Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-17 / 114. szám
ELCSERÉLT GYEREK Tegnap azzal állított haza a fiam, hogy délután a játszótéren elcserélte magát egy pajtásával. Szótlanul, de örömmel vettem tudomásul, hogy ezentúl csak jobb fiam lehet. De kiderült, hogy csak a nevét cserélte eV A cserefiút Imrének hív. ják. Az én fiamat szintén. FÉLREÉRTÉS Két nyugdíjas találkozott a villamosmegállónál, és szívélyesen üdvözölték egymást. ‘ — Hogy vagy? — Köszönöm... megvagyunk. —- És a kedves feleséged? — Hál'isten, ő is jobban van már. — Honnan, honnan? — A piacról jövök —; emelt meg egy liszteszsákot a fiatalabb —, napraforgót viszek a cinkének. — Aj, azokat mi már ré. gén levágtuk! — legyintett az öregebb. — Nem a csirkéknek, hanem a cinkéknek — emelte meg a hangját a fiatalabb. Kamondy László: Anyai kívánság Mini-novellák gyünk, kis-pajtás, mert én a nullát nem számítom. Hangosan nevettek ezen, s mint felnőtt, elmosolyodtam én is, örültem, hogy semmi nemzedéki ellentét nincs közöttük. ANYAI KÍVÁNSÁG Miután a barátomék eladták a vidéki házukat, megkérdezték a mamától, hogy mi a kívánsága. — Cinkéknek?! — kérdezte csodálkozva az öregebb. — Azoknak minek? Találnak ők élelmet maguknak, ne féljl EGY REGI IMAKÖNYVBÖL — Pápai vizeken kalóz- kodtam, — gyónta meg egy buzgó kislány, töredelmesen. — Tessék? Mit mondtál? — rezzent fel az öreg plébános a bűnlajstrom végén. S utána elkérte a lányka imakönyvét. Egy régi, olaszból fordított imakönyv volt, amelyben a pápai vizeken való kolózkodás még halálos bűn volt. ATYAI FELVILÁGOSÍTÁS — Apu! Mi az ott a templom tetején? — Az! — válaszolta szórakozottan az apa — meglel, kislányom, plusz jel. — És miért van olyan magasan? — Mert magas a torony. NEMZEDÉKI BÉKE — Maradj csak, fiam, maradj — mondta az öreg. úr, amikor a fiam át akarta adni neki a helyét a villamoson. — De a bácsi idősebb — nézett fel a fiam. — Nem hiszem — válaszolta az öregúr. —- Te hány éves vagy? — Hét. — Akkor egyidősek vaA mamának nem volt semmi kívánsága, és a családi örökséget szét akarta osztani a két fiú között. A testvéreket nagyon feszélyezte ez a nagylelkűség, mert nagyon szerették és tisztelték az édesanyjukat, aki apa nélkül nevelte fel őket, és szerettek volna örömet szerezni neki, bármilyen anyagi áldozat árán is. — De mama — mondta az idősebbik testvér — csak van valami... olyan kívánsága. amire gyerekkorában vágyott? — Kislánykoromban — vallotta be a mama szemérmesen — szerettem volna Kínába utazni. Oda szívesen elmennék most is... A rákosligeti udvar lömfojavesztett fái közül csendesen, szomorúan szólt a dal: „£n édes asz- szonyom, Szibill...” — ez a kedvenc dala, ezt énekelte csendben magának — és mindnyájan tudtuk, Berky Lilire gondol. Egy éve még a rákos- ligeti ősi házban látogattam meg Gőzön Gyulát. Ahol minden kő, minden bokor, a szobák, a bútorok az elmúlt időről beszélt . Operett-' és kabaré- színpadok, prózai drámák és vígjátékok hőse, a Belvárosi Színház, a Nemzeti Színház tagja, a Kossuth- díjas érdemes, és kiváló- művész a napokban volt 85 éves. Az egykori Bilítzky kadét, Szilviái Tódor, Lombal, Gobbo és Vackor visz- szavonult a színpadtól. A becsapott újságíró, a Bősként, a Tavaszi zápor, a Szent Péter esernyője, az Aranyóra, az Erdélyi kastély, a Meseautó, a Budai cukrászda, a Dolovai nábob lánya, a Hippolit a lakáj ás egy sereg film főszereplője visszavonult a filmtől. Legtovább a rádióban játszott. Hangjátékok kedvelt alakja volt — jellegzetes rekedtes hangszínével, különös orgánumával. A napokban is feltették egy lemezét — kívánságműsorban — Berky Lilivel kettőst énekelt a Schubert operettből, a Három a kislányból. Régi ismerős vitt el hozzá. Aki a felszabadulás után az első riportot csinálta a színészházaspárral. Így írt róluk: „... Gőzön Gyula és mellette a „Nagyasszony” Berky Lili. Fémjelzett nevek, amelyeknek' értékállandósága kiál* ta napjaink árfolyamváltozásait. Elitjei, kedvencei a magyar színpadnak, filmnek. Ha az utóbbi időben már nem is játszhattak, örök alakításaik a közönség szívében élték és visz- szavártuk őket...” Akkor elmesélte Gőzön Gyula, hogy eleinte a németek elől a környező falvakban bujkált, sokszor, naponta váltogatta búvóhelyét. Végül aztán nem bírta tovább és hazajött. A ház tele volt németék„Én é asszony ont, Szibiu.. r Születésnapi beszélgetés Gázon Gyulával Apáti Miklós: Búsuló ♦ Szél fű hova Is régtől Ide jár jönnél zivatar villáin kocsiján gyulladt szememen árnyék lapul ám Gyöngyös veríték homlok oldalán töppedt földemen dolgos szaporán lennék szabad is hullám taraján Dúsan terített asztal oldalán szolgál két kezem ennék Igazán vacsora-csillag lesz a vacsorám kel és különféle illegális menekültekkel. „Lent a lakásban voltak a németek, mi pedig fenn, a padláson. Ügy látszik jó helyet választottunk, mert a német főhadiszálláson senki se mert bújkálókra gondolni.” A veszélyes percekben Berky Lili kopogtatott a mennyezeten. 0 volt az összekötő a földszint és a padlás lakói között. Aztán egy epizód. „Egyik este csöngetnek a kapun. Ki az — szól ki a feleségem. Csend. Ki van Itt? — mondja megint. Senki sem felel. Reggel aztán kiderült, egy csomagot találtunk a rács mögött: „Szeretett művésznőnek”. Egy kiló zsír volt benne. Nem mondom, jól jött, de az ismeretlen tisztelő biztató szeretetére talán még nagyobb szükség volt.” Az emlékezés az első szabad május elsejével folytatódik. — Olyan május elsejei törne gfed vonulást, énék- és zeneszámokkal tarkított műsort rendeztem — mondja Gózon Gyula — Rákosligeten, hogy mindenki csodálta Mindig van valami dolgom. Színdarabok, szavalatok, énekkar betanítása. Persze a színpadot nem pótolja semmi. Már nagyon szeretnék komolyan dolgozná. Sokszor arra gondolok, legjobb lenne összeállni haten-he- ten, egy szekeret keríteni aztán, hajrá, gyerünk játszani faluról falura. Régi szerepeket, sikereket emlegetünk. Tétován maga elé néz. Sokat sétált a kertben, az utcán. Ha elfáradt, ismeretlen ismerősök kísérték haza. Néhány hónapja elhagyta a rákosligeti házat. Fogadott lányénak családjával modern lakásba költözött. Az új tulajdonos szeretettel és kegyelettel ápolja a színészhézaspár volt otthonát. A hajdani magyar szobát emléküknek áldozza. A régi berendezés egy részét és a Berky—Gózon házaspár személyes tárgyait őrzi benne. Megkérem, énekeljen. — Jó — mondja és valami nagyon szomorú dallamot próbál. Néhány taktust fütyül aztán énekli „a dalos madárnak nincsen pártfogója. — ...” Kádár Márta Bemutatkozik: az Aradi Állami Román Színház A békéscsabai kollegák, decemberi, aradi látogatását viszonozva az aradi színház együttese előadássorozatot tart május 18 és 25 között a baráti Magyar Népköztársaságban. Vendéglátó gazdáink városán — Békéscsabán — kívül meglátogatjuk Gyulát, Battonyát és Kétegyházát. A vendégjáték műsorén színházunk két, nemrég bemutatott darabja szerepel: Virgil Stoeneaeu „Az utolsó vagány halála” című időszerű vígjátéka, melyet a mi hazai közönségünk nagy tetszéssel fogadott; valamint a „Pózolók” című darab, melyet a nagy román klasszikus író, Ion Luca Caragiale műveiből állított össze és alkalmazott színre színházunk alkotógárdája. Reméljük, hogy műsorunk, melyen a legjelentősebb román klasszikus szerző és a legérdekesebb Jelenkori drámaírónk műve szerepel, elég híven tükrözi az aracK színház tevékenységét. Bemutatkozásul magyarországi nézőinknek elmondhatjuk, hogy színházunk mélyen benne él hazánk új életében. Színházunkat — még a néphatalom első éveiben, 1948-ban — szocialista államunk hozta létre, ugyanakkor, amikor kiterjedt művészeti intézményhálózatot teremtett meg Hívein követve a Román Kommunista Párt útmutatását — mely országunk szellemi életének alapja — az aradi színház évről évre fejlődött. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a helyi párt- és állami szervek széles körű támogatása nélkül az elvi irányítást nem kamatoztathattuk volna. A rendelkezésünkre bocsátott anyagi alap tette lehetővé, hogy nagy létszámú, képzett művészekből átló társulatot hozzunk létre. Évről évre — mind értékesebb darabokból — több száz előadást tartunk, nagy számú közönség előtt. ^ A 2 aradi színház épüleÄ te impozáns, melyben sok fővárosi és vidéki együttest látunk vendégül, köztük romániai magyar és német színházat is. Magától értetődik( hogy színházunk elsősorban a szocialista kultúra fóruma, és énnek alapja az időszerű eredeti színdarabok színre- vltele. Arra törekszünk, hogy országunk új élete, egész társadalmunkat irányító pártos elvek mind szenvedélyesebb, seán vonalasabb előadásban jussanak kifejezésre. Színházunk műsortervében olyan jelentős hazai drámaírók szerepelnek, mint Aurél Ba- ranga, Paul Everac, Miro- dan, Donéi Dorian, Mihail Davidoglu. Együttesünk műsorának középpontjában a klasszikus romén irodalom alkotásai állnak: Caragiale, Alecsandri, De- lavrancea, Davilla. A modem drámaírók közül: Efblmdu, Musatescu, Sebastian. Nem feledkezünk meg a világirodalom klasszikuséiról, a modem nyugati drámai müvekről és a szocialista országok színművedről sem. Színre kerültek nálunk magyar szerzők alkotásai is, mint Gergely Sándor: Vitézek és hősök, Héltai Jenő: A néma levente, vagy az Idei évad nagy sikere — Molnár Ferenc: Olympia című darabja. \T isszatérve jelenlegi vendégj átéku ntkra megemlíthetjük, hogy a „Pózolók” színházunk „Stúdió 197” elnevezésű színpadán kerül színre. Az alkotó- csoport karcolatokat és cikkeket dramatizált, hogy kifejezze Caragiale emberi, írói, társadalmi-politikai szembenállását a századvég retrográd társadalmával. A darab finom szatírája nagy lehetőséget nyújt a színészeknek, akik ebben a színes társadalmi kaleidoszkópban hét-három szerepet is játszanak. „Az utolsó vagány halála” című darab a mai fiatal korosztály életéről szól. Éles színekkel ecseteli a fiatalok törekvéseit és szatirikus fényben villantja fel életfelfogásuk egyes negatív vonásait. A színmű egyszerre helyzet-, és jellem-vígjáték. Irodalmi értékei vitathatatlanok. Reméljük az előadás tetszést arat majd és sokáig a nézők emlékezetében marad. A vendégjátékra aradi találkozásunk kellemes emlékével érkezünk. A Jókai Színház két bemutatójának komoly sikere volt Aradon. Elmélyült, szakmailag jól képzett együttest ismertünk meg. Kicseréltük egymással művészi tapasztalatainkat és erős, tartós barátságot kötöttünk. Mindenek- felett az országaink és népeink közötti barátság ügyét szolgáltuk. Ion Jlvan az Aradi Állami Színház igazgatója Ténagy Sándor: Nyolcsoros Marad véeső kapaszkodóként csak a föld, a víz, a vas, a kő — íme, a boldog bizonyosság: megfogható és szerethető. íme, arcom, kezem, életem minden vonása rajta van — Szól a föld, a víz, a vas, a kő, hogy lássam s ismerjem meg magam.
