Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-30 / 203. szám
KISLÁNYOKNAK Mindkét pulóvert köthetjük bébifonalból vagy vékony szintetikus fonalból 2 és fél és 3-as kötőtűvel és 2 és feles horgolótűvel. Mindkettőnél a csípőbőségnek megfelelő méretre (eleje és háta) kezdve 2 és feles tűvel, 1 sima 1 fordított kötéssel 3— 4 cm széles részt kötünk. Ezután a mintát 3-as tűvel kötjük tovább. Az ujjatlan pulóver mintája: 1. sor: 3 sima, 1 ráhajtás, 2 szemet balra simán összekötünk (leemeljük az első szemet, lekötjük a másodikat és a leemelt szemet áthúzzuk), 1 sima, 2 szemet jobbra simán összekötünk, 1 ráhajtás, ismétlés. 2. sor: végig fordított. 3. sor: 4 sima, 1 ráhajtás, 3 szemet összekötünk (az első szemet leemeljük, két szemet ösz- szekötünk és a leemelt szemet áthúzzuk rajta), 1 ráhajtás 1 sima, ismétlés. 4. sor: végig fordított. E négy sor ismétlésével dolgozunk. Az ujjas pulóver mintája: 1. sor: 2 sima, ráhajtás, 2 sima, 2 szemet jobbra Összekötünk, 2 sima, ismétlés és végül 2 sima. 2. sor: végig fordított. 3. sor: 2 sima, 2 simaj_2 sima szemet jobbra összekötünk, 2 sima, ráhajtás, a második 2 sima szemtől ismétlés és végül 2 sima. 4. sor: végig fordított. Szintén a négy sor ismétlésével dolgozunk. Az ujjakat is patentrész- szel kezdjük. Mindkét pulóver hátrészét a karkivágás félmagasságától két részben kötjük. Az egyes darabokat kifeszítjük, átgőzöljük, száradás után összevarrjuk, a hátrész mindkét szélét pársorosán behorgoljuk rövidpálcával és gomblyukakat is horgolunk bele. A váll össze- varrása után a nyakkivágást és az ujjatlan pulóver karöl tőjét is körülkötjük ide-oda kötéssel, 1 sima, 1 fordítottal, kb. 1 cm szélességben. Készíthetjük azonban a nyakrészt és a karöltőt rövidpálcás horgolásból is. amelyet bepikózunk. Szegedy Béláné Borka Jóasefné 1957-től dolgozik a Megyei Könyvtárban. Korábban óvónő volt, itt is gyerekekkel foglalkozik. Ö a 6 és 14 év közöttiek Mária nénije. Könyvtáros, de mellette — rövid itt-tartózkodás bárkit meggyőzhet róla — pedagógus és kicsit mindenkinek a mamája is. Kétezer kis olvasóból ezernél többnek a nevét, sőt a könyvtári számát is fejből tudja. Halkan, szeretettel beszél velük a legutóbbi könyvélmény felől kérdez, olvasnivalót ajánl, ha szükséges, gyengéden figyelmeztet: „Józsika, vedd le szépen a sapkád”. —; Ilyenre ritkán kerül sor. A — Meg kell próbálni, hogy a gye rekekben érdeklődést keltsünk. Sokszor mesélünk, elmondjuk vagy egy másik kicsivel elmondatjuk egy könyv részleteit, olvasunk és a legérdekesebb pillanatnál abbahagyva, előtte hagyjuk a nyitott könyvet... A polcok tetején mindenütt gyerekkéz-alkotta babák, játékok. Papírból, gesztenyéből, színes pálcikákból. Mária nénivel együtt vágták, hajtogatták, ragasztották a látogatók. — Több mint harminc óvodás korú gyerek is jár hozzánk. Játékok, leporellók várják őket. És sokat mesélünk nekik. Modem meséket. Hajóról, repülőről, űrhajóról. Néha jobban is- merilc a technika vívmányait, mint én. Most mondja ki először és utoljára, hogv „én”. Egyébként a „mi” és a „gyerekekkel” együtt, járja. Szerény, visszahúzódó... Augusztus 20-án Miniszteri Dicséret kitüntetésben részesítettek. Utána a gyerekek közül sokan gratuláltak néki virággal, csokoládéval, őszinte szóval. Nyugdíjas koráig szeretne köztük maradni:.. D=*ő Élt egyszer egy szegényember, feleségével és hat fiával. Mindegyik fiát nagyon szerette, a legkisebbet azonban valamennyinél jobban, így aztán igencsak elkényeztette. Annyira óvta, hogy nem engedte dolgozni, de még csak segíteni sem a ház körüli munkában. Ha valamit tenni, dolgozni akart, vagy segíteni a testvéreinek, máris odaszőlf a szegényember a többi fiúnak: — Csináljátok csak meg helyette! Hiszen ő a legkisebb... ! Ha pedig bármelyik fiú kapott valamit, meg kellett osztania a legkisebbel. A legkisebbtől ezt sem kívánta meg az apja. Teltek, múltak az évek, a fiuk felnőttek, s apjuk egyik napon így szólt hozzájuk: — Itt az ideje, hogy tanuljatok valami mesA legkisebb fiú Ukrán térségét. Keljetek útra. Menjetek és segítsétek a legkisebb testvéreteket... — így lesz... — ígérték a fiúk, és elindultak. Elbúcsúztak egymástól is, ki-ki ment a maga útján, csak a legkisebb csatlakozott a legidősebbhez, hiszen ő semmihez sem értett, bátortalan és gyámoltalan volt. Egy cipészmesterhez kopogtattak be. El is szegődött a legidősebb fiú, vele együtt a legkisebb is. Amaz nagy szorgalommal, ügyesen dolgozott, hamar megtanulta a mesterséget. Nem úgy a legkisebb. Alig várta, hogy az ő munkáját is a bátyja végezze el helyette, mert ő nem értett mese semmihez, nem is tudta megtanulná a mesterséget. Így telt az idő. Amikor a fiúknak vizsgázniuk kellett, bizony, kiderült, hogy a legkisebb fiú semmit se tud ... Hiába ment sorra valamennyi bátyjához, mindegyiknél ugyanígy járt. Nem tanult semmit, nem tudott semmit, de elvárta, hogy bátyjai az ő munkáját is elvégezzék. Amikor pedig egy esztendő múltán a fiúk hazatértek, apjuk sorba kérdezte őket, mit tanultak? — Cipész lettem— mondta a legidősebb. — Én szabó... — Én kőműves... — Én asztalos... — és így sorolták egymás után, ki milyen mesterséget tanult. Csak a legkisebb hallgatott, nem volt mit mondania. — És te? — kérdezte kedvencét az apja. — Te mit tanultál... ? — Én... én... nem tanultam semmit... mindent a bátyáim csináltak meg helyettem... —• vallotta be végül is szégyenkezve és lesütötte a szemét. De bizony, jó lecke volt ez mindtannyiuknak és a legkisebb fiú is megértette, hogy csak úgy állhat meg a maga lábán, ha nem várja mindig a más segítségét, hanem megfogja a munka végét és megtanulja a mesterséget. Hozzá is kezdett azon nyomban, és azt mondják, nagyon derék mesterember lett belőle... ha egy kicsit későn is... Fordította: Antalfy István As írás-olvasási %avarban szenvedő gyermekekről teljesen elveszítheti, szorongóvá, gátlásos, ideges, túlérzékeniy gyermekké válhat, aki idővel maga is elhiszi, hogy fogyatékos értelmű. Rettegni fog az iskolától. a tanulástól, végül a többi tárgyban is elmarad társai mögött. A mennyiben értelmesnek tartják, de hanyagsággal, lustasággal vádolják, erőszakos, durva, agresszív gyermekké válhat. „Fellázad” a körülötte élők ellen, mert „nem akarják megérteni őt”; szembeszegül velük, szabadjára engedi dühkitöréseit, hozzáférhetetlen, dacos lesz. Hátrányos képességeit virtuskodással, az osztályközösség munkájának zavarásával igyekszik kompenzálni; esetleg elcsavarog. Mindezekkel a körültekintő, tapintatos magatartás szükségességére szeretnénk felhívni a figyelmet. Gondoljuk el: ha a család helytelenül értelmezi a gyermek nehézségeit, többször is osztályt ismételhet, nem beszélve az egyik legszomorúbb eshetőségről, hogy szellemi épsége ellenére még gyógypedagógiai osztályba is kerülhet. Hogy az ilyen és hasonló esetek megengedhe- tetlenek, fölösleges is hangsúlyozni. Különösen akkor, amikor a dyslexia és dysgraphia speciális foglalkozásokkal rendbehozható vagy legalábbis — az ilyen súlyos esetekben — lényegesen javítható. Mi hát a teendő? A fennálló zavarok ellenére is maradjon természetes a család magatartása. Ne szidják, ne csúfolják, ne büntessék a gyereket, aggodalmukat se fejezzék ki előtte. Ha bíznak a bajok megszűnésében, a gyerek nem veszti el tanulási kedvét, és képes lesz jé viszonyt kialakítani iskolájává, is; magatartása har- móndkus marad, s a többi tárgyakban együtt tud haladni osztálytársaival. A z írás-olvasáe zavarai miatt pedig a szülő forduljon gyakorlott, alsó tagozatban tanító gyógypedagógushoz. A szakszerű útbaigazítás és foglalkozás meghozza majd a kívánt eredményt. Bősz Jenő '17 egyes gyerekek az általános iskolában alkalmazott módszerek szerint képtelenek elsajátítani az írás vagy az olvasás készségét. Olykor egyik sem megy nekik a kettő közül. A betűk megtanulásakor kitűnően haladhatnak, de egybeírá- suk és az összeolvasás már nem edkerül. Nagy többségüknél persze csak néhány hétig esetleg mindössze pár napig tartanak a nehézségek. Itt most azokról szólunk, akiken csak speciális foglalkozással lehet segíteni. A különlegesen súlyos esetekről. Világviszonylatban száz gyermek közül mintegy 12—15 ilyen akad, s a tüneteket dysgraphia (írászavar) és dyslexia (olvasászavar) néven említi a szakirodalom. 17 Ikeserednek a szülők: nem értik, mi történt a korábban jól haladó gyermekkel? A betűket összekeveri, kihagyja, a szótagokat felcseréli stb. S míg például számtanból a legkiválóbb is lehet, ími-olvasni nem tud. S ha idővel úgy-ahogy meg is tanulna, az igen késve és igen sok vesződés árán valósulna meg. De végigkísérhet e probléma valakit akár egész életében is. ha nem figyelnek fel rá kellő időben! Az említett tünetek többnyire más zavarok kíséretében jelentkeznek, s az utóbbiak segíthetik a baj felismerését. Ilyen lehet bizonyos beszéd- és mozgászavar, esetleg balkezesség — ami persze önmagában még nem betegség —■, a gyermek rajzainak merevségé, hiányossága, szemmozgásának összrendezetlensé- ge (például olvasásnál), továbbá magatartásbeli rendellenességek. A gyógypedagógia egyre közismertebb nevelési terület, szinte minden jelentősebb településen megtalálhatjuk a kisegítő (gyógypedagógiai) iskolát is. Növendékei közül igen sokan szenvednek írás-olvasási zavarban. Náluk azonban nem csupán az írás-olvasási készség feltűnő fogyatékosságáról van szó, hanem valamilyen formájú agyi károsodásról is. Másrészt gyógypedagógiai intézményeinkben nagyszámú környezeti ártalom miatt retardált (értelmileg visz. szamaradott) gyermekkel találkozunk. De ezúttal nem róluk beszélünk. Akikről mi most szólunk, azokat nemcsak hogy épértelműként íratják be az általános iskolába, hanem valóban képesek is ftninden tárgyban együtt haladni társaikkal, kivéve az írás-olvasást. Hatványozott hát a szülők és a pedagógus felelőssége! Ha a gyermek szüntelenül azt hallja környezetében, hogy elmaradott, buta, ha szidják, testvérei csúfolják, és úgy beszélnek róla, mintha értelmi fogyatékos lenne — önbizalmát Kitüntetés és esoholádé gyerekek nagyon kulturáltan viselkednek. csendesek, tisztelet- tudóak, segítik a munkánkat. Mtert szeretik a könyvet és mert maga a környezet is valahogy komolyságot, ünnepélyességet sugall. Szinte lehetetlenné teszi a rendetlenkedést, hangoskodást. Legnagyobb öröme, hogy jót mondhat kedvenceiről. Büszkén sorolja, hány volt olvasójuk jön vissza látogatóba még főiskolás, meg katonakarában is; hogy egy most már gimnazista kislány itt határozta él: könyvtáros lesz; hogy sokszor „bot-csinálta” könyvtári tagból is lelkes olvasó válik. — Mi a titka az ilyen változásnak?
