múlt „fehér politiká­ját” veszi újra elő Afrikában. De hogy még két-három hó­napot se várjanak az afrikai népeket és a világközvéle­ményt méltán felháborító for­dulattal, azt kevesen gondol­ták. Az ENSZ többször is, a leg­különbözőbb alkalmakkor kény­telen volt már foglalkozni a fajüldöző Dél-Afrikai Köztár­saságnak nyújtott nemzetközi támogatással; esztendők óta szigorú tilalmat rendelt el a világszervezet az odairányuló fegyverszállításokra. Heath kor­mányának egyik első vendége éppen a dél-afrikai külügymi­niszter volt; már londoni lá­togatása idején hírlétt, hogy elérte ennek a nemzetközi ti­lalomnak angliai semmibevé­telét. Ahogy múltak a napok, a szállongó hirek mind több és több oldalról nyertek megerő­sítést. Végül aztán indiszkréció parancsnokságának közleménye szerint több izraeli katonai jár­művet megsemmisítettek. Ugyanakkor a jordániai fővá­rosban folytatódott a tűzszünet kérdésében különböző: véle­ményt valló palesztinai szerve­zetek összecsapása. A Habbas- féle palesztinai népi felszabadí­tást front hat fegyveresét meg­ölték. folytán kiderült: Heath mi­niszterelnök már közölte is, kormánya álláspontját a nem­zetközösségi államok kormány­főivel Heath egy levelében ezt írta: „Elhatároztuk — főleg sa­ját védelmi érdekeinkből ki­indulva —, hogy részben visz- szatérürik a fegyverszállítások­kal kapcsolatos korábbi poli­tikánkhoz”. . Magyarán: Ang­lia fütyül az ENSZ-tilalomra, az afrikai országok felháboro­dására, a világközvélemény megvetésére, helikoptereket és Buccaneer típusú zuhanó'bom- bázókat szállít Dél-Afrikának, olyan gépeket, amelyeket „zen- dülésellenés szakemberek” ide­álisnak tartanak egy felkelés — például az elnyomott, jog­fosztott dél-afrikai fekete több­ség megmozdulása — leverésé­re. A folytatást jól ismerjük: az ENSZ Biztonsági Tanácsában újra megerősítették a fegyver- szállítási tilalmat. A brit- nem­zetközösség több országa ki­lépéssel fenyegetőzik, ha meg­kezdődik a szállítás. Az Afri­kai Egységszervezet Addisz- Abeba-i központja nyilatkoza­tában leszögezte: Nagy-Britan- niának az az elhatározása, hogy felújítja a fegyverszállí­tásokat a Dél-Afrikai Köztár­saságnak, ellenséges cselekmény az afrikai államok és népeik ellen, s egyidejűleg a fegyver­embargóra vonatkozó ENSZ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom