Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-02 / 127. szám

__ Diáksegítség árvízkárosultaknak Vagonkirakásból, téglagyári és nyári munkából kapott béreket ajánlottak fel Társadalmunk valamennyi ré­tegét érintő összefogással egyre több segítség érkezik az árvíz- sújtottá területekre. A segítség módjai számtalan formát ölte­nek, ki pénzzel, ki konkrét mun­kával járul hozzá ahhoz, hogy az elöntött területeken minél hamarabb meginduljon az élet. A napokban az általános és kö­zépiskolák is csatlakoztak a sor­hoz. A sarkadi gimnázium 30 ár­vízsújtotta diáknak ad teljes el­látást, szállást, s biztosítja za­vartalan tanulásokat is. Az Orosházi Táncsics Mihály Gim­názium 200 fiatalja építőtábor­ba jelentkezett, s azonnal útnak is indulnak, amint arra Fehér- gyarmaton szükség van. A szeg­halmi gimnázium 1969. óv költ­ségvetésének bérmegtakarításá­ból ajánlott fel 15 ezer forintot a fehérgyarmati gimnáziumnak. A jelentős pénzösszeget május 31-én, vasárnap adta át a szeg­halmi gimnázium igazgatója a fehérgyarmati gimnázium igaz­gatójának Sóstón, ahol jelenleg a Fehérgyarmatról áttelepített gimnazisták tanulnak. Ami a megyeszékhelyet illeti; a városi tanács művelődésügyi osztályán kapott tájékoztatás szerint a város valamennyi ál­talános iskolása pénzbeli segít­séget adott, a tanulóik átlagosan fejenként 20 forintot fizettek be a Vöröskereszt számlájára, il­letve az úttörőcsapatok a nyári táborozásra összegyűjtött pénz­ből ajánlottak fel bizonyos ösz- szeget. A Rózsa Ferenc Gimná­zium tanulói tegnaptól kezdve osztályonként 1—1 napot dol­goznak folyamatosan a békés­csabai téglagyárban, illetve a nyári vakáció során a hűtőház- ban végzett munkájuk bérének egy részét ajánlják fel az árvíz­károsultaknak. Az Üj Gimná­zium tanulói 10—20 forintos ősz. szegeikkel, az út-, híd- és vízmű- építési technikum tanulói pedig vagonkirakásból kapott bérek­kel, illetve az osztálypénztárak kisebb-nagyobb összegeivel já­rulnak hozzá a károsultak meg­segítéséhez. Egy néptanító halálára Fájdalommal tudatjuk, hogy Zsila Gyula nyugalmazott ta­nító 34 éves korában hosszas betegeskedés után elhunyt. Hamvasztás előtt búcsúztatása május 22-én, pénteken 14 órakor lesz a rákoskeresztúri temető­ben. (Népszabadság, 1970. május 21D Csupán ennyit közölt a csa­lád, amikor Zsila Gyula csende­sen eltávozott tőlünk. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, mely két világháborút élt át és a Fe­renc Józsefd korszakiból a szo­cializmusig tevékenyen kivette részét a nép felemelkedése ügyéért vívott küzdelmes idők­ből. Egyszerű kisparaszti családiból származott és fajtájához mindig hűséges maradt. Harcos kiállás, elvhűség jellemezte egész életét. Igazi néptanító, aki a nép ugye­ért mindig tenni kész egyéniség volt. Szeghalamra 1910-ben vá­lasztották meg tanítónak, de _a a tanítást nem sok éven át mű­velhette. Előbb az elő világ­háború kitörését 52 honapa fronitszolgálat követte, majd a forradalmak idején a község vörósőrsé gének parancsnoka, azt megelőzően petfig a hely­beli munkáspárt titkára. Forra­dalmi lendülettel vett részt a2 élet normalizáilásálban, a hata­lom megerősítéséiben, a szegény­ség felemelésében. A román im­perialisták intervenciója elől kartársával és elvtársával Szeg­halmi Gyulával elhagyták a fa­lut és Budapesten jelentkeztek újabb munkára. Agitátorképző tanfolyam elvégzése után kine­vezték őket Gömör megye tan­Az építők napján: Kitüntetések és majális Békéscsabán Kellemes időtöltés a szabadban, a fehér asztalok mellett. (Fotó; Bamácz István) 4 UPIiJSJUSí ma. j£nivs 2. felügyelőségére, ahol Zsila Gyu­la a gazdasági ügyek vezetője lett. I Tanácsköztársaság leve­rése után visszatért falujába, itt meghurcolták és a forradal­mak idején kifejtett tevékeny­ségéért kényszemyugdíjazták. Ezután sem szakadt el népétől. A legális baloldali körökkel még jobban elmélyítette kap­csolatait. A Munkáskör és az Ipartestület tevékenységében vett részt. Színjátszókört és énekkart szervezett. Az 5 szár­nyai alatt nevelődött Simon Fe- ; renc is, a magyar munkásmoz­galom mártírja. 1947-ben rehabilitálták és attól kezdve teljes nyugdíjat kapott. 1948-ban megszervezte a községi könyvtárat, amelyet 1952-ig vezetett. Ezután fiához, Békéscsabára költözött, majd onnan Budapestre. E sorok írója 1964-ben először levélben, majd több ízben sze­mélyesen is fölkereste Zsila Gyulát. Első látogatásom célja az 1918—1919-es forradalmak szeghalmi eseményéinek meg­írására való felkérés. A Sárréti Írások című antológiában jelent meg Emberi sorsok (Részletek életrajzomból) című írása, mely gyermek- és ifjúkorát, majd a szeghalmi forradalmak történe­tét tárta fel. Bár látása évről évre csökkent, tovább folytatta életrajzi írását, melynek beteg­sége, majd halála vetett véget. Látogatásaim során mindig nagy szeretettel érdeklődött a hazai hírek, események iránt és nagyon vágyódott újra látni szü­lőfaluját. A tavaly megrendezett ünnepségekre meghívtuk őt is, de csak levele érkezett meg Most a napokban a halálhíre is... Szeghalmon a két általá­nos iskolára kitűzött gyászlo bogó és ismerőinek, tisztelőinek részvéte szállt utolsó útjához! Miklya Jenő Az idei építők napja alkal­mából május 30-án, szombaton délelőtt ünnepséget rendeztek Békéscsabán, az Építők Munká­csy Mihály Művelődési Otthoná­ban. Kneifel Antal, az Építők Szakszervezete Megyei Bizottsá­gának titkára üdvözölte a részt­vevőket, akiknek körében ott volt Csepregi Pál, a megyei ta­nács vb-elnökhelyettese, Nagy István, az SZMT vezető titkára és Kovács Pál országgyűlési képviselő. Dr. Takács Lőrinc, az SZMT titkára ünnepi beszédében elis­meréssel szólt az építő- és ópí- tőanyagipar dolgozóinak és ve­zetőinek, valamint a tervezők munkájáról. Többek közt hang­súlyozta: Megyénk építőipari munkásai eddigi eredményeikkel bebizonyították, hogy képesek a megnövekedett és sokszor újsze­rű feladatok ellátására. A meg­becsülésről szólva elmondta, hogy nagy segítséget jelent eh­hez az a csaknem 3 millió fo­rint, amit a vállalatok a dolgo­zók lakásépítésének elősegítésé­re fordítanak. Befejezésül kérte, hogy munkájukkal és a terve­zettnél több építőanyag gyártá­sával támogassák az árvízsújtot- ta vidékek lakosságát. Ünnepélyes percék következ­tek ezután, amikor a kitünteté­seket adta át Nagy István, az SZMT vezető titkára és Csepre­gi Pál, a megyei tanács vb-el- nökhelyettese. A Szakszervezeti Munkáért ki­tüntetés arany fokozatát kapta Regős János, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat szb- elnöke, ezüst fokozatát: Galovicz György, az állami építőipari vállalat szb-titkára és Molnár Gyula, az Orosházi Üveggyár szb-titkára. Rajtuk kívül tizen­öten kapták meg a Szakszerve­zeti Munkáért kitüntető okleve­let. Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium és az Épí­tők Szakszervezete az idei jubi­leumi esztendő alkalmából „Szo­cialista Építőmunkáért” emlék- plakettet és emléklapot alapí­tott. E magas kitüntetésben ré­szesült a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat részéről Berki László igazgató, Dénes Ferenc, a pártbizottság titkára és Bargel Tibomé szb-titkár. Tizenhatan kapták meg az Épí­tőipar Kiváló Dolgozója jel­vényt. Mégpedig Lábos András, az Építők Szakszervezete megyei bizottságának elnöke és Tóbiás Mihályné, a társadalombiztosí­tási tanács vezetője. A tégla- és cserépipari vállalat dolgozói kő­■ ■■■■■■■■■■KI Ügy látszik, illetékes helyen jól értették meg a hangsúlyt, mert ahogy telt-múlt az idő, dol­guk végezetlen szállingóztak vissza az üldözők. Egyre többen. És már ott ült egy asztal mel­lett a három mulatt ökölvívó is és a két Borelli is. Bobóékat főleg az élénkítette fel, hogy An­na asszony — a rendkívüli hely­zetre való tekintettel — egy-egy pohárka rum elfogyasztását is engedélyezte. Ismét megtelt a nagyterem zsibongó, vitatkozó, izgatott fér­fiúkkal, Plombái atya lassan fel­ment a karzatra, szembefordult a közönséggel, és összeütötte a tenyerét Ez az egy gyengéje megvolt ennek a felettébb ro­konszenves cémaemibemek. Ha tömeget látott, beszédet mon­dott. — Barátaim, nagy nap ez Ci- duro életében — kezdte litánius hanglejtéssel. — Esztendeje tar­tó lidércnyomástól szabadultunk meg ma este. Nem baj, hogy hárman a gazfickók közül még nincsenek a kezünkben. Sorsu­kat nem kerülhetik el, foglyok ők, csak még nem tudják. Mi pedig örvendezzünk. Hálánk el­ső szava a Mindenhatóé legyen, de ne feledkezzünk meg azok­nak a földi lényeknek a szerepé­ről sem, akik az igazság győzel­mét elősegítették. Mindnyájunk nevében elsősorban Anna asz- szonynak mondok köszönetét. Ki tudja, hogyan alakultak volna a fejlemények, ha ő nem enged egy keveset a szakmai elveiből, a civil verekedést illetően, ha a nevelése alatt álló három hiva­tásos sportember és személy sze­rint ő maga... — Álljon meg a menet! — koppintott a söntéspult rézlap­jára erélyesen a Mama. — Tisz­tázzuk a dolgot! Nem volt sem­mi elvi engedmény. Szabályos írásbeli ajánlatot kaptam arra, hogy ma este óvjuk, biztosítsuk két olasz úriember testi épségét, akiket csibészek bántalmazni szándékoznak. Ilyenfajta szol­gáltatásokat a szakmánk szabá­lyai nem zárnak ki. — Előbbre lépett, két papírlapot nyújtott fel a szónoknak. — Hm — emelte szemüvege vastag lencséje élé a papírokat a padre. — Egy csekk. Egy dol­lárról— Nem túlságosan kevés ez? Mintha jelképes összegről volna szó csupán... Jó, nem firta­tom. Emery Ewans professzor úr írta alá a csekket és a felkérő zül: Sárközi Zoltán gyárvezető, Felföldi Pétenné állványberakó, Zahorán János berakó és Uhrin György motorszerelő. Az állami építőipari vállalat dolgozói kö­zül: Gyebnár Pál betonozó, Tóth György, az asztalosüzem veze­tője és Baranka István asztalos. Hasonló kitüntetést kaptak: Csuta László kőműves (Békés megyei Tanács Építőipari Vál­lalat), Kovács András osztály- vezető (Tervező Vállalat), Szán­tó Sándor csoportvezető (Szeg­halmi járási tanács), Kollár György főkönyvelő (Ingatlanke­zelő Vállalat), Hegyi Ernő mű­szaki vezető (Ingatlankezelő Vállalat), dr. Havasi And­rás, a megyei tanács épí­tési, közlekedési és víz­ügyi osztályának csoportvezető­je, valamint Papp István, a Bé­kési Építőipari Ktsz műszaki ve­zetője. A kitüntetések átnyújtó- Sa után fogadást adtak a részt­vevők tiszteletére. Vasárnap reggel a borús idő ellenére sokan felkeresték a KISZ-tábort, az építők napjának hagyományos színhelyét. A há­zigazdák szeretettel üdvözölték a kedves vendégeket: dr. Szabó Sándort, a párt megyei bizott­ságának titkárát, Klaukó Má­tyást, a megyei tanács vb-elnö- két, Baukó Mihályt, a Békéscsa­bai Városi Pártbizottság titká­rát, valamint a megyei pártbi­zottság és tanács több vezető mun­katársát. Tíz órakor Lábos And­rás, az Építők Szakszervezete megyei bizottságának elnöke kö­szöntötte a részvevőket és kí­vánt egész napos kellemes idő­töltést és szórakozást. Az idei építők napjának ju­goszláv vendégei is voltak. A délutáni órákban érkezett meg a NagyMkindai Téglagyár 45 tagú küldöttsége, amely a tégla- és cserépipari vállalat meghívá­sára látogatott megyénkbe. S ahogy eddig csaknem min­den esztendőben, most sem ma­radt el az eső. Ám ez sem szeg­te kedvét az ünnepelni és szó­rakozni vágyóknak, akik egy kellemes vasárnapot töltötték el családjuk és munkatársaik tár­saságában. V. P. levélkét. Akkor neki is hadd tolmácsoljam mindnyájunk ne­vében... A professzor közbevágott, zsör­tölődve hárította el magától a köszönetét. — Ugyan, kérem, sejtelmem sem volt semmiről. Diktálás után írtam. Mint utoljára kisiskolás koromban. Itt a szálakat egy rendkívüli képességű férfiú moz­gatta a háttérből. Miszter Hon­dáról, magyar barátunkról be­szélek. — Megfordult, átkarolta Honda László vállát, előrehúzta: — Ha már mindenáron hálaadó ünnepséget akarnak szervezni, elsősorban őt illeti az elisme­rés. Éljenzés, taps, lelkes felkiál­tások a teremben: A Klauzál téri Pirkadat kátéesz részlegve. zetője úgy elpirult, mint egy kislány, aki pikáns viccet hall és szégyenli, hogy még nem is­merte. Rettentő zavarba jött. Így még életében nem ünnepel­ték. Először esetlenül hajlongand kezdett, aztán a kezével inte­getett, talán még csókokat is do­bál, ha a főnöke nem baki ol­dalba. — Ne kamolytalankodjunk, kartársam! — sziszegte Krecs- már magyarul. — A nemzeti be­csületünkről van szó. Mű itt a termelőszövetkezeti kisipart, ha­zánk egyik szocialista szektorát képviseljük. Mondjon talán er­ről egy kis beszédet. És kérdez­ze meg, nem akarnak-e hűtőgé­peket venni? Ragyogó alkalom! Honka kiegyenesedett, megkö. szörülte a torkát, körülnézett a hallgatóságon, szeme megálla-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom