Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-16 / 192. szám

II bérszántástól a fedéllemezgyártásig... Az Űjkígyósi ÁFÉSZ jubileumi oldalkiadványa Negyedszázad az emberiség történetében rövid idő, a mi szövetkezetünk 25 éves fejlődé­séről azonban regényt lehetne írni: hogyan jutottunk el a bérszántástól a fedéllemez és szigetelőanyag gyártásáig? Küz­delmes volt az út, de megérte. Szövetkezetünk jó munkája so­kat segített abban, hogy Újkí­gyós nevét nemcsak hazánk kü­lönböző tájain, de külföldön is ismerik. A jubileum alkalmából nem árt visszapillantani, s megemlé­kezni azokról, akik az ismeret­len új úton haladva, áldozat­kész munkával megalakították s fejlesztették a szövetkezetét. Jogelődünk az Űjkígyósi Föld- mívesszövetkezet, 1945 tava­szán alakult. Akkoriban még saját épületünk-sem volt. A jó­módú gazdák által fenntartott Hangya Szövetkezet még műkö_ dött, velük igazán nem vehet­tük fel a versenyt. De megpró­báltuk a lehetetlent. Volt uradalmi majorokból szereztünk hat traktort és két gőzekét. Bérszántást vállaltunk. Munkagépekkel, vetőmaggal se­gítettük az újonnan földhöz- juttatott gazdákat. Műtrágyát szereztünk. Aratás előtt meszet sót adtunk kölcsön, azzal, hogy majd búzával fizetnek. Néme­lyek megfeledkeztek a fizetés­ről „Mienk a szövetkezet, eny- nyit adhat a tagjainak...” — hangoztatták. Az inflációs idők­ben 10 kiló búza volt egy rész­jegy értéke. Az első kisboltunk 1946-ban nyílt meg. Igazi „szatócs”-üzlet voltunk mi akkoriban. Kolbá_ szért, szalonnáért szereztük meg az ócska tehergépkocsit, s ezzel jártunk vásárolni. Borért is, mert már megnyílt az első kiskocsma. Közvetítők voltunk az ipari üze­mek és az egyéni gazdák között. Szerződést kötöttünk ricinus, napraforgó, cukorrépa, cirok, zöldség, virágmag és egyéb nö­vény termesztésére. Műtrágyá­ról gondoskodtunk. Lebonyolítót, tunk a napraforgó-, olajpogácsa és szappancserét. De szerződtünk mar hahi zlalásra, tenyészállat­eladásra is. A szövetkezet is fog­lalkozott sertéshizlalással a jobb áruellátás érdekében. Szövetkezetünk akkori vezetői rendkívül sokat dolgoztak. Tisz­teletdíj sem volt, társadalmi munkában tevékenykedtek reg­geltől késő éjszakáig. A Han­gya és a Földmívesszövetkezet között szándékosan szították né­hányat» az ellentéteket. Sok mindennel kellett megbirkóz­nunk, amíg lassacskán ma­gunk mellé állíthattuk a falu la­kosságának zömét. Amint kon­szolidálódott országosan a hely­zet, úgy fokozódott nálunk is a forgalom. 1948-ban a kisker és a vendéglátó összbevétele. megkö­zelítette a százezer forintot. Igaz, hogy a veszteség több mint 40 ezer forint volt. A Hangya Szövetkezettel 1949-ben egyesültünk. Ekkor már nagyobb erőt képviseltünk, a fejlődés is meggyorsult. Ez volt az első nyereséges évünk, amikor 19 és fél ezer forint plusszal zártunk. Jogosan lehe­tünk büszkék arra is, hogy az országos hírű Aranykalász Tsz- nek jogelődjeinek mi ringattuk a bölcsőjét annak idején. Ér­demes volt a szövetkezés maga­sabb formájának kialakulásában segíteni, igen gyorsan fejlődött, erősödött az Űj Élet és a Dó­zsa Tsz. A bolthálózat lassan alakult. Az első cukrászda 1956-ban nyílt meg, a kisvendéglő pedig — ahol első naptól meleg ételt szolgálnak fel —, 1959 óta mű­ködik. Számoltunk azzal, hogy Békéscsaba és Gyula közelsége városba vonzza a falusi vevőt. Az emberek szeretnek a porté­kában válogatni. Ezért fokozott figyelemmel ügyelünk arra, hogy a legdivatosabb fehérne­műt kötöttholmit, lakberende­zési tárgyat, háztartási gépet itt helyben is megkaphassák, ne kelljen a drága időt utazásra pazarolni. Csakis bőséges árukészlettel és választékkal értük el, hogy 1969-ben csupán a kiskereske­delmi áruforgalom meghaladta a 33 és fél millió forintot. A leg­utóbbi öt év alatt a csaknem 130 millió értéket adtunk el a fenti hálózatban. Ennék fele ve­gyesipari termék volt, harminc millióért pedig ruhaneműt ad­tunk el. A vendéglátóiparunk ez idő alatt mintegy 30 milliót for­galmazott. A félvásárlási tevé­kenység évente több millió fo­rint, a szövetkezet álló- és forgóeszközértéke megközelíti a 25 millió forintot. Az új gazdasági rendszer adta szabadabb gazdálkodási le­hetőséget iparkodtunk a szövet­kezet javára hasznosítani. 1968- ban mi rendeztük be az ország egyetlen szövetkezeti fedélle­mez- és szigetelőanyag-üzemét. Magunk sem ismertük a gyár­tási technológiát. Új volt szá­munkra minden, de vállaltuk a kockázatot. Mivel keresett cikk volt, gondoltuk: rá nem fizet­hetünk! Csák a minőségre, a határidők betartására ügyel­jünk. Rendkívül nehéz volt „betömi” az ipar területére. Az un. felszerszámozás gépek elő­készítése, műszeres, melegbitu- men-fogadóállomás létrehozása mind mind óriási nehézségek legyőzésével jöhetett létre. Az eddigi eredmények azt mutat­ják: megérte a fáradozást, a sok álmatlan éjszakát. Már az első csonka évben három és fél millió forint hasznot hozott. A „mini üzem”-nek nagy sze­repe volt abban, hogy 1969-ben az Űjkígyósi ÁFÉSZ forgalma 93 millió és 50 ezer forint volt. A 11 millió 245 ezer forint tiez. ta nyerességgel a szövetkezeti há­lózatban országosan második helyezést értünk el. A dolgozók 50—55 napi nyereségrészesedést kaptak, jó néhányan 5000—6000 forintot vittek haza. Változatlanul a szövetkezet fejlesztése a fő célkitűzésünk. A munkahelyeket nemcsak bővít­jük, de korszerűsítjük, hogy jól érezzék magukat munkatársa­ink. Jelenleg mintegy 200 dol­gozónak adunk rendszeres ke­reseti lehetőséget, ezzel a fa­lu munkaerő-gondjain segítünk. Beton- és malterkeverő gépek, mészládák talicskák és egyéb segítőeszközök kölcsönzésével segítjük a tagokat. A megnöve­kedett tiszta nyereségből jut szociális és kulturális célokra is. 50 fős kirándulócsoportokat viszünk például jutalomként a Szegedi Szabadtéri Játékokra. Anyagilag támogatjuk a községi művelődési házat, az öregek napközi otthonát, az általános iskolát. A diákok politechnikai neveléséhez például fóliasátrat vásároltunk, így már kiskoruk­ban megtanulják a palántaneve­lés, primőrzöldség-termelés fel­adatait. Vetítőberendezést és egyebet vásároltunk az iskolá­nak. Az iskolások nyári kirán­dulásaihoz évről évre jelentős összeggel hozzájárulunk. Az óvodáknak játékot adunk, hisz a saját gyermekeink is oda jár. nak. Minden dolgozónk 40 fo­rintos CSÉB biztosítással ren­delkezik, ennek felét a szövet­kezet fizeti. Az ebédhozzájáru­lás naponta 3,80 Ft. Ez vala­mennyi dolgozót megillet. A munkaruhát védőruházatra vál­toztattuk, s kihordási időt nem szabunk. Védőételről, védőital­ról gondoskodunk az adott munkaterületeken. Csaknem valamennyi tagunk szakszervezeti tag a KlSZ-szer. vezet 24 taggal „dicsekedhet”. Ezek a fiatalok a munkahelyen is igen nagyszerűen helytállnak. BitíS HfCWishx 1| 1970. AUGUSZTUS 16. Két ifjúsági brigádunk van, egyik a fedéllemezüzemben, a másik brigád tagjai lakatosok. Őszre népi tánccsoportot szer­veznek az ifjak. A fiatalok klubjának fenntartásához is hozzájárul a szövetkezet. Így tudnak benevezni a Kiváló if­júsági Klub cím elnyeréséért in­dított mozgalomba. A Mezőgaz­dasági és Élelmiszeripari Orszá­gos Kiállításra is elvisszük a fiatalokat, hadd lássanak, ta­pasztaljanak. Szakboltjainkon kívül a szó­rakozóhelyeket is korszerűsít­jük, csinosítjuk. A kisvendéglő udvarán most rendeztünk be egy impozáns kerthelyiséget. A színes tető alatt, szellős tera­szon a nyári hőségben is kelle­mesen pihenhet, szórakozhat 600—700 vendég. Ipari üzemünket is tovább­fejlesztjük. Tavaly 54 millió forint értéket termeltünk, több mint kilencmillió forint nyere­séggel. Az idén hetvenmilliós értéket szeretnénk előállítani. Újabb fajta kátránypapír-gyár- tásával kísérletezünk: bitumen > helyett aszfalttal vonjuk be a lemezt, így vastagabb, súlyo­sabb az élettartalma hosszabb lesz. Ezzel főként a kislakás- és a házgyári építkezés a'apanyag- ellátását segítjük. A megye 30 szövetkezete csatlakozik hoz­zánk, 10—100 ezer forint kö­zötti összeggel segíti a fejlesz­tést, s ennek arányában biztosí­tunk számukra terméket. Saját erőből és állami támogatásból is fejlesztünk. Az ipari üzem tisz­ta haszna az egész szövetkezeti hálózat továbbfejlesztését, a dol­gozók magasabb nyereségrésze­sedését szolgálja. Mi nagyon bízunk abban, hogy vállalkozásunk sikerrel j ár. Vállalj uk a kockázatot ezen­túl is, mint az elmúlt negyed­század alatt tettük. Szövetkeze­tünk neve most már ismert szerte az országban, sőt néhány külföldi céggel is kapcsolatot teremtettünk. Az egész építő­iparban forradalmi változások történtek. Jól tudjuk, hogy ami tegnap újdonság volt, az ma már elavult és ami ma korsze­rű, jövőre már nem biztos, hogy elkel. Ezért törekszünk fi­gyelemmel kísérni a fejlődést és fejlesztjük a saját gyártmányai­kat is. De nemcsak az iparban, ha­nem a kereskedelmi és vendég­látóipari hálózatban is a vá­lasztékra. a bőséges árukínálat­ra törekszünk. Olcsó, divatos és jó minőségű árut, kiváló ételt, italt igyekszünk adni a kedves vevőnek. A felvásárlásban is messzemenően segítjük a lakos­ságot, s szélesítjük a szolgálta­tói tevékenységünket is. Ehhez megvan a lehetősé­günk. A falu most már mond­hatjuk, sajátjának érzi a szövet­kezetei. összesen 1 654 taggal rendelkezünk s a befizetett rész­jegy-alapunk 433 ezer forint. Ötletekkel, javaslatokkal is se­gítenek a tagok. Nem tehetünk különbséget, hogy fiatal, vagy idősebb az illető. Azon fárado­zunk valamennyien, hogy a városok közelében levő Űjkí­gyósi ÁFÉSZ megállja a helyét minden vonatkozásban. Hisz or­szágos hírű szövetkezetünk az Aranykalász Tsz, magas jöve­delmet fizet, itt él a falu döntő többsége s a pénzükért igen sok mindent vásárolnák. x

Next

/
Oldalképek
Tartalom