Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-16 / 192. szám

Alakítás: rövidből TARKA k Korrupciós társaság a bíróság előtt Már most nyáron is hosszabb a „divat”. A miniruhát lassan felváltja a midi, ami bizony gondot okoz, főként akkor, ha nincs elég ötletünk ahhoz, ho­gyan hosszabbítsuk meg a még jó állapotban levő ruháinkat. Ehhez a problémához szeretnék kedves Olvasóinknak néhány ta­nácsot adni. Először is: a miniruhát tuni­kaként nadrághoz, vagy hosz- szabb szoknyához szinte alakí­tás nélkül lehet hordani. De na­gyon vigyázzunk, mert a ruha stílusától, formájától igen sok függ, s nem szabad a ruhának erőszakoltan alakítottnak lenni. A midi vonalnak az a fő jelleg­zetessége, hogy a felsőrészen erősen karcsúsított, a mell, a váll vonala és a derékvonal hangsúlyozott. A szoknyarész arányában hosszú, kissé trapéz, vagy rakásokkal bővülő. Olyan alakítási formát lehetőleg ne válasszunk, hogy a szoknyához toldjunk lefelé egy darabot, mert ez nem eléggé esztétikus. Ne csináljunk a miniből erősza­koltan midit. Rajzainkon bemutatunk olyan alakítási ötleteket, amelyek na­gyon egyszerűek és mégis telje­sen divatos ruhákat lehet a mi­niből varázsolni. Első rajzunkon egy mintás nyári anyagból, vagy jesterből készült kiskosztümöt mutatunk be. amelyből egy hosszított de­rekú ruhát alakítottunk. A szok­nya felső részéből egy kis dara­bot levágunk és a kabáthoz hoz. záállítjuk a szoknyát. A zsebe­ket a vízszintes irányú szabás* hosszút vonalhoz helyezzük. A ruhát bőr-, vagy láncöwel a mintá­jától függően lehet hordani. Ha az alakításnál szükséges, akkor a szűkítő varrásból is egy kicsit be lehet venni. Gallérja és ujja marad úgy, ahogy volt. Második rajzunkon olyan mi­I niruhás kiskomplét mutatunk be, amely nyomott pamutból, ballonból, jackard selyemből, vagy mintás selyemből, szintén sokunk szekrényében létezik, amely szintén alkalmas midiru­hává való alakításra. Ez esetben a ruha felső részét levágjuk és a ruhából szoknya lesz, a kis- kabátot pedig kosztümkabátká­vá alakítjuk át. A levágott fel­sőrészből tetszés szerint még zsebeket is tehetünk az új kis­kosztümünkre. Hármas é? négyes rajzunkon egy kivágott, ujjatlan miniruhá­nak kétféle alakítását mutatjuk be. Ha nadrághoz akarjuk vi­selni. akkor kicsit levághatunk a hosszából és kétoldalt sliccet nyithatunk a varrásnál. Színben harmonizáló nagy gallért és megkötött masnit tehetünk rá. vagy a ruhát derék alatt elvág­juk, és színben jól illő anyaggal közvetlenül a csípő felett és az eleje közepén kiegészítjük. Ez­zel egy nagyon modem elkép­zelésű midiruhát nyerünk. Nádor Vera A humor­enciklopédiából Egon Erwin Kisch a világ­hírű riporter egyszer influenzá­ban megbetegedett. Ágyba kény. szerült és kalapkurával, vala­mint izzasztószerekkel gyógyít- gatta magát. Mindez azonban meglehetősen sokáig tartott. Egy napon a kiadója meglátogatta. — Tulajdonképpen mi baja van? — kérdezte a betegtől. — Influenzával és ... két or­vossal súlyosbított hörghurut — jelentette ki Kisch. • * « Napóleon igen sokat szenve­dett a reumától. Egyetlen ud­vari orvosa sem tudott enyhíteni a baján. Ney MUrsall egyszer említést tett a császárnak arról a vidéki orvosról, aki állítólag csodákat művel. Napóleon magához hi­vatta őt. Amikor az orvos meg­jelent, Napóleon nem túl barát­ságosan fogadta: — ön az a csodadoktor? Kí­váncsi vagyok, hány embert küldött már a másvilágra? — Kevesebbet, mint ön, Sire. És az ön hírneve nélkül — vá­laszolt az orvos. • • » Egyszer megkérdezték Szókra- tészt, mi a' véleménye az orvo­sokról. A nagy filozófus vála­sza: — Az orvosoknak kivételes szerencséjük van: sikereiket napfény beragyogja, tévedései­ket a föld betakarja. Blamázs Régen látott ismerősömmel futottam össze a megyeszékhe­lyen, de ha ö nem szól, talán meg sem ismertem volna. Nyú­zott arc, véres szemek vörösre gyulladt, vizenyős szemhéjak. — Mi bajod? Beteg vagy? — kérdezem aggodalmaskodva. — Hálaistennek, nincsnekem. semmibajom — hadarja egyvég- be. — Csak keveset pihenek, ki vagyok merülve. Tudod öre­gem, óriási az a hajsza, ami most van. Hajnal 4-kor még egy kisiparosnál könyveltem, utána egy másiknak beadványt szerkesztettem, aztán a saját munkám, most jövök a másod­állásomból és rohanok a mel­lékfoglalkozásomba, éjfélig ku­lizhatok a félévi mérlegen. Hidd el, még falat is alig ke­rül a számba ... Nem bírtam tovább szó nél­kül: — De hát miért csinálod? Téged nem az élet hajózol, ha­nem te hajszolod az életet! Bizalmasan a vállamra tette a kezét: (bár az is lehet, hogy csak megtámaszkodott):. — Nézd öregem, a sógoro- méknak már van kocsijuk, az asszony meg folyton duruzsol, hogy mi öregebb házasok^ va­gyunk, és mégis... Blamáze ez, meeértheted ..; Meg bizony, kedves barátom, hogyne érteném, hiszen én Is gyalog járok, méghozzá az egész rokonság előtt. Csak nálad azért valamivel könnyebben ... OKI Javító vizsgázók Kényszerrel nem lehet tanul­ni — még nyáron sem. S külö­nösen nehéz azoknak a bukta- tottaknak, akik egy, vagy két tárgyból javítóvizsgát tesznek majd augusztus végén. Alig van szomorúbb látvány, mint nyá­ron, erőszakkal állandóan a tan­könyv mellett tartott gyerek, miközben pajtásai játszanak, strandolnak, szórakoznak. Ott ül, nézi a betűket, talán a lát­szat kedvéért lapoz is, de nem olvas, nem tanul, csak dacos- kodik, avagy alkatától függően egynémeiyikük ábrándozik a könyv felett. És ami a legbán- tóbb: a szülő az esetek többsé­gében szentül azt hiszi, hogy okos dolgot csinál, amikor a szórakozástól való eltiltással, szakadatlan tanulással bünteti gyerekét. S ha mégsem sikerül a javítóvizsga, meggyőződésévé válik, hogy buta, vagy konok gyereke van. Pedig az év végi bukás sem váratlan, előzmé­nyek nélkül következett be, mint ahogyan a sikertelen javí­tóvizsga is szinte előre kiszá­mítható. A szülő év közben nem vette komoly figyelmeztetések­nek az intőket és az egyéb el­lenőrzőben bejegyzéseket, s a következmény egy-két elégtelen lett. Most pedig úgy tesz, mint­ha mindezért egyáltalán nem lenne ó felelős, s ezért a nyári pihenés elvonásával szinte agyonnyomja gyerekét. Ráadá­sul sikeres javítóvizsgát vár! Pedig ez csak okos segítség eredménye lehet. A tanulmányi sikertelenségek általában abból következnek, hogy a gyerek nem tud, s nem akar tanulni. Ezért nem ismer­heti meg a tudás, a siker ízét sem. Kézenfekvő tehát, hogy a legfontosabb feladat, hogy a di­ákot rávezessék — mégpedig lép>ésről lépésre — a tanulás jó módszereire, arra, hogy nem a magolás szükséges, hanem a fo­galmak, az alapvető szabályok és tények ismerete, valamint az összefüggések felismerése és megértése. Ha a gyerek rájön a tananyag belső logikájára, egy­ben megleli annak szépségeit is. Ez pedig már fél siker. De min­derre rá kell vezetni őket, te­hát segítségre szorulnak. S ki segítse őket? A legtöbb iskolá­ban a nyár meghatározott nap­jain korrepetálásokat tartanak a javítóvizsgásoknak a pedagógu­sok, s ezt a fajta támogatást ajánlatos mindenképpen igény­be venni. Ám nemcsak szakkép­zett nevelő segíthet, hanem a szülő is, a nagyobb testvér is, vagy egy-egy okosabb osztály­társ is. A legfontosabb az. hogy lehetőleg ne idegenítsék el még jobban a tanulástól a gyereket, sőt a körülményekhez képest próbálják meg vonzóbbá tenni azt számára. Ezért nem jó, ha állandóan a tankönyv mellé ültetik a bukott diákot. Nyáron a javitóvizsgá- zóknak is pihenniük kell, külö­nös tekintettel arra, hogy nekik valószínűleg a jövő tanév sem lesz túlságosan könnyű. Leghe­lyesebb. ha a tanulásra állandó időpontokat jelölnek meg a ja­vítóvizsgára készülő gyerekek­nek, hogy azokon túl ők is gondtalanul, zavartalanul szóra­kozhassanak, játszhassanak, él­vezhessék a vakációt. Egyébként a javítóvizsgák au­gusztus végén lesznek. Ha a tanévzárón nem közölték pontos idejét, akkor az iskola hirdető­tábláján kapnak tájékoztatást róla az érdekeltek A gyerekek ugyanabban az iskolában javí­tóznak, ahová jártak, kivéve, ha a szülők más helységbe költöz­tek. A vizsgára előzetes jelent­kezés nélkül, bizonyítványukkal kötelesek megjelenni az egy, vagy két tárgyból bukottak. A tanköteles kort túlhaladottak­nak azonban két nappal előbb be kell jelenteniük az iskolába azt a szándékukat, hogy javító­vizsgázni szeretnének, s egyben le kell adniuk bizonyítványukat is. A javítóvizsga szóbeli, de rajzból csak írásbeli, illetve énekből, testnevelésből gyakor­lati foglalkozásokból szóbeli és gyakorlati. A sikertelen vizsgát nem lehet megismételni. (T. L.) Vaszil Conyev: Kozmikus korban Kozmikus korban elek. Gondolataim 300 ezer kilométeres se­bességgel szágulda­nak. Ahhoz, hogy meg­valósíthassak min­dent, amit kigondol­tam, nagyon-nagyon kell sietnem. De minden áldott pillanatban, minden egyes lépésnél hát­ráltatnak. Bemegyek a tej­ivóba reggelizni — várni kell. Az étkezdében az ebédre — várni kell. Vacsorázni akarok — várni kell. De nekem nincs időm. Végül is addig törtem a fejemet, míg ki nem találtam, egy olyan éttermet, ahol nem kell várni. Ezt pedig úgy hív­ják. hogy ..Bisztró", ami azt is jelenti, hogy bisztró — azaz gyorsan — szolgál­nak ki. Miután a „Biszt- ró’’-tervet kigondol­tam, azonnal el is vittem és átadtam az újítási ét találmányi hivatalnak. A „Bisztró" egy igen ötletes és fő­ként gyorsan kiszol­gáló étterem előre elkészített ételekkel, ahol egy perc alatt kiadják a kávét, a vajas kenyeret. Te gyorsan felhajtod a kávét, lenyeled a imjas kenyeret és már száguldasz is 300 ezer kilométeres óránkénti sebesség, gél. hogy utolérd sa­ját gondolataidat. Üjításomra 20 év múlva kaptam fele­letet: „Az ön újítását elfogadták. A közel­jövőben meg is va­lósulnak tervei.” Es természetesen meg is valósultak. A „Bisztró” kifo­gástalanul működik. Egy perc alatt megkapod a kávét. Egy perc alatt megkapod a vajas kenyeret. De... De azért, hoay be­juthass a „Bisztró­ba”, sorba kell áll- nod. Azután várni kell a pénztárnál. Miután végre-va- lahára a kezedben van a blokk, várnod kell, amíg felszaba­dul egy asztal, aho­va leülhetsz. Ha már van asz­talod és széked, és le is ültél, akkor várni kell, amíg a pincérnő elveszi a blokkot és utána, amíg kihozza a kért menüt. Es mit ad a ter­mészet?! — Időköz­ben, csodák csodája, az ötletemet eloroz­va, Tirnovóban meg­nyitottak egy „Biszt­rót”, ahol nem kell várni. Éppen ezért én meg fogom őket viccelni! Fülön fo­gom éttermeink egyik főigazgatóját és elküldöm hozzá­juk! így majd kide­rül, hogyan oroztak el egy idegen ötle­tet... Bolgárból fordí­totta : Sigér Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom