Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-13 / 137. szám

Nagy részvéttel temették i András elvtársat A munkásrno zgalom régi har­cosát, a munkásosztály élcsapa­tának illegális és évtizedekig aktív tagját, internacionalista érzelmeit nagyszerű tettekkel bizonyító embert ragadott ki soraink közül a halál. Munkás­ságát, vitathatatlan harci érde­meit a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége, pártunk és kormányunk is magas ki­tüntetésekkel jutalmazta. Három év híján kilenc évti­zedig élt. Élete nagy része ar­ra az időre esett, akiikor nem­csak a jogtalanságért, az em­berség elismeréséért, hanem a mindennapi betevő falatért is nagyon keményen kellett .meg­küzdeni az úri rend elnyomó apparátusa ellen. Fiatal ács­segédként 1904-ben kereste és találta meg a közösséget, a szakszervezetet, amely benne sem hagyta kialudni a jogta­lanság és a nyomor elleni.szen­vedély lobogó tüzét. Az első vi­lágháború idején az orosz front­ra vezényelték. 1915-től a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom kitöréséig a hadifoglyok keserű kenyerét ette, aztán az elsők között állt a háborút és minden elnyomást előidéző cá­ri rendszer megdöntésére fel­sorakozott orosz proletárok kö­zé. Az első vonalban küzdött Kolcsak fehérgárdistái ellen, s Moszkvában több hónapos párt­iskolán fejlesztette ismereteit, forradalmi tapasztalatait. Hazaérkezése, 1920 decem­ber vége után az illegalitás ne­héz viszonyai között küzdött a fasiszták testet-lelket romboló uralma ellen. A felszabadulás pillanatában, már élég idősen, az elsők között lépett a párt­ba, amely azt a feladatot tűzte maga elé, hogy új országot, új társadalmi rendszert épít a ro­mok helyén. Negyedszázadig volt erejéhez és egészségéhez képest részese annak a nagy­szerű harcnak, amely nyomán siker sikerre halmozódott ha­zánkban, amely nyomán évről évre mind biztosabb megélhe­tés teremtődött mindazoknak, akiket forrón szeretett: -család­jának és népének. Gazdag öreg­séget, soha nem lankadó pél­damutató harcos életet hagyott gyermekeire, írnokaira, déduno­káira. Meghatóan hosszú ideig, 63 évig tartott szeretetben és, egyetértésben éltöltött házas­sága. Tisztelője, barátja volt Békéscsaba lakóinak nagy ré­sze. Kiterjedt rokonsága, scxk egykori harcostársa vett tőle búcsút június 11-én, a Berényi úti köztemetőben. Jankai-kiállítás A felszabadulás előtti vihar­sarki művészgeneráció, a bé­késcsabai Auróra-kör tagja, szá­mos helyi és néhány fővárosi kiállítás részvevője. Jankai Ti­bor, a jelenleg Los Angelesben élő és dolgozó művésztanár múlt évi emlékezetes békéscsa­bai látogatása után valószínű­leg ismét hazalátogat. A békés­csabai Munkácsy Mihály Mú­zeum a művész 130 alkotását összegyűjtve, június 12-ével Árengedménnyel eladó! Kaszálvarakodó 1 db Rendfelszedő 2 db Gumivulkanizáló és sütőberendezés 1 db TÓTKOMLÓSI ALKOTMÁNY TSZ Ügyintéző: Hovorka. Telefon: 93. 4 emumig 1970. JÜNIUS 13. megnyíló békéscsabai Jankai kiállítást tervez. Jankai Tibor elküldte néhány eredeti képét, továbbá az újabb alkotásairól készült fotókat, amelyek a mű­vész ajándékaként a kiállítás után a múzeum tulajdonában maradnak. A tárlat katalógusát már ösz- szeállították, s jelenleg a nyom­dáiban van; a múzeum mégis arra kéri mindazokat a mű­gyűjtőket, akiknek Jankai-kép van a birtokában, jelezzék vagy pedig juttassák el a kiállítás megnyitásának időpontjáig a Munkácsy Mihály Múzeum cí­mére. A BÉKÉSCSABAI KONZERVGYÁR munkaszerződéseket köt az 1970. évi szezonidőszakra jelentkezni személye­sen vagy írásban a gyár felvételi irodá­jánál lehet. Középiskolai tanulók 16 éves kortól jelentkezhetnek a nyári szünidei munkára. 10725 Az idős harcos nincs már köztünk, de hosszú ideig tartó munkássága, a párthoz és a néphez való hűsége élő, eleven példa marad nemzedékről nem­zedékre. Átalakul a meteorológiai szervezet A Magyar Közlöny csütörtöki számában megjelent az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság elnökének rendelete az országos meteorológiai szolgálat szervezéséről. A rendelet értelmében július 1-én megalakul az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökének felügyelete alatt mű­ködő országos meteorológiai szolgálat. Élén elnök áll, akit az OMFB elnöke nevez ki. A szolgálathoz három központi in­tézet tartósak. Az eddigi orszá­gos Meteorológiai Intézet mint központi meteorológiai intézet, az előrejelző központ mint köz­ponti előrejelző intézet, az ed­digi „Marczell György” Aeroló- giai Főobszervatórium pedig mint központi légkörfizikai in­tézet működik tovább. Az átszervezést az tette szük­ségessé, hogy a meteorológiai munka területe az utóbbi idő­ben rendkívüli mértékben ki- szélesedett, mintegy kinőtte az eddigi szervezeti kereteket. A jövőben a szolgálat elnöke csak elvi irányítást ad, a kutatáso­kat és az egyéb feladatokat pe­dig a három központi intézet igazgatója vezeti. Az új szervezet előrelátható­lag kedvezőbb kereteket teremt azoknak a feladatoknak a meg­oldásához, amelyeket a meteo­rológiai szolgálat i5 éves távla­ti tervében már az elnök elvi irányításának megfelelően ha­tároztak meg. így a következő másfél évtizedben gondoskodni kell többek között a meteoro­lógiai munka messzemenő au­tomatizálásáról mindenütt, ahol erre egyáltalán lehetőség van. Előtérbe kell helyezni a tudo­mányos kutatások gazdasági hatékonyságának fokozását és erőteljesen kell bekapcsolódni abba a világméretű meteoroló­giád szolgálatba — nemzetközi rövidítéssel a WWW-be —, amely a világcentrumok és a regionális központok közremű­ködésével, óriási telekommuni­kációs hálózat közvetítésével, a mesterséges holdak felhasználá­sával stb. Igyekszik fokozni a meteorológiai kutatások ered­ményét és nem utolsósor­ban az előrejelzések megbízha­tóságát. , Dr. SÁ3TI I ZSILAL ay 00000990 BELAO. VJp'I 09090 109099090 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 i fasiszta téboly végnapjai 1944 augusztus és szeptember hónapokban az első magyar pán­célos hadosztályt Erdélyben a szovjet és román csapatok ellen vetették harcba. A német és ma­gyar fasizmus végnapjai alatt, ahol ez a hadosztály áthaladt, ott tombolt a terror és kegyetlen­kedés. Ütjukat kivégzések, az emberek borzalmas bántalmazá­sa kísérte. Az alakulat tábori csendőrei és a nyomozók vakon végrehajtották a parancsnokok legkegyetlenebb parancsait, sok­szor még parancs nélkül is ke- gyetlenkedtek. 1944 szeptember végén Arad és Nagyszalonta környékén har­colt a magyar páncélos hadosz­tály. A románok a velük foly­tatott harc közben több határ­menti magyar községet elfoglal­tak és a páncélos hadosztályt visszaszorították. Október első napjaiban német és magyar ka­tonai alakulatok az elfoglalt községekből' ismét kiszorították a románokat és a páncélos had­osztály tábori csendőrei és nyo­mozói megkezdték a román ha­tár melletti falvak tisztogatását. A román katonákkal váló barát- kozás miatt sok embert szedtek össze és vettek őrizetbe. A különböző helyekről össze­szedett mintegy 50 személyt az egyik község csendőrlaktanyá­jába szállították, ahol őket bor­zalmasan megkínozták. Miután mindegyiküket meztelenre vet- kőztették, több katona és csend­őr két ujjnyi vastag bottal és korbáccsal ütlegelte a testüket. A verést irányító parancsnok utasítása: „A testen veretlen rész nem maradhat.” Erről vi­szont az ütések nyomai alapján győződtek meg. Ilyen bántal­mazáson esett keresztül minden­ki, a nők és férfiak, gyermekek és idősebbek egyaránt. A ke­gyetlen bántalmazások követ­keztében sokap egész életükre kiható betegséget szenvedtek, 1944. október 5-én a délutáni órákban az előrenyomuló fel­szabadító szovjet csapatok kö­zeledtére a magyar páncélos hadosztály parancsnoka elren­delte a visszavonulást. Az ösz- szeszedett polgári személyek hátsó területre történő kísérésé­re is intézkedett. A folyogkísé­rést a kínzásban részt vevő csendőrök végezték. Az egyik Körös menti község­ben a foglyok közül 20 cigányt a többiektől elkülönítettek és a temetőbe vitték. Közben még két helyi csendőr is csatlakozott hozzájuk. A temetőben a fog­lyokat szorosan egymás mellé fektették, a jelenlevő csendőrök hátrahúzódtak, vonalba fejlőd­ték és sortüzet nyitottak a föl­dön fekvőkre, majd kézigráná­C hallatszottak. A községben tar­tózkodó — az előző napi kivég­zést végrehajtó — csendőrök és katonák menekülésre kénysze­rültek, az életben maradt fog­lyokat is magukkal vitték. A szovjet hadsereg gyors előre­nyomulása miatt szinte futottak nyugat felé. Útközben légitáma­dás érte őket, és mivel a foglyok kísérése hátráltatta a vi'sszavo- lásukat, elhagyták azokat. Me­nekülésük közben Szentes kör­tokat dobtak rájuk. Aki még ezután is életben maradt, azt a csendőrparancsnok egyenként agyonlőtte. A kivégzettek között volt három gyermek, két nő és 15 férfi. A kivégzés végrehajtása után a községben összeszedett embe­rekkel kétszer-három méter nagyságú, egy méter mély göd­röt ásattak, és az áldozatokat egymásra dobálva elföldeltették. A büntetőeljárás során a kihall­gatott — a temetésben részt ve­vő — tanúk elmondották, hogy az áldozatok nagyobb részének hiányzott valamelyik testrésze, mert a kézigránátok leszakítot­ták. Másnap — október 6-án — hajnali 4 óra tájban a felszaba­dító szovjet hadsereg lövedéked­nek robbanásai egyre közelebb (Sági István rajza1) nyékén, úgy mellékesen még egy 40 év körüli asszonyt hátul­ról tarkón lőttek. Ezt a kivég­zést végrehajtó csendőrt a pa­rancsnok megdorgálta, amiért nem elölről lőtt az asszonyra. Ilyen és hasonló cselekménye­kért a kivégzéseket és kegyet­lenkedéseket irányító parancs­nokot a népbíróság 1946-ban ha­lálra ítélte, öt volt csendőr ügye 1956 júniusában került a bíróság elé. Ugyanakkor a tö­megsírba földelt áldozatokat ex­humálták és szakértői vizsgálat után maradványaikat rendes sírba temették. A kivégzésben részt vevő egyik csendőr őrmes­ter életfogytiglani, a többi csendőr pedig 6-tól 12 évi bör­tönt kapott. Következik: GYILKOSSÁG A FRONT ELŐTT.

Next

/
Oldalképek
Tartalom