Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-05 / 156. szám
Kémek alkonya Indiában A NAP FELÉ SZÁGULDVA Rómeóval Gyula felett — A félelem bére Ä központi indiai kormány nemrégen öt állam székhelyén bezáratta az amerikai tájékozta^ tó szolgálat, az USIS irodáit. Hiába fenyegetőzött az amerikai sajtó a „gazdasági segély” megvonásával, hiába próbált zsarolni a Delhiben székelő amerikai nagykövet, a CXA elvesztette Indiában azokat a „támaszpontokat”, amelyeket az USIS irodái jelentettek. A CIA az USIS-irodákat kezdettől, vagyis megalapításuktól fogva kémkedésre és felforgatásra használta Indiában. Az USIS első Üj-Délhi irodájának vezetője bizonyos C. Tamber- leyk volt, tapasztalt kém, a CIA réj£ kádere. Ez a Tamberleyk az akkori nagykövettel, Allannal, az USIS későbbi igazgatójával együtt, az iroda égisze alatt megszervezte az adatgyűjtést a CIA részére. Az amerikaiakat elsősorban a vezető politikusok és államférfiak érdekelték, a köztük levő ellentétek valamint az, hogy a központi kormány milyen fontos bel- és külpolitikai intézkedéseket hoz, mi a vita a központi kormány és az államok helyi hatóságai között, A CIA ás az USIS emberei évről évre tökéletesítették kémkedési módszereiket és azon fáradoztak, hogy kiszélesítsék a CIA ügynöki hálózatát Indiában. Dalzsit Szén Adela indiai publicista a „CIA álarc nélkül” című könyvében arról ír, hogy az ügynökök jelentéseikét cikkek formájában adták át az USIS munkatársainak, s ezért „tiszteletdíjat” kaptak. A CIA munkatársai az USIS révén szoros kapcsolatban voltak az indiai nemzeti kongresszus párt és más pártok egyes vezetőivel is. Az USIS a kérdőívek tömegét terjesztette a parlamenti tagok, közéleti személyiségek és politikusok között. így adatokhoz jutott a központban és az államokban uralkodó politikai viszonyokról. A CIA-t érdeklő adatgyűjtésen kívül természetesen még egyéb feladatokat is elláttak az USIS-irodák Indiában. Eszközül szolgáltak a politikai élet befolyásolására, a belügyekbe való beavatkozásra. Az USIS-hálózat segítségével az amerikai felderítő szolgálat hamis híreket terjesztett. John Smith, a delhi amerikai nagykövetség volt munkatársa, a CIA ügynöke, lelleplező könyvében azt írja, hogy az USIS képviselői titokban érintkeztek a tájékoztatási minisztérium hivatalnokaival, újságírókkal, akik ellenszolgáltatás fejében tudatosan tendenciózus cikkeket közöltek és az USA felderítő szolgálatának kedvező nézeteket erőszakoltak az olvasókra. Azokat az újságírókat, akik engedelmesen teljesítették ezeket a feladatokat, ingyen üdültették az Egyesült Államokban, bejuttatták őket azokba a sajtócsoportokba, amelyek állami vezetőket kísértek látogatásukkor. A felderítő szervekkel együttműködő írókkal az USIS olyan könyveket adott ki, amelyeknek alapelveit, esetleg teljes szövegét Amerikában írták. A tájékoztató szolgálat amerikai szakértők — szociológusok, közgazdászok stb., stb. — utazásait szervezte Indiába. A szakértők azután nemcsak az egyetemeken és főiskolákon tartottak előadásokat, hanem a hivatalnokoknak, a politikusoknak és a közéleti személyiségeknek is, természetesen a Washingtonnak megfelelő szellemben. A tájékoztató szolgálat munkatársai behálózták azokat az üzletembereket, akik vezető pozícióban ülnek a törvényhozó és a végrehajtó szerveknél. Ugyancsak John Smith írta meg, hogy egy Kamalnajal nevezetű bom- bay gyáros és több földesúr, valamint tőkés állt az USIS — lényegében a CIA — szolgálatában. Az USIS—CIA-irodák bezáratása hatékony válasz a független India részéről az amerikai felderítő szolgalat beavatkozási kísérleteire. Borisz Bannov Melyik gyermek nem álmodott még a levegőben méltóság- teljesen úszó, csillogó repülőgépről? És kiben nem él a vágy. hogy legalább egyszer, megnyergelve a gépmadarat, a felhőkből nézzen le a földre? Ugye, hogy nem akad ilyen? Éppen ezért egyik nap örömmel ismerkedtem meg a repülőtér különleges életével. — Pontosan 6 órakor kezdünk minden reggel — tájékoztatott Kiszely Ernő, a motoros- repülő-képző iskola parancsnoka. A repülőtéren színes napernyő alatt, kis asztal. Halkan zümmögő generátor mellett, karcsú antenna nyújtózkodik az ég felé, láthatatlan szállal teremt összeköttetést a föld és a gépek között. Az asztalon ser- cegő hangszóró, egy rakétapisztoly és töltények. Kissé távolabb, négy piros zászlóval kijelölt négyzet alakú helyen, naptól barnára sült, fehér overáloe fiúk üldögélnek. Le- és felszálló gépek. A repülést irányító — számomra tel. jesen érthetetlen — félszavakban utasításokat ad a mikrofonon keresztül. — Rómeó leszállást kér. — Rómeó kettő zöldre le. — Értettem. Rómeó. — India felszállásra engedélyt kér. — Induljon. — Értettem. India. — Juliett mit csináltok, szorítsd jobban a mikrofont, nem értem mit mondtál. Ismételd! — Gyerekek, mit csinál az a gép? — mutat az éppen leszálláshoz készülődő repülőre. Kórus: — Begurul. — Jól van, figyeljetek! A fiúk közben beszélgetnek: — Nézd, milyen jól csinálja: Szépen teszi le a gépet. — Könnyű neki, nem most kezdi. — Te! Csoda jó volt, amikor becsürtem... — Hozzatok egy kis vizet! — Figyeled a szélzsákot? Megfordul a szél. A fűben heverők egymás között értékelik a gyakorlatokat. — Hát nem egyszerű dolgok — szólal meg az iskolaparancsnok — ezek a fiatalok, akik valamennyien a középiskola 3. és 4. osztályok tanulói, komoly és sok akadályon jutattak túl, amíg ide kerültek. Krizsán János a békéscsabai új gimnázium tanulója: — A suliból 15-en jelentkeztünk és csak ketten feleltünk meg. Sokat szőröztek az orvosok — teszi hozzá mosolyogva —, de hát másképp nem megy. — És a szüleid mit szóltak hozzá? — Anyu büszke volt, hogy nekem sikerült... Kmács János az orosházi Táncsicsból már régi repülő. C- vizsgás vitorlázó: — Lehet, hogy nem tetszik el. hinni, még ha olyan sablonosnak tűnik is, de már egész kicsi koromtól repülő szerettem volna lenni. Óriási derültség, hiszen Jancsi talán legkisebb az egész iskolában. — Negyven kiló. ha beöltözik. — Izompacsirta. De nem sok idő van a tréfálkozásra, mert begurul Rómeó és már öltöztetik is Jancsit. Aztán szorongásomat legyőzi a kíváncsiság: — Parancsnok elvtárs, megengedi, hogy egy kört repüljek? És már ülök is a gép hátsó ülésére. Ketten kötöznek be, hevederrel, és a hátamra ejtőernyő kerül, ami ha lehet, még jobban fokozza szorongásomat. — Rómeó felszállást kér. — Induljon. Rövid zötyögés, a gép egyre gyorsul és aztán csodálatos puhaság. mintha vastag perzsa- szőnyegen járnánk. Hirtelen emelkedő és a vér egyre gyorsabban igyekszik a lábam felé. A gép vezetőjének Vincze Lajosnak a hangját hallom a fülhallgatóban: — Csaba felé megyünk. Minden rendben? Elhaló hangon motyogok valamit és alig merek kinézni az ablakon. — Itt vagyunk a toronyház felett, most egy kicsit megdöntőm a gépet, hogy jobban lásson... így most jó? — Nagyszerű — mondom és behunyom a szemem. — Na, most megnézzük a strandot, a víztornyot. Irigykedve figyelem az épülő nyomda tetején dolgozó embereket. — De jó nékik, a földön vannak... Néhány kör után irány Gyula. — A „vasúton” megyünk végig. Keskeny, fénylő csíkok felett száguldunk. — Mennyivel megyünk? — Kettőszázzal. — És milyen magasan? — Háromszázötven, de egy kicsit lejjebb ereszkedünk, mert nagyon alacsonyan vannak a felhők. Jó néhány éve ismerem Gyulát, de be kell vallanom, hogy csak a vár, a strand és a víztorony az, amit innen a magasból felismerek. Soha nem látott formák, vonalak, mértani ábrák, amelyek odalent házak, utcák, terek. Néhányszor körülrepüljük a várost, majd újra visszaindulunk. És a földön kezdődik minden elölről. Tovább folyik a kiképzés, én is gazdagabb lettem — ha félelem árán is — egy csodálatos repülőút élményévé. Ojra felberreg a motor, s a jövő ifjú, bátor pilótái ismét a Nap felé száguldanak. Béla Ottó Régi idojátásjóslafok Boriké László, révfülöpi isko-1 laigazgató, aid a környék leletanyagából gazdag helytörténeti | múzeumot rendezett be, egyebek között szorgalmasan gyűjti az időjárásra vonatkozó néphiedelmek és jóslatok szövegeit. A régi kalendáriumok, verses időjóslatok és feljegyzéseik a legkülönfélébb tapasztalatokra és megfigyelésekre alapulnak. A népi prognózisok — rövid távon — órákra, napokra megbízhatóak; balatoni hajósok, halászok, viziemberék később igazolódó kijelentéseikkel gyakran megelőzik a viharágyúk jelzéseit is. A néphit szerint a legjobb időjelzőnek a pókok bizonyulnak. A függőpókok például — jó időre számítva — éjjel új hálókat fonnak. Tartós, szép idő várható, ha a pókhálók fő fonalait különösen hosszúra nyújtják. Eső előtt rendszerint eltűnnék a függő pókok, nem fonnak, vagy rövid ágat készítenek a hálón. Szél várható, ha a pókok körfonat, nélkül a hálónak csak a küllőit alakítják ki. A téli pókok például egy vagy több hálót egymás fölé fonnak, akkor rendszerint tartós fagy következik, amely megállapítások szerint 9—12-ik napra áll be. Az egyéb természeti tényezők között a legváltozatosabb megfigyelésekre alapoz a „népi meteorológia”. Jó idő várható': ha a bagoly esős időben erősen huhog, ha. naplemente után sűrű köd támad a vízen, vagy ha a juhok este különösen frissen futká- roznak. Rossz időre vagy esőre van kilátás: ha például a lehullott madártollak csendes helyen is mozogni kezdenek, ha reggel zöldellő sugarak látszanak a felhők között. Az állatok viselkedésének megfigyeléséből több száz következtetést is levontak: például a macskák sokáig nyalogatják a szőrüket, a kutyák gyakran hemperegnek a fűben, a szarvasmarhák a levegőt szaglásszák, a sertések szétszórják a takarmányt, a darvak és a kányák szép időben is erősen rikoltoznak — ilyenkor rendszerint esőt és rossz időt lehet várni. Számos következtetés fűződik a télhez is. Sok hóra lehet számítani: ha ősszel a békanyál magasan száll, vagy ha az egerek a szalmában magasra rakják fészküket. A tartós télre is számos következtetés utal: példáid amikor októberben még sok darazsat látni röpködni, vagy ha ősszel a juhokat nehéz beterelni az akolba, s ha a madarak élelmüket a falvak közelében keresik. Tartós télre utal az a megállapítás: ha decemberben és januárban kevés hó esik és nincsenek nagy fagyok Ez a következtetés különösen jól jönne az idei télen — tekintve, hogy januárban ha- vazási rekord volt — valószínűleg korán beköszönt a tavasz. Jelentem, a feladatot végrehajtottam! Indulás „bevetésre”. A fiúk segítenek egymásnak felszállás előtt. BÍKÍS MCCrCISsn 0 1910. JULIUS 5.
