Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-30 / 125. szám
r— TE I dini í Ha igazin Ellenpéldák a »szamárlétráról Két levél A Mini Magazin elsősorban a 1ST j éven felüli fiataloknak íródik, s j éppen ezért ne tűnjön az elvek feladásának, ha most két általános j iskolás gyerek levelét adjuk közre. I „Kedves Szerkesztő bácsi! Szujó Editnek hívnak és az endrődi ál- ■ »alános iskola VI. osztályába járok. ; Most azért írok, mert én is eszpe- j rantista vagyok. Már negyedik osztályos korom óta tanulom ezt a nyelvet. Kiesei Balázs a tanárom. Nagyon szeretek nyelveket tanulni meg olvasni. Anyukám könyvtáros. Gyűjtöm az eszperantó-híreket. Mindig lúvágom és elteszem azokat a cikkeket is, amelyek a Népújságban jelennek meg. A gyulai tanulmányi versenyen én is részt vettem, de nem értem el olyan jó eredményt, mint a barátnőm, Varjú Irénke, aki harmadik lett. Ö is készül levelet írni az úttörő eszperantista szakkör kirándulásáról, amelyen én nem vehettem részt. Nem tudom, hogy megtartja-e az ígéretét. Tessék megírni az újságban, hogy Endrődön is tanulnak a gyerekek eszperantóul és hogy készültünk a megyei eszperantista találkozóra és nagyon sajnáljuk, hogy elmarad. De talán jövőre majd sikerül. Eszperantó nyelvű mondattal búcsúzom, ami a május 1-i jelszavunk volt: Per Esperanto por la mond- paco! Eszperantóval a viiágbékéért! Mert az aeszperantó azért van, hogy a jó emberek megismerjék és szeressék egymást és inkább daloljanak meg táncoljanak, mint háborúzzanak. Tanár bácsi mindig arról beszél, hogy az eszperantista táborokban milyen szép ^ és barátságos az élet. Én is ilyet szeretnék! Ezért vagyok eszperantista. Saluton!” Bár a szerkesztő nem pályázik a „bácsi” titulusra, mégis a szöveg- 'hűség kedvéért közöltük változtatás nélkül a levelet. Az eszperantó- mozgalom népszerűsítése ennyit igazán megér. A másik levél írója Gottschich Mihály (Mezöberény, József Attila u. ») tanuló. Azt kéri, hogy „legyenek szívesek címemet kihirdetni az újságban, mert levelezni szeretnék nyolcadikos pajtásokkal.” Szívesen teszünk eleget a kérésnek, de jó lett volna tudni, milyen témák érdeklik Misit, van-e valamilyen hobbyja, szereti-e a szilvás gombócot? Kedves Misi! Nem szeretnénk tolakodni, de szívesen ajánlkozunk partnernek, s ha levélírói kedved nem csökken, címünkre is feladhatsz egy, az elsőnél részletesebb f éveiét. B. R Moszkvai barátom, Borisz, 31 évesen a szovjet főváros egyik fizikai kutatóintézetének vezető mérnöke. Az örökvidám Olle a világhírű svéd Atlas Copco cég reklámfőnöke még rosszakarói szerint is ugyancsak innen van a harmadik ikszen. De találkoztam már 29 éves kuwaiti olajtársaság-igazgatóval (nem tulajdonos: alkalmazott!), harmincegy éves ezredessel, hason, lőan fiatal gyárigazgatóval, egyetemi professzorra], főszerkesztővel és rendőrkapitánnyal. Többnyire külföldön. Keleten és Nyugaton, fejlődő országban és nagyhatalomban, szocialista államban és tőkésországban. Itthon, valahogy nem lettünk ofyán népszerűek. A szamárlétra maradt, s ahol nem, ott kisebb-nagyobb csodák működtek közre. „Csodák” nélkül nem megy? Begyünk reálisak — van példa, pontosabban akadgat példa az ellenkezőjére is. 1966-ban a mélypontra jutott az S. és Vidéke Földművesszövetkezet. Sikkasztások, korrupció, gondatlan vagyonkezelés — maffia a vezetésben. És akkor, a szövetkezet feloszlatása előtti utolsó percben egy 25 éves, diplomás „srácot”, D. Sándort nevezték ki igazgatónak. Az új vezető szabad kezet kért és kapott. Elbocsátotta a régi főnökség 80 százalékát, kicserélte, megmozgatta az egész szervezetnek csaknem a felét. Fiatalokat vett maga mellé. Jelenleg az igazgatóságban dolgozók között kettő kivételével mindenki 40 alatt van; Í5 diplomás irányít —: átlagosan 3,5—4 ezer forintos fizetéssel. A raktárostól a főkönyvelőig mindenkit közvetlenül érdekeltté tették a termelésben, új üzleteikkel bővítették a hálózatot, s végiül is az enyhén szólva veszteséges szövetkezet 1969-ben 2,5 millió forintot fizetett ki jutalom és prémium címén dolgozóinak. ,A Cs.-i Fémmű főmérnöke — maga is fiatal ember — minden évben átnézi a városi végzős műszaki egyetemistáinak diplomamunkáit. Az egyik érdekes, bátor egyéni módszert kidolgozó friss diplomást meghívta az üzemébe gyárrészlegvezetőnek. „Csinálja meg, amit a dolgozatában leírt. Ami segítséget kér, megkapja hozzáNem hiszem, hogy az 1300 forintnál magasabb kezdőfizetés eredménye lett, hogy a részlegben egyetlen év alatt 1,8-szeresére nőtt a termelékenység... Vagy ott van a 25 éves tanácselnök esete: másfél év alatt „helyére tette” a falut, de úgy. hogy ma már a legszkeptikusabb öregek is a legnagyobb tisztelettel emelnek kalapot előtte. Folytassuk? A-z ellenpéldáikat sokkal könnyebb lenne. Azokat a7 eseteiket, amikor az említetteknél jóval szerényebb pozíciód ba jutott fiatalokat röpke hónapok alatt nyírtak kii „mit ugrál nekünk ez a tacskó ...” címmel. Hol lehet a baj? Milyen lenne, az ideális öreg-fiatal arány? Forintos lemezek A békéscsabai Hangszerboltban — amíg a készlet tart — lemez-árleszállítás van. Annál is inkább figyelemre méltó tény ez, mivel most, az előbbi árleszállításokhoz képest, értékesebb lemezeket lehet kapni 20 forint helyett 5 forintért. Csak néhányat sorolunk fel, hiszen akiket érdekel a zene, azok a katalógusból is ki tudják választani a maguknak megfelelőt. Szörényi: „Még fáj minden csók”, Dobos Attila: Krisztina, Voit Ági előadásában az „Egy férfi és egy nő” című hasonló nevű lemeze. Kovács Kati énekli a „Szerelemben soha nincsen igazság A táncdalokon kívül COLORVOX levelezőlapon Bach-művek, a Monti-csárdás, magyarnóták kaphatók, szintén 5 forintért. így tehát nyugodtan állíthatjuk: hogy a most kapható forintos lemezek, nem filléres áruk. JJ-eMit kockáztat a gazdaság, az ország, a szocializmus a túl lassú fiatalítással? Nehéz, szinte megválaszolhatatlan kérdések. De talán a történelmi példa rávezet néhány válaszra bennünket. Igen, a 45 utáni évek, a hőskor emlegetése következik — annyira tisztán, egyértelműen, forradalmian ritkán jelentkezett a fiatalság energiájának potenciális ereje. Felesleges végigmondani, akiknek példálóznánk, benne éltek. Fiatalokként, hatalommal és levezethető tettvággyal rendelkező fiatalként. Ma igen sokan közülük cinikusnak, kiégettnek, türelmetlennek, éretlennek, tiszteletlennek, mohónak, anyagiasnak — „kellemetlennek” bélyegeznek bennünket. Sok mindenben igazuk van. A „lapos évek” meglehetősen tüskésre formáltak bennünket. És ebben nem az 1300 forintos kezdőfizetés ludas csak. Értelmes, nagy szakmai tudású, egyébként szeretetre méltó főnököknél is gyakran végső érv: „amikor te még egy randevú sikerétől függtél, én már kalapáltam, fúrtam, harcoltam, nyomorogtam, tanultam, konspirál- tam, börtönben ültem..Satöbbi. Érvek? Nekem, nekünk nem. Ha egyszer beleszülettünk a viszonylagos nyugalomba, akkor ne csak a7 évtizedekkel ezelőtti hőstettek iránti lelkesedésünket kérjék számon — a mai önállóságunkat is. Olyan elképzelhetetlen? Hogy a magasabb végzettség, a korszerűbb tudás (ilyen is van), az ötletfrisseség, a lendület, a konvencáóellenes&ég, az új irán- # fogékonyság legalább egyen- jogot kapjanak az élettapasztalat, a sok-sok gazdag tanulság megszerzésére fordított, vagy éppen a szamárlétra megmászás sával eltöltött évek ellenében? Ki kellene próbálni. Volt már ilyen. Éis ahogy a történelem- könyvékfaen olvassuk? egész jól ment -tó P. L. T. Csizmámat a szögre akasztottam Egyszerre jelentkeztem két helyen felvételi vizsgára. Az egyik az EL.TE Állam- és Jog- tudományi Karán volt, a másik a KISZ Központi Művészegyüttes próbatermében. Mind a kettő sikerült. Gólya lettem és gyűrtem a „nagymenők” háta mögött az együttesben. * Jó fél év tett el, amíg a fellépésig eljutottam, pedig már nem voltam kezdő. Négy éve koptattam a deszkákat Nagy volt a követelmény és nagy volt a siker. Sokat szerepeltünk, tv-ben. filmen egyaránt. Mégis erre a fellépésre emlékszem legszívesebben. A Minisztertanács szüreti balját nyitottuk palotással, Hegyalján. A palotás befejezése után a lányok a meghívott diplomáciai testület tagjait, a fiúk a nejeiket kérték fel. Én a dán nagykövet feleségét. Csárdást táncoltunk és mosolyogtunk egymásra. Amikor a karom nyújtottam a tánc befejeztével, úgy éreztem, eggyel megint szaporodott a néptánckedvelők tábora. A raj- kózenékar játszott és a tokaji aszú megtette a hatást. Valamennyi résztvevőnek — azt hiszem — kedves emléke maradt a hegyaljai szüreti béL Azért az az igazság, hogy a szívem mégis visszahúzott az BL.TE táncegyüttesébe. Mint egyetemistának is ott volt a helyem. Amíg a KISZ művészeti együttesben táncoltam, addig is- visszajártam. Minden fellépésen ott voltam. Később aztán végleg visszamentem. Közben együttes lettünk, hála Baross Gábor dr-nak, az énekés zenekar kitűnő vezetőjének. Az ő művészeti vezetésének és Gyapjas István koreográfus egyre jobban kibontakozó tehetségének köszönhettük az elkövetkező évek sikereit. Gyűltek az együttes trófeái, szaporodtak a táncban töltött évdk. Persze, az együttes tagjai cserélődtek. Akik már elvégezték az egyetemet, azok közül sokan vidékre kerültek. Megnősülték, férjhez mentek. Mia már komoly beosztásban dolgozó emberek, családapák, édesanyák. Jöttek a férjek és a nejek egymás elé próba után. De jöttek a „gólyák” és dolgoztunk tovább. Egyre több meghívást kaptunk, nevünk lett. Némelyik fellépés mindig emlékezetes maradimé: — Kalocsai színpadra! — szőtt be az ügyelő mikrofonjába. — Segítsetek már! — szólt rémülten az egyik táncos. Nekirugaszkodtunk és hárman is húztuk, ráztuk bele a nadrágba. — Úgy látszik, összement, kár volt kimosni — nyögte kétségbeesetten. Végre fenn volt, rohanás. A tánc fékénél megdermedtünk. Hangos reccsenés hallatszott és tudtuk, hogy ez mit jelent. A táncot nem lehetett abbahagyni. A nadrág tulajdonosának nehéz pillanatai voltak. Úszott a verejtékben. Óriási sikerünk volt. Kellemes perceket szereztünk a közönségnek. Legalább olyanokat, mint amikor más alkalommal copf vagy egy szoknya esett le. Más. Görögországban történt. A lefkászi szabadté- ii színpadon léptünk fel. Éjjel fél tizenkettőkor, ragyogó hangulatban szimpatizáló közönség előtt» Sajti-Molnár „Pásztor botoló”, ját táncoltam egyik társammal. Többször kaptunk tapsot tánc- közben, tetszett a botforgatás a közönségnek. Az én szólóm következett. Kackiásan hátratoltam széleskarimájú pásztorkalapomat és bepörgettem a botot. Ügy elszállt a kezemből, mint a kismadár. A nézőtérről dobták vissza. Háromszor kellett ismételni, olyan sikerünk volt. A botra azután nagyon vigyáztam. Még sokszor táncoltam ezt a szép táncot, de botdóbás nélkül. Jelinek Bajos D1VATPARABOLA Az Ország-Világ című lap egyik — 1964-es — számában rövid tudósítást olvashattunk a „Beatles” nevű együttesről, amelynek tagjai abnormálison hosszú hajat viselnek és koncertjeik után összetörik hangszereiket. A kommentár számunkra követhetetlen, elmebeteg divatkinövésnek minősítette a dolgot. Biztosak lehetünk benne, hogy a cikk írója azóta már revidiálta nézetét, annál is inkább, mert a cikkhez mellékelt képen négy, mai szemmel nevetségesen jólfésült fiú mosolyog a lencsébe. Mindezt csak azért meséltük el, hogy ezzel is érzékeltessük a most kővetkező tallózás fontosságát. Ugyanis: a divatról lesz szó. (Fontos pedig azért, mert a négy „abnormális gombafejű" azóta a Brit Birodalom Lovagja lett és mint rosszmájú közgazdászok kiszámították, a szigetország legfontosabb devizabevételi cikke. Évente több valutát szereznek Őfelsége trubadúrjai, mint az egész angol autóipar, pedig abban a Rolls- Royce is benne van.) Apropos! Rolls-Royce. Bajban van az Autók Királynője. Évente gyártott néhány tucat kocsija kevésnek bizonyult a kereslettel szemben: gazdagék között — ki tudja hányadszor — divatba jött. Londonban egymás után tűnnek fel jobb sorsra érdemes, tekintélyes apu. kák hosszú hajú fiacskái — megnövesztett körmükkel fogva a konzervatív Rolls-kormányt. A kocsik karosszériáját — neves képzőművészek — telefestették rikító virágokkal, indiai motívumokkal, papagályokkál és a divatos „Make love, not ivar” , fetszotöttissal. A gyár szigorú hangú sajtónyilatkozatban határolta el magát a mozgalomtól, csodálkozásának adva hangot: miért pont a legkonzervatívabb kocsit választották adi- vaifik élcelődésük központjául. Senki sem sietett reflektálni, jóllehet egyszerű lett volna a válasz: ez a divat... És mi újság az „igazi”, az öltözködési divatfronton? Vadonatúj szalonok és „bou ttque”-ok nyílnak meg Párizs- ban, minden bizonnyal annak ellensúlyozására, hogy a női és j férfidivatba a vezető szerepet í egy ideje London vette át, a franciáknak már-már nemzett bánatára. Sok újat azonban' ezek a szalonok sem tudnak j nyújtani azon oknál fogva, mivei a női szoknyákat egyszerűen nem lehet tovább kurtítani, a maxi pedig — akárhogy is igyekeztek a textilgyárak — nem hozott átütő sikert. Maradt a ruhák felsőrészének kurtítása. Ez sem túl nehéz, csak hát vannak határai (!). Illetve nincsenek: a „topless”, a „monokini”, vagyis az egyrészes fürdőruha rövid botrányokkal tarkított pályafutás után letűnt a színpadról. Feltűnt viszont helyette a felsőrésszel alig rendelkező estélyi ruhák divatja. Alul ugyan a földet söpri, felsőrésze viszont nem áll egyébből, mint két keresztbe vetett, pántból, aminek szélessége a ruha viselőjének életkorával, illetve a társaság priidériájával van egyenes, illetve fordított arányban. „Minél többet mutatni^ ez a jelszava ma a női divatnak és — a szexualitás divatjának. Az emberiség egész történelme folyamán összesen nem jelent meg annyi könyv, brossára, film az utóbbi „divattémáról”t mint az elmúlt húsz évben. Dennis Watkins angol pszichológus Embere}: lovak nélkül című könyvében — amiből egyébként hetek alatt négy kiadás fogyott el — a következőképp jellemzi a helyzetet: .’...Felszabadult az emberiség. Évezredes gátlásainkat dobáltuk el. A szexualitás megszűnt elsötétített hálószobák fülledt titka lenni, kijött az utcára és elfoglalta méltó helyét az emberiség alapfunkciói között, az egyik legfontosabbként... — Nézzék meg a fiataljainkat! Öltözködésükben, viselkedésükben egyebet sem tesznek, mint igyekeznek érzelmet produkálni. A hosszú haj, túldíszített öltözködés, lágy mozdulatok, a soul (lélek) zene mind-mind az elmechanizálódott társadalom elleni védekezés egyik megnyilvánulása. Az emberiséget az tette tönkre, hogy a tudomására hozták, előbb-utóbb komputerekkel helyettesíthető lesz. A fiatalok ez ellen harcolnak. És hogy mechanikusan szeretkeznek, Mondja uram, ön másképp csinálja?” M —- H.
