Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-30 / 125. szám

A béke szolgálatában Pécsi Sebestyén orgonaestje Békéscsabán A Megyei Művelődési Köz­pont négy előadásból álló nyá­ri hangversenysorozatot állított össze, amelyből az első elő­adásra ma, május 30-án este 19.30 óraikor kerül sor, a békés­csabai katolikus templomban. Pécsi Sebestyén orgonaestjén Werner Mária, az Állami Ope­raház magánénekese is közre­működik. A jelentős, komoly­zenei esemény programja töb­bek között Bach: g-moll prelú­dium és fuga; Liszt: Bach pre­lúdium és fuga; Vivaldi: Ária a laudáte pueri című kantátá­ból; Zipoli: Pastorále és All: Offertórió című művei. A hangversenysorozat követ­kező előadása ugyancsak a katolikus templomban lesz június 27-én; Lehotka Gábor orgonaestjén közreműködik Héti József, az Állami Opera­ház magánénekese és Kovács Lóránt fuvolaművész. Véget érnek a Szarvasi Kulturális Hetek A hazánk felszabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából rende­zett igen gazdag és színvona­las programot magába foglaló Szarvasi Kulturális Hetek jú­nius 1-én érnek véget. A hét­főn, 18.30 órakor kezdődő záró- ünnepség ünnepi beszédét a Városi Kamarazenekar jubile­umi hangversenye követi; a hangverseny teljes bevételét a rendező bizottság az árvízkáro­sultak megsegítésére fordítja. Mária Recifében él. O grande Loiro, a Nagy Szőke megfenye­getett, megöleti őt is, a férjét is, ha nem adom át a gőzbárká­mat Így szerezte meg. Jóformán ingjen. És így lettem én o Doido, a Bolond. Halkan beszélt, foghíjas szájá­ban nehezen formálódtak a sza­vak, mégis nagy erő volt ben­nük, újra felforrósították a han­gulatot. Egy villogó szemű néger le­gény, a Sao Paulóból való Gar- valho lépett előre, a lámpa fény­körébe. — Hiszek az öregnek. Min­denki hisz neki. Régóta ismer­jük, nem hazudik. És ha az Ilha jogtalanul, zsarolással került ezeknek az átkozottaknak a ke­zébe. akkor jogtalanok voltak azok az üzletek is, amiket a víziszállításők révén csináltak. Akkor ők tartoznak nekünk és nem mi tartozunk nekik. Vissza kell kapnunk az aranyunkat! Azonnal! — Hahahaha! — nevetett fel Hans Müller olyan féktelen jó­kedvvel, mintha nem is a gya­lázatos halál küszöbén vergő­dött volna az imént. Jó idegek­kel rendelkezett, kétségtelen. Lerázta magáról fogvatartói ke­zét, kiegyenesedett, magabizto­san nézett körül. — Szép mulat­ság volna, mi? Készpénzként fogadni el holmi agyalágyult vénember meséjét és így mászni ki a pácól. De hát ezt bizonyí­tani is kellene, tisztelt uraim, nem gondolják? Kérjék fel Doi- dót, mutassa fel a bizonyítékait! Minden pillantás az öszvérhaj- c»ár félé fordult, aki lehajtotta Az aranykoszorús béke-jel­vény. A fasizmus felett, aratott győ­zelem negyedszázados évfordu­lóját ünnepeltük május 9-én. Ebből az alkalomból az Orszá­gos Béketanács aranykoszorús jelvény kitüntetést adományo­zott megyénkben is azoknak a bekeaktíváknak, akik a sok kö­zül is a legtöbbet tették a béke megőrzésének tudatosításáért. Közülük mutatunk be három békeharcost, akik húsz és még ennél is több esztendeje tevé­kenykednek a mozgalomban. Természetesen nem beszélhe­tünk valamennyi békeaktíva ne­vében. ám egy dolog mégis azo­nos és egy helyre tehető. Az az óriási súlyú feladat, melyet a békés élet fenntartása ró az em­beriségre. Ez alól megyénk dol­gozó népe sem vonhatja ki ma­gát, mint ahogy nem is vonja. Vannak, akik már érették a békemozgalomban és vannak, akik most ismerkednék tenni­valóikkal. Beszélgetésünk során mind­három kitüntetett egyértelműen elmondta, hogy, ha valaki a fej­lődés szolgálatába akar állni, feltétlenül legyen békepárti. A béke, a békés élet nemrég még nyugodt, kiegyensúlyozott, s ha nem is teljesen nyugvó, de nem a fejét, tehetetlenül vonta meg • a vállát. ­— Na tessék! — súgta dühö- : sen a félszemű Krimosz a padre ■ fülébe. — Ez lett a vége. Ha • hagyta volna, hogy befejezzük, : amit elkezdtünk, most senki sem ■ követelne bizonyítékokat! A görög alighanem valameiny- : nyi érdekéit mineiro véleménj'ét * fejezte ki. elkeseredetten hall- j gattak mindnyájan. És Müller ütötte a vasat, amíg : meleg. — Senhores, nagylelkű leszek. • Magam és társaim nevében ki- S jelentem, hogy velünk önök va- : lóban csak tréfáltak az imént. • nem akartak bennünket felkötni. ! Viszonzásul csak annyit kérek. : felejtsék el, hogy Eberhardt ba- * rátom is elkövetett egy kis hi- S hát. szórakozottságból magával : hozta a Florestába apró fegyve. ■ rét. Így kvittek leszünk. És min- * den marad a régiben. Nos? — Semmi sem marad a régi- ! ben! — hangzott ekkor vala- | honnan a magasból. Az encar- ; regador especial kiáltott. Alig j lehetett észrevenni, a karzat • sarkában, a padlón ült török- ; ülésben, csak a fejét dugta ki a ; könyöklő rácsai között. Furcsa j módon teljesen józannak lát- 5 szott. Olyan csend támadt a külön- j leges megbízott kijelentése nyo- \ mán, hogy tisztán hallani lehe- j tett. amint odakint a nehéz eső- ! cseppek végiggurultak a terasz : pálmalevél-tetőzetén. Senhor í Carbo felállt, leporolta a nad- * ráját. neki támaszkodott a kő- \ nyöklőnék. } (Folytatjuk) : sokat változó körülményeket je­lent. Ez a békés élet meg­változott. Olyan viharos, olyan földrengésszerű változásolt kí­sérik a békés életet is. melyek során néhány ország életében jelentős változások figyelhetők meg. Mi[ vallanak erről a megkér­dezett békeaktívák? Azt mond­ják: szerény munkájukkal szol­gálják azt, hogy minden ember megértse milyen pusztulás, vesz­teség, embertelenség kíséri a háborúkat. Megértsék, hogy az embernek emberhez méltó egye­düli életformája a béke, mely­nek során minden emberi cél emberi, eszközökkel elérhető. Csicsely Mihály a népfront megyei politikai munkatársa. Csicsely Mihály neve nem is­meretlen olvasóink előtt. Bé­késcsabán, a Hazafias Népfront megyei titkárságán politikai munkatárs. 1945-től vesz rész! a munkásmozgalomban, mint nyomdász sok kisgyűlés szerve­zője volt. Találkoztak vele me­gyénk dolgozói 1956-ban is, ami­kor az ellenforradalom leverése után a népek barátságáért, an­nak elmélyítéséért szervezte a békegyűléseket. Az egygyerme­kes családapa aktív, lelkes mun. kaja is hozzájárult, hogy me­gyénkben sikerrel zárultak a vietnami és a békeműszakok. A további terveiről ezeket mon­dotta: — Nemcsak azt kell munkánk sornál tisztázni, hogy midé kí­vánjuk megnyerni az embere­ket, hanem azt is, hogyan, mi­lyen módszerekkel tegyük azt. Szükséges, hogy az agitáció egy­aránt hasson az értelemre és az érzelmekre. * Berta Józsefet, a Hazafias Népfront békési járási titkárát Békésen találtuk meg piros karszalaggal a karján. Ott sür- gött-forgott az árvízvédelemhez behívott katonák között, akik útnak indultak a Tisza, a Maros térségébe, hogy segítsenek eny­híteni á katasztrofális árvíz tér. jedését, a lakosság mentését. Fáradt arcán látszott, hogy egész éjjel nem aludt semmit. — Ez a munka most a legfon­tosabb — ezzel a mondattal fo­gadott bennünket. Néhány perc volt mindössze számunkra, hívta a kötelesség. Amíg fotósunk lencsevégre kapta, szót váltottunk, ö is több mint húsz éve dolgozik a moz­galomban. Tíz évet az ifjúsági szervezetben, több mint tíz évet pedig a Hazafias Népfront­nál. Egyszerű munkása a béke­mozgalomnak, megnyilatkozása is szerénységére vall. Elsőként a család gratulált kitüntetésé­hez, azután úton-útfélen köszön­tötték érte. fgy mondja: — Nagy hatással volt a béke­kitüntetésem a két családomra. Tudom, hogy kiemelkedőt nem tettem, de amit tettem a gyer­mekeim szemében is nagy, ők is bíznak, hogy békében nőnék fel... Itt szeretném tolmácsolni azt a kérést, hogy valóban pró­báljuk meg jobban bevonni a fiatalokat á békemozgalomba. Azzal szeretném befejezni e rövid nyilatkozatomat, hogy ta­lán a legközelebb már többen beszélhetünk mozgalmunk ered. ményes munkájáról. * Kelemen Jánossal, a gyulai városi tanácsnál beszélgettünk. Iroda-ajtaján neve alatt ezj ol­vashatunk: „Társadalmi mun­kaszervező”. A fiatalos, ruga­nyos, ember, életkoráról csak annyit árulunk el, hogy nyűg- díjas. Beszélgetését így kezdi: — Csak egy-két dolgot mon­danék el a békemozgalomról, amelyben szerény személyem is részt vesz egyik lelkes tagként. Munkám 1945-ben kezdődött, amikor Kovács Mihállyal és fe­leségével, Dandé Mihállyal .és feleségével együtt szerveztük a Magyar—Szovjet Barátsági Tár­saság összejöveteleit itt, Gyulán. Ez is békemunka volt, mert hirdettük, hogy e meggyötört népre a szovjet hadsereg győzel­mével békés, munkás hétköz­napok köszöntötték. Ténylege­sen, mint kimondott békemoz­galomban, 1948 óta ténykedek. Valahogy mindig hittem a mun­ka eredményességében. Ha nem éreztem volna, hogy a minden­napi több munka ezt segíti, alig­ha találtam volna helyemet az ismeretlen helyzetben. Berta József, a -népfront já­rási titkára Kelemen János, a gyulai bé­kebizottság titkára. Valóban igazat kell adni Ke­lemen Jánosnak, aki büszkén mutatja a két aranykoszorús ki. tüntetést, melyeket a béke szol­gálatában végzett munkájáért kapott. Egészséges türelmetlen­ség kísérte útját 1945 óta. Rövidesen a felszabadulás után több kisiparos társával megala­kították a KIOSZ helyi szerve­zetét, majd az elsők között lé­pett a kisipari termelőszövetke­zetbe. • Ma már ;— mint említettük — nyugdíjas, felesége úgyszintén. Égy örvös fia van és három édes unokája. A bizakodást, reményt és erőt a mindennapi munkájá­hoz éppen ők adják. Ügy tartja, érdemes értük élni, hogy minél több ember mellén hirdesse a ki­tüntetés: „A békéért”. Százhúsz aktíváról beszél, jóllehet, hogy ennél több van. Mint a helyi bé kebizottság titkára, a népfront vezetőségének tagja, a társadal­mi munkát is nyilvántartja. Az elmúlt tíz esztendőről 8 millió forint értékű társadalmi mun­káról ad számot. A kisgyűlése- ken is feszült figyelemmel hall­gatták beszédét, amikor arról szólt: — Ne higyjük, hogy a politi­kai munka valamiféle monopó­lium, ami együtt öregszik ve­lünk. Nekünk kell a fiatalokat is mellénk állítani. És ha kevés fiatalt győzünk meg népünk iga­záról, nem nekik kell mentege­tőzniük, hanem nekünk. Már az iskola padjaiban ültessük fia­taljainkba a békéért való har­cot. Erről beszélek unokáimnak is, hátha egyszer az ő mellükön is ott ragyog majd az aranykoszo­rús kitüntetés... * Igen. E mozgalom síkraszáű annak érdekében, hogy Európá­ban béke legyen, hogy földré­szünkön megalapozott biztonsági rendszer épüljön ki és ennek egy-egy katonái ők is. Végül még valamit. Találóan mondták a kitüntetettek: a bé­ke-kérdés nem a katonaság kér­dése, hanem egyszerűen az egész emberiség ügye, a emberiség dolga, éppen ezért az emberiség lelkiismeretét kell felrázni. Mert ki fizethet rá a háborúra? Maga az ember. Rocskár János

Next

/
Oldalképek
Tartalom