Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-20 / 143. szám
Friss kenyér és tej az üzletekben Tejet vásárolnak reggel 6 órakor. tóki László, kondoros! körzeti [ orvos is. — Sírva találkoztunk és most örömmel búcsúzunk — mondta találóan Szilágyi Mihályné, ami. kor férjének szülei felszálltak a vonatra. Mert bizony, amikor 6 nappal előbb Kondorosra érkeztek, a máskor mindig szívesen látott vendégek, könnyezve borultak egymás vállára. A hosszú szerelvény utasai ! most türelmetlenül várták az in- ; dulást, mégis hálatelt szívvel ■ gondoltak kondorosi vendéglá- ■ tóikra, akik elárasztották őket ! szeretetükkel ittlétük alatt. De ! képzeletük már inkább Dévává- t nyán járt. Vajon mi is van ott- ! hon, a házban, amit sebtiben s kellett elhagyniuk? Etette-e va- ■ laki a jószágot, mindent a he- • lyén találnak-e? És lehet-e már £ kenyeret, tejet, húst, élesztőt 5 kapni a boltokban? «■ A gáton és a szállításnál katonafiaink mindig munkára, segítésre készen álltak. Dévaványán 1600 férfi várta hozzátartozóit, akik autóbuszon vonaton érkeztek Kondorosról, Gyuláról, Orosházáról. B. Molnár István, a községi tanács vb- elnöke a visszatelepültek fogadására megtette a szükséges intézkedéseket. Hogy mi mindent foglalt ez magába, azt nehéz lenne felsorolni. Lényegében olyan helyzetet kellett teremteni egészen rövid idő alatt, hogy az élet zökkenőmentesen folytatódjék tovább. Sikerült-e? Egészen pontosan csak a lakosság tudna válaszolni rá. Arról azonban meggyőződtünk, hogv már reggel 6 órakor fHss kenvér volt az üzletekben. Tejet is lehetett karmi. A vendéglőben készült a finom presszókévá. Semmi sem hiánvzntt. csak érmen a szeszes italokat tartották még egyelőbe zár alatt. Seres István, az ügyvezető igazgatóis időben gondoskodott arról hogy ioaroik- Vokkel is feltöltsék a boltokat. Örömmel úiságolta azt is. hogy 1—2 napon belül 9 ezer naposcsibe lesz a keltetőben. Amikor az asszonyoknak el kellett hagyniuk a községet, az ÁFÉ^Z felvásárlói és villanyszerelői vállalták. hogv folvtatiák a keltetőben a murtkát. Teljesítették a vállalásukat. B. Molnár István a lakosság nevében még egvszer köszönetét mondott a vendéglátó orosháziaknak. kondorosaknak és a gát védőinek, maid hozzáfűzte: Soha nem felejtük el. amit értünk tettek. Vajon mi van otthon? Alig múlt hajnali 3 óra, amikor Kondoroson már minden készen állt a Dévaványáról kitelepítettek hazaszállítására. Tóth Pál, a községi tanács vb-elnöke vezérkarával pontos tervet készített, melynek végrehajtását személyesen is ellenőrizte. A dévaványaiak fél négy tájban indultak a vasútállomásra, ahol mindjárt felszállhattak a vonatra. Az idősebbeket és a járóbetegeket busszal szállították ki. A gyermekes anyákat, valamint az öregeket és a nagyobb kíméletre szoruló betegeket külön autóbusz vitte Déva- ványáig. Velük utazott dr. BarBúcsú a vasútállomáson. Percnyi poní ossággal Gyulán, a „főhadiszálláson” fáradt, álmatlanságtól égő szemű emberek ülik körül a nagy asztalt, amelyen fehér lapokon a visszatelepítési intézkedési terv felaszik. Negyed négykor cseng először a tanács elnökének asztalán a telefon. A gimnáziumból érdeklődnek az ügyeletesek a feladatok felől. Az elnök nyugalomra inti őket. Fél ötöt mutat az óra, mire megérkeznek a futárok. Dr. Vidó István rövid eligazítást tart és már indulnak is a szélrózsa minden irányába, s néhány perc múlva már ébrednek a sarkad- keresztúri, kötegyáni, sarkadi lakosok, kis batyujukat magukkal hozva, fegyelmezetten állnak sorba és várják az autóbuszokat, i melyek pontban 6 órakor megállnak az ajtó előtt, néhány köszönő szó a vendéglátásért és nár indulhatnak is haza. Az első vonatszerelvény há- omnegyed hétkor indul a gyu- ai állomásról és még 10 óra sem múlik el, amikorra mind az 5 ezer 808 kitelepített elhagyja a várost Délre már ebédet főztek a körösladányi asszonyok Az első autóbusz néhány perccel fél hat előtt érkezett Körös- ladányba. A tanácsháza előtt egy sebtében felállított transzparens és legalább 150 ember fogadta a múlt hét szombatján kitelepített asszonyok, öregek, gyerekek első csoportját. A hatnapos távoliét után hazatérők közül elsőnek egy fiatal lány — Németh Margit — lépett le az autóbuszról. Könnyes volt a szeme és nem lehetett szóra bírni. A körösladányi éo dévaványai kitelepítettek egy részét a kritikus hat napon Gyorrta község lakói fogadták be. Pénteken hajnalban az ügyeletesek vitték szét a hírt: készüljön mindenki, a közvetlen veszély megszűnt, vissza lehet költözni a községek, be. Amint az várható volt, leghamarabb az iskolákban, kollégiumban lakók voltak talpon. Fegyelmezett rendben folytak az előkészületek, kapkodás és idegeskedés nélkül. Erdős László- né idős Ladányi asszonynak még arra is volt ideje, hogy tenyérnyi kis tükrében megnézze magát, s a haját is megfésülje. Kajó Gábor — hasonlóan társaihoz — szabályosan „lejelentkezett” az előcsarnokban ügyeletet adó tanároknál, leadta a plédet és megköszönte a vendéglátást. Pengő Lajosné dévaványai asz. szony öt gyermekkel várakozott az autóbuszra, csitítva a legkisebbiket, nyugtatva a legnagyobbat. Kiss Sándorné, a dévaványai Aranykalász Tsz kertésze a tanácsháza előtt álldogált. Dicsérte a vendéglátók figyelmességét és csak azért kesergett, hogy távollevő 3 gyermekének egy sort sem irt a kitelepítéséről. Nem akarta őket nyugtalanítani. Ezalatt a körösladányi állomáson egyre szaporodott a várakozók száma. Izgatott, cigarettázó férfiak lesték a vonatot. Ott volt Szolga Ödön, a Dózsa Tsz traktorosa is. A gátról jött, ruhát váltani, borotválkozni sem volt ideje, pedig nagyon várja az asszonyt. Felesége terhes és mivel már van egy lányuk, most fiút szeretnének. A 15 kocsiból álló szerelvény háromnegyed nyolckor futott be. Több mint 1200 utast hozott. Nem volt látványos ölelkezés, újjongó parolázáe. Kényszerű „kirándulásról” tértek haza a la- dányiak. Kicsit szomorú és csöndes volt ez az újbóli találkozás. Tíz perc alatt üres lett az állomás. Gyalog, autóbuszon, lovas kocsin hazafelé igyekezett mindenki: megnézni a házat, a jószágot. Az addig néptelen utcák megteltek, sorra kitárultak az utcaajtók, a gyerekek körbe- nyargalták az udvart, az asszonyok sopánkodtak a rengeteg mosatlan edény láttán. A hangos bemondó hol a községi tanács felhívását, hol zenét sugárzott. A főhadiszálláson, a tanácsnál egymásnak adták a kilincset, folyton berregett a telefon. A tanácselnök — igaz, kesergett a víz és az elmaradt mezőgazda- sági munkák miatt (1100 hold még mindig szántatlan, vetetlen) — már az új gondoknak is örült, hiszen mennyivel kellemesebb a visszatelepülök ügyes-bajos dolgainak intézése, mint a korábbi napok gátvédő, falumentő akciójának szervezése?! Közben újabb autóbuszok érkeztek. Negyed 10-kor befutott a második gyomai szerelvény is és így már jóformán csak a távolabbi helyekre — a rokonokhoz — utazók hiányoztak a hat és fél ezer lakosú községből. Az élelmiszerüzletek 6 órákor nyilak. Már kora reggel kapható volt tej, kenyér, hús, hentesáru. A háztartási boltban röviddel a megérkezés után sokan a tisztálkodócikkeket, növényvédő szereket keresték. A csemege- üzletben elsősorban kenyeret, húst vettek, s az első vevők még azért sem türelmetlenkedtek, mert a boltban filmező tv-ripor. ter ötször egymásután is megismételtette a vásárlást, csakhogy jó legyen a felvétel. Az egyik, utolsónak érkező autóbuszból fejkendős, idős asz- szonyt segítettek le a katonák. A néni, a szerencsés földet érés után egy marók füvet tépett az árokpartról és kosarába dugta, A kosárban kikericssárga fejüket mutatva, kiskacsák sipítoztak. — Csak nem hagyhattam őket?! — mentegetőzött a nénike. Csomagokkal megrakodva, útban hazafelé, sokan megállították Szabó János kézbesítőt. — Nincs levelem, postás bácsi? Levél, pénzesutalvány, újság (igaz, mégcsak az előző napi) vagy legalább egy jó szó mindenkinek jutott. Petránczki Ferencnek a szerződéses hízó előlegét vitte ki Szabó János. Petránczki néni kicsit fáradtan, kicsit még szipogva a hatnapos távoliét eseményeiről mesélt férjének. Nem győzte dicsérni a gyomai vendéglátókat. Kató Bndrénénél lakott (a címét is felírta) ás szinte alig talált szavakat a hála kifejezésére. Kedvesek, aranyosak voltak — mondja —,de örülök, hogy újra itthon vagyok. Dél felé már csak a mellékutcákban parkoló gépkocsik, s a homokzsákkal megrakott vonta, tók idézték az asszony és gyermek nélküli, küzdelmes hat napot. Az addig készenlétben álló munkagépek egy réize elindult a községből, s aztán — mintegy vezényszóra — füstölni kezdtek a házak kéményei. Délre már ebédet főztek a ladányi asszonyok. Brackó István esjeass 3 1970. JÚNIUS 20.
