Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-17 / 114. szám

zeghaloH nagyközség Egy a tizenegy közül; A Szarvasi Vasipari Ktsz szeghalmi üzemrésze. a történelem. Valójában azon­ban igazi fejlődése a felsza­badulással kezdődött, azzal, hogy a sok nincstelen, munka­bíró karja önmagának és a kö­zösségnek dolgozott és dolgozik. Az a statisztika, melyet 1930- ban jegyeztek fel róla, megdöb­bentően jelzi a kiszolgáltatott­ságot. Abban az évben 530 me­zőgazdasági, valamint 244 házi cselédet és 971 mezőgazdasági munkást (agrárproletárt) tartot­tak nyilván az alig több mint # ezer lakosból. Szeghalom föld­alakulóban Szeghalmon. Ennek az elvnek az alapján fogadták el a Fővárosi Ruhagyár egyik rész­legének idetelepítését a régi, községi tanácsháza átalakított épületében. Az üzem 1909. no­vember 3-án 55 nődolgozóval kezdte munkáját. Ma 180-am sa­játítják el a varrás mesterségét. Nem tévedés a kifejezés, mert még csak sajátítgatják. — Igen, a mi lányaink, asszo­nyaink a mezőgazdasághoz vol­tak szokva — mondja Faludi Géza. — Nehezen is szoktak be­A benépesült nek az is: helyben tartja a fia­talságot. Eddig már jöttek haza Csabáról és Debrecenből is ide dolgozni. Ami igen lényeges, a közösség szeretető alakul ki bennük. A múlt héten hatvan taggal megalapították a helyi üzemi KISZ-bizottságot. Tervük az üzemi pártszervezet megala­kítása. És "tovább sorolták mind­azokat a létesítményeket, me­lyek belesegítenek egy újszerű fejlődés kialakításába. Így a Szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz részlegében csaknem 140-en dol­goznak, főként fiatalok. A Her­baria is arra törekszik, hogy egész évben foglalkoztassa dol­gozóit. Úgyszintén a Körösladá- nyi Faipari Szövetkezet helyi részlege, de a szolgáltatóház is cipészeknek, fodrászoknak, órás­nak és fényképésznek ad helyet. A sárréti tejtársulás tasakos te­jét Csabán is szívesen fogyaszt­ják és még sorolhatnánk ho­gyan kezdi kinőni ruháját Szeg­halom. Öröm volt látni a gyárból ha­zafelé özönlő, jól öltözött mun­kásokat. Igen ám, de az embe­rek lakni is akarnak, meg gyer­mekeiket bölcsődébe, óvodába járatni. A tanács tervezi is egy óvoda és bölcsőde létesítését, úgy két éven belül. Ehhez azon­ban pénz kellene. Jól gondolja a tanács — és ilyen tárgyaláso­kat folytat —, hogy a fedezet biztosítása azoknak az intézmé­nyeknek és vállalatoknak is kö­telessége, melyek emiatt mun­kaerőhiánnyal küzdenek. Az ilyen támogatás oldaná meg a szűk tanácsi költségvetés bőví­tését. Ami a lakásépítést illeti, tíz év alatt 26 többszintes épület lé­tesült, körülbelül 200 lakással. Most rövidesen sor kerül hat háromemeletes OTP-lakás át­adására. A Dózsa György úton 80 lakás épül. További igény az OTP-részéről még 120 lakás építése a negyedik ötéves terv­ben. Mikor mindezeket felsorol­szolgáltatóház. ták, mintegy kérésként a fel­sőbb szervek felé, megjegyezték: jó lenne, ha kapnának állami lakásépítési keretet. Sok olyan lakásigénylő van, akik már el­helyezkedtek az új üzemekben, kérésük jogos, de a tanács la­kással nem rendelkezik. Ez éppolyan szükséges, mint a köz­ség úthálózatainak felújítása, korszerűsítése, annak anyagi tá­mogatása. Nagy gondjuk még a vasúti szállítások lassúsága, a vasútvonal elégtelensége. A jövő? A városiasodás. Ügy mondják, hogy sok községrende­zési tennivaló van még hátra. Erre tervünk is van bőven. És csak úgy sorolják, hogy elöljáró­jában szükség van gabonatáro­lóra, malomra és a kenyérgyár megépítésére. Továbhá sport­telepet kívánnak létesíteni, a belterületen megfelelő utat épí­teni. de kell járda, fürdő, ÁBC_ áruház és nem utolsósorban kul- túrtelep létesítése. Mindezekhez pedig pénz és pénz. Elmondták, hogy a megyei tanács több íz­ben segítette a nagyközség fej­lődését anyagiakkal is. Koope­rálnak különböző vállalatokkal, ez is bővíti a költségvetés össze­gét. Egyszóval olyan tervet ké­szítettek, hogy a volt kisközség­ből igazi iparosodó, városiasodó nagyközséggé fejlődhessen Szeg­halom. Tervükben a legkorsze­rűbb városépítési elveket érvé­nyesítik az építkezéseken, a köz­művesítésben, az úthálózatban, stb. A nagyközség végleges köz­pontja is kezd kialakulni. Oda kertes házakat nem terveznek, a lakóegységéken belül jól ki­építhetők a városjellegű intéz­mények. Elgondolásukkal szé­pen, ütemesen haladnak. Az volt az érzésem, hogy itt, Szeghal­mon az emberi vágynak, igé­nyeknek, az ésszerűség szab ha­tárt. Ezért merjük remélni, hogy a Berettyó menti nagyközség nem hiába lépeget a város ka­pujához . .. Rocskár János Ma még kezdő varrók, hol­nap már mesterek lesznek a ruhagyári lányok, asszonyok. vacsos. csipkés melltartók elju­tottak már a Szovjetunióba is. A beszélgetés során kialakult olyan egységes vélemény, hogy egyik nagy eredménye az Üzem­Gépkocsink Békéstől már jó észak felé járt, amikor a határt jelző táblán olvashattuk: Szeg­halom. A nagy kiterjedésű téle­Papp József, a nagyközség tanácsának elnöke. pülés járási székhely, ez év ja­nuár 1-től nagyközség. Határai északon Füzesgyarmat és Ker­tészsziget, nyugaton Dévaványa és Körösladány. keleten Vésztő és Hajdú-Bihar megye déli ha­tára. Írott emlékeink tanúsága szerint (váradi regesztrum) me­gyénk legrégebbi községe. 1511- ben, minit mezővárost említi a munkásait a nagybirtok terem­tette földnélküliség és a nyo­mor mindinkább a szocialista eszmék elfogadása felé vitték. Egymást érték az aratósztráj­kok, a cselédek bérkövetelései, hol sűrűbben, hol ritkábban kö­vették egymást a zendülések, egészen 1944. október 6-ig, ami- koris a szovjet Vörös Hadsereg felszabadította a községet. Ek­kor rövidesen megalakult a kommunista párt helyi szerve­zete, melynek segítségével a meghirdetett földreform során igénybe vették a grófi, a minisz­teri és az egyházi földeket. 1945 tavaszán 866 család lett tu­lajdonosa a 8832 katasztrális hold földnek. És korábban cse­lédsorsban élő falu megkezdte önálló életét. Ma a 9774 lakost számláló te­lepülés rangot kapott, szépet és felelősségteljeset; nagyközség lett, mely megnyitotta az utat a városiasodás felé. Hogyan is haladnak előre? Erről beszélget­tünk Papp József tanácselnök távollétében Szívós Bajos elnök­helyettessel és Faludi Géza vb- titkárral. eljártunkkor éppen a neve­zetes Sárréti Napok programjá­nak lebonyolításán szorgoskod­tak. Ezekben a napokban az or­szág valamennyi lapja közölte Szeghalom nevét. Büszkék is rá; ismertté váltak, ám még büsz­kébbek eddigi haladásukra, nagyközségi rangjukra. Persze a szocializmusban sem csupán egy felsőbb szerv határozatával szü­letnek a nagyközségek, a váro­sok, hanem annak feltételeit ott helyben kell biztosítani. Ezt tet­ték a szeghalmiak is. Nem akar­juk felsorolni mindazt, amit a 25 év alatt elvégeztek, mert az eltelt idő, az élet sok mindent módosított. Törekvésük, hogy városiasodjanak, majd pedig vá­rossá nőjjék ki magukat. És amikor megkérdeztem, hogyan akarják ezt elérni, a válasz meg­győző volt. — Ipart és kultúrát akarunk adni a lakosságnak. Ennek az elvnek alapján új nép. új munkásosztály van ki­le az üzemi életbe. Féltünk isi, hogy csak a téli, alkalmi mun­kára gondoltak, amikor ide je­lentkeztek. Kellemesen csalód­tunk. Lassan kialakul a törzs­gárda is. A gépek megvannak és ha a központi orvosi rendelő megépül 1971—72-ben, ezzel a helyiséggel is bővül az üzem, akkor már kétszázon felül dol­gozhatnak itt. Nagyon örülünk annak, hogy a tegnap még ka­pát fogó lányok, asszonyok kö­zül az 1-es gépteremben vannak olyanok, akik már 130 százalé­kos teljesítményt értek el. A 3- as gépteremben is már közelít- getik a normát. Azok teszik ezt, akik még villanyvarrógépet ed­dig nem is igen láttak. Ke­zük nyomán az ott készült szi­Alakul a nagyközség központja. (Fotó: Demény Gyula)

Next

/
Oldalképek
Tartalom