Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-25 / 147. szám
Miért bosszankodjam a salát pénzemen? ■— kérdi Nagy Lajos békéscsabai olvasónk, utalva a megyeszékhely szórakozóhelyem szerzett tapasztalataira. A Szerkesszen velünk rovat címére küldött levél megírására az adott okot, hogy külföldi rokonaival szerette volna megismertetni a coabai éj. szakai életet, de — szerinte — ez a megismertetés nagyon is fele. más módon sikerült. Miről is van szó? A bosszúságok már délután kezdődtek, amikor a Veszely- csárdában a gyerekeknek kért kisadag fagylalt helyett „nálunk ez a szabály” jelszóval a lehető legnagyobb adagot kapták. A Körös Hotelben az udvarias kiszolgálás mellett ódivatú zenében részesültek (a szerk. megjegyzése: április 30-i számunkban azt javasoltuk, — a zenekar vezetőjével egyetértésben —, hogy nem lenne haszontalan do. log egy-egy alkalommal aSygmát felléptem az étteremben). Késő este a Kishajó szerzett újabb bosszúságot Nagy Lajosnak. A sör (amely a palack címkéje szerint „döglött” volt), ihatatlannak tűnt, s a reklamálásra maga az üzletvezető bizonygatta, hogy az bizony jó. Olvasónknak azonban nem ez volt az utolsó kellemetlen élménye aznap este. Ellenérzést váltott ki belőle és a társaságában levő vendégekből a két, egyébként csinos énekesnő produkciója. Nagy Lajos finoman fogalmazva, kántáláonak titulálta az előadók műsorát. A céh (belépővel együtt csaknem 300 forint), már csak arra volt jó, hogy olvasónkban megérlelje az elhatározást: ő bizony feléje sem néz többet a nyilvános szórakozóhelyeknek, mert nem haj. landó saját pénzén bosszankodni. Ezek az észrevételek nem kerültek be a vendéglátóipari vállalat panaszkönyvóbe, g kérdés az is, hogy érdemes-e egyáltalán panaszolni. Általában ugyanis estéről estére zsúfoltak a békéscsabai szórakozóhelyek (talán mert kevés van belőlük?) és meglehetősen ritkán kapunk a fentihez hasonló tartalmú levelet. Ügy véljük, 'mégsem felesleges Nagy Lajos panaszának közreadása, márcsak azért sem, mert olvasónk szép magyar forintokkal fizette meg a tandíjat. Siä nyogliáború Kiss Nándor gyulai olvasónk a Népújsághoz írt levelében hadba szólítja a megye apraját- nugyját. Mint írja — békés természete ellenére — kimondott ellenszenvet érez a kellemetlen vérszívók iránt, s nem rest légy-, azaz szúnyogcsapói vagy rovarirtó szert használni az ellenség megsemmisítésére. Akció, jának sikere érdekében kérte a segítséget, mert most különösen aktuális ez a háború. „Az árvizek levonulása után mindig sok Kinek van igaza? A következő kis írást Beleznai Béla nyugdíjas szarvasi olvasónk küldte be, kéri közreadását, okulásul másoknak: „Sokszor lehet hallani az emberektől, hogy úgyis mindig a munkaadó vállalatnak van igaza a dolgozóval szemben. Ezt nem állítottam soha és még kevésbé tenném az én llyeii vonatkozású ügyem elintézése óta. A vállalat, ahol már hoszabb idő óta dolgoztam minden ok nélkül, egy napon váratlanul (elmondta állásomat, azzal az indokkal, hogy a vállalat hibáján kívül más hatóság megszüntette munkahelyemet, s máshol nincs módjában engem foglalkoztam. Nekem négy gyermekem eltartásáról kell gondoskodnom, de már SO éven felüli és 50 százalékos ha- dirokkantságommal igen nehéz1 volt munkabírásomnak megfelelő munkaalkalmat szerezni. Ez indi-, tott arra, hogy az akkor működő Békés megyei Területi Egyeztető Bizottsághoz forduljak Ima már más a neve). A bizottság az ügyemmel kapcsolatos minden adatot megvizsgált és azt a határozatot hozta, ■hogy égy olyan vállalatnál, ahol körülbelül 180—200 ember dolgozik, kell hogy legyen egy négygyermekes régi dolgozónak olyan másik munkahely Is .amely megfelel munkabírásomnak. Es lett Is. Innen mentem nyugdíjba. Levélírónk végkövetkeztetésként levonja a tanulságot: A dolgozónak lehet Igaza Is a vállalattal szemben. Azonban ehhez arra van szükség, hogy legyenek olyan emberek, akik — ha már a vállalaton belül nem sikerül ügyét elintézni — fáradságot nem Ismerve, a rendelkezések figyelembe vételével mindenkor megkeresik a dolgozok érdekében a lehető legjobb megoldást.” pocsölyás, nedves terület marad vissza, ahol vidáman szaparod- nak a szúnyoglárvák.” Olvasónkkal teljes mértékben egyetértünk, s mi is készséggel csatlakozunk az akcióhoz. Jó lenne viszont intézményesíteni ezt a háborút, s korszerű vegyszerekkel, nagyüzemi módon elpusztítani a szúnyogokat. Ez persze nem a mi feladatunk. Mert mint ahogy dobbal sem lehet verebet fogni, egy felhívással vagy éppen egy újság cikkel sem lehet szúnyogot irtani. Evek óta visszatérő nyári téma ez, s egyszer már valóban tenni is kellene miamit, nemcsak beszélni. Szerelnénk köszönetét mondani „Szeretnénk köszönetét mondani a gyomai tanácsnak, mi, Déyaványáról kitelepítettek. Szombaton este 7 órakor kaptuk a hírt, hogy azonnal pakolni kell és el kell hagyni a községet. Mindenki feldúlt állapotban je. lentkezett a tanácsháza előtt, hisz mindnyájan sajnáltuk otthagyni otthonainkat. Az árvíz- veszély miatt bennünket Gyomára ,az 1-es számú iskolába telepítettek. Másnap már plédet adtak és ebéddel is elláttak bennünket. Látjuk, hogy nagyon sokat futkosnak, dolgoznak értünk, a tanárok kísérnek az étterembe és vissza, nehogy valaki lemaradjon az ételosztásról. Gyomát ezekben a napokban második otthonunknak érezzük ég Igazán mondom, hogy semmiben hiányt nem szenvedünk. A honvágyat leszámítva, jól vagyunk, hiszen mindenütt jó, de legjobb otthon — tartja a közmondás. Köszöne. tünket fejezzük ki a gyomaiaknak, akik segítségünkre voltak és még arra is tudtak Időt szakítani, hogy egy-egy síró asszonyt, vagy Idős bácsit megnyugtassanak. Tisztelettel Ács Józsefné és még 23 dévaványai lakos”. Ez a levél Gyomán, a kitelepítés ideje alatt íródott, s csak most, utólag került hozzánk. így is szívesen adunk helyet ennek a köszönetnek, mert a nehéz napok alatt a gyomaiak jelesre vizsgáztak emberségből. Szolgáltatás vitával Már sokszor volt vita arról, hogy a taxik mát szállíthatnák és mit nem. Egy időben korlátozták is a nagyobb csomagok, bőröndök, tárgyak szállítását, azonban ez nem vált be, az utasok felháborodása és méltatlankodása követte. így hát meg is szüntették. Ma a taxisok ítéletére van bízva, hogy mit visznek. mit vállalnak. Ebből adódott Békéscsabán a napokban egy kellemetlen epizód. Az utas a televízióját szerette volna hazaszállítani a javítóból, Tehertaxi abban az időben nem tartózkodott bent. csupán egy — a JA 36—88-as rendszámú taxi vezetője — nem vállalta a megrendelést, sőt enyhén szólva udvariatlanul utasította el a kérést. A televíziót semmi áron nem volt hajlandó hazaszállítani, sem érvelés, sem kérlelés nem használt. Hajthatalan maradt. Végül is kijelentette: „Rendelkezés van arra, hogy televíziót nem szállíthatnak”. Rendelkezés nincs. Ezt az utas is tudja, éppen ezért nagyon bosszantotta az eset. S hogy mennyire az emberre van bizva a szállítandó tárgyak megEgyébkén.t is — mint később megtudtuk — az AKÖV ilyen rendeltetésű kocsijai az árvíznél teljesítettek szolgálatot, amiért minden elismerést megérdemelnek. Éppen ezért annál nagyobb figyelmességet és udvariasságot kellett volna tanúsítani azoknak. akik bent maradtak a városban. Nem így történt, illetve Miért nem szökik a szökőkút? Zsíros Judit békéscsabai olvasónk egy csendes délelőtt leült a Március 8 tér egyik padjára és azon merengett, hogy miért nem működik a néhány évvel ezelőtt nem kis költséggel épített szökőkút? Meginterjúvolta a 6 éves Kolarovszki Tamáskát is, aki valahányszor erre sétál, mindig azt lesi, szökik-e már a szökőkút? Még azt a megállapítást is megkockáztatta, hogy biztosan kiszáradt. Egy kút nem száradhat ki — véli levélírónk, de meddig lesz még munkanélküliségre kárhoztatva a Március 8 tér szökőkútja? A kérdéssel a városi tanács építési és közlekedési osztályának illetékeséhez fordultunk, aki elmondotta, hogy a szökőkút berendezése elromlott. Nem fogják megcsináltatni sem, mert a városfejlesztési tervek szerint a Március 8 téren toronyház A lakótelep rémei így hívják őket és rettegnek tőlük a lakók. Látszatra emberformájuk van, de gyakran kapnak olyan jelzőket, amelyek kétségessé teszik hovatartozásukat. Róluk van szó, a békéscsabai Ku- lieh Gyula lakótelepi motorosokról és autósokról. Természetesen tisztelet a kivételnek, de a gyerekekért aggódó szülők könnyen általánosítanak. A kockaházak között kanyargó keskeny utak nem úgy közutak, ahogy mondjuk a Bartók Béla. vagy a Tanácsköztársaság ut A lakótelep aszfaltjain a gyalogosok vannak többségben. A gyerekek nyughatatlanok, kevésbé óvatosak. Naiv módon azt hiszik, hogy a házak között mindig nekik mutat zöldet a lámpa. De erre a motorosok gyakran fügét mutatnak, illetve még azt sem, csak behajtanak. kihajtanak és főleg gyorsan, erőszakosan, a lóerőkben mért (elsőbbség jogán, fittyet hányva arra, hogy a háromkerekűvel, vagy rollerrel ügyetlenkedő kisgyerek is ember. És sok helyen — sajnos — még a járdát is elfoglalják. A motorkerékpárral ugyanis egészen a lépcsőház ajtajáig be lehet hajtani — fő a kényelem és térjen ki inkább a gyalogos. Mi legyen velük? A rémekkel és a rémítettekkel ? Ne tűnjön kompromisszumnak, de ebben a kérdésben is legjobb megoldás a békés egymás mellett élés. A lakótelepi rémeket nem kitiltani, hanem figyelmeztetni kell. Hátha nekik is vannak gyermekeik. épül. A kutat valószínűleg még eb- ben az évben lebontják. így tehát a válasz világos: a szökőkút többé nem szökik. határozása, azt mi sem bizonyltja ékesebben, minthogy a néhány perccel később befutó másik taxi vezetője elvállalta a szállítást. Az igazság az, hogy kényelmi és egyéb szempontból a taxisok nem szívesen vállalnak olyan fuvart, ami nincs ínyükre. Joggal kérdezzük: vajon helyes-e az ilyen felfogás? Ki járt jobban; az-e. aki a fuvart elutasította, s órákig várt tétlenül, vagy pedig az, aki készségesen az utas rendelkezésére állt, s a fuvardíjon felül még borravalót is kapott. A válasz miagától értetődő. Ha ehhez még hozzátesszük azt is, hogy a taxik önelszámolók, vezetőjük jövedelme a fuvar számától függ, akkor megállapíthatjuk: az a jó üzletember, aki udvarias, szolgálatkész. Türelmet kérnek, míg az új vízmű felépül E rovatban tettük szóvá Szép- i falusi János kétegyházi olvasónk véleményét a községben működő Az ármódosítás miatt drágább a hal Vajon miért? — címmel lapunkban a korábban 6 forintért I kapható olajos hal drágulásáról írtunk. Cikkünkre a Békés me. gyei Élelmiszer Kiskereskedelmi j Vállalat igazgatója és áruforgalmi osztályvezetője válaszolt: „Közölni kívánjuk, hogy 1968. \ január l-e előtt az olajos hal ára 6 forint volt, de január 1-én az Anyag, és Arhivatal ármódosításokat hajtott végre és ebbe a módosításba az olajos hal is beletartozott. A rendelet kiadása óta. de jelenleg is a módosított árban kerül forgalomba. Megjegyezni ki. vánjuk, hogy a jelenleg forgalomban levő olajos hal — amely Szegeden készül — ára azonos a Duna Konzervgyár által készített haléval. Az a kérésünk, hogy levelünk tartalmát szíveskedjenek a cikk írójával ismertetni, reméljük, tájékoztatásunkat tudomásul veszi és a továbbiakban is vásárol árudáinkban a közkedvelt olajos halból. Kérjük tájékoztatásunk szives tudomásul vételét.” törpevízműröl. Többek között megirta, hogy időnként igen nagy a vízhiány, s kifogásolta, hogy ugyanakkor a lakosság rendszeresen fizeti a vízdíjai, ami nem is kis összeg. A víz- és csatornamű vállalat gyulai tizemzevetőjétől, Gőg Imrétől kaptunk választ a megjelent írással kapcsolatban. Eszerint a vízmű naponta 18 órán át biztosítja a szükséges ivóvizet. Ez idő alatt 60—80 köbmétert tudnak a lakosság rendelkezésére bocsátani. Vízhiány valóban fennállhat, mivel a nap 24 órából áll, ennyi időre a törpeviz- müvet nem tudják folyamatosan üzemeltetni. Ennek oka. hogy a berendezés régi, elavult, s az egyre növekvő igényeket nem tudja kielégíteni. Az új vízmű terve jelenleg készül, kivitelezésére az elkövetkezendő években sor kerül. Addig is kéri a lakosság türelmét és felhívja a nagyobb takarékosságra, hogy a lehetőségekhez mérten, kevesebb legyen a vízhiány. A takarékosság különösen most, a nyári hónapokban fontos, mert sokan öntözésre használják. s ezzel másoktól vonják el a nagyon Is szükséges ivóvizet. Ha a lakosság jobban takarékoskodna. a vállalat is a jelenleginél több órán át tudná üzemeltetni. A vállalat dolgozói mindent megtesznek annak érdekében, hogy minél kevesebb legyen a vízhiányos órák száma Kétegy- házán.