Békés Megyei Népújság, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-13 / 137. szám
Kálvária ==“ Tudja, az egészben az Tolt a legborzasztóbb, amikor a kisfiam megkérdezte: Apu, te miért nem dolgozol? Kesjár Sándor 1969. szeptember 16-ig a Békéscsabai Lakásszövetkezetnél dolgozott, mint a javító és karbantartó részleg vezetője. A Lakásszövetkezet igazgatóságának szeptember 13-i határozatának értelmében Kesjár Sándor „elbocsátás” fegyelmi büntetésben részesült. Azóta tart a kálvária. A tíz hónap alatt állásit foglalt az ügyben a Békéscsabai Városi Közös Munkaügyi Döntőbizottság, a területi munkaügyi döntőbizottság, a Békéscsabai Városi Bíróság, aztán újra a területi döntőbizottság. Szaporodtak a határozatok, a dosz- sziék megteltek a pro- át kontra vita irataival és széltében-hosz- szában beszéltek róla. A beavatottak már Kesjár-ügyet emlegettek, mert „ügy” lett a részlegvezető kálváriájából, amíg a terhére rótt fegyelmi vétségek alól tégy szövetkezeti tag lakásának jogcím ellenes beköltözésében és a bérleti szerződés elkészítésében való közreműködés, késedelmes számlázás, pizonylati fegyelem megsértése) tisztázta magát. Igaz, a „felmentő ítéletet” a megyei TMDB hozta, de Kos jár Sándor makacs állhatatossága nélkül aligha került volna sor erre a végső rehabilitációra. Ez a cikk nem azzal a szándékkal íródott, hogy elejétől végéig nyomon kövesse az ügy szövevényes jogi útjait. Ám, az áttekinthetőség kedvéért — a hivatalos iratok alapján — álljon itt egy menetrend-szerű felsorolás. 1969. szeptember 16: Kesjár Sándort fegyelmileg elbocsátják a lakásszövetkezettől az előbb felsorolt indokok alapján. (0:1). Október 9-én a döntőbizottság a-munkáltató figyelmi határozatát hatályon kívül helyezte. (1:1). A területi munkaügyi döntőbizottság november 27-i határozata a büntetést arányban állónak tartja a fegyelmi vétségekkel. (1:2). A Békéscsabai Városi Bíróság február 27-i nyilvános tárgyaláson Kesjár Sándor vádlottat felmenti a hamis tanúzásra való felbujtás, magánokirat- hamisítás és kisebb súlyú sik- kaoztás vádja alól. (2:2). S végül a TMfDB május 5-i határozata „kötelezi a munkáltatót a dolgozó munkaviszonyának hely. reállitására, munkakönyvi bejegyzésének módosítására, a dolgozó eredeti munkakörben és korábbi munkabérrel történő tovább foglalkoztatására”, valamint kötelezi a lakásszövetkezetet a teljes kártérítésre, amely összeg több mint húszezer forintot tesz ki. (3:2). Az már szinte apróságnak tűnik, hogy a közbeeső időben a részlégvezető megvívott és meg. nyert egy sajtópert, amelyet a Szövetkezeti Híradó egy ránézve sérelmesnek ítélt rágalmazása miatt indított. — Nekem kötél-idtegeirn vannak, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem viselt meg ez a tízhónapps heroe-hurca. És nemcsak lelkileg, hanem fizikailag is. Tíz hónapig egy fillért sem kerestem. Üj munkahelyet sem kereshettem, hiszen melyik vállalat vesz fel olyan embert, akit okirathamisítás és sikkasztás vádjával rúgnak ki előző munkahelyéről?! Ha dolgozni megyek és beletörődöm az egész dologba, senki sem mossa.le rólam, hogy csaló vagyok. így is, amíg az egyik tárgyalásról a másikra szaladgáltam, az ismerősök inkább átmentek az utca túlsó oldalára, csakhogy ne találkozzunk. Sokan úgy néztek rám, mint a bélpdklosra. És ott van a család is... Tudja, milyenek a gyerekek?! Halottak valamit az iskolában vagy máshol, s megkérdezték, hogy miért nem dói. gozom. Mit felelhettem? Azelőtt, ha letettem a fejem, máris elaludtam. Most már három altató is kevés. Kezdek bele fáradni. Kesjár Sándort pellengére állította a lakásszövetkezet igazgatósága. Kálváriájának közvetlen okát, amely miatt állásából eltanácsolták, s amely miatt tíz hónapig „bélyeges ember” volt, már fentebb leírtuk. A közvetett ok — igaz, részben személyes —, de sokkal általánosabb annál, minthogy néhány ember egyéni torzsalkodásának tudhatnánk be. Ezért tarthat igényt a részleg ve. zető története közérdeklődésre és talán ezért is növi túl ennek az írásnak a tanulsága a személyes tragédiák keretét. — Az elmúlt év júliusában köteleztek arra, hogy vegyek részt a szövetkezet gázszerelési munkálatainak szervezésében. Én már akikor nem értettem egyet az akció háztáji lebonyolításával, mert láttam, hogy nincs ele. gendő pénz, hiányoznak a hozzáértő szíeirelők, s enyhén szólva formális volt az árkalkuláció is. Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége, és kértem, hogy észrevételeimet vegyék jegyzőkönyvbe. Aztán meg ott voltak a lakáseladásokkal kapcsolatos manipulációk. Tucatnyi olyan ember jutott különböző úton-mó- don szövetkezeti lakáshoz (ma is ott laknak), akiknek nem Volt erre jogcíme. Kifogásoltam a fölújítási hányad jogtalan felhasználását is. A hanyagság miatt körülbelül 50 ezer forint értékű parkosításra szánt zöldsövény pusztult el, s hogy mást ne mondjak, a sógomág-komaság intézményesített voltának illusztrálására, a lakásszövetkezet igazgatóságának elnökhelyettesétől a szövetkezet készpénzért mindén kacatot megvásárolt. Ezt csak azért mondom el, mert nékem ez az egész dolog nem tetszett, hiába figyelmeztettem az igazgatóságot. Még a televízióba a Kék fényhez is írtam, ahonnan a szerkesztő azt válaszolta 1969. szeptember 15- én keltezett levelében, hogy a lakásszövetkezletnól tapasztalt visszaélésekről beszámoló észrevételeimet az illetékes helyre továbbították. Hogy milyen illetékes helyre továbbították, azt nem tudom, de szeptember 16— úr kirúgtak az állásomból. — Volt azelőtt valamilyen fegyelmi ügye a lakásszövetkezetnél? — Négy évvel ezelőtt írásbeli figyelmeztetést kaptam, mert az útielőleggel későn számoltam lé, illetve azért, mert felvettem egy takarítónő 190 forint munkabérét, mivel az beteg volt, s így csak tíz nap múlva tudtam átadni neki. — Alit már bíróság előtt? — Nem, azelőtt soha..; Azaz most jut eszembe, egyszer mint tanú. Egy halálos végű országúti baleset szemtanúja. — Most dolgozik? — A TMDB legutóbbi határozata visszahelyezett állásomba és kártérítésre kötelezte a szövetkezetét. Közben beteg let. tem és május 12-én — miután végre megkaptam a felmentő ítéletet — átszervezés címén a lakásszövetkezet igazgatósága felmondott nekem. Kifizették a felmondási időre járó egyhavi bért, de a többi pénzt mind ez ;dáig nem kaptam meg. A jelenlegi helyzet szerint bírósági végzés kötelezd a szövetkezetét követeléseim kielégítésére. Aztán, mivel a betegség alatti felmondón jogtalan volt —, újra visz- szavettek. Hogy ezután mi linz, nem tudom. E témának különös aktualitást ad az a tény, hogy lapunkban jó néhány alkalommal közöltünk a Békéscsabai Lakásszövetkezet működésével kapcsoiatcc írásit. Ügy véljük, Kesjár Sándor kálváriájának ismerete közelebb visz a sok vitát kiváltó probléma jobb trtegúntéiséhez és megítéléséhez. Mert ebben az írásban nemasak, és nem elsősorban riportalanyunkról van szó, hanem egy jobb sorsot, hozzáértőbb, emberibb arcú vezetőket érdemlő lakásszövetkezeti tagságról is. Brackó István Hol a cipó? — lit a cipó! (Tudósítónktól) A sütőipar által az új gaz- j daságirányítási rendszer idösza- j kában forgalomba hozott, eredetileg két-, ez idő szerint három kg-os cipó — a köznyelven „házi kenyér” — csakhamar nagy népszerűségre tett szert. Az űjkígyósi Aranykalász Tsz-nek a békéscsabai Kulich Gyula Lakótelepen működő népszerű boltja ezt a kenyeret két-, három- és négykilós változatban hozza forgalomba. Mint Ismeretes, városszerte sok cipókedvelő, hosszú gyaloglás árán is, felkeresi a tsz-boltot, hogy kedvenc kenyeréhez hozzájusson. A megyeszékhely erzsébethe- lyi városrészében a lakosság kenyérellátását az Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalat bolthálózata elégíti ki. A legtöbb üzletben a szóban levő cipót is árusították. Ám az utóbbi napokban sokan panaszolták, hogy Kilencvenötféle tömegcikk gyártásának tokozására hívta fel vállalatait a KGM A KGM felhívta a tárcához tartozó vállalatokat, hogy a minőségileg megfelelő, korszerű, de olcsó cikkekből jobban elégítsék ki a lakosság igényeit. A minisztérium összeállította annak a 95 olcsó cikknek a listáját, amelyekből fontosnak tartja a gyártás fokozását, illetve azt, hogy e termékekhez mindig hozzájuthassanak a vásárlók. E kategóriába tartoznak az építkezéssel összefüggő vasáruk, az alapvető háztartási kézi szerszámok, a mezőgazdasági szeráruk, a kerti szerszámok, sodronyfonatok, a konyhai és fürdőszobai felszerelések, a főző- és fűtőberendezések, edény, áruk, kézi hajtású háztartási kisgépek, evőeszközök és finomacéláruk, továbbá az olcsó elektromos háztartási készülékek. Gondoskodni kell például arról, hogy mindig legyein forgalomban 600 forintnál nem drágább kályha, 1000 forintosnál olcsóbb rádió, 5200 forintnál nem drágább televízió, 4500 forintnál olcsóbb hűtőgép, 1600 forintos vagy eamél olcsóbb mosógép. A Bélkereskedelmi Minisztériumban elmondották: néhány termékcsoportból még nem kielégítő az ellátás. Több mező- gazdasági szerárura, ásóra, kapára, lapátra, villára, kaszára, sarlóra lenne szükség, a belkereskedelem három évre előre a jelenleginél jóval nagyobb mennyiséget lekötne, az ipar kapacitása azonban pillanatnyilag nem bírja kielégíteni a nagyobb keresletet. Rozsdamentes evőeszközökből is a jelenlegi mennyiségnek kétszeresét rendelné a kereskedelem a hazai ipartól. A forgalom növelését az olcsó cikkekből sem írják kötelezően elő a vállalatoknak, elvárják azonban tőlük, hogy ezekből az árukból is a legteljesebben kielégítsék az igényeket, örvendetes, hogy a belkereskedelmi és ipari vállalatok ebben az évben már körülbelül kétszer annyi olcsó vas-műszaki cikk szállítására, illetve beszerzésére köttötek szerződést, mint két éwei ezelőtt. Halvan családot (idültet Siótokon az Orosházi Mezőgazdasági Gépjavító Vóilaiat Az Orosházi Mezőgazdasági Gépjavító Állomáson évről évre nagyobb gondot fordítanak arra* hogy a dolgozók minél nagyobb százaléka kapjon beutalót üdülésre. Gyopárosi víkendhá- zukban is sokan pihennek, most azonban Siófokon béreltek egy villát, ahova 1970 nyarán összesein 60 családot küldhetnek nyaralni. A szakszervezet javaslatára a vállalatvezetőség elhatározta: 43 beutalót kimondottan fizikai munkás családjának ad. nuVün KAPHATÓ HÁZTARTÁSI ÉS ILLATSZERBOUOKBAM MINDEN ROVART MEGÖL! több boltban a cipó hiánycikk lett. A boltvezetők szerint a sütőipar a mennyiségi kenyérigényt kielégíti ugyan, de kizárólag vekniben. Némely vásárlók és boltosok a cipó elmaradásából azt a — logikusnak tűnő — következtetést vonták le, hogy a kenyérgyárnak — úgymond —, nem érdeke többé a cipóterítés, mert a közelmúltban saját nyiltáru- sítási kenyérboltot nyitott s a magasabb haszonért kizárólag e bolt részére biztosítja a cipók árusítását. Ez viszont hovatovább oda vezet, hogy — bolthálózat ide, bolthálózat oda —, egész Erzsébethelyen csupán egyetlen üzletben lehet majd a közkedvelt kenyeret beszerezni. Ez a látszat-helyzet azonban korántsem fedi a valóságot. A kenyérgyár illetékeseitől nyert tájékozódás szerint a cipó elmaradásának oka egészen más. A 2026-os kormányhatározat és az alapító okmány szerint a sütőipari vállalatnak a lakossági ellátás javítása érdekében joga van nyiltárusitási boltot nyitni; A tájékoztatás szerint több jelentős tényező tartozik az ügy lényegéhez. Ezek egyike a gyártási technológia. A veknik gyártási folyamata teljesen gépesített. A cipók viszont kizárólag kézi technológiával készülnek, termelésük lényegesen munkaigényesebb. A másik ilyen tényező a kiszállítás. Egy kéttormás Roburra! a rekeszekben élére állított veknikből egyszerre körülbelül 18 mázsát tudnak kiszállítani, A cipók viszont csak „alaphelyzetben” szállíthatók s így egy-egy szállítmány súlya mintegy 30— 35 százalékkal kisebb, mint a veknié. Világos, hogy e két tényező miatt a termelő vállalatnak többletköltsége jelentkezik a cipók kilónkénti fogyasztói ára viszont rögzített és azonos. Hol érvényesítse hát a termelő a szóban levő költségtöbbletet? A hatályos jogszabályok le- . hetőséget adnak arra, hogy a termelő és az értékesítő partner — a fogyasztói ár érintése nélkül —, külön megállapodást kössön a többletköltségek közös viselésére. Ilyen megállapodást kötött, illetve tárgyalásban van a kenyérgyár a Csemegekeresikedelmi Vállalattal és több általános fogyasztási és értékesítő szövetkezettel. Változatlan a cipóellátás azokban a kiskereskedelmi árudákban, amelyekben a lakosságnak liszt-kenyér cserelehe tőséget biztosítanak. A sütőipari vállalattól kapott tájékoztatás szerint az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat a kemyérárunál tíz és fél százalék árréssel forgalmaz. A közös költségviselésre a kenyérgyár olyértelmű ajánlatot tett, hogy a kiskereskedelemben a cipóknál békéscsabai viszony^ latban mázsánként 9 forintot térítsen meg, ami — az említett árréssel szemben — mindössze három százaléknak felel meg. s feltehetően még mindig gazdaságossá teszi az árusítást a kereskedelem számára. A kenyérgyár — kapacitásától függően igyekszik az igényeket maximálisan kielégíteni. A kereskedelmi vállalat viszont vonakodik az ajánlatot elfogadni. A megállapodás, a megegyezés a közreműködő vállalati partnerek belső ügye. Ám a lakosság ellátásának javítása — kiváltképpen az ilyen fontos közszükségleti cikknél — már közös társadalmi ügyünk és semmiesetre sem engedhető meg, hogy az vállalati egyezkedés függvénye legyen. ÉrcTekes, hogy ugyanaz a vállalat Orosházán megegyezésre jutott. Kazár Mátyás Btm Htmszn C i nnn iVtatittci < » 1970, JÜNIUS 13.
