Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-25 / 147. szám

menyesét. Malraux minden til­takozása ellenére visszavette tő­le Kambodzsa nemzeti kincseit és visszahelyezte azokat eredeti helyükre az őserdőbe. Káoszban is furcsa módon „ci­vilizált” Franciaország. Az ötve­nes években az országban egyetlen orvos működött, az is a királyi család beteg tagjait gyógyította. Kórház persze egy sem volt. A gyarmatosítók sze­rették a varázslókat, akik tudat, lanságban tartották és babonák­kal rémítették a népet. Ez is biztosította laoszi uralmukat és egyben a felsőbbrendű faj tuda­tát erősítette meg bennük. A francia gyarmatosítás 90 évét szakadatlan lázadások kí­sérték Vietnam, Kambodzsa és Laosz területén egyaránt. De a francia imperialisták je­lentős erőket tartottak indokínai garnizonjaikban, amelyek min­dig úrrá tudtak lenni a helyi lázadásokon. A gyarmatosítás azonban meg­teremtette rövid idő alatt saját sírásóját is. A nagy szállítási költségek miatt Franciaország Vietnamiban és Kambodzsában is kénytelen volt bizonyos ipa­rosítást folytatni. Ezzel megszü­letett a vietnami és kambodzsai munkásosztály. A munkások egy része Franciaországba ment dolgozni, hogy ott elsajátítsa a korszerű nagyipar munkamód­szereit és több keresetre tegyen szert. Ezeknek a munkásoknak egy csoportja kapcsolatba lépett a francia kommunistákkal és a Kínai Kommunista Pártban fej­lődött, forradalmi szellemű munkásokkal együtt 1930-ban, Ho Si Minh vezetésével megala­kította az Indokínai Kommunis­ta Pártot. Ez a párt megalaku­lásig óta hirdette, hogy e térség népei csak ügy lehetnek igazán szabadok, ha összefognak egy­mással a francia gyarmatosítók ellen, nemzeti függetlenségü­kért, a demokratikus szabadság- jogokért, a szocialista irányú fejlődésért folyó harcukban. Franciaország a második vi­lágháború elején súlyos veresé­get szenvedett a fasiszta német —japán szövetségesektől. Szere­pét az indokínai gyarmaton Ja­pán vette át, amely kegyetlenül elnyomta a három nép nemzeti s zabadsá gtörek vései t. A fasisz­ta erők vereségével a japán hadsereg is szétesett. Ennek nyomán Vietnam 1945. szeptem­ber 2-án, Laosz október 12-én kivívta függetlenségét. Az új erőre kapott francia imperializ­mus azonban új háborút rob­bantott ki Indokínában. A fran­cia-barát Bao Daj császár trón­ra juttatásával az indokínai né­pek egymás éllen uszításával vissza akarta állítani hatalmát. Ez a „piszkos” nablóháború újra összekovácsolta e térség népeit. Az Indokínai Kommu­nista Párt kezdeményezésére 1951 márciusában Vietnam a Patet Lao (Laosz) és Kambod­zsa nemzeti erői megalakították az Indokínai Népek Egységes Nemzeti Frontját. Ez a szövet­ség oly erős volt, hogy az Ame­rika és Anglia által segített Franciaország sem bírt vele. A Francia hadsereg Die Bien Phu- nál élsizenvedett veresége után Franciaország tárgyalóasztalhoz kényszerült. 1954-ben összeült a sokat idézett genfi értekezlet. Ezzel ért véget a francia ura­lom „Indokínában”. (Következik: 3. Még egy „ci­vilizátor” Amerika) (Folytatjuk) Szerdán ünnepélyes búcsúztatás Békésen Áldozatkész helytállásért... Mezoberénybe utazott. A só­gorát látogatta meg. Visszafelé jövet elhatározta, hogy ki­megy a Körös-partra és meg­nézi, milyen is az a sokat em­legetett árvízveszély. A ren­geteg víz, a gáton serényen dolgozó, küszködő emberek látványa megdöbbentette. A töltésen motorozott vissza Bé­késig és közben még a könny is kocsordult a sízemébőL Fáradtan ért haza, Békés­csabára. Akkor éjszaka alig aludt 1—2 órát. Hogy is tud­na segíteni? — gondolkozott magában. Igaz, idős már ah­hoz, hogy homokzsákokat emelgessen, de ivóvizet hor­dani a gáton dolgozóknak azért tudna. Vagy ha hírt kell közvetítenie valahová.» Mo­torral hamar eljut. Június 16-án már kora reg­gel jelentkezett az árvízvédel­mi területi operatív bizottság­nál. Szívesen fogadták és kö­szönettel vették tudomásul a segíteni akarását. Kapott is beosztást. Ö lett a postai ösz- szekötő. Ha valakit kerestek és telefonon nem lehetett megtalálni, ment érte a kis motorján. Volt telefonügyele­tes. Kora reggeltől késő estig készenlétben állt, hogy segít­séget nyújtson a bizottságnak. Visszaemlékszik, az első vi­lágháborúban őt is behívták katonának. A frontra küldték. Azt mondták neki: harcolj a hazáért és a királyért! Az ár­víz elleni harcra önként je­lentkezett — a hazáért és a, népért. Elfáradt, most pihen egy napot. Már nem nyugtalanítja a Körsök áradó vize. Aztán megy újra a környék erdeibe kirándulni. A friss levegőn érzi magát a legjobban. Köz­ben fenyőtobozt gyűjt, amit megvesznek tőle. Az árából egészíti ki szerény nyugdíját. P. B. Katasztrofális elemi csapást hárítottak el Klaukó elvtárs ünnepi beszé­de után Sántha Jenő ezredes lépett a katonák elé és méltat­ta a polgári védelmi csapatok / Az ünnepség civil résztvevői munkáját a Tisza, valamint a Szamos, a Kraszna, a Maros, a Körösök és a Berettyó térségé­ben. Eddig soha nem tapasztalt méretű és jellegű árhullám vo­nult le folyóinkon, amely ka­tasztrófával fenyegette orszá­gunk és lakosságunk jelentős részét — mondotta Sántha elv- társ. — A veszedelem mérete nyilvánvaló volt és az egész or­szág közvéleményének figyelmét magára vonta. Ilyen helyzetben a kormánynak kellett kézbe vennie a védekezési miunkák irányítását. Az adott helyzet­ben a7 ország nem nélkülöz­hette a polgári védelmi erők szervezett alkalmazását. Ezért vált szükségessé az önök behí­vása. Amikor a legfelsőbb állami vezetők hozzájárulásával elren­deltük a mozgósítást — folytat­ta Sántha elvtárs —, tudatában voltunk, annak, hogy ez nagy áldozatot követel önöktől és családjaiktól egyaránt. A szere­tett otthonból, a munkahelyi kollektívából kiválni még rö­vid időre is nehéz. Bíztunk azonban abban, hogy a közvet­lenül fenyegető nagy veszélyt a polgári védelem katonái — ténylegesek és tartalékosok egy­aránt — megértik és elfogadják a kényszerintézkedések szüksé­gességét. Jó érzéssel állapíthat­juk meg, hogy önök az elmúlt hetekben, az árvédelem első vo­nalában félretették személyes a katonai búcsúztatást figyelik. gondjaikat és tettekkel bizonyí­tották politikai érettségüket, ál­dozatkészségüket. Helytállásuk­kal katasztrófáid» elemei csapást hárítottak el. Köszönet és meg­különböztetett elismerés illeti a Békés megyei polgári védelmi zászlóalj minden katonáját. Ez az elismerés jutott kifejezésre azokban a jutalmaikban is, me­lyeket a miniszter elvtárs pa­rancsa alapján önök részére az ünnepséget megelőző órákban kébesítettek. Befejezésül engedjék még, hogy a Magyar Néphadsereg legfelsőbb vezetése éts személy szerint a honvédelmi miniszter elvtárs nevében megköszönjem áldozatos munkájukat, példás helytállásukat — fejezte be be­szédét Sántha elvtárs. Ezután Melds Pál tartalékos őrmester lépett a mikrofon elé és a leszerelő katonák nevében mondott búcsúbeszédet. Megkö­szönte azt a gondosságot, mely- lyel öt héten át az egységet körülvették. Az ünnepség záróaktusaiként felcsendült nemzeti Himnu­szunk és a polgári védelmi zászlóalj katonái szállásaikra vonultak. Csütörtökön délután elkezdődtek a leszerelési mun­kák. Ma a délutáni órákban Va„ lamennyien viszatértek szeret­teik körébe. D. K. Katonák és polgáriak búcsúzkodnak. (Fotó: Demény) Pora Miklós nyugdíjas pos­takezelő is megkapta az em­léklapot, melyen az alábbi so­rok olvashatók: „Az 1970. évi árvíz alkal­mával tanúsított fáradtságot nem ismerő munkájáért és ál­dozatkész helytállásáért elis­merésemet és köszönetemet fejezem ki.” Aláírás: KLAXJ- KÖ MÁTYÁS, Pora Miklós egy a sokak közül. Neki a 71 évével talán már nem is kellett volna ilyen nehéz feladatot vállal­nia. Csakhogy valami különös dolog történt. Június 15-én Riga motorján Békéscsabáról (Folytatás a 2. oldalról) ben voltaik, megmenekültek a pusztulástól. Közös erőfeszítéseink jó eredménnyel jártak. A zászló­alj mindem egyeis katonája jól dolgozott. Szép számmal vol­tak azonban olyanok, akik az átlag fölötti munkával tűnitek ki. A törzsiparancsinokságfoól Nagy Imre főhadnagy, Lóczi János hadnagy, Bogdán Mátyás százados, dir. Kádas Miklós al­hadnagy és Fehérvári Ferenc őrmester, az első századiból Kónya István és Balogh László honvéd, a második századból Hankó András alhadnagy, Mol­nár György honvéd és Osator- dai Viktor tizedes, a harmadik századból Szabó József főhad­nagy, Varga Anita! honvéd és Eisner Tibor őrmester, a ne­gyedik századból Perei András főhadnagy. Dombi Imre sza­kaszvezető és Gregor Mihály honvéd, az ötödik századból Erdész László hadnagy, Szabó László őrmester és Bíró György honvéd, a szállító-szakaszból Doha Antal hadnagy, Bencsik István őrvezető és Bartos Pál őrmester, a hí radó -szakaszból Mekls Pál búcsúbeszédét mondja. Kiss Ferenc szakaszvezető. Er­dős László hadnagy nevét em­lítem. Dicséretesen jó munkát teljesítetitek a hadtáp-alegysé- gek beosztottai és a techni­kai biztösitJofc. — A kitűzött árvízvédelmi feladat sikeres teljesítése után önök most leszerelnek — mon­dotta a továbbiakban Klaukó elvtárs. — A több héten át tar­tó áldozatkész munkájukat nagyra értékelte a Békés me­gyei árvízvédelmi terület ope­ratív bizottsága. Ott kaptam felhatalmazást arra, hogy a bi­zottság nevében megköszönjem mindazt, amit az elmúlt hetek­ben Békés megyéért és Gsorng- rád megyéért tettek a Maros, a Tisza és a Körösök árvízvédel­mi gátjain. Most, leszerelésük alkalmával arra kérem vala- mennyiüket, hogy a töltéseken tanúsított helyállást vigyék magukkal a polgári életben el­foglal munkahelyeikre. Búcsú­zóul kívánok önöknek további munkájukhoz erőt, egészséget, családi életükben nagyon sok boldogságot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom