Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-02 / 127. szám

Nőbizottságok alakulnak a munkahelyeken — Megmarad a MNOT, de változik munkájának tartalma Utolsó ülését tartotta a Nőtanács Az MSZMP Központi Bizott­sága ez év február 18—19-i ha­tározatáról és az ebből adódó to­vábbi feladatokról volt szó a megyei nőtanács — tegnap Bé­késcsabán, az Ifjúsági és Űttö- rőházban megtartott — utolsó ülésén. A tanácskozáson részt vett dr. Ortutay Zsuzsa, a Magyar Nők Országos Tanácsának titkára, Enyedi G. Sándor, az MSZMP megyei bizottságának titkára, Nagy János megyei tanács el­nökhelyettes, valamint az SZMT, a KISZÖV, a Hazafias Nép­front, a Tsz-Szövetség és más szervek képviselői. Dr. Pásztor Józsefné, a megyei nőtanács el­nökének megnyitója után. Bo­ros Gábomé, a nőtanács titká­ra beszámolóban szólt az elmúlt 25 év eredményeiről, a nőmoz­galom fejlődéséiről és a nők helytállásáról. A szónok ezután az MSZMP Központi Bizottsá­ga 1970. február 18—19-3, a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetéről szóló határozatát is­mertette. A határozat ! megszületése éppen ezért | nagyon is időszerű volt és az, j hogy a párt Központi Bizottsá­ga foglalkozott ezzel a kérdéssel. ! Ezután szólt arról, hogy a Köz­ponti Bizottság határozata nyo­mán bizonyos változások tör­téntek a nőmozgalom felépíté­sében, A nőtanácsok megszűn­nek, helyettük a különböző munkahelyeken a társadalmi és tömegszervezetekben nőbizott­ságok alakulnak. A Központi Bizottság ezeken a helyen a kommunisták feladatává tette a nők helyzetével való foglalko­zást, s ezzel tulajdonképpen ki- szélesedett a nőmozgalmi tevé­kenység. A Magyar Nők Orszá­gos Tanácsa viszont megma­radt, de munkájának tartalma megváltozik, differenciáltabb lesz. A tanácskozáson Enyedi G. Sándor, az MSZMP megyei bi­zottságának titkára ismertette a határozatból adódó feladatokat, részletesen kitérve a megyei tennivalókra. Tájékoztatójában szólt az MSZMP megyei bizott­ságának erre vonatkozó állás- foglalásáról. A vitában felszó­lalt dr. Ortutay Zsuzsa, aki a nőmozgalmi aktivisták helytál­lásáról. munkájáról áldozatkész­ségéről beszélt, s kérte, hogy a további feladatok végrehajtásá­ban is aktívan vegyenek részt. Óvodai záróünnepélyek, kisdobos- és úttörőavatás, őrsi harci túrák és hangulatos találkozók a gyermeknapon A hagyományokhoz híven, a] nemzetközi gyermeknapot me-1 gyénkben is kedves, hangulatos rendezvényekkel, találkozókkal ünnepelték meg. A legtöbb he­lyen a kicsinyek, óvodások év­záró ünnepélyét is erre a napra 1 időzítették. Különösen kedves ünnepély zajlott le Békéscsa- j bán a pamutszövő óvodájában, ahol a hatalmas füves udvaron | a társadalmi munkában épített1 szabadtéri színpadon adták elő] műsorukat az óvoda kis lakói, j A szülők és nagymamák megha- tottan nézték a gyerekek önfe­ledt játékát, hiszen tulajdon­képpen nemcsak a szülőknek, hanem saját maguknak játszot­tak, mutatták be az év során! lis vevő. Ha nem akarsz a bol­tosban reményeket kelteni, jobb ha nem függeszted tekintetedet se narancsra, se banánra. Akkor talán megúszod a barátságos fel­szólítást: ajua! Ez azonban még így sem biztos. A citromos gyerekeket semmi­képpen sem úszód meg. Ok naphosszat fáradhatatlanul cir­kálnak a legforgalmasabb útvo­nalakon — a belváros kivételé­vel! —, s talpig érő galabijában vagy pizsamában kísérik az ..ál­dozatot”. A citromot kis fonott tálcán feltornyozva áruják, eléd állnak, s kérlelnek: ajua, ma­dam, ajua miszter! De hát van otthon elég citrom, kénytelen, vagy ezt mondani: sukran la — köszönöm, nem. Ez persze nem érv, a gyerek szaporán követ, mezítlábas talpad suhannak a kö­vezeten. — Ajua, madam! — Sukran, fi! — Köszönöm, van! Ez is gyenge érvnek tűnik, bár a citrom ára tíz lépés után zu­hanni kezd, míg meg nem álla­podik az átlagár körül. Máles! A nap fölfelé kúszik a ház­falon, a legyek követik. Mosa­kodnak az erkély párkányán, készülnek a napi ostromra. Fi­nom zümmögésük belevész az utca színesedő zajába. Kairóban nem tilos a dudálás, s az engedéllyel élnek is bőven. Ha kell, ha nem, úgy tűnik, megszokásból dudálnak, mintha ar, elengedhetetlen kísérőzenéje szerzett tudásukat. Az óvónőket pedig sok-sok virággal, verssel köszöntötték. Az ünnepség megható pillana­ta volt, amikor a kicsinyek bú­csúztak a nyugdíjba vonuló Gab. nai Andrásnétól, a szeretett Gabi nénitől. Az iskolába me­nők sok-sok ajándékot kaptak búcsúzóul. Hasonló ünnepély zajlott le a Kölcsey utcai óvodában is, ahol több mint 200 szülő és nagyszü­lő vett részt. Békéscsabán és ezenkívül több községben, az ál­talános iskolákban harci túrák­kal egybekötött úttörő- és kisdo­bosavatás zajlott le, melyeken szintén sok szülő és gyermek vett részt. ■ ■■■■■■■■■■••«■•■■■■•«■■■■•■■■■■■■•■■■■■ma» lenne a motorzajnak. Igaz, a közlekedés első látásra elég ijesztő. A vezetésben szabályok alig érvényesülnek. Jobbra, bal­ra kanyarodhatsz, sávot változ­tathatsz jelzés nélkül. Irány­változtatáskor az óvatosabbja kidugja a kezét az ablakon, ösz- szezárt ujjait felfelé fordítja, s függőleges irányban lengeti a kezét. A kairói vezető ezzel csak azt akarja mondani, hogy: isz- tamna suajja — várj egy kicsit! A gyalogosokkal sem könnyű, s nem könnyű a gyalogosoknak sem. Kijelölt átkelőhelyek nin­csenek, csak a közlekedési lám­pák biztosítják helyenként a gyalogosátkelést. Gyalogos ci­kázik az autók között, autó a gyalogosok között. Dudálás, sasszé jobbra, sasszé balra ... A kairói rendőrben nyomát nem találhatod az európai bü­rokrata vonásainak. Lehet vele egyezkedni — egy bizonyos ha­táron belül, és okvetlenül jó modorban. Le lehet beszélni a szándékáról, ha senkinek sem árt vele. De miért lenne éppen ő bürokrata? Természete ugyan­az a derűs nyugalom, mint a többi arabé. Türelme végtelen, jóindulata határtalan — ha ba­ráttal áll szemben. Minden megy magától, minden kialakul, ez a könnyed derű a kairói ter­mészete. Ha nem megy minden a legjobban? Máles! Nem baj, annyi baj legyen! (Folytatjuk) A Tisza és a Maros torkolatánál : A parancsnokok megbeszélik a soron következő feladatot. A SZIKKADÓ gátakon még a kedv is jobb, ha süt a nap. A hangulat bizakodóbb, a Tisza és Maros összefolyásánál. Járom a gátakat, emberekkel, katonák­kal beszélgetek. Huszka Ferenc, a két folyó ta­lálkozásánál, az úgynevezett 4-es árvízvédelmi szakasz egyes őrjárásának árvízvédelmi veze­tője éppen eligazítást tart a fi­gyelőszolgálat katonáinak és a kirendelt közerőnek. Ezen a sza­kaszon ugyan még nem jelent­kezett buzgár és átszivárgás, de a töltések nagy nyomásnak van­nak kitéve. Érthető tehát, ha a vízügyi szakember fokozottabb ellenőrzést, szigorú és lelkiisme­retes szolgálatot kér. S a járőrök elindultak. Vi­gyázzák a gátat. Minden pontját áttapogatja a kutató szemük. Közöttük járnak megyénk fiai is. Többek között Balogh Mihály őrvezető, Kovács Pál honvéd, — civilben békéscsabai munkások — Hegedűs Sándor füzesgyar­mati és Fodor János békési tar­talékosok is. A rádiót pedig, amellyel a jelentéseket továb­bítják, Jova Béla szakaszvezető, orosházi, ás Máté András vég­egyházi rádiósok kezelik. OTT, ahol a Tisza és a Maros összefolyik, a bal parton ponto­nok és katonai motorosok sora­koznak. Készenlétben állnak minden eshetőségre. Az alakulat katonáit nagy beszélgetésben ta­lálom az egyik szovjet egység két tisztjével, Polkanov őrnagy- gyal és Kulinyin századossal. A téma — md is lehetne más — a víz. Bár a nyelvbeli megértés nehézkes, az akarat egy. Közös akciók, ha erre szükség lesz. őszintén szólva, a beszélgetést hallgatva, valahogy olyan érzés alakult ki bennem, hogy mind a pontonosok, mind pedig aszov­Arató Márton, a makói városi pártbizottság titkára jelentést tesz a részleges visszatelepítésről jet katonák egyaránt bíznak ab­ban, nem kerül sor munkájuk­ra. De azért nem szeretném „el­kiabálni” ... A KÉT FOLYÓ torkolatától Maroslelle felé a gáton minde­nütt emberek, homokzsákok és gépek. A levegőben helikopter és a vízügyi igazgatóság kék színű, felderítő repülőgépe köröz. A lokalizációs gáton még min­dig dolgoznak. A hangulat azon­ban itt is bizakodó. A töltés ol­dalán, ameddig a szem ellát, fél­meztelenre vetkőzött embe. Pontonok állnak készenlétben a két folyó torkolatánál rek birkóznak a földdel. Megyénk fiai. Jól dolgoznak. S hogy milyen jól? Arról hadd szóljon Arató Márton, a makói városi pártbizottság titkára. A pártbizottság most főhadi­szállás. Arató Márton titkár ép. pen telefonon tesz jelentést dr. Komócsin Mihálynak, a Gsong- rád megyei pártbizottság titká­rának arról, hogy a részleges visszatelepítés hogyan történt. Nem sok ideje van, ezért csak néhány percet tudunk beszélget­ni. A titkár elmondja, hogy a részleges visszatelepítés elsősor­ban a hagymakultúrában elma­radt munkák elvégzésére irá­nyul. Jelenleg mintegy 300—400 olyan asszonyt és lányt telepítet­tek vissza napközben, akik ak­tívan tudnak dolgozni. További terveikről szólva elmondta, hogy az ipari üzemekben is megkez­dik a munkát. A dolgozók vál­lalták, hogy szabad szombatju­kon és vasárnap is a gépek mel­lett állnak. Megkérdeztem, mi­lyen a hangulat a „kihalt” vá­rosban. — Az emberek érthetően tü­relmetlenek, de bíznak abban, hogy a közös erő, amely Mekó védelméért harcol, eléri célját. A közrend és a közbiztonság vá­rosunkban a rendkívüli állapo­tok ellenére jó. S hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy megkö­Feszülnek az izmok, a lokalizációs gát építésénél. szón jen a Békés megyei polgári védelmi tartalék műszaki alaku­lat és a központi tiszthelyettesi iskola katonáinak, tisztjeinek azt a munkát, erőfeszítést, amit vá­rosunkért tettek és tesznek je­lenleg is — mondta befejezésül. Botyánszki János Megvételre felajánlunk jó állapotban levő Barkas 1000-es, 1 tonnás gépkocsit Érdeklődni lehet: „Sárréti” ÁFÉSZ. Szeghalom, Béke u. 35. sz. Telefon: 44. 1970. JÚNIUS 2.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom