Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-05 / 156. szám
Emléktábiás házak: Jássay-Horváth Etemét* szülőháza Orosházán I Á trón kereső M A hetedik évad első bemutatója a Gyulai Várszínházban Szigligeti Ede: A trónkereső című történelmi drámáját játssza Emléktábla az orosházi Jászay-házon. A Táncsics utca 19 számú ház falán emléktábla hirdeti, hogy itt született J ászay - Horváth Elemér költő, 1388. december 24-én. Életrajzának főbb adatait a Magyar Irodalmi Lexikonból idézzük: „középiskoláit Kolozsvárott, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, hamarosan hírlapíró lett Kezdetben a Borsszem Jankó eegédszerkeszője, 1911-től 23_ ig szülőhelyén működött, majd ismét Budapestre költözött és a Magyarság munkatársa lett..,”Költészetéről — melyet a Nyugat köre is megbecsült — az irodalomtörténetben kevés szó esett Babits a Nyugatban ír róla halála évében (1933-ban), Kogz_ tolányitó! pedig a kortársakról írt tanulmányokat tartalmazó kötetben olvashatunk róla (Írók, festők, tudósok, 1958.). Ez utóbbi értékelés kialakította Jászay- értékítéletet veszi alapul Elek. László tanulmánya is az Orosháza történetében, ahol a korábbiaknál teljesebb költői kép megrajzolására törekszik. Jáezay halk szavú költészetét Kosztolányi a következőképpen jellemzi: „Verseinek formája pontos, régies. Nyoma sincs rajta az új irodalom regényes vagy szeszélyes könnyedségének, vagy a szabad verseíosnek, mely a duzzadó belső tartalom parancsára szétveti a korlátokat,, és gáttaianul hömpölyög élőre, ö, mint nagyon kevesen a mai nemzedékből, a régi, klasszikus verselés híve, aggályos tisztelője a hagyománynak úgy, hogy verseinek mértékét az ujjaink per-, cein is leolvashatjuk, a rímeinek a csengését pedig nemcsak fülünkkel, de a szemünkkel is érzékelhetjük. Mint formaművész feltűnik a különállásával, melyet öntudatosnak érzek. Tartózkodása nincs minden báj nélkül, merevségében pedig erő lakozik... Költői nyelvének sajátos íze van,.; Annak, amit ki akar fejezni, föltétlenül ura. Szerény, jóhiszemű és öntudatos. Rokonszenves költő”. Az így kijelölt úton haladva, vizsgálódik Elek László tanulmánya, értékelve a költő megjelent köteteit. Jászay első kötete, a „Gyöngyök én könnyek” 1913-ban jelent meg (Nem hagyhatjuk emiítetlenül, hogy a gyomai Kner Nyomda művészi szépségű előállításában!). A kötet verseiről ez a vélemény: „Meleg és mély emberi érzésből fakadó könnycseppekként hatnak bánatból fogant reflexiós versei. Nem feszítik nagy indulatok, nem izgatják írójukat nagy tettek és különce sorsok. Egészen filigrán világ az övé, halvány színek és bánatos szavak költője ő, aki elveti a terjengős formák kényelmét, s nem a gondolatért, hanem a gondolatközlés anyagáért: a nyelvért rajong”. Ez a formai igényesség és_ez az érzelmi alaphang jellemző a költő későbbi köteteire is. Meg. említi meg Elek László, hogy ebből a költői karakterisztikumból csupán egyetlen alkalommal zökkent ki: 1919-ben, az „Ének a viharban” című kötetével Sajnos adós marad a kötet érdemi méltatásával és felvillantja, hogy „talán ekkor mutatta meg igazi, álarc mögé nem rejtőző arcát” a költő. Végső értékelésében egyik napilap szavait idézi a „Színek — szavak” kötetről szólva: „Nem való parasztszem recehártyája elé, amely csak nagyívű dolognak, a nap korongjának, hegyormoknak, felhőknek, búzatábláknak, erdőknek, sasoknak, porzó fogatoknak, a száguldó huszárcsapatoknak a rajzát issza fel, s vetíti könnyen, színesen képzeletének vásznára”. És így folytatja: „Az ó témái — gráciáknak bájos csecsebecséi — távol állanak a valóság, a mindennap égető kedéseitől. Kedves játékká aljasult nála a költészet, különvált a kor nagy érdekeitől, s nem törekedett a létező hibák orvoslására, legfeljebb csak az érzelmek nemesítéoére”. Ügy érezzük, hogy ezen az úton haladva, neon mondhatunk sokkal többet a költő méltatására, hiszen a „míves költő” kifejezés eléggé elkoptatott — és lassan üressé váló fogalom. Az „álarc mögé nem rejtőző” költő érdekel bennünket, hogy a formák mögött tartalmat találva, Jászay ban nemcsak a szférák, de a mindennapok földi-dologi költészetének költőjét is megtaláljuk, és ezzel alakítsuk költői és emberi képének teljességét. A cél érdekében a már jelzett „Ének a viharban” című verses, kötetet vegyük kézbe, melynek a belső címlapját követő oldalán ez áll: „Román cenzúra alatt”. Sajnos, arra nincs adatunk, hogy a cenzor jóvoltából mi maradt ki a kötetből, de okunk van feltételezni, hogy néhány nacionalista színezetű hazafias vers megjelenését megakadályozta, csakúgy, mint „A föld álma” című költemény utolsó strófájáét, mely a bús magyar föld megmozdulásának következményeit Könyvszemle: A szarvasi Hazánkban és határainkon túl — Pepi-kert néven is — híre mind több ember érdeklődését kelti föl. Ezt bizonyítja a látogatók számának erőteljes növekedése. Egyik oka. ennék nyilván az, hogy a Pepi-kert minden természetszerető embernek felüdülést és feledhetetlen élményt jelent. A szarvasi Arborétum azonban nemcsak bemutatja a természet szépségeit, hanem bőséges és behatóbb ismeretszerzésre is lehetőséget ad. Ehhez nyújt segítséget a kis útmutató, mély rötartalmazhatta. De nem is az a feladat, hogy ezen meditáljunk, hanem, hogy a meglevőt szem- ügyre vegyük. Tanulmányában Elek László csupán a kötet utolsó verséről, a „Bolondország”, című, több részből álló szatirikus hangvételű alkotásról szói, mely „az ország kevély urairól, tehetetlen, nagyképű vezetődről, a Habsburg királyokról” mond véleményt. Meg arról, hogy a társadalmi. hierarchiában a piramis alsó rétegeként milyen a parasztság sorsa: . i. a szent hegy alatt végill A parasztság zöldül-kékül; Izma duzzad, tna feszül: Minden teher rá nehezül.., ügy gondoljuk, hogy a túlzott formai igényesség számonkérésé helyett az ilyenféle beszédből a halk hangú költő társadalmi mondanivalójára kell elsősorban odaügyélnünk, csakúgy, mint a kötet első részében levő — mintegy huszonöt vers esetében. Mert, ha a halk hangú „Gyöngyök és könnyek”, „Színek—szavak” költője lírai és finom reflexióival áll előttünk, annál inkább szembeszökő a politikus témák költője és verseinek hangneme. Analógiaként a halk szavú Tóth Árpád kívánkozik társításra, akitől bizonyára kevesen várták „Az új isten” harcos ódái hangját, amávél persze Jászayt jócskán felülmúlja. Terjedelmi okokból nincs módunk itt a kötettel részletesen foglalkozni, ezért csupán a legjelentősebbnek vélt, a proletár- hatalomhoz eszmeileg közvetlenül kapcsolódó költeményeket emeljük ki. A „Márciusi szél” című versben ezt susogja a szél: — Ember, ne búsulj! Tavasz [közeleg, Friss, szebb tavasza az [emberiségnek.. Az 1919 húsvétjára írt „Föltámadott !” című költeményben az ■ Eszme föl támadásáról dalol: Hiába tették sziklasírba S görgettek rá nehéz követ: ■ A halál hatalmát le bírva Köztünk jár az égi követ Kiről mondották: el van veszve ; S hírrel hirdették: már halott, ; Az igaz istenség, az Eszme Föltámadott. Talán ez a legszebb: eszmei- : leg legátfogóbb, őszinte lelke- ■ sedést rejtő ilyen verse. És még j csak egyet villantsunk fél, a : „Bethlehemtöl—Golgotáéig” cí- • mű egyik veres zakát, amelynek ! szép allegóriájával a Tanácsköz. • társaság bukását siratja el: Amikor a Béke megszületett, ■ Szűztiszta éj volt, semmi sár, [mocsok; • De már ácsolták a feszületet Golgotha alján véres zsoldosok, ■ Újságírói munkásságában és • napilapokban megjelent versei- ! ben sokat találkozhatunk Já- i szay közéleti gondokat tükröző, s lírai hevületű gondolatainak az ■ imént bemutatott felfogású ki- I fejezésévél. Életművének kuta- S tása, összeállítása még hátra • van. Körvonalaiból azonban sej- ! térni lehet, hogy az eddiginél gaz- • dagabb, sokrétűbb, talán mara- ■ dandóbb irodalmi érték bonta- ■ kozik ki, mint amit eddig szá- j man tartottunk. Beck Zoltán \ Arborétum ■ viden vázolja a kert történe- ■ tét, feladatait, a jövő perspek- i tíváit és a kertben összegyűjtött : fás növények magyar és tudó- ■ mán y os neveit A könyvecske, amely a Mező- : gazdasági Kiadó gondozásában : jelent meg, Bauecker Alajos ősz- ■ szeallításában, megkönnyíti a tá- • jékozódást a kert növényanya- • gában, de emlékeztető is: for- ; gatása közben évek múlva is föl- ■ idéződnek a kerti sétákon látót- f tak, a kert hangulata és a tér- ! mészet varázsa. " a Gyulai Várszínház. Képeink a dráma három jelenetét mutatják be; Predszlava, a volt királynő és Szeraphinusz páter: Lukács Margit Kossuth-díjas, érdemes művész és Iványi József Jászai-díjas. Bodomér kun fejedelem és leánya Rózsa: Szakács Eszter és Körösztös István. A trónkereső: Borics, Halics fejedelme és Judit, a felesége: Agardy Ilona és Szersén Gyula. (Fotó: Demény)
