Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-25 / 147. szám

Ma ternsk haza szeretteik körébe polgárvédeSmistáink Szerdán ünnepélyes búcsúztatás Békésen Tegnap, június 24-én dél- [ előtt zászlódíszbe öltözött Bé­kés főtere. Az egy hónappal ez- i előtt tartalékos katonai szolgá- latra behívott Békés megyei polgárvédelmi zászlóaljt bú­csúztatták leszerelésük alkalmá­ból. Az ünnepségen megjelent Klaukó Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Békés megyei tanács vb- elnöke, Sántha Jenő ezredes, a Polgári Védelem Országos Pa­rancsnokságának képviselője, dr. Fekete Antal, az MSZMP megyei bizottságának osztály- vezetője, Badár János, a párt békési járási bizottságának el­ső titkára, dr. Soós Sándor, a békési járási tanács vb-elnöke és Tímár Ernő alezredes, a Bé­kés megyei polgárvédelem törzsparancspoka. A búcsúzó katonák kiállították a Széche­nyi térre azokat az eszközöket, j melyekkel öt héten át igen eredményesen védték a Maros, a Tisza és a Körösök töltéseit a levonuló árhullámtól. Klaukó Mátyás ünnepi be­szédét mondja. Délelőtt 10 órakor kürt je­lezte a magasabb parancsnok j érkezését, akinek Koncsek Jó­zsef, a polgárvédelmi zászlóalj parancsnoka jelentette: az egy­ség feladata teljesítése után a leszerelés előtti búcsúztatásra felsorakozott. Sántha Jenő ez­redes köszöntötte a polgárvé­delmi erőket, majd engedélyt adott az ünnepség megnyitásá­ra. Tímár Ernő alezredes id­ol vasta a Magyar Népköztár­saság polgárvédelmi országos törzsparancsnokának paran­csát, mely szerint a Ma­gyar Népköztársaság honvédel­mi minisztere 1970. május 18-án elrendelte a Békés megyei pol­gárvédelmi alakulat mozgósí­tását azzal a céllal, hogy ké­szüljön fél és vegyen részt az árvízvédelemben. Az alakulat — hangoztatja a törzsparancs­nok parancsa —, eredményesen megfelelt az eléje tűzött fel­adatnak. Először Makó és Sze­ged térségében, majd a Körö­sök mentén látott el védelmi feladatokat. A parancs kihirdetése után Klaukó Mátyás lépett a mik­rofon elé. fl megye és az ország köszöni, amit érte tettek A párt Békés megyei bizott­sága és a Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága nevében köszöntőm és üdvözlöm a pol­gárvédelmi zászlóaljunkat ab­ból az alkalomból, hogy fárad­ságot nem ismerő példás helyt­állással hozzájárult a Tisza, a Maros és a Körösök mentén jelentkező árvíz elhárításához — kezdte ünnepi beszédét Kla­ukó Mátyás elvtárs. — Az ár­víz elleni küzdelem ezrek és tízezrek élet. és vagyonbizton­ságáért folyt, melyből a Békés megyei polgári védelmi zászló­alj derekasan kivette részét. Csak címszavakat említek, ami. kor a töltések humusztalanítá- sát, tuskózását, gátrézsű-készí- tést, homokzsáktöltést és rako­dást, beépítést említem. De so­rolhatnám a többi védelmi munkát is, a nyúlgát-készítést, a kőhordást, a hullámverés el­leni védekezést. Ezeket a fel­adatokat nagy szervezettséggel hajtotta végre alakulatunk. Mindannyian példamutatóan dolgoztak s így nagyban hozzá­járultak ahhoz, hogy itt a me­gyében és máshol is az emberi akarat igájába kényszerüljenek az árhullámtól megduzzadt fo­lyók. Sikeresen túljutottunk a ve­szélyen. Emberi együttérzésből, segíteni akarásból jelesre vizs­gázott a megye lakossága. Most, az árhullám levonulása után úgy értékeljük, hogy a Békés megyei polgári védelmi zászló­alj parancsnokainak, katonái­nak kitartó, szorgalmas, fárad­ságot nem ismerő munkáját nem nélkülözhettük ' volna az árvíz elleni küzdelemben. Sar­kad, Sarkadkeresztúr, Nagy- gya-nté. Méhkerék, Kötegyán, Űjszalonta, Dénesmajor, Gyula külterülete. Dévaványa, Körös- ladány, Szeghalom egyes részei, továbbá Biharugra környéke, melyék a legnagyobb veszély­(Folytatás a 3. oldalon) IXasszer wneghosszabította líbiai tartózkodását Nasszer egyiptomi elnök meg­hosszabbította líbiai tartózkodá­sát, hogy további megbeszélé­seket folytasson Kadhafi ezre­dessel, a líbiai forradalmi ta­nács elnökével és Atasszi Szíriái elnökkel — közli szerdán a kai­rói A1 Ahram. A lap szerint a három vezető ..kiértékeli a tripóli kiscsúcs eredményeit” és megvitatja az elfogadott akcióprogram végre­hajtásáért felelős ..technikai bi­zottság” tanácskozásának előké­születeit. (MTI) Riblcsics Moszkvában Mitja Ribicsics jugoszláv kor­mányfő szerdán kezdődött hi­vatalos Szovjetunió-beid láto­gatása áll Moszkva politikai körei érdeklődésének központ­jában. A szovjet fővárosban hangsúlyozzák, hogy a szovjet— jugoszláv kapcsolatokban már hagyományosak a két ország felelős személyiségeinek időről- időre sorra kerülő találkozói. Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió miniszterelnöke és Mitja Ribicsics, a jugoszláv szövet­ségi végrehajtó tanács elnöke tárgyalásaik során áttekintik az államközi kapcsolatok vala­mennyi területét, beleértve a politikai, gazdasági, műszaki- tudományos és kulturális kap­csolatokat is. (MTI) Maurer az NSZK-ban A Maurer román miniszter- elnök által Brandt kancellár és Scheel nyugatnémet külügymi­niszter tiszteletére adott keddi vacsorával véget ért a román kormányfő bonni programja. Brandt a következő megállapí­tással vonta meg a nyugatné­met-román megbeszélések mérlegét: „A tárgyalásoknak ezen a fordulóján nem tudtunk mindent megvalósítani, ami az egyik vagy a másik fél elkép­zeléseiben szerepelt, de egyik területen sem volt az út lezár­va. Maurer válaszában sikert kívánt a bonni kormány poli­tikájához és kifejezte azt a meggyőződését, hogy ez a po­litika több európai probléma megoldásához vezethet. Maurer szerdán Hamburgba, majd később Düsseldorfba és Münchenbe utazik tovább. A tervek szerint Maurer több nyugatnémet üzletemberrel ta­lálkozik. (MTI) A szudáni államfő látogatásai Nlmeii vezérőrnagy, szudáni államfő látogatást tett Kádár Já­nosnál, az MSZMP első titkáránál. (MTI Fotó — Vigovsziki felv.) Mohamed Nimeri vezérőr­nagy, a Szudán! Demokratikus Köztársaság Forradalmi Pa­rancsnoki Tanácsának elnöke, miniszterelnök és kísérete szer­dán a Győri Magyar Vagon- és Gépgyárba látogatott el. A szudáni vendégeket a látogatás­ra elkísérte Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Rácz Pál külügyminiszter-helyettes. Horváth Ede vezérigazgató a 70 éves gyár történetéről, mun­kájáról, eredményeiről, a fej­lesztéssel kapcsolatos tervekről tájékoztatta a szudáni nép képviselőit. A vendégek ezután megte­kintették a motorgyárat és a hajtóműgyárat. A szudáni ál­lamfő hosszasan időzött a ha­talmas modem üzemcsarnok­ban. Érdeklődéssel szemlélte az egyes munkafolyamatokat, a dolgozók tevékenységét és elis­meréssel nyilatkozott a látottak­ról. Délben a Győr-Sopron megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága ebédet adott a szudáni államfő tiszteletére* a Rába-szállóban. Mongol mezőgazdasági delegáció látogatása Szarvason A hazánkban tartózkodó mon-1 goi mezőgazdasági delegáció — i Mangalzsavin Das miniszter, a j mongol mezőgazdasági szövet­kezeti főtanács elnökének veze­tésével — szerdán Szarvasra lá­togatott. A vendégek megtekin­tették az Öntözési és Rizster­mesztési Kutató Intézetet, tanul­mányozták az eddig elért ered­ményeket, és érdeklődtek a to­vábbi tervek iránt. Máté György: Fejezetek Indokína múltjából 2. Hármas keresztelő és búcsú Vietnam legszebb tengeröble, a Leszálló Sárkány Vize, amely­nek partjára az ábrándozó ked­vű francia gyarmatosítók ob szívesen építették villáikal ugyancsak kivette részét a há­borúból. A tengerből kiemelke­dő egyik távoli sziklazátonyon i ritkán odatévedő utas kis teme­tőt talál. Nagy, fehér kőkereszt körül sok apró fehér síremlék, rajtuk a rettenetes felirat: ..Meghaltak Franciaországért”. Ugyan, szegény kis francia fia­talemberek, mit is tehettek ha­zájukért ezeken, a Párizstól leg­alább tízezer kilométerre emel­kedő tengeri kőszörnyeken. Da­lolva szálltak annak idején ha­jóra, valahol Marseille-ben gyom visszatérést ígérve a Par­ton maradt hozzátartozónak. És ennyi maradt belőlük. Kis ke­reszt egy elhagyott zátonyon... A mai francia hivatalos törté­netírás nagy elismeréssel emlé­kezik meg azokról a kereskedők­ről és hittérítőkről, akik meg­nyitották egykor a francia gyar­matosítók útját Dél-Kínában, Vietnamban, Kambodzsában és Laoszban. Marco Polo velencei utazó 1280-ban, Odoric de Por- demone franciskánus szerzetes 1320-ban már járt ezen a föl­dön. Évszázadokkal az úttörők után Franciaország mellett már a terjeszkedesi vágyában min­den áldozatra hajlandó Portu­gália, Anglia és Hollandia is érdeklődött az értékes vietnami és kambodzsai kikötők iránt. Az ottani népek azonban hol egymástól függetlenül, hol ösz- szefogva megakadályozták a végérvényes hódításokat. Fran­ciaország végül is az egymással küzdő trónkövetelőknek adott anyagi és katonai segítség útján, a XIX. század hajnalán, jelen­tős befolyásra tett szert mind­három országban. Adran püspöke, a hajós diplo­mata Pigneau, az őrnagy-orvos Desperles, az építész Lebrun a francia forradalom időszakában belső tanácsadója lett a vietna­mi Nguyen-dinasztiának. A Nguyenek előbb bérbe adták ki­kötőiket a franciáknak, elfogad­ták csapataikat, majd 1862 és 1885 között elismerték Francia- ország katonai és politikai ha­talmát is Vietnamban. A had­sereg megjelenésével egyidejű­leg a katolikus egyház a lelke­ket, az indokínai bank a zsebe­ket, a diplomácia a fejeket dol­gozta meg a hátországban. Mi­re a hazájuk függetlenségét sze­rető vietnamiak kijózanodtak, már késő volt: „francia védnök­ség” alá kerültek. A francia hó­dítók 1863 és 1907 között, ugyan­csak ravaszkodás és erőszak se­gítségével megkaparintották Kambodzsát és 1884 és 1393 kö­zött Laoszt is. Még be sem fe­jezték a leigázást, 1887-ben egyetlen gyarmattá egyesítették és „Indokiná”-nak nevezték el a három országot. Az utóbbi hetekben gyakran, jobb kifejezés híján felújított ,,Indokína”-megjelölés is ezek­ből az időkből származik. A francia hódítók találták ki. Az „indokínai” gyűjtőfogalom hir­detői szerint az ott élő tör­zseknek nem is volt joguk ön­álló nemzeti létre. így tette rá kezét az országra a mohó imperialista Franciaor­szág és alakította át azonnyom- ban egyes részeit a maga táma­dó céljaira. A „kultúra hordo­zói” sok, felbecsülhetetlen érté­kű műkincset pusztítottak el a hódító háborúk során. Közel egy évszázadon át hordták el Indo­kína termékeit, bordélyba cipel­ték gyönyörű asszonyait. Amit építettek, maguknak építették.- Az európai negyedekben vietna­mi csak cselédeként vagy ágya­saként lakhatott. A francia „kultúrmisszió” egyik hírhedt és jellemző ese­te: André Malraux, a világhírű iró és miniszter századunk hu­szas éveiben szerződést kötött európai műkereskedőkkel, hogy Kambodzsa őserdejéből nagy ér­tékű kincseket hoz át Európába, persze csillagászati összegek el­lenében. Meg is szervezte a nagy expedíciót. Minden külö­nös nehézség nélkül eljutott Angkor Tom templomvárosába. Ott összeszedte a X. századból származó legszebb khmer szob­rokat, kocsira rakta azokat és elindult a zsákmánnyal a kikö­tő felé. A khmer lakosság azon­ban nem tisztelte sem Malraux mester hírét, sem nemzeti hova­tartozását. Fülönfogta az euró­pai „kultúr-misszió” e létété-

Next

/
Oldalképek
Tartalom