Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-30 / 177. szám
ÚTON, ÚTSZÍLEN Niért csökken a társadalmi ösztöndíjasok száma? A Művelődésügyi Minisztérium tájékoztatása Az üzemek, vállalatok* intézmények ezekben a hetekben döntenek arról, hogy az új tanévre hány társadalmi ösztöndíjat hirdetnek meg. Az elmúlt években — így az 1969— 70-es tanévben is — rohamosan csökkent a társadalmi ösztöndíjasok száma, holott az új rendelet a korábbinál kedvezőbb feltételeket biztosít. Mi ennek az oka? — Erről érdeklődött a Művelődésügyi Minisztériumban az MTI munkatársa. — Az ösztöndíjrendszernek ezt a formáját az 1959—60-as tanévben alkalmazták először. Korábbi népszerűségére jellemző, hogy az 1964—65-ös tanévig bezárólag már a hallgatóknak mintegy 22 százaléka, csaknem 11 000 egyetemista részesült társadalmi ösztöndíjban. Ezután kezdődött az „apadás”, amely ma is tart. Jelenleg a hallgatóknak alig több mint 12 százaléka köt szerződést Az idén már csupán 2700 végzős hallgató volt társadalmi ösztöndíjas és a jelek szerint a következő évfolyamokban ez az arány tovább romlik. — Legkevesebb a társadalmi ösztöndíjas a pedagógusjelöltek között: mindössze 317, azaz az újonnan végzett tanároknak, tanítóknak* óvónőknek alig több mint egytizede. A most diplomázott új doktorok közül csupán 163-an kötöttek előre szerződést, a végzettek 12—13 százaléka. A frissen államvizsgázott közgazdászoknak is csupán mintegy negyede élt a társadalmi ösztöndíj adta lehetőséggel. Legjobb a helyzet a műegyetemeken: az itt végzett mérnököknek csaknem fele társadalmi ösztöndíjasként helyezkedett el. — A társadalmi ösztöndíj- rendszer népszerűségének csökkenésében a tapasztalatok szerint közrejátszik, hogy az ösztöndíjat a vállalatoknak a részesedési alapból kell fizetniük, az új diplomást pedig a béralapból: tehát inkább élnek a „fizetés-csábítás” eszközével, ha új szakemberre van szükségük, a béralap ugyanis kevésbé érzékeny pontjuk. Sajnos, az is elég gyakori, hogy ismeretségek, kapcsolatok befolyásolják az ösztöndíjra vonatkozó vállalati döntéseket. Az sem ritka, hogy a munkahelyek összeállított *,igénylistáikat” átküldik az egyetemekre és ezzel a maguk részéről elintézettnek vélik az utánpótlás ügyét. Pedig ha felkeresnék az intézményt, a hallgatókat és bővebb információkat adnának a munkakörökről* a lehetőségekről, sokkal eredményesebben alakulhatna a társadalmi ösztöndíjak helyzete. Az is előfordul, hogy saját társadalmi ösztöndíjasaikat lényegesen alacsonyabb munkabérrel indítják el pályájukon, A PAMtlTTEXTILMÜVEK MEZÖBERÉNY Felvételre keres fiatal KÖZGAZDÁSZT ÉS GÉPÉSZMÉRNÖKÖT, lehet kezdő is. Ajánlatokat írásban a személyzeti osztályra kérjük. Kétszobás szolgálati lakást biztosítunk. x mint hasonló korú és beosztású társaikat, akiket esetleg éppen fizetéslicitálással hódítottak el máshonnan. — A csökkenésben természetesen az is közrejátszik, hogy a hallgatók tudják: tanulmányaik befejezése után nem gond számukra az elhelyezkedés megfelelő munkakörben, ezért évekkel előbb nem szívesen kötik le magukat egy jórészt ismeretlen üzemhez. — Az elmúlt tanévben új, módosított társadalmi ösztön- díjrendelet jelent meg, amely ezt a csökkenő tendenciát kívánja megállítani. Ugyanakkor elsődleges célja a fizikai dolgozók gyermekeinek segítése és a vidéki szakember-szükséglet jobb kielégítése. Ez az ösztöndíjrendelet az állami ösztöndíj-rendelettel összhangban készült: azonosak a szociális, tanulmányi feltételek. A „vidéki” ösztöndíjpótlékot 100— 400 forint között az adományozó vállalatok, intézmények maguk határozhatják meg és az új rendelet maximálisan együttvéve 1200 forint ösztöndíj elérését teszi lehetővé, szemben a régi 900 forintos lehetőséggel. — Sajnos, egyes vállalatok, szövetkezetek, állami gazdaságok a 100 és 400 forint között adható pótlékot inkább a minimumhoz közelítik, és leggyakrabban 200 forintban állapítják meg, ami persze nem ösztönzi a hallgatókat a szerződéskötésekre. — Feltűnő, hogy a pedagógusok és az orvosok igen csekély arányban kötnek szerződést, holott a vidéki pedagógus- és orvoshiány a legmagasabb. Ennek elsősorban az az oka, hogy mind a pedagógusok, mind az orvosok zömmel költségvetésből gazdálkodó szervek alkalmazottai s ott jóval kisebb a lehetőség az ösztöndíjkötésre. Ezt segíti egy újabb intézkedés: központi támogatásból az idén már 450 társadalmi ösztöndíjasra köthettek a megyei tanácsok szerződést pedagógusjelöltekkel és medikusokkal. (MTI) A KPM) Békéscsabai Közúti Igazgatóságának gyulai útmes- terségéhez tartozó Nagy Lajos- brigád arról nevezetes, hogy hozzáértés és szorgalom szempontjából az első helyen áll a megyében. Tagjai nem az ifjabb nemzedékből valók aminek bizonysága, hogy hajuk már ősz vagy legalábbis deresedik. Termetüket átformálta az idő. Megizmosodtak és egy kis „tartalékot” is szedték magukra. Ez utóbbi alól csak Kovács Pál kivétel, aki mindössze 33 éves és korával magasan kiemelkedik a hattagú mezőnyből. Most az átkelő szakaszt javítják Mezőberényben. A kátyúkat kitöltik kaviccsal, aztán bitument permeteznék rá, amire vé- gülis száraz zúzalékot szórnak. Szakmailag persze ők adhatnának pontos tájékoztatást, de lebeszélem erről a brigádvezetőt és Meliska Jánost az útmester- ség vezetőjét is. Mert, ha mind. az amit ezzel összefüggésben tudnak, az újságba kerülne, ahhoz egy külön kiadác sem lenne elég* Az anyagot gépjármű szállítja. Elől a traktor-vontatta üstben van a bitumen, amit a bitumenes keverékkel (zúzalékkal) megrakott gépkocsi követ. Az emberek szerszáma seprű, meszelő, veder és vasvilla. A karaván szakaszról-szakaszra halad előre, gondosan ügyelve arra, hogy az út egyik fele mindig szabad maradjon. A traktor, az üst és a gépkocsi is rikító narancssárga, ami messziről magára hívja a figyelmet. De nézzünk csak szét, itt az átkelő szakaszon! Mintha az út mélyebben lenne a padkánál... Vajon hova folyik ilyen helyen az esővíz? — Természetesen az út a vízgyűjtő. A víz pedig az út legnagyobb ellensége — válaszol Meliska János, kiegészítve azzal, hogy árkot kellene létesíteni, ami pedig a községi tanács feladata. Ha nem készül árok, jövőre ismét jöhet a brigád utat javítani. Első az utászbecsület Szellő sincs, meg sem rezdül- nék a falevelek. A nap sugarai felforrósítják a házak közé szorult levegőt. Az utászok porral lepett, csokoládéra sült meztelen felsőtestére hosszú csíkokat barázdál a verejték. Mégis egyenletes ütemben dolgoznák, melyből talán ki sem lehet zökkenteni őket. — Hát számít valamit a nagy igyekezet? — fordulok Ameliák Jánoshoz, a brigád legidősebbjéhez, tudva azt, hogy órabért kapnak. Ö nem is annyira a keresetre, mint inkább az utászbeceületre gondol először. — Huszonnyolc éve dolgozom az úton, nem szeretem, ha áll a munka. Így is sokszor mi vagyunk az emberek célpontja. Bírálnak bennünket, mert mindenki betonodat szeretne... — Akkor miért nem azt csinálnak? — fordítom tréfára a dolgot, ő azonban komolyan kérdezi: — Hát én irányítom a munkát? Meg aztán honnan vegyen az állam annyi pénzt? Brigágtársa, Fekete János is megszólal: — Hiszen a meglevőket sem becsülik. A gazdaságok járművei lelkiismeretfurdalás nélkül hordják rá a sarat, ami pedig az út legnagyobb ellensége. Szellős műhely Ahogy mondják, tulajdonképpen mind a hatan „apai örökségképpen” folytatják a mesterséget. A legjobban Nagy Lajos ért hozzá, azért választották brigádvezetőül. Még 1953-ban munkavezetői tanfolyamot végzett. (Joggal büszke arra, hogy a lánya már technikus). Hozzáértés szempontjából tehát érthető, hogy Nagy Lajosra esett a választás. De vajon — ha szükséges —, kiáll-e a brigád érdekei mellett is? Először Nagy Lajos válaszol: — Nálunk mindent nyugodtan meg lehet beszélni. Akár Domokos Mihály művezetővel, akár Mteliska János útmesterrel vagy Luptovics Sebestyén szakaszmérnökkel. Mindjárt intézkednek. Kovács Mátyás úgy tartja, hogy emberségesek a vezetők. Törődnek velük. És még megjegyzi: — Mennyivel más, mint régen volt! Ameliák Jánosnak csak egy kifogása van: — Néha elromlik a gépkocsi, késve érkezik az anyag, áll a munka. Ezt nem szeretjük. Egyébként minden rendben van. A keresetükre sincs különösebb panasz. Csak — ha most éppen nem — sokszor nagyon ,szellős” a műhely. Télen a hóviharban is helyt kell állniuk, hogy biztosítsák az utakon a forgalmat* Hint a kombájn Pontosan délben kezdődik az ebédidő. Valaki a járda szélén az egyik lombosabb platánfa alatt foglal helyet magának. A Csaknem két évtizedes nemesítő munkával új őszibarackfajtát állított elő Bódi János, a Szegedi Területi Tsz- szövetség titkára és Foki István, a Dél-Alföldi Mezőgazda- sági Kísérleti Intézet főkertésze. A „Szegedi Arany” az idén kapott előzetes fajtaelismerést. Sok előnyös tulajdonsága közül is kiemelkedik, hogy előbb színesedik, és csak utána pu- hul meg. Ez főleg export szempontjából értékes tulajdonság, mert nem félig zölden, hanem tetszetős, mutatós állapotban többiek szép sorjában mellé telepednek. A tarisznyákból előkerül a karéj kenyér, a kolbász, szalonna meg a zöldpaprika, paradicsom. Jó kiadósán mindenből. És nincs baj az étvágyukkal sem. Ha esik, akkor persze ennél kevesebb kényelmet engedhetnek meg maguknak. És csak estefelé várja őket terített asztal. Hadd mondjuk el még, hogy mindnyájuknak van egy kis földje. Pihenőidejükben kertész, kednek, disznót hizlalnak. Domokos Mihály (akinek fia a művezető), „szőlősgazda”. Ameliák János méhész, Kovács Mátyás pedig horgász is „másodállásban”. Jó szórakozás vagy keresetkiegészítés számukra. A fiatalokat azonban nem vonzza ez a pálya. Ök már géppel akarnak dolgozni. Olyannal, amely mindent maga csinál az úton, mint a kombájn a búzatáblákon. Mondják hogy készül is ilyen gép, de még sokáig kell a seprű, a meszelő és a villa is. Pásztor Béla Jó ízűek, de rosszul csomagoltak az olcsó sajtok A megyei élelmiszerminőségellenőrző intézetek átfogó vizsgálattal ellenőrizték az olcsó sajtok minőségét Megállapították, hogy hasznosanyag tartalmuk megfelel a követelményeknek és a szabványoknak: ezek a sajtok szinte kivétel nélkül táplálók és ízük ellen sem lehet kifogás. A szakemberek azonban kifogásolták, hogy a gyáraknak nem mindig van gondjuk a csomagolásra és ez* azon túl, hogy rontja az áru „megjelenését”, esetenként romláshoz vezethet. A laboratóriumi próbák során kimutatták, hogy néhány sajtféle túlságosan kemény, nem kenhető állapotban kerül a fogyasztókhoz, holott ezeknek a sajtoknak éppen ez lenne az egyik jellemzőjük. A minőségellenőrök felhívták a figyelmet arra is, hogy gyakran kerül forgalomba olyan dobozos sajt, amelyen nem egy, hanem esetenként két, sőt három szavatossági időt tüntetnek fel. A kereskedelemben gyakran „felülbélyegzik” az eredeti határidőt, ami az esetek döntő többségében semmiféle hátrányt nem jelenít a vásárlókra, néhányszor azonban túlságosan meghosszaibítják a szavatosságot. A vizsgálat alapján a MÉM figyelmeztette az illetékeseket, hogy a szavatossági idő meghosszabbításával kapcsolatos rendelkezéseket vizsgálják felül és csak valóban indokolt esetben adjanak en- I gedélyt a „továbbárusításra”. kerülhet majd külföldi piacra. Magvaváló, nagyszemű, a gyümölcsök súlya 25—30 deka. Szeptember 10-e táján érik, éppen abban az időszakban* amikor a legtöbb fajta már lefutott. A „Szegedi Arany” el- szaporítását a szatymazi tájkörzetben megkezdték és egyben kipróbálják Buda környékén is. Az új őszibarackfajta az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari kiállításon mutatkozik be első ízben a szakemberek előtt. (MTI) Borsószalma a levegőben A mezökovácsházi Űj Élet Termelőszövetkezet 50 holdas borsótábláján az orkanozó gép szétteríti a kicsépelt borsószalmát. A félszáz holdas táblán holdanként 18 mázsa sárgaborsót termesztettek a termelőszövetkezet gazdák Új őszibarackfajta: a „Szegedi Arany"
