Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-25 / 147. szám
menyesét. Malraux minden tiltakozása ellenére visszavette tőle Kambodzsa nemzeti kincseit és visszahelyezte azokat eredeti helyükre az őserdőbe. Káoszban is furcsa módon „civilizált” Franciaország. Az ötvenes években az országban egyetlen orvos működött, az is a királyi család beteg tagjait gyógyította. Kórház persze egy sem volt. A gyarmatosítók szerették a varázslókat, akik tudat, lanságban tartották és babonákkal rémítették a népet. Ez is biztosította laoszi uralmukat és egyben a felsőbbrendű faj tudatát erősítette meg bennük. A francia gyarmatosítás 90 évét szakadatlan lázadások kísérték Vietnam, Kambodzsa és Laosz területén egyaránt. De a francia imperialisták jelentős erőket tartottak indokínai garnizonjaikban, amelyek mindig úrrá tudtak lenni a helyi lázadásokon. A gyarmatosítás azonban megteremtette rövid idő alatt saját sírásóját is. A nagy szállítási költségek miatt Franciaország Vietnamiban és Kambodzsában is kénytelen volt bizonyos iparosítást folytatni. Ezzel megszületett a vietnami és kambodzsai munkásosztály. A munkások egy része Franciaországba ment dolgozni, hogy ott elsajátítsa a korszerű nagyipar munkamódszereit és több keresetre tegyen szert. Ezeknek a munkásoknak egy csoportja kapcsolatba lépett a francia kommunistákkal és a Kínai Kommunista Pártban fejlődött, forradalmi szellemű munkásokkal együtt 1930-ban, Ho Si Minh vezetésével megalakította az Indokínai Kommunista Pártot. Ez a párt megalakulásig óta hirdette, hogy e térség népei csak ügy lehetnek igazán szabadok, ha összefognak egymással a francia gyarmatosítók ellen, nemzeti függetlenségükért, a demokratikus szabadság- jogokért, a szocialista irányú fejlődésért folyó harcukban. Franciaország a második világháború elején súlyos vereséget szenvedett a fasiszta német —japán szövetségesektől. Szerepét az indokínai gyarmaton Japán vette át, amely kegyetlenül elnyomta a három nép nemzeti s zabadsá gtörek vései t. A fasiszta erők vereségével a japán hadsereg is szétesett. Ennek nyomán Vietnam 1945. szeptember 2-án, Laosz október 12-én kivívta függetlenségét. Az új erőre kapott francia imperializmus azonban új háborút robbantott ki Indokínában. A francia-barát Bao Daj császár trónra juttatásával az indokínai népek egymás éllen uszításával vissza akarta állítani hatalmát. Ez a „piszkos” nablóháború újra összekovácsolta e térség népeit. Az Indokínai Kommunista Párt kezdeményezésére 1951 márciusában Vietnam a Patet Lao (Laosz) és Kambodzsa nemzeti erői megalakították az Indokínai Népek Egységes Nemzeti Frontját. Ez a szövetség oly erős volt, hogy az Amerika és Anglia által segített Franciaország sem bírt vele. A Francia hadsereg Die Bien Phu- nál élsizenvedett veresége után Franciaország tárgyalóasztalhoz kényszerült. 1954-ben összeült a sokat idézett genfi értekezlet. Ezzel ért véget a francia uralom „Indokínában”. (Következik: 3. Még egy „civilizátor” Amerika) (Folytatjuk) Szerdán ünnepélyes búcsúztatás Békésen Áldozatkész helytállásért... Mezoberénybe utazott. A sógorát látogatta meg. Visszafelé jövet elhatározta, hogy kimegy a Körös-partra és megnézi, milyen is az a sokat emlegetett árvízveszély. A rengeteg víz, a gáton serényen dolgozó, küszködő emberek látványa megdöbbentette. A töltésen motorozott vissza Békésig és közben még a könny is kocsordult a sízemébőL Fáradtan ért haza, Békéscsabára. Akkor éjszaka alig aludt 1—2 órát. Hogy is tudna segíteni? — gondolkozott magában. Igaz, idős már ahhoz, hogy homokzsákokat emelgessen, de ivóvizet hordani a gáton dolgozóknak azért tudna. Vagy ha hírt kell közvetítenie valahová.» Motorral hamar eljut. Június 16-án már kora reggel jelentkezett az árvízvédelmi területi operatív bizottságnál. Szívesen fogadták és köszönettel vették tudomásul a segíteni akarását. Kapott is beosztást. Ö lett a postai ösz- szekötő. Ha valakit kerestek és telefonon nem lehetett megtalálni, ment érte a kis motorján. Volt telefonügyeletes. Kora reggeltől késő estig készenlétben állt, hogy segítséget nyújtson a bizottságnak. Visszaemlékszik, az első világháborúban őt is behívták katonának. A frontra küldték. Azt mondták neki: harcolj a hazáért és a királyért! Az árvíz elleni harcra önként jelentkezett — a hazáért és a, népért. Elfáradt, most pihen egy napot. Már nem nyugtalanítja a Körsök áradó vize. Aztán megy újra a környék erdeibe kirándulni. A friss levegőn érzi magát a legjobban. Közben fenyőtobozt gyűjt, amit megvesznek tőle. Az árából egészíti ki szerény nyugdíját. P. B. Katasztrofális elemi csapást hárítottak el Klaukó elvtárs ünnepi beszéde után Sántha Jenő ezredes lépett a katonák elé és méltatta a polgári védelmi csapatok / Az ünnepség civil résztvevői munkáját a Tisza, valamint a Szamos, a Kraszna, a Maros, a Körösök és a Berettyó térségében. Eddig soha nem tapasztalt méretű és jellegű árhullám vonult le folyóinkon, amely katasztrófával fenyegette országunk és lakosságunk jelentős részét — mondotta Sántha elv- társ. — A veszedelem mérete nyilvánvaló volt és az egész ország közvéleményének figyelmét magára vonta. Ilyen helyzetben a kormánynak kellett kézbe vennie a védekezési miunkák irányítását. Az adott helyzetben a7 ország nem nélkülözhette a polgári védelmi erők szervezett alkalmazását. Ezért vált szükségessé az önök behívása. Amikor a legfelsőbb állami vezetők hozzájárulásával elrendeltük a mozgósítást — folytatta Sántha elvtárs —, tudatában voltunk, annak, hogy ez nagy áldozatot követel önöktől és családjaiktól egyaránt. A szeretett otthonból, a munkahelyi kollektívából kiválni még rövid időre is nehéz. Bíztunk azonban abban, hogy a közvetlenül fenyegető nagy veszélyt a polgári védelem katonái — ténylegesek és tartalékosok egyaránt — megértik és elfogadják a kényszerintézkedések szükségességét. Jó érzéssel állapíthatjuk meg, hogy önök az elmúlt hetekben, az árvédelem első vonalában félretették személyes a katonai búcsúztatást figyelik. gondjaikat és tettekkel bizonyították politikai érettségüket, áldozatkészségüket. Helytállásukkal katasztrófáid» elemei csapást hárítottak el. Köszönet és megkülönböztetett elismerés illeti a Békés megyei polgári védelmi zászlóalj minden katonáját. Ez az elismerés jutott kifejezésre azokban a jutalmaikban is, melyeket a miniszter elvtárs parancsa alapján önök részére az ünnepséget megelőző órákban kébesítettek. Befejezésül engedjék még, hogy a Magyar Néphadsereg legfelsőbb vezetése éts személy szerint a honvédelmi miniszter elvtárs nevében megköszönjem áldozatos munkájukat, példás helytállásukat — fejezte be beszédét Sántha elvtárs. Ezután Melds Pál tartalékos őrmester lépett a mikrofon elé és a leszerelő katonák nevében mondott búcsúbeszédet. Megköszönte azt a gondosságot, mely- lyel öt héten át az egységet körülvették. Az ünnepség záróaktusaiként felcsendült nemzeti Himnuszunk és a polgári védelmi zászlóalj katonái szállásaikra vonultak. Csütörtökön délután elkezdődtek a leszerelési munkák. Ma a délutáni órákban Va„ lamennyien viszatértek szeretteik körébe. D. K. Katonák és polgáriak búcsúzkodnak. (Fotó: Demény) Pora Miklós nyugdíjas postakezelő is megkapta az emléklapot, melyen az alábbi sorok olvashatók: „Az 1970. évi árvíz alkalmával tanúsított fáradtságot nem ismerő munkájáért és áldozatkész helytállásáért elismerésemet és köszönetemet fejezem ki.” Aláírás: KLAXJ- KÖ MÁTYÁS, Pora Miklós egy a sokak közül. Neki a 71 évével talán már nem is kellett volna ilyen nehéz feladatot vállalnia. Csakhogy valami különös dolog történt. Június 15-én Riga motorján Békéscsabáról (Folytatás a 2. oldalról) ben voltaik, megmenekültek a pusztulástól. Közös erőfeszítéseink jó eredménnyel jártak. A zászlóalj mindem egyeis katonája jól dolgozott. Szép számmal voltak azonban olyanok, akik az átlag fölötti munkával tűnitek ki. A törzsiparancsinokságfoól Nagy Imre főhadnagy, Lóczi János hadnagy, Bogdán Mátyás százados, dir. Kádas Miklós alhadnagy és Fehérvári Ferenc őrmester, az első századiból Kónya István és Balogh László honvéd, a második századból Hankó András alhadnagy, Molnár György honvéd és Osator- dai Viktor tizedes, a harmadik századból Szabó József főhadnagy, Varga Anita! honvéd és Eisner Tibor őrmester, a negyedik századból Perei András főhadnagy. Dombi Imre szakaszvezető és Gregor Mihály honvéd, az ötödik századból Erdész László hadnagy, Szabó László őrmester és Bíró György honvéd, a szállító-szakaszból Doha Antal hadnagy, Bencsik István őrvezető és Bartos Pál őrmester, a hí radó -szakaszból Mekls Pál búcsúbeszédét mondja. Kiss Ferenc szakaszvezető. Erdős László hadnagy nevét említem. Dicséretesen jó munkát teljesítetitek a hadtáp-alegysé- gek beosztottai és a technikai biztösitJofc. — A kitűzött árvízvédelmi feladat sikeres teljesítése után önök most leszerelnek — mondotta a továbbiakban Klaukó elvtárs. — A több héten át tartó áldozatkész munkájukat nagyra értékelte a Békés megyei árvízvédelmi terület operatív bizottsága. Ott kaptam felhatalmazást arra, hogy a bizottság nevében megköszönjem mindazt, amit az elmúlt hetekben Békés megyéért és Gsorng- rád megyéért tettek a Maros, a Tisza és a Körösök árvízvédelmi gátjain. Most, leszerelésük alkalmával arra kérem vala- mennyiüket, hogy a töltéseken tanúsított helyállást vigyék magukkal a polgári életben elfoglal munkahelyeikre. Búcsúzóul kívánok önöknek további munkájukhoz erőt, egészséget, családi életükben nagyon sok boldogságot.
