Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-25 / 173. szám
MIN I A Ä AZ IM Auiőbörze Ne tévessze meg a nyájas olvasót az itt közölt kép. Szó sincs valamiféle új parkolási mód népszerűsítéséről. Egyszerűen az a helyzet, hogy ezek az autók nem is igazi autók. Azaz teljesen olyanok, mint az igazi gépkocsik, csak valamivel kisebbek. Garázsgondot nem okoznak gazdájuknak, mert a három — képen látható — kocsi mindenestől belefér egy közepes nagyságú bonbonos dobozba. Milliomos tsz — pénznélküli klub Az arányosan kicsinyített modellek a gépkocsigyűjtő hobbysok kedvencei, s biztosra vesz- szük, hogy a hivatásos gyűjtők „garázsából” az itt bemutatott típusok egyike sem hiányzik. Lehet-e gond egy milliomos, sőt multimilliomos tsz számára 1500 forint, előteremtése? Bármilyen nehezen is képzelhető el, a válasz: igen. Konkrétéin példa van rá, s a gond sem légből kapott: M. Jánosnak, a tsz KISZ-titkárának bicskája ennek az összegnek az előteremtésébe tört bele. s,Tavaly télen kezdődött, akkor tárgyalta először a szövetkezet vezetősége a tagság elöregedésének kérdését, s kereste a lehetőséget a fiatalításra. Mindenről szó esett, a legvadabb ötletek hangzottak el, csak éppen egyedül az nem jutott senkinek eszébe, hogy több szórakozási lehetőséggel, színesebb életformával próbáljuk meg visszacsábítani, vagy itt tartani fiataljainkat. Én vetettem föl: áldozzanak erre egy, a tsz számára korántsem túlzottan nagy összeget — csinálunk KISZ-klubot, játéktermet, szak- könyvtárat, veszünk sportfelszereléseket; egyáltalán olyasmikre költjük el azt a pénzt, ami majd a korábbinál több vonzerőt jelent. Ha hallottad volna, hogy lehurrogtak: „így is nagyon el vagytok kényeztetve...”. „A mi időnkben kenyér se jutott minden napra, nem hogy a játék lett volna a gondunk!” Az elnök azonban nem buta ember, fantáziát látott az elképzelésben. Felajánlotta — a kért összeg felét. Kicsit alkudtunk, én engedtem, ő rátett, úgy, hogy végül is megállapodtunk. Majdnem mindent sikerült megcsinálnunk, amit terveztünk. A baj ott kezdődött, hogy nem elég beruházni, a fenntartás is pénzt igényel. Szerveztem társadalmi munkát, a tagoktól gyűjtöttünk, gyakran saját pénzemet vetettem be — végül azonban kiderült, hogy ez így nem elég. Több pénzre, a vezetőség támogatására van szükség. Sorozatban visszautasítottak. A végén már ott tartottunk, hogy ha eltört egy biliárd-dákó, nem tudtunk újat venni helyette, hogy ha új háló kellett a pingpongasztalra, kisorsoltuk, hogy ki vegye meg. Egyszer az14—20 éves fiatalok A Magyar Rádió és Televízió szerkesztői fokozottabban szeretnének támaszkodni ifjú nézőink, hallgatóink véleményére. Ezért várjuk, olyan 14 és 20 év közötti tanuló, szakmunkás-tanuló, illetve a mezőgazdaságban, vagy iparban dolgozó fiatalok jelentkezését, akik számunkra a televízió és a rádió műsorairól — időnként — véleményt mondanak. Kérjük, a jelentkezési lap kitöltését és visszaküldését. A rendszeres értékelők között jutalomtárgyat, köztük televíziót, rádiót sorsolunk ki. Név: ........................................................ ................................... iT,,,.. L akcím: Életkor: Foglalkozás: ;...............................................................................................................................— A tanulókat kérjük, írják be, hogy milyen típusú iskolába (gimnázium, szakközépiskola, főiskola, egyetem, stb.) járnak, a már doltechnikum, gozók, írják be legmagasabb iskolai végzettségüket: Otthonukban van-e rádiókészülék: Otthonukban van-e televíziókészülék: Szegény Mohamed Szöveg: Cs. Horváth Tibor Rajz: Gugi Sándor Köszönettel: MAGYAR RADIO ÉS TELEVÍZIÓ Tömegkommunikációs Kutatóközpont A jelentkezési lapot levelezőlapra ragasztva, vagy levél-borítékban, 1 forintos bélyeggel kérjük, a következő címre küldeni: „Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutatóközpont — Budapest, VIII., Bródy Sándor u. 5—Ltán belefáradtunk. Hiába ígértünk fűt-fát, hogy jobban dolgozunk, felajánlásokat tettünk, külön pénzt kerestünk a tsz- nek s csak abból kértünk egy részt vissza — nem fogadták el. „Egyszer már adtunk, a többi a ti gondotok...” Azóta fél év telt él. Leromlott a klub, egyre kevesebben jártak, szombat, vasárnap ismét megindult a vándorlás a város felé. A vezetőség látta, kapkodni kezdett, de pénzt változatlanul nem adott. Konkrét számokat tudnék mondani, mennyibe kerül egy-egy jólbevált, ügyes munkaerő pótlása, mennyi nyereségkiesést okoz a legnagyobb dologidőben az emberek kiválása. I Egyszerűen az a furcsa szemlélet uralkodott el, hogy csak arra lehet költeni, ami azonnal megtérül. Szép-szép a nyereség- érdekeltség, szerintem is. Ahhoz azonban, semmiképp sem lehet elegendő, hogy az orránál ne lásson tovább az ember, s ne jöjjön rá, hogy a pénz mellett, különösen a fiataloknak • más is kell. Én már nem győzöm tovább a hadakozást... Nem irigylem utódomat, aki állítólag egy városi srác lesz. Idecsöppen majd s azt hiszi, hogy azokhoz a milliókhoz neki, és a szervezetnek is van valami köze...” (k. k.) Mini rejtvény-Mini rádió 6. F £ L E S S A S K A P A R A J R A D 1 R P 4 R 0 S H Á T R 4 H 0 R D 4 1/ 1 L A G 7* ' \ s ) p b Múlt heti, 5-ös számú feladványunk megfejtéseként Arany János egyik versének címét kellett eltalálni. A megfejtés: TETEMRE- HlVÁS. A helyes megfejtők között kisorsolt könyveket az alábbi három pályázónk nyerte: Fervágner Frigyesné, Békéscsaba, Kulich Gyula Lakótelep V/23., Lovas Ilona, Telekgerendás, Dózsa György út 3., Sitz Györgyné, Telekgerendás, tsz-iroda. A bal oldali szavakból egy-egy betű megváltoztatásával képezzünk új szavakat. írjuk az új szavakat a jobb oldali ábrába úgy, hogy a megváltoztatott betű mindig a körrel jelölt kockába essen. Felülről lefelé olvasva, a körök betűi egy író nevét adják. Megfejtésként az író nevét kell beküldeni, szerdáig a Békés megyei Népújság címére (Békéscsaba, Szabadság tér 17.). Mini rejtvény — Mini rádió megjelöléssel. MIND A KETTŐ HELYES. Több rejtvényfejtőnk a múlt számban megjelent rejtvény helyessége felől érdeklődött. Válaszunk: a „mikort” és „amikort” is helyesnek fogadjuk el. Csomagol. Egyetlen vállraakasztható útitáskájába visszakerül az a tömérdek holmi, amit előző este szedett ki; könyv, toll, napló, szövegkönyv és egy sor más apróság. Kockás ingét gombolja aztán farmerozabású bársonynadrágját is felveszi a földről, ahová korántsem hanyagságból került; saját bevallása szerint ez a még nem szabadalmazott vasalási eljárás töb_ bet használ a ráncoknak, mint bármiféle vasaló. Aztán a gitár. A feszítő csavaroknál, a nyak végében kócosán lengedeznek a húrok, a kopott jószág brummog egyet, miközben belecsússzan vászontokjába. Talán indokolatlannak tűnhet a bevezetése; de hát a Joab Baezek és Bob Dylanek hazai utóda, kollégája életében az utazás kurta előkészülete is jellemző epizód. Megy. Nem két g-vel mert nem gyümölcsről van szó, hanem mozgásról. Mozgásról, mint életformáról. Dinnyés megérkezik X városba, körülnéz, s mielőtt kétórás műsorát elkezdené, máris több ismerőse van. mint az átlagembernek egy évtized során. Városnézés után nyakába akasztja gitárját de egyelőre esze ágában sincs énekelni. Beszél. Mondatokat sző, játékosan fűzi őket és a vidám monológból egyszer csak meghökkentő poén bontakozik ki. Csípős kis fricska a közönyösöknek, a prűd, álszent hazugoknak, betonfejűeknek, protekciósoknak. A poén néha túl jó, ilyenkor maga is meglepődik. Ekkor kezd énekelni; Ki hát ő? Dinnyés József neve a rádióhallgatóknak egy remekbe szabott dalt juttat eszébe, a Karriert. Ha a rádióhallgató egyben tv-néző is, akkor tovább asszociál s már arra is emlékezik, hogy a Karriert első ízben a televízió pól-beat fesztiválján hallotta néhány évvel ezelőtt. A hazai p>ol-beat mozgalom hajnalán. Illetve: a pol- beat ás a hajnal stimmel, a Kedves (csavargó mozgalom már kevésbé. Mert mozgalommá vált-e a p>ol-beat? Nem, mondjuk csak ki bátran, mozgalom nem lett belőle. Nem lett, mert fiktív problémákat dolgozott fel, pontosabban olyanokat, amelyek nem szorosan magyar vonatkozásiak. Vagy formalizálódott, a legfontosabb építőelem, a szöveg a tartalom helyét a szép hangzás vette át. A beat, a sanzon és a hazai népdal ötvözete. És ez így önmagában kevés. A pol-beat különös műfaj; nem tűri a formalizmust. A lényegtelenség, az aktualitás hiánya halálát okozza. Ekkor jött a Dinnyés. Miről énekel ő? Irtuk: aktuális, mindenkit — de az ifjabb generációt mindenképpen — érdeklő problémákról. Rekedt, kamaszos hangján azt dalolta, hogy mikor élűnk majd jobban ha mindig köztünk lesznek a naplopók, buták vagy ha eltűnnek örökre? Azt, hogy mi történt a nagy folyókkal, amikor kiléptek völgye, ikből, gátjaik közül, azt, hogy bírókra, gigászi harcra kelték az emberrel. A közönség moccanás nélkül hallgat. Sötét van. Anna Frank remeg apró szobájában, súlyos csizmák dübörögnek felé. Anyák, magányos, őszülő, örök- szép anyák halnak meg, mert elfelejtették őket... Aztán vált. Vidáman, harsányan nótázik, mint Burns kocs- mázó legényei és a leggátlásosabb is hansányan énekli vele azt a dalt, amelyet éppen kíván. A közönség énekel. Felszabadultan, izgalommal, szíwét-lélek- kel. Dinnyés áll, a falnak támaszkodik. Nem énekel már. Gitárját pengeti csak. Mosolyog. Hiszen a közönség énekel. Most megy. A takaró alól félszemmel odaoandítva látom, hogy egy fecnire néhány sort vet. Ahogy szokta. Majd... ha újra erre jár, akkor többet beszélünk... majd..., Kattan az ajtó. Fél óra múlva már vonaton, buszon vagy teherautón ül. Utazik. Mint az ig_ ricek, a trubadúrok, lantosok, re_ gősök, wagabundok. A középkor politizáló mozgósító, zene, vers és szépségterjesztő csavargódnak kamaszhangú, kedves utódja. b. Máté taarMnaauaaaaaBHai iaBBBItBiaiaBlaaaBaBaBB''iB«aBKBaaaaianaaaaa8aaaaaaBBaBaaaaaaaBi iBBiBBiflBBEnBEaBSBaBBEsstmQBBiBBBSBBBBBCBDSBEB EEaBEBHiaaBKiBEEBBiBBBaBBBisBBBnj bbbbbbbbbbbbbebbbbbbbb*
