Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-30 / 203. szám
_L X * /K x * ML ■ cA — • A * R * K ° *WWMM%WWWMWWWWWM%mV%M**WW%WV ^VU^HWW\^WWWVWVWWWVW^WVUWVmV%WWWWW%WU^^UUUWUU\UX1 Vidámságok l FAVICC Két zsíros kenyér megy a Szaharában. Melyik jut át hamarabb a sivatagon? — ? 7 ? —- Amelyik be van sózva..; * * * PANASZ — Anyu, a fiuk állandóan azzal csúfolnak, hogy nagy fejem van. — Ne hallgass rájuk, kisfiam. Inkább fogd a se . kádat, menj le a pincébe és hozzál föl benne öt kiló burgonyát. * * * KIRÁNDULÁSON Két fiatalember sátorozik az erdőben. Az egyik éjjel gyanús lépéseket hallanak. Hallgatóznak egy ideig, de a gyanús zaj csak nem némul el. Az egyik már nem bírja tovább és ijedt hangon megszólal: — Hé, hányán rejtőztök a sötétben? Vigyázzatok, mert mi nyolcán vagyunk! * * * ERDŐBEN Fiatal orvvadászokat kerget az erdész. Lihegve kiáltja utánuk: — Álljatok meg, gazfickók! Azok tovább futnak, csak az egyik szól hátra lihegve: — Álljon meg maga, hiszen magát senki sem kergeti! * * * SAJNÁLJA — Szabó vádlott, maga nyilvánosan lehülyézte Kovács kollégáját. Ezért arra kötelezzük, hogy itt a bíróság előtt kérjen elnézést. — Igenis tekintetes bíróság, elnézést kérek, hogy Kovács teljesen hülye... * * * PÁRBESZÉD — A házasság azért mégis jó dolog, barátom. Látom, mióta nős vagy egyetlen gomb sem lóg a ruhádon. — Bizony nem, mert a feleségem megtanított gombot felvarr- ni • • . * * * ELFORDUL Kati és Péter magányosan üldögélnek a víz partján. Péter magához húzza a leányt és elkezdi csókolgatni. A leány ijedten hadarja: — Mit csinálsz Péter, nem szé. gyelled magad? A szabad ég alatt ilyet csinálni? Hisz lát bennünket az Isten. A fiú kis gondolkodás után rávágja: — Ne félj. Kati! Az Ür elfordul a bűnösöktől... * * * MINDENFÉLE Akinek nagyon az elevenére tapintottak, az rendszerint méltóságán alulinak tartja a választ. » * * Van aki nem lát túl meggyőződése korlátain. * * * HAJTHATATLAN FÉRJ Két barát egy csónakban horgászik. Az egyikkel vele van a felesége is, csinos, fiatal nő, aki egy kicsit unatkozik. Egyszer- csak az asszony elkezd kacérkodni a férj barátjával. „Antonia!” — mondja a férj, szelíden, szemrehányó hangon. De az asszony csak folytatja és végül a barát ölébe ül. Ekkor a férj kitör: „Antonia, elég legyen! Miért nem hagyod őt nyugodtan horgászni?” * * # : NEM VÉLETLEN Két barát találkozik. „Hallottam, hogy megnősülsz, gratulálok, sok boldogságot ki- | vánok! Életed legszebb napja ez ! a mai!” „Tévedsz, csak holnap esküszöm !” „Éppen azért!” * » * Ha valaminek nincs értelme, még mindig lehet értelmezni. / * * * Az erőszakoskodás nem az erő jele. Ha a tudós elfárad, hinni kezd. MŰSZAKI OLIMPIAI REKORD Az 1972-ben a müncheni olimpiára érkező sportolókat már egy műszaki rekord várja. A technikusok „csapata” a 75 000 négyzetméter kiterjedésű játéktér teljes felületét sátortetővel vonja be, hogy lehetővé váljék a kontraszt nélküli televízió- közvetítés. Az acélhuzalokból és műanyag lemezekből álló tető- j szerkezet 80 méteres magasságot is elérő pilonokon fog nyugodni. A nyugatnémet Mannesmann- cég által gyártott acéloszlopok 118 és 310 tonna súlyúak lesznek. A csövek mérete és teherbíróképessége messze többet nyújt, mint amit eddig az üreges csövek biztosítani tudtak. PILLANATFELVÉTELEK TAPINTATOSAN Rossinit egy alkalommal felkereste az énekesnő, aki, bár nem vesztette el szép hangját, de túlzottan gömbölyded termete miatt hosszabb ideje nem kapott szerződést. Leült a komponista által felajánlott székre és szívet- tépő sírásba kezdett. „Beszéljen csak”, mondta Rossini, miután az énekesnő kissé megnyugodott, „könnyíteni kell magán!” Mire az énekesnő elmondta nagy bánatát: senki sem akarja többé szerződtetni és nem tudja miért! Hiszen igazán nem rosz- szabb, mint a többi énekesnő. Rossini rádöbbent, hogy az énekesnőnek sohasem mondták meg, miért nem akarják szerződtetni, és ezért tapintatosan így szól: „Már mondtam önnek, könnyítenie kell magán!” Az énekesnő arca hirtelen felderült. Felugrott, boldogan szorongatta a mester kezét. „Ezt fogom tenni!” És már egy hónap múlva annyit fogyott, hogy ismét felléphetett. FELEDÉKENY „Sosem fogok többé semmit elfelejteni”, fogadta meg az egyik Rio de Janeiro-i betörő, amikor fárasztó éjjeli betörő- kőrútjáról hazatért, ahol már várta a rendőrség. Három üzletet látogatott meg. Első betörésénél a helyszínen hagyta élet- biztosítási kötvényét, a második betörés helyén megtalálták már nyilvántartott ujjlenyomatát, és a harmadik üzletben, ahol kéretlen látogatóként megjelent, otthagyta feleségének egyik fényképét. * » * KÖVETENDŐ PÉLDA Nápolyban két kisfiú ül a járda szélén és játszik. „Én arról álmodom — mondja az első —, hogy havi hárommillió lírát keresek, úgy mint az apám!” „Miért? — kérdezi a társa —, a papád hárommillió lírát keres egy hónapban.” „Nem, de arról álmodik.” MOZAIK HOLDKÖZET A FÖLDÖN? Nyugatnémet tudósok a Baden-Württemberg térségében levő nagy meteorit-kráterben szándékoznak holdkőzet után nyomozni. Feltételezik, hogy tét-háromezer méter mélyre lefúrva, energetikai hullámok által rezgésbe hozott ásványokra bukkannak, amelyek hasonlóak az amerikai asztronauták által a Hold felszínén találtakhoz. Fel- • tevéseik szerint e kutatómunka - nemzetközi méretekben is elsőrendű tudományos jelentőséggel bír. AUTOMATA GYUFA A legújabb francia találmány az automata gyufásdoboz. Elég, ha megnyomjuk a dörzsfelületén t található gombot, és a dobozból > máris „kiugrik” az égő gyufaszál. RADARKÉPEK — TELEFONON Egy új eljárás segítségével bármilyen telefonvonalon közvetíthetők radarfelvételek. Ennek megfelelő kísérleteket hajtottak végre a stockholmi és római repülőterek között, 2500 km-es távon. A radarképek közvetítése eddig csupán bonyolult és költséges, a televíziós-technikához hasonló relérendszerek segítségével volt lehetséges. A MACSKA TUD SZÁMOLNI? A macska agyában olyan sejtek találhatók, amelyek számolók épességgel rendelkeznek, ezt vélik megállapítani R. F. Thompson, K. S. Mayer és C. J. Patterson, a kaliforniai egyetem munkatársai. Ezek a neuronok állítólag bármilyen olyan ingersorozatra válaszolnak, amely a 2—5—7-es számjeleket „kódolja”. A „számoló” neuronok létezésének végérvényes megállapításához azonban még további kísérletekre van szükség. Pech Szikráz * ni mu , Sz.in\Uí UH Színház u\ Hn ni Ili Ml In ll Imi NYARt Szünet * —feptffop — Rosszkor jöttünk Pestre, Mihály, minden színházban ugyanazt játsszák. (Kallus rajzai TÁSKARÁDIÓ \N \ v \\ íf, ■ár \vzi ■ (Kallus rajza) Sz. Szpasszkijs Milyen nevet adjunk a gyereknek...? Az ablákon túl egész nap idegtépőn dühöngött az északi szélvihar. Az üvöltve süvítő hangok betöltötték az egész Ku- szakin-lakást. Az ablak üvege olyan pattogó zenebonát hallatott, mintha pisztolysorozatok hasogatnák szilánkokra. A vihar elülte után beálló csendben hirtelen panaszos gye- reksírás hallatszott. Mihail Kuszakin kikapcsolta a televíziót. A beálló csendet csak egy leeső tányér csörömpölése zavarta meg, amelyet Mása, Mihail felesége ejtett d mosogatás közben. De honnan a panaszos gyereksírás ...? — Egészen bizonyos, hogy nem kísértet... Halucinálnék? Mindennek van határa De most mar egyetlen macskával se többet! — csodálkozott magában Mihail Kuszakin. — Isten bizony gyermeksírás . .. Vagy talán macskanyávogás? Nem, ez nem ahhoz hasonlít... Hirtelen mozdulattal kinyitotta a szomszéd szobába nyíló ajtót, és nem akart hinni a szemének. A díványon keresztbe fektetve egy világosrózsaszín plédbe csavart élőlény hevert. A pólya mélyéről hallatszott a szipogó sírás. — Mása! — kiáltott Mihail Kuszakin rémülten. Felesége a konyhából berohant a szobába. A vállán átvetett törülköző-kendő tábornoki sávként hatott. — Mi történt? — kérdezte megijedve. Mihail Kuszakin bal kezének kisujjávai félénk-ijedten bökött a pólyára. Mása gyors, szakértő mozdulattal bontotta ki a rózsaszínű takarót, és mosolyogva fordult a férje felé. — Semmi különös nem történt. Felébredtünk, és enni kérünk. Ügy bizony! — Hogy-hogy felébredtünk? — nézett értetlenül a feleségére Mihail Kxíszakin. — Felébredtünk, és ham-ham, szopikálni akarunk — ismételte a felesége. — Na, de hát... Ez meg micsoda? — Hogy-hogy micsoda? Mi van veled? — kérdezte élesen a felesége. — Még hogy mi ez? Hát. a gyerekünk! — És honnan vetted? ■— Látod, látod ... A tréfáid, mint mindig, most is rqsszul sültek el. Mihail Kuszakin tudata lassan nyiladozni kezdett, amikor felesége immár karcsú derekára nézett. — Mása! Te már meg is... ! ? — kiáltott fel izgatott örömmel. — De mindezt ilyen váratlanul, ilyen gyorsan? De hát a szülő nők napokig fekszenek a szülőotthonban ... ! Az asszony szomorkásán mosolygott. — Hát persze, feküdtem én Is- Mégpedig kilenc napig. Hát már azt is elfelejtetted, hogy éjjel hívtál taxit? Mihail Kuszakin homlokát veríték öntötte el. — Semmire sem emlékszem. De hisz én... én... Másenyka! Másenyka, drágám! Hát már megszületett a gyerekünk?! Gyerekünk van... ! Kisfiú, vagy kislány? — Te jó Isten! Természetesen kislány. Különben is fiúnak nem adnak Mgsa nevet. — Tehát Másenyka! És miért nem tanácskoztad meg velem, hogy milyen nevet adjunk a gyereknek? Hisz valami közöm azért nekem is van hozzá .. ! — Ha nem tudnád, tanácskoztunk. Én legalábbis odamentem hozzád, amikor a szobádban ültél a fotelban, és megkérdeztem: — Milyen nevet adjunk a kislánynak? — És én erre mit feleltem? — Le sem véve a szemedet a televízió képernyőjéről, azt ordítottad, hogy: — „Góól!” Még fütyültél is hozzá. ... Reggelre ismét feltámadt a viharos északkeleti szél. Fordította: Sigér Imre