Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-04 / 181. szám
Tudomány — Technika Tengervíz-hőmérséklet és a mesterséges holdak A Földünk 70 százalékát borító végtelen tengerekkel, óceánokkal kapcsolatos kutatások a mesterséges holdak korszakáig meglehetősen szűk keretek között, a mérő hajók aktivitási körzetében bonyolódtak le. A hajók által mért adatok pontossága vitathatatlan, nagy hibájuk volt azonban, hogy a tengervíz jellemzőiről nem adhattak összefüggő képet a világtengerek viszonylatában. Ez a hiányosság elsősorban a tengervíz hőmérsékletének mérésénél mutatkozott meg. Hattyúk tava a homoksivatagban Hattyúk a közép-ázsiai sivatagban — sokan szinte délibábnak tekintik. Ilyent még a legcsodálatosabb mesék költői sem álmodtak. Pedig ezt a mesebeli helyet pontos cím jelöli: Közép-Ázsia* Juzsnoszurhani víztároló. Ez a Szovjetunió déli részén, legutóbb létesült, emberkéz gyártotta mesterséges tó. Itt telepedtek meg a hattyúk, amelyeknek létezéséről a környékbeliek korábban csak hallomásból tudtak. A 20 pár hófehér hattyú a szokatlan hidegtől a környék egyik taván keres menedéket, amely soha nem fagy be. A tóparti faluban külön társaság létesült a hattyúk védelmére. Infra-detektorokkal felszerelt repülőgépeket az Egyesült Államokban 1962-ben kezdtek első ízben alkalmazni az óceánok felületi vízrétegének mérésére. Igazán összefüggő képet azonban csak a mesterséges holdakról végzett mérések adhatnak ezen a térem. A cél tehát a tengervíz hőmérsékletének mérése, nagy területem napra-, sőt órakész állapotban. Ezzel a módszerrel pontosan meg lehet állapítani nemcsak a tengervíz hőmérsékletét, hanem azokat a jelenségeket is, amelyeknek alakulásában ez közrejátszik. így a tenger és az atmoszféra egymásra ható jelenségeit, a nagy hurrikánok keletkezését, a köd- és jégképződést, a tengeráramok irányát, sőt a halrajok vonulási irányát, amely gazdasági szempontból sem közömbös. Az amerikai Nimbus I. meteorológiai mesterséges hold bevetése során infra rádiómérő készülékével hőmérsékletméréseket végzett az Atlanti- Óceán különböző pontján. A rádiómérő berendezés 950 km maximális magasságból, kb. 2000 km-es hatósugárig működik. A mesterséges holdról végzett folyamatos mérések jelentősen megkönnyítik a nagy kiterjedésű tengerrészek hőtérképének megrajzolását Óriás „sajíborftó“ New York felett? Amennyiben vezető amerikai építészek egy munkacsoportjának tervei megvalósulnak, már a közeljövőben épülő városoknak sem lesz semmi közük napjaink aszfalt- és kősivatagaihoz. Nem lebeg felettük az ipari üzemek szennyezett levegője s még a legnagyobb .hidegben is könnyű nyári öltözékben járkálhat lakossága. A jövő e fantasztikus városa nemcsak a képzeletben létezik, Á tervezők rajztáblái láttára elámul ma még a legmodernebb szakember is: a jövő városait ugyanis hatalmas műanyag kupolákkal fedve tervezik úgy, hogy ezek teljesen függetlenítik a várost az időjárástól. Már meg is épült az első ilyen kupola modellje 5000 négyzetkilométernyi terület fölé, a következő azonban már 70 000 négyzetméter védelmére lesz alkalmas (ez megfelel egy labdarúgó-stadion területének). A texasi Fort Worth város határozatot hozott, amely szerint 1970-ben egy kb. két kilométer átmérőjű műanyagkupolát építtet a városközpont fölé; erre az időre teljesen átépítik a város üzleti negyedét, parkolóhelyeit. Magába a kupolába magánjármű nem mehet be, csupán betegszállító, tűzoltóautók, villamos hajtású autóbuszok. Az üzletek áruellátása éjjel történik. Nem akarnak melegházi levegőt: ezért a kupola oldalt nem ér le teljesen a földre. Nyáron a kupola tetején levő nyílás gondoskodik friss levegőről. Rossz illatot vagy gőzöket árasztó üzemek nem kerülhetnek a kupola alá. Az esőt keit célra is felhasználhatják: egyrészt a kupola mosására, másrészt a kupola szélein elhelyezett csatornák felfogjak a vizet és így ezt hasznosítani lehet a város vízellátásában. Már olyan tervek is vannak, hogy New York központját egy legalább 3 Kilométer átmérőjű műanyag félgömbbel vonják be. Ez kb 200 millió dollárba kerülne, de kiszámították, hogy az építési költségek hamar megtérülnének: nem lenne szükség klímaberendezésekre, utcatisztításra, hóeltakarításra, óriási méretekben csökkenne az éghajlati viszonyok, hideg stb. okozta megbetegedések miatt kiesett munkaórák száma; A könnyűbúvárok víz alatti élete Az árvízvédelemmel kapcsolatban sokat hallottunk a köny- nyűbú várokról, akik a töltés védelmére műanyagfóliákat erősittek le, vagy a veszélyes buzgárok kiindulási pontját kutatták feL Ugyancsak sokat szerepeltek a „békaemberek” a visz- szatérő Apollo-űrkabinok kihalászásával kapcsolatban. Kétségtelen tény, hogy a könnyűbúvárok ma már nem kincskeresés miatt szállnak a vízbe, hanem nélkülözhetetlenek az élet számos területén, a tudományos kutatásban éppúgy, mint az iparban, a honvédelemben, — gázvezetékek építésénél, kábelek fektetésénél stb. Annak ellenére, hogy nincs tengerünk, mégis sok száz könnyűbúvár van hazánkban is, akik sport- vagy egyéb célból — újabban egyre többen a természet szépségeinek a megismerése miatt — a víz mélyébe merülnek. A víz alatti tartózkodás azonban nem veszélytelen. A szervezet fokozott igénybevétele, a tapasztalatlanság, a meggondolatlanság már sok balesetet okozott világszerte. A víz alatti környezet legfontosabb sajátossága a légzés szempontjából az oxigénhiány. A vízben oldott oxigént ugyanis a víziállatokkal ellentétben az ember nem tudja légzéséhez felhasználni. A legfontosabb feladat tehát a víz alá merülő búvár oxigénellátásának a biztosítása. A könnyűbúvárok háti tartályokban viszik magukkal a szükséges sűrített levegőit, amit egy szelep mindig a mélységnek megfelelő mennyiségben juttat a búvár szájába. Minél mélyebbre merül ugyanis a kony- nyűbúvár a vízben, a testére nehezedő növekvő víznyomás miatt egyre nagyobb nyomással kell kapnia a levegőt. A légzés csak akkor lesz problémamentes, ha a mellkas külső és belső oldalán azonos a nyomás. A jól beállított szelep ezt önműködően oldja meg. VESZÉLYEK A MÉLYBEN A könnyűbúvárok oxigénellátása tehát tulajdonképpen megoldott és egyszerű, mégis számos veszélyt rejt magában. A növekvő mélység következtében ugyar Könnyűbúvárok „bevetés” előtt. nis számolni kell a gázok megváltozott nyomás alatti viselkedésével. A fizikából ismert, hogy a hidrosztatikus nyomás 10 méterenként egy atmoszférával növekszik. Ebből következik, hogy például 40 méter mélyen — ezt a mélységet az amatőr könnyűbúvárok is elérhetik — már 5 atmoszférás sűrített levegőt kell belélegezni. A búvár tüdejében, gyomrában és beleiben levő gázokra is hatnak merülés közben a nyomásváltozások, amit e szervek rugalmas fala közvetít. A nyomás növekedésével a mellkas a tüdőben levő levegővel együtt összenyomódik, a has követi a gyomorban és belekben levő gázok térfogatcsökkenését. Az előbbi példa esetében ha a búvár 40 méter mélyre merült 5 atmoszférás sürített levegőt lélegzett be. Légzési egyensúlySzárazon és vízen A világhírű szovjet repülőgépterve:», A. Ny. Tupoljev által irányított tervező intézetben nemcsak a jól ismert TU-gépek fejlesztésén munkálkodnak, hanem más légcsavar- és sugár- hajtású járműveket is konstruálnak. Ezek közül való az ún. aeroszán, amelyet az év tavaszán hazánkban is bemutattak a Dunán. A hajótestű, különleges aerodinamikai kiképzésű jármű havon, összefüggő jégmezőn, zajló jégen, vízinövényekkel benőtt partszakaszon éppúgy közlekedhet, mint az egészen sekély, vagy bármilyen mély vizen. Nem légpárna segíti át az útjába eső kisebb akadályokon (mint a légpárnás járműveket), hanem a légcsavar-hatás könnyíti meg a szántalpakon való siklását. Másfél tonna hasznos teher huzamos ideig való szállítására képes. Egy üzemanyagfeltöltéssel 300—500 km utat tehet meg egyhuzamban. A csillagmotorral forgatott propeller óránként 50—70 km-es sebességgel röpíti tova e különleges, sokcélú járművet. nál (ki- és bel égzés között) a búvár tüdeje körülbelül 3 liter 5 atmoszféráé levegőt tartalmaz. A mélységből történt felszállásnál a három liter levegő térfogata egyre nő és a felszínen már 15 liter lenne. Ennyi pedig természetesen nem fér el a tüdőben. Az egyetlen helyes megoldás tehát az, ha a felesleges levegő az orron, szájon keresztül eltávozik, hogy a tüdőben levő nyomás egyensúlyban maradjon a környező nyomással Ha a búvár — akarva vagy nem — nem végez kilégzést, a tüdőben levő levegő térfogatnövekedése miatt a mellkas eljut a rugalmasság határáig. Felborul az egyensúly, gázembóliák szabadulhatnak fel a tüdő vérkeringésében és ha ezek a szívbe vagy az agyba jutnak — súlyos, esetleg halálos végű zavarokait okozhatnak. Ez a balesettípus elsősorban a kezdő, vagy a szorongásra hajlamos búvárokait éri, akik például a légzőkészüléknek a mélyben bekövetkező zavara esetén lélegzetüket visz- szatartva szállnak fel, attól félve, hogy levegő nélkül maradnak. MÉLYSÉGI MÁMOR A könnyűbúvár mesterségnek ez az egyik veszélye a sok közül. Nagyon érdekes — a búvárélettel kapcsolatos — másik rendellenesség az ún. mélységi mámor. Ez • tulajdonképpen olyan elragadtatott, felindult és bódult állapot — leginkább talán a részegséghez hasonlít — amely a könnyűbúvároknál kb. 60 méter mélység táján jelentkezik. Következményei végzetesek lehetnek, mivel a búvár elveszti józan ítélőképességét, hallucinál, életösztöhe csökken. Régebben a mélységi mámort a levegőben levő és a tüdőben felsűrűsödő nitrogénnek tulajdonították, ezért nitrogén-narkózisnak is nevezték. Ma már tudjuk, hogy a mámor oka a széndioxid és oxigén egyidejű feldú- sulása. A búvársport sok-sok veszélyt, buktatót rejt tehát magában és kellő elméleti és technikai felkészülés nélkül életveszélyes lehet. Mielőtt bárki elkezdené, alapos orvosi vizsgálatnak kell magát alávetnie, tapasztalt búvárok társaságában szálljon vízbe és tartsa meg az előírásokat’ védőrendszabályokat.
