Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-19 / 194. szám
vonják Kálvária sörösüveggel című írásunk nyomán — mely az augusztus 16-i lapunkban jelent meg — a Békés megyei Tanács V. B. Kereskedelmi Osztályának kereskedelmi felügyelősége a köröstarcsai ÁFÉSZ Megálló vendéglőjében vizsgálatot végzett. Ezt követően Rózsa Imre osztályvezetőhelyettes az alábbiakat közölte szerkesztőségünkkel: „Megállapítottuk, hogy Tóth József panasza jogos. A vendéglőben július 24-én tíz darab sörösüveg visszavételét és a panasricönyv kiadását valóban megtagadták. Ezzel Vida Jenő üzletvezető és felesége kettős mulasztást követett el. Megsértették azt a rendelkezést, amely az üvegpalackok visszavételét kötelezővé teszi, amennyiben azonos fajta árut az egység forgalmaz. Az üzlet kőbányai világos sört értékesít. Vétettek továbbá a panaszkönyvek használatáról szóló utasítás ellen, amely szerint a panaszkönyvet kérésre rendelkezésre keli bocsátani. Az általunk végzett vizsgálat idején a sörös- és borosüvegeket — feltehető, hogy a cikk hatására — visszavették ugyan, de az öt darab sörösüveg ellenértékét elfelejtették a vásárolt áru értékéből levonni. A felületesség által a vásárlót 7,50 forinttal megkárosították. Á mulasztó felelősségre vonása a szabálysértés alapján Kukorica-szezon és a csutkák parádéja Nemrég terjedelmes tudósításban számoltunk be arról, hogy Békéscsabán, a Kertészeti és” Köztisztasági Vállalat milyen erőfeszítéseket tesz a város tisztaságáért. Ebben felhívtuk a vállalatok, közintézmények vezetőit is, hogy gondoskodjanak saját portájuk tisztaságáról, vagyis: ha mindenki áöpört a háza előtt, akkor még szebb lesz a város. A cikknek van is foganatja, ezt örömmel tapasztaljuk. A képen látható anyuka is úgy látszik szívén viseli, mert vigyázott arra, hogy kislánya a ma szezonját élő főtt kukoricával ne szemeteljen, a csutkát pedig kézben tartva a legközelebbi hulladékgyűjtőig vitte. Ám nem mindenki tesz így. A főttkuko- rica-csutkák mostanában nagyon „elszaporodtak”, valósággal parádéznak a járdákon és járdák mellett. Ritkán kerülnek a hulladékgyűjtőbe. Talán, bizony könnyebb eldobni? Lehet, de azok, akik ezt teszik, nem gondolnak arra, hogy baleset okozói is lehetnek. A csutkák emellett nagyon visszataszító látványt is nyújtanak, sokkal csúnyább ez, mint az eldobott papírzacskó vagy egyéb szemét. Ámbár akár csutka, akár papír, végeredményben mindegy: hulladék mindkettő és nem a járdán van a helye, hanem a szemétgyűjtőben. Elsősorban ezt kell megszívlelnünk. Megérdemlik, hogy írjanak róluk Szívesen teszünk eleget annak a kérésnek, amellyel Fábián Sándomé (Fehérgyarmat, Mártírok útja 5) fordult a Békés megyei Népújság Szerkesztőségéhez. Mint írja, a Békéscsabai Építö- és Épületkarbantartó Ktsz dolgozói rászolgáltak a dicséretre s megérdemlik, hogy a lap is írjon róluk, hogy nevüket Békés megyében is megismerjék. Fábiánék háza teljesen rombadölt az árvíz idején. Aztán a diákok és katonák eltakarították a romokat, s jöttek a békéscsabaiak,. s hozzákezdtek az új ház felépítéséhez. Braun János főépítésvezető irányításával hamarosan tető alá került a ház, tulajdonosai nemsokára beköltözhetnek. Fábián Sándomé szerint ez lesz az első új épület a Mártírok útján. Nem szeretnénk jóslatokba bocsátkozni ,de biztosak vagyunk benne, hogy a lakásszen- telön ott lesznek a ktsz dolgozói: Varga János, Szarka Imre, Szatmári Mihály, Szőke László és a többiek. folyamatban van. A szövetkezet felé eljártunk, hogy az üvegvisszaváltásra és a panaszkönyv használatára vonatkozó rendelkezések betartásának szerezzenek érvényt.” Olvasónk és a hasonló esetek szenvedő alanyai nevében köszönjük a gyors vizsgálatot és intézkedést. FöSdiepret szedtek semmit sem kerestek? Bosszantó esetről tájékoztatta rovatunkat Molnár Józsefné békéscsabai olvasónk. Az eset úgy. mond nem túlságosan nagy jelentőségű, mégis szóvá kell tennünk, hiszen több iskolai tanuló szerzett keserű tapasztalatokat — munkája gyümölcse helyett. De nézzük sorjában az eseményeket. Molnárné kislánya és annak számos hasonló korú, a 8. osztályt most végzett társa — a nyári tanítási szünetet kihasználva — a Békéscsabai Hűtőházba jelentkezett dolgozni. Június 17-cn és 18-án az újkígyós! Aranykalász, illetve a csanáda- pácai Üj Barázda Termelőszövetkezetbe irányították őket. Itt földiepret szedtek, becsülettel elvégezték munkájukat. Eddig rendjén Is volna a dolog, ám azóta két hónap eltelt, s a gyeNem Síeli sötétben botorkálni Több olvasónk jelezte, hogy az utóbbi napokban végigvonult viharok sok kárt tettek a villanyvezetékekben. Néha egész utcasorok borultak sötétbe, s ezt a DÁV jelentése is igazolta, mivel például az orosházi járásban volt olyan körzet, ahol a villámcsapás máatt több száz égőt kellet kicserélni a közvilágításban, A lakosság részéről a bejelentésekben tapasztalható bizonyos türelmetlenség is, s érthető, hiszen a sötét utcákon nem egyszer kell végigbotorkálniuk, ami bizony kellemetlen. Rajzolónk elképzelése is illusztrálja ezt az állapotot A DÁV szerelőinek dicséretére legyen mondva viszont, hogy a nyakukba szakadt sok munka ellenére is példás gyorsasággal hozták helyre a hibás vezetékeket. Így hát nem kellett sokáig bosszankodni a lakóknak sem, s ha valahol mégis akad még ilyen sötét utca, bizonyára hamarosan eljutnak oda is a szerelők. Építők »rekordja Az építőbrigád kivonult az i építkezés színhelyére. Rövid terepszemle után hozzákezdtek a| felvonulási épület alapozásához. Szépen haladt a munka, már a tetőzetet ácsolták, amikor kide- dült, hogy a felvonulási épület végéhez még két kis irodát kell hozzáragasztani. Az ám, csakhogy arra már nem futotta a téglából, ebben az építőanyaghiányos időkben nem is könnyű hozzájutni. A mesterek — előrelátó emberek lévén — „beosztották” a munkát, látszott rajtuk, hogy nem kapnak sérvet a sietségtől. Hetekig tartott, amíg megérkezett a várva várt háromezer tégla, megjött minden építőanyag. Az ember azt gondolta volna, hogy vége lesz a „lazításnak”, behozzák a lemaradást. Sajnos, nem ez történt. Ügy látszik a munkások megszokták, hogy a lazsálásért is kapnak fizetést, mert most már a helyszínen volt ugyan minden szükséges anyag, de az építkezés csak nem haladt. Megesett, hogy három ember is maszatolt a tetőn, de reggeltől estig semmit se lendítettek előre. A kívülálló azt hiheti, hogy javakorabeli férfiak úgy mennek majd nyugdíjba, hogy még egy felvonulási épületet sem készítenek el. Ha csak a gyulai határállomás építésénél találkoznánk ilyen munkafegyelemmel egyszerű volna a helyzet. Ebben az esetben a kivitelező Békés megyei Tanácsi Építőipari Vállalat illetékesei egy rövid vizsgálattal megállapíthatnák, miért nem halad ez a fontos munka. Sajnos máshol is látunk hasonlókat, pedig most különösen az építőiparban nagy szükség van minden munkaóra lelkiismeretes kihasználására. Ezek után jogos a kérdés: mikorra készül el a végleges beruházás ott, ahol a felvonulási épületet egy nyáron át készítik?! A. T. rekek ma is hiába várják keresetüket, munkájuk elismerését. Az ügyben érdeklődtünk a hűtőipari vállalat munkaügyi osztályán, ahol elmondták; az említett tsz-ek az illetékesek, s ügy tudják, azok már postázták a pénzt. A gyerekek így remélhetőleg rövidesen megkapják fizetésüket, a nem Is nagy ösz- szeget, de végeredményben egy jól végzett munka gyümölcsét. Ezzel talán végre véget ér a huzavona. A keresetet két hónap eltelte után is ki lehet fizetni, de ezt az enyhén szólva furcsa e'~ intézési módot már nem lehet meg nem történtté tenni, s azt sem kell különösebben hangsúlyoznunk, milyen sokat jelentenek az iskolapadokból nemrég kikerült fiataloknak az első benyomások. Póruljárt stopposok Bartolák Gábor technikus, békéscsabai olvasónk írja: „Barátommal augusztus 9-én Siófokról autóstoppal Székes- fehérvár felé indultunk, hogy ott megtekintsük a Székesfehérvári MÁV—Békéscsabai Előre labdarúgó-mérközésf.. Egy jószívű úrvezető Szabadbattyá- nig vitt bennünket. Nyolc kilométerre voltunk Fehérvártól, ezért további stoppra vártunk, mert a viharban nem akartunk, gyalogolni. A nagyrédei tsz SF 13—30 rendszámú társasgépkocsija vett fel bennünket. Az M 7-es út elkanyarodik Fehérvár előtt, s mi a sűrű esőben nemigen tudtunk tájékozódni. Egyszer szóltam a sofőrnek, hogy álljon meg, mert innen már begyalogolunk, de azt felelte, hogy még nem értük el a fehérvári elágazást. Feltűnt, hogy kissé hosszú ideig tart az út, s amikor ezt szóvátettem, a sofőrnek, megállította a kocsit és vigyorogva kitessékelt bennünket a zuhogó esőbe. Fehérvártól 15 kilométerre tett ki. A gépkocsivezető jó utat kívánt és elhajtott. További stoppot nem kaptunk, így kénytelenek voltunk begyalogolni Velencére, s onnan vonattal Pestre utazni, mert a meccsre úgysem értünk volna oda.” Eddig a levél. Sajnos hiába keresnénk szavakat a póruljárt stopposok megvigasztalá- sára. Ok is, csakúgy, mint a gépkocsivezetők tudják, hogy senki sem köteles felvenni a stopposokat, de az, aki vállalkozik rá, ne csapja, be a jámbor gyalogost. Ami pedig az elmulasztott mérkőzést illeti, arról sem sok jót mondhatok. A csabai csapat ugyanis vereséget szenvedett Fehérváron. „ Észrevételeikéi szívesen vesszük Lapunk augusztus 6-1 számában bíráltuk az Utasellátó Vállalat kétegyházi büféjét „Miért három deci a fél liter?” címmel. A megjelenés után néhány nappal az Utasellátó Vállalat Szolnok—Békés megyei Kirendeltségétől reagáltak a bírálatra. Czirják Árpád kirendeltségvezető közölte, hogy a panasszal kapcsolatban vizsgálatot folytattak és többek között a következőt állapították meg. A vizsgálat olvasónk nevének kezdőbetűi alapján indult meg és az azonosítást sikerült megtenni, az eset valóban megtörtént, csupán annyi megjegyzést fűz ehhez a kirendeltségvezető, hogy a kétegyházi büfére egyáltalán nem jellemző az ilyen eset. Kétségtelen azonban, hogy egyes vonatoknál, amikor sokan várakoznak, előfordul, hogy a sört hamarabb kiadják, mivel a vásárlók közül sokan türelmetlenek. Így megtörténhet, hogy nem várják meg a hab leülepedését s ezzel tulajdonképpen magukat károsítják meg. A hasonló esetek megszüntetése érdekében az üzletvezető részére utasítást adtak ki, hogy nagyobb figyelemmel foglalkozzon a vásárlóközönség kiszolgálásával és ügyeljen arra, hogy ilyen ne forduljon elő. A kirendeltségvezető végezetül vállalata nevében megköszönte észrevételünket s kérte, hogy a jövőben is továbbítsuk a hasonló esetekkel kapcsolatos bírálatunkat, hogy munkájukat ily módon is javítsák.
