Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-05 / 156. szám

Kémek alkonya Indiában A NAP FELÉ SZÁGULDVA Rómeóval Gyula felett — A félelem bére Ä központi indiai kormány nemrégen öt állam székhelyén bezáratta az amerikai tájékozta^ tó szolgálat, az USIS irodáit. Hiába fenyegetőzött az ameri­kai sajtó a „gazdasági segély” megvonásával, hiába próbált zsarolni a Delhiben székelő amerikai nagykövet, a CXA el­vesztette Indiában azokat a „tá­maszpontokat”, amelyeket az USIS irodái jelentettek. A CIA az USIS-irodákat kez­dettől, vagyis megalapításuktól fogva kémkedésre és felforga­tásra használta Indiában. Az USIS első Üj-Délhi irodájának vezetője bizonyos C. Tamber- leyk volt, tapasztalt kém, a CIA réj£ kádere. Ez a Tamberleyk az akkori nagykövettel, Allannal, az USIS későbbi igazgatójával együtt, az iroda égisze alatt megszervezte az adatgyűjtést a CIA részére. Az amerikaiakat elsősorban a vezető politikusok és államférfiak érdekelték, a köztük levő ellentétek vala­mint az, hogy a központi kor­mány milyen fontos bel- és külpolitikai intézkedéseket hoz, mi a vita a központi kormány és az államok helyi hatóságai között, A CIA ás az USIS emberei évről évre tökéletesítették kém­kedési módszereiket és azon fá­radoztak, hogy kiszélesítsék a CIA ügynöki hálózatát Indiá­ban. Dalzsit Szén Adela indiai publicista a „CIA álarc nélkül” című könyvében arról ír, hogy az ügynökök jelentéseikét cik­kek formájában adták át az USIS munkatársainak, s ezért „tiszteletdíjat” kaptak. A CIA munkatársai az USIS révén szo­ros kapcsolatban voltak az in­diai nemzeti kongresszus párt és más pártok egyes vezetőivel is. Az USIS a kérdőívek tömegét terjesztette a parlamenti tagok, közéleti személyiségek és poli­tikusok között. így adatokhoz jutott a központban és az álla­mokban uralkodó politikai vi­szonyokról. A CIA-t érdeklő adatgyűjté­sen kívül természetesen még egyéb feladatokat is elláttak az USIS-irodák Indiában. Eszközül szolgáltak a politikai élet befo­lyásolására, a belügyekbe való beavatkozásra. Az USIS-hálózat segítségével az amerikai felde­rítő szolgálat hamis híreket ter­jesztett. John Smith, a delhi amerikai nagykövetség volt munkatársa, a CIA ügynöke, lel­leplező könyvében azt írja, hogy az USIS képviselői titokban érintkeztek a tájékoztatási mi­nisztérium hivatalnokaival, új­ságírókkal, akik ellenszolgálta­tás fejében tudatosan tendenció­zus cikkeket közöltek és az USA felderítő szolgálatának kedvező nézeteket erőszakoltak az olva­sókra. Azokat az újságírókat, akik engedelmesen teljesítették ezeket a feladatokat, ingyen üdültették az Egyesült Álla­mokban, bejuttatták őket azok­ba a sajtócsoportokba, amelyek állami vezetőket kísértek láto­gatásukkor. A felderítő szervekkel együtt­működő írókkal az USIS olyan könyveket adott ki, amelyeknek alapelveit, esetleg teljes szöve­gét Amerikában írták. A tájé­koztató szolgálat amerikai szak­értők — szociológusok, közgaz­dászok stb., stb. — utazásait szervezte Indiába. A szakértők azután nemcsak az egyetemeken és főiskolákon tartottak előadá­sokat, hanem a hivatalnokok­nak, a politikusoknak és a köz­életi személyiségeknek is, ter­mészetesen a Washingtonnak megfelelő szellemben. A tájékoztató szolgálat mun­katársai behálózták azokat az üzletembereket, akik vezető po­zícióban ülnek a törvényhozó és a végrehajtó szerveknél. Ugyan­csak John Smith írta meg, hogy egy Kamalnajal nevezetű bom- bay gyáros és több földesúr, valamint tőkés állt az USIS — lényegében a CIA — szolgála­tában. Az USIS—CIA-irodák bezára­tása hatékony válasz a függet­len India részéről az amerikai felderítő szolgalat beavatkozási kísérleteire. Borisz Bannov Melyik gyermek nem álmo­dott még a levegőben méltóság- teljesen úszó, csillogó repülő­gépről? És kiben nem él a vágy. hogy legalább egyszer, megnyergelve a gépmadarat, a felhőkből nézzen le a földre? Ugye, hogy nem akad ilyen? Éppen ezért egyik nap öröm­mel ismerkedtem meg a repü­lőtér különleges életével. — Pontosan 6 órakor kez­dünk minden reggel — tájékoz­tatott Kiszely Ernő, a motoros- repülő-képző iskola parancsno­ka. A repülőtéren színes naper­nyő alatt, kis asztal. Halkan zümmögő generátor mellett, karcsú antenna nyújtózkodik az ég felé, láthatatlan szállal te­remt összeköttetést a föld és a gépek között. Az asztalon ser- cegő hangszóró, egy rakétapisz­toly és töltények. Kissé távo­labb, négy piros zászlóval kije­lölt négyzet alakú helyen, nap­tól barnára sült, fehér overáloe fiúk üldögélnek. Le- és felszálló gépek. A re­pülést irányító — számomra tel. jesen érthetetlen — félszavak­ban utasításokat ad a mikrofo­non keresztül. — Rómeó leszállást kér. — Rómeó kettő zöldre le. — Értettem. Rómeó. — India felszállásra enge­délyt kér. — Induljon. — Értettem. India. — Juliett mit csináltok, szo­rítsd jobban a mikrofont, nem értem mit mondtál. Ismételd! — Gyerekek, mit csinál az a gép? — mutat az éppen leszál­láshoz készülődő repülőre. Kórus: — Begurul. — Jól van, figyeljetek! A fiúk közben beszélgetnek: — Nézd, milyen jól csinálja: Szépen teszi le a gépet. — Könnyű neki, nem most kezdi. — Te! Csoda jó volt, amikor becsürtem... — Hozzatok egy kis vizet! — Figyeled a szélzsákot? Megfordul a szél. A fűben heverők egymás között értékelik a gyakorlatokat. — Hát nem egyszerű dolgok — szólal meg az iskolaparancs­nok — ezek a fiatalok, akik va­lamennyien a középiskola 3. és 4. osztályok tanulói, komoly és sok akadályon jutattak túl, amíg ide kerültek. Krizsán János a békéscsabai új gimnázium tanulója: — A suliból 15-en jelentkez­tünk és csak ketten feleltünk meg. Sokat szőröztek az orvo­sok — teszi hozzá mosolyogva —, de hát másképp nem megy. — És a szüleid mit szóltak hozzá? — Anyu büszke volt, hogy nekem sikerült... Kmács János az orosházi Táncsicsból már régi repülő. C- vizsgás vitorlázó: — Lehet, hogy nem tetszik el. hinni, még ha olyan sablonos­nak tűnik is, de már egész ki­csi koromtól repülő szerettem volna lenni. Óriási derültség, hiszen Jan­csi talán legkisebb az egész is­kolában. — Negyven kiló. ha beöltö­zik. — Izompacsirta. De nem sok idő van a tréfál­kozásra, mert begurul Rómeó és már öltöztetik is Jancsit. Aztán szorongásomat legyőzi a kíváncsiság: — Parancsnok elvtárs, meg­engedi, hogy egy kört repüljek? És már ülök is a gép hátsó ülé­sére. Ketten kötöznek be, heve­derrel, és a hátamra ejtőernyő kerül, ami ha lehet, még job­ban fokozza szorongásomat. — Rómeó felszállást kér. — Induljon. Rövid zötyögés, a gép egyre gyorsul és aztán csodálatos pu­haság. mintha vastag perzsa- szőnyegen járnánk. Hirtelen emelkedő és a vér egyre gyor­sabban igyekszik a lábam felé. A gép vezetőjének Vincze La­josnak a hangját hallom a fül­hallgatóban: — Csaba felé megyünk. Min­den rendben? Elhaló hangon motyogok va­lamit és alig merek kinézni az ablakon. — Itt vagyunk a toronyház felett, most egy kicsit megdön­tőm a gépet, hogy jobban lás­son... így most jó? — Nagyszerű — mondom és behunyom a szemem. — Na, most megnézzük a strandot, a víztornyot. Irigykedve figyelem az épülő nyomda tetején dolgozó embe­reket. — De jó nékik, a földön van­nak... Néhány kör után irány Gyula. — A „vasúton” megyünk vé­gig. Keskeny, fénylő csíkok felett száguldunk. — Mennyivel megyünk? — Kettőszázzal. — És milyen magasan? — Háromszázötven, de egy kicsit lejjebb ereszkedünk, mert nagyon alacsonyan vannak a felhők. Jó néhány éve ismerem Gyu­lát, de be kell vallanom, hogy csak a vár, a strand és a vízto­rony az, amit innen a magasból felismerek. Soha nem látott for­mák, vonalak, mértani ábrák, amelyek odalent házak, utcák, terek. Néhányszor körülrepül­jük a várost, majd újra vissza­indulunk. És a földön kezdődik minden elölről. Tovább folyik a kikép­zés, én is gazdagabb lettem — ha félelem árán is — egy cso­dálatos repülőút élményévé. Ojra felberreg a motor, s a jö­vő ifjú, bátor pilótái ismét a Nap felé száguldanak. Béla Ottó Régi idojátásjóslafok Boriké László, révfülöpi isko-1 laigazgató, aid a környék lelet­anyagából gazdag helytörténeti | múzeumot rendezett be, egye­bek között szorgalmasan gyűjti az időjárásra vonatkozó néphi­edelmek és jóslatok szövegeit. A régi kalendáriumok, verses időjóslatok és feljegyzéseik a legkülönfélébb tapasztalatokra és megfigyelésekre alapulnak. A népi prognózisok — rövid távon — órákra, napokra meg­bízhatóak; balatoni hajósok, ha­lászok, viziemberék később iga­zolódó kijelentéseikkel gyakran megelőzik a viharágyúk jelzé­seit is. A néphit szerint a legjobb időjelzőnek a pókok bizonyul­nak. A függőpókok például — jó időre számítva — éjjel új hálókat fonnak. Tartós, szép idő várható, ha a pókhálók fő fonalait különösen hosszúra nyújtják. Eső előtt rendszerint eltűnnék a függő pókok, nem fonnak, vagy rövid ágat készí­tenek a hálón. Szél várható, ha a pókok körfonat, nélkül a há­lónak csak a küllőit alakítják ki. A téli pókok például egy vagy több hálót egymás fölé fonnak, akkor rendszerint tar­tós fagy következik, amely megállapítások szerint 9—12-ik napra áll be. Az egyéb természeti tényezők között a legváltozatosabb meg­figyelésekre alapoz a „népi me­teorológia”. Jó idő várható': ha a bagoly esős időben erősen huhog, ha. naplemente után sűrű köd tá­mad a vízen, vagy ha a juhok este különösen frissen futká- roznak. Rossz időre vagy esőre van kilátás: ha például a lehullott madártollak csendes helyen is mozogni kezdenek, ha reggel zöldellő sugarak látszanak a felhők között. Az állatok visel­kedésének megfigyeléséből több száz következtetést is levontak: például a macskák sokáig nya­logatják a szőrüket, a kutyák gyakran hemperegnek a fűben, a szarvasmarhák a levegőt szaglásszák, a sertések szét­szórják a takarmányt, a darvak és a kányák szép időben is erő­sen rikoltoznak — ilyenkor rendszerint esőt és rossz időt lehet várni. Számos következtetés fűződik a télhez is. Sok hóra lehet szá­mítani: ha ősszel a békanyál magasan száll, vagy ha az ege­rek a szalmában magasra rak­ják fészküket. A tartós télre is számos következtetés utal: pél­dáid amikor októberben még sok darazsat látni röpködni, vagy ha ősszel a juhokat nehéz beterelni az akolba, s ha a ma­darak élelmüket a falvak kö­zelében keresik. Tartós télre utal az a megállapítás: ha de­cemberben és januárban kevés hó esik és nincsenek nagy fa­gyok Ez a következtetés külö­nösen jól jönne az idei télen — tekintve, hogy januárban ha- vazási rekord volt — valószí­nűleg korán beköszönt a ta­vasz. Jelentem, a feladatot végrehajtottam! Indulás „bevetésre”. A fiúk segítenek egymásnak felszállás előtt. BÍKÍS MCCrCISsn 0 1910. JULIUS 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom