Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-24 / 120. szám
Kovács György: Négy sor egy emlékkönyvbe » szivárvány hét színét kívánom álmaidra és azt még hogy ha elhagysz ne gondolj vissza rám Bonus István: TAVASZ fibred a reggel. Madársereggel Köszönt a tavaszi vidám világ Messzire néznek Csöpp rttgy-szemekkel, Éledő kedvvel, útszéli fák. Vérszomjas kánya Szárnyát kitárva Lassan keringve prédára les; Ha a hő bántja Szellő barátja Hűsítőn, pajkosan rája legyez. Gyermek-raj nézi, Hogyan száll régi Sárkánya újra a tanyák lelett. S a napnak égi Sugárkcvéi Megaranyozzák szösz-fejüket. Podhraczlcy Imre: Hajnali ébredés Visszatértem mérföldes utániról (mit nekem adtak nyugodni a nappalok) gyalog jöttem mint a próféták nagy szakállal, hajjal éhesen kimostam összes szennyesem a két óriás szentem tisztára a tényt az égen átszűrt szavakkal újra éltein álmos szemem az égre nézett s mint porban koccanó szivárvány-üveggolyók úgy gurultak szét a csillagok tenkefi Konród Kalotaszegi bábu Gerely es Endre* El ne felejtsd megkérdezni t> eszéagetásünk, amely egy zsebkés. És nekem, an- '*■' körülbelül negyed- nak rendje és módja sze- órája tartott, pillanatok rint, meg kellett jelennem alatt megtelítődött feszült- az idézésben megjelölt na- séggel, mert a velem szem- pon és órában, a tárgyalá- ben ülő fiatalember szál- son, ahol ellenein vallott kás hangon megkérdezte egy taxisofőr — szolgálat- tőlem: ban hatásági közeg —, és, — Ugye, maga újságíró? ahol a rendőrség emberei, — Nem — válaszoltam az ha okosan és tisztességesen igazságnak megfelelően. — is, megőrizték semlegessé- Tanár vagyok. Illetve lehet, güket. Nem tudtam szaba- hogy csak voltam. dúlni attól a gondolattól, — Aha. Tudja, csak anért hogy neki, talán évtizedek kérdeztem ezt, mert már óta szegedi lakosnak, job- engem sokan átvertek. Én ban hisznek, mint nekem, nem akartam hagyni ma- Valószínű, hogy ez a szagain, csak mire észebekap- mámra teljesen szokatlan tam ... akkorra átdobtak. Szóval maga tanár? helyzet olyan lelkiállapotba hozott, hogy amikor ezt — Miért akarnám átver- a Békéscsabán velem szemni? Az vagyok. ben üldögéld fiatalembert — Tudja a fene — von* nézegettem, kék szemeit elvállat. — Lehet, hogy nem lenszenvesnek találtam, kesis tanár. Hanem hekus, A békéscsabai vasúti váróteremben beszélgettünk, kény válla és rosszul szabott kabátja felingerelt, határozottan idegesített, és és noha életem során már egy idő után már nem akar- néhány alkalommal, ahogy tam beszélgetni vele. Pedig mondani szokták, „szőri- nem V°K szószátyár, éppen tott a kapca”, most olyan ellenkezőleg. Csak néha lö- lélektaru feladat előtt áll- kött ki magából egy-egy tam, amely megoldásának mondatot, és állandóan címé® a módját sem sejtet- garettázott. A népi szólás tetn. Ugyanis az volt a szerint „az emberből kihelyzet, hogy egy bírósági bújik az ördög”. Velem is tárgyalásra utaztam, és ez történt. Mivel az előbb akárhogyan próbálnék kön- gyanakodva végigmért és ^őrfalazni, előbb-utóbb csak megkérdezte, hogy hekus meg kell mondanom, hogy vagyok-e, kéjjel elmeséltem vádlott! minőségben. Mivei neki, hogy nem vagyok az lekéstem a Budapest—Sze- és egy bírósági tárgyalásra ged-i gyorsot, többszöri át- utazom, szénással Békéscsabát is — Aha. Akkor maga ügyérintve, sok helyütt várokoz- véd. va, egész éjjel utaztam, Logikáját annyira szegé- igyékeztem Szeged félé, nyesnek találtam, hogy egy hogy reggelre, megadott percig nagyon alaposan fon. időpontban ott legyek a tolgattam, ne játsszam-e „tetthelyen”. Készséggel el- vele. Hiszen csak egy sokat- ismerem, hogy akkori lel- mondó, dölyfös és enyhén kiállapotom korántsem volt ostoba mosollyal kellett vol- kiegyensúlyozott, fizikailag na válaszolnom, hogy a fi- nagyon fáradt voltam, szel- atalembert meggyőzzem ar- lemileg pedig feldúlt, és le- ról, amit ő megingathatat- hetséges, hogy rosszul fi- lannak tartott, és amj kép- gyeltem meg az illető fiatal- telenség és ostobaság volt. embert, és most helytelenül Le akartam zárni ez a beírom le a külsejét. Kifeje- szélgetést. zetten ártatlan, gyermekded — A maga dolga, hogy kék szeme volt, csöndes, hekusnak, vagy ügyvédnek nagyon fiatal, inkább szó- néz-e, és az is a maga dol- morkás és töprengő arca, ga, hogy elhiszi vagy két- mlnt, amely korához illett ségbe vonja azt, hogy ta- volna és bár télikabátját nár vagyok, a véleményénem vetette le, keskeny volt hez semmiféle közöm nin- a válla. Fogalmam sem volt. csen. Vádlottként megyek a hogy kivel ülök szemben, bíróságra, és ha addig nem de ez egyáltalán nem is ér- alszik el, egy félóra múlva dekelt. f költsön fel! val maga, tényleg tárgyalásra megy? Nem szeretek hazudni, mivel azonban fölöslegesen dicsekedni sem. azt hiszem, ez elsősorban nem jellemkérdés, a hazudozást kényelmetlennek, ízléstelennek és nívótlannak találom. Ezért méregbegurulva és állampolgári jogom teljes tudatában, előrántottam a személyi igazolványomat és benne az idézést. — Tessék! H osszan és alaposan megvizsgálta mindkét okmányt, majd rámpillan- tott és becsületszavamra úgy éreztem, hogy szeméből derű és elismerés sugárzik. — Hiszen, maga. tényleg vádlott! — Nahát, akkor — ordítottam rá mérgesen, mert harminchat órája nem aludtam és feszültséggel töltöttek el a rámváró. legközelebbi órák. — Legyen szíves, tiszteljen. Egész pontosan szeretném elemezni — ez afféle írói erőpróba is —, hogy miért éreztem hiúságomban sértve magam. Nézze meg az ember! Itt ül ez a kis kes- kenyvállú ürge, és nem veszi észre, vagy nem akarj* észrevenni, hogy kimerült vagyok, hogy a rám váró furcsa, szokatlan és riasztó tényéktől feldúlva talán ak. kor sem tudnék mosolyogni, hogyha minden erőmet megfeszíteném is. ö pedig itt ül velem szemben, cigarettázik, és nyugodtan néz. Egyszercsak megszólalt. — Magának iszonyú bűnei lehetnek. Szegeden, az Alsóvárosban ellopott két tyúkot, ezeket természetesen feketepiaci áron értékesítette, szülei emiatt kitagadták, és most nines hová mennie, csakis a bíróságra. Ekkor kezdtem tisztelni. — Egy dologban — emeltem fel az ujjamat — tévedett. Három tyúkot és egy orpington kakast loptam el. Most azonban majd én folytatom. és megmondom, hogy miért ilyen lekicsinylőén szemtelen és miért hallgat Családjában, természetesen vallásos nevelést kapott, gyermekkora azonban igen nehéz volt, mivel a nagymamája hithű katolikus volt és édesatyja pedig református presbiter. Igaz? — Igaz. — Most moso- lyodott el először. — Maga óriási lélekbúvár. — Azonkívül — folytattam könyörtelenül —csaknem bizonyos vagyok abban, hogy vagy egy öregasszonynak, vagy nyűgösködő szerelmesének, vagy egy vetélytársának a, fejét baltával szétverte. Nem kell válaszolni — valami különös vidámság öntötte el, és ezért komoran összevontam a szemöldökömet — maga nyitott könyvként áh előttem. — Bizony. E kkor öblögetni kezdett a hangszóró, és befutott a Szegedre menő vonat amely a bíróságra visz. Szomorú voltam, és majdnem félszegen nézegettem ezt a furcsa kisfiút, — Jól van — mondta és cigarettázott —, menjen csak, itt van a vonata. Ekkorra már megtorpant a mozdony, vastesténól vizet és olajat csopögtetett, és szerteszét küldte a gőzt. Mögötte rosszul világított személykocsik sorakoztak. Felkaptam a kabátomat, és még egyszer visszafordul» tam. Ebben a pillanatban mindazoktól, akik szeretnek engem és bíznak bennem, távol js nagyon egyedül voltam, ezért egyszerűen szükségem volt egy utolsó pillantásra, — Milyen előnye van! — mondta és megcsóválta a fejét. — Hiszen már a bíróságra megy. Én meg még. .> A vonat elindult, és ezzel a fiúval nem találkoztam többé. Amikor a tárgyalás lezajlott, és megszabadultam ettől a noii-iális állampolgárnak iszonyú súlyától, amikor már kint ültem a szrjedi váróteremben és s pes'i gyorsot vártam, csak akkor gondoltam arra, hogy ettől a fiútól én nem kérdeztem semmit Fs azóta többek között ezért is szegyenk-zem. Filadelf' Mihály: Te ntár csak így A kkoriban — ez évekkel aj em akartam, egyéb- ezelott történt, Sze- JM ként nem is tudtam geden dolgoztam, és vala- volna elaludni, egyszerűen melyik vidám este befejező csak kíváncsi voltam, hogy mozzanataként, nagyon ősz. mit mond, hogyan reagál, szevesztem egy taxisofőr- vagy mit kérdez. Nagyon rel. Velem született tapin- meglepett és nagyon impo- tatom miatt semmiképpen nált nekem ez a fiatalamsem szeretném megsérteni, bér, aki csaknem derűsen de hazug és dörzsölt alak nézett rám, beleegyezően volt. A tényálláshoz tartó- megbiccentette a fejét, és zik, hogy azokban az esz- egy újabb cigarettára gyűjtendőkben különféle stricik tott. Megsértett, mert nem Szegeden több sofőrt meg- volt hajlandó sem csodál- támadtak, »ót előfordult, kozni, sem megijedni, hogy szembeszálltak még a — Azért megyek Szegedrendőrökkel is. Ezért, ami- re, a bíróságra, mert egy kor ez a „pilóta bácsi" taxisofőrt le akartam szúr- stoppolt egy rendőr előtt, ni. természetes, hogy nekem —Igen?—enyhe érdeklősemmi esélyem nem volt. déssel pillantott rám. — És Az volt a nagy baj, hogy a valóban le akarta szúrni? rendőrségen, ahol mindent — Most is a zsebemben ki kellett raknom a zsebe- van egy bicska, imből, közölték velem, hogy — Az jó. — Ezután hátlehetséges, hogy nem volt rahaj tóttá a fejét, álmata- a kezemben, de a zsebem- gon nézegette a mennyeze- I ben mindenesetre ott volt tét és cigarettázott, — Szóié már csak így kívül is belül is már marokra fogott szívvel s igazaddal értelmes-szépen hogy a szádon hordod megítél tetősed s félig-igazak kis gyűlöltségeit sanda holdképű fráterek és apró pimaszok komiszságát te már csak így kívül is belül is szorítva-fájva az évek kerengő szédületében hideg kőhidak korlátáira támaszkodva és megmártózva az éltető levegőégben Keresve és tapogatózva ököllel és símogatással te már csak így összevarrva önnön bűneiddel s e rád mért gyönyörűséggel 1970.
