Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-24 / 120. szám
Tizennyolc szakkor, széles körű módszertani tevékenység a mezőberényi úttörőházban Nagy közkedveltségnek örvend Mezőberényben az úttörőház. Tavaly a kis úttörőházak közötti országos versenyben a hatodik helyen végeztek. Nem véletlenül. Jó adottságaik vannak, hiszen a szakköri és játékszobák mellett más is vonzza a gyerekeket: az épületet körbevevő hatalmas, vadregényes, mocsaras — vadkacsáknak is fészket adó — kert. S bár ez önmagában is sokat jelent, a hattagú pedagógus vezetőségre napról napra komoly munka vár: mintegy 250 általános iskolás tanuló jár az úttörőház szakköri foglalkozásaira A 18 szakkör technikai (többek között motoros, szövő), mezőgazdasági (például kertészeti, galambtenyéztő) és művészeti jellegű szakkörökből tevődik össze. Az e szakkörökben folyó munka legfontosabb célja a pályaválasztás segítése; a szakmák megismertetése, s a munkára nevelés. A helyi üzemek komoly segítséget nyújtanak: hulladékanyagot bocsátanak a szakkörök rendelkezésére, s a patronáló üzemek szakkörvezetőket is adnak. A fiatalok sok esetben az itt megkedvelt szakmát választják élethivatásnak, és a nyolcadik osztály befejezése után a helyi üzemekbe mennek ipari tanulónak. A szakköröket a pedagógusok többnyire tiszteletdíjért vezetik, néhányan azonban társadalmi munkában végzik munkájukat. Ahogy az úttörőház igazgatója, Vicze Miklós mondja, a tanárok lelkes munkájának sokat köszönhetnek, hiszen a szakköri munka mellett van még néhány feladat, aminek megvalósításából szintén kiveszik részüket. Minden kedden és pénteken 150 —200 gyerek gyűlik össze, klubnika. A pirkolit ugyanis nemcsak rendkívül kemény és rugalmas, hanem a korrózióinak is ellenáll és alakváltoztatás nélkül viseli ed a legnagyobb hőingadozásokat. A szuper-precíz műszerek készítésénél -alkalmazzák. A magreakciós berendezésekben is nélkülözhetetlen, mert a lassú neutronokat alig fékezi. A vákuumtechnikában gáznyomok elnyelésére használják, és még sok más területen sem lehetnek meg nélküle. Ráadásul pirkolitot meglehetősen kevés helyen talállak eddig és általában kis mennyiségben. Itt viszont a jelek szerint sok van belőle. Valóságos kincsesbánya ez kérem, az Aranypatakkal még egy napon sem említhető. Az elnök óvatosan újra kézbe vette az imént földre ejtett kődarabot, tisztelettel bámulta a szétfutó rajzú erezetet. — Közölné velünk, professzor úr — kérdezte ekkor Honda —, hogy miért bennünket hívott ide, miért éppen velünk közölte elsőnek, hogy ezek a sziklák köröskörül pirkolitot rejtenek? — Egyszerű. Már egy válságos időpontban meggyőződhettem arról, hogy önnek igazán helyén van az esze és a szíve, egyedülálló módon találja meg a legjobb kivezető utat a bajökból, a nehéz helyzetekből. A tanácsát akarom kérni. — Bocsánat, ezt nem egészen értem. Nehéz helyzetről, bajról beszél egy ilyen pompás felfedezés után? — Igen — bólintott a profesz- nor. Látszott rajta, hogy délutánt, vetélkedőt vagy filmvetítést rendeznek Ilyenkor számunkra. Az úttörőmozgalom járási vezetőinek és tisztségviselőinek a képzését is ők végzik. A járási úttörőcsapiatok munkájának módszertani segítése szintén feladatuk: a nyári táborozásokhoz programokat készítenek, technikai felszerelést biztosítanak — nem utolsósorban pedig „Harsona” című kiadványukkal igyekeznek egységessé termi az úttörörendezvényeket. Továbbképzési anyagot, műsorforgatókönyveket, szakköri munkaterveket közölnek ebben a negyedévenként megjelenő sokszorosított, minden csapathoz eljutó füzetben. Széles körű metodikai tevékenységüket szolgálja a módszertani szoba is. Itt gyűjtik össze az elmúlt években végzett munka írott és tárgyi értékelt, dokumentumait — mint például a legjobb munkaterveket, műsorösszeállításokat, s az asztalos szakkör készítette Lenin- mauzóleum makettet. A különböző játékok, dokumentumok mellett a szövő szakkör szép mintapéldányait is kiállították, ősztől a szövő- és a varró-szakkör által készített kötényben dolgoznak majd az úttörőház ifjú barkácsolói. Hajnali Az álmosságtól alig látok. Menet közben még ráhúzok egy negyedórát az alvásra. Ügy megyek, mint az alvajáró. Jé, ez meg hogy kerül ide? Egy kuka fejjel lefelé fordítva a járda közepén. Jó balhé. Ügy látszik, a hajnal tréfás kedvű embereket zavart erre. Na, gyerünk tovább. laa■■aa•a■•■aaaaa■••■am■a■•aa■■aÉ•a•a•aa•«a••» várta a kérdést, fel is készült: rá. — Nehéz a helyzetem, tény-j leg bajban vagyok. A további f teendőket illetően. De hogy ezt I megértsék, bármennyire utálom: az Ilyesmit, magamról kell el- j mondanom néhány dolgot. Jó| módú ember vagyok, egyedül j élő agglegény. Es munkám is: van, amelyet szeretek. E lelő- ■ hely jutalmaként nem szándé-1 kozom szerény személyemmel: gyarapítani az unatkozó milliomosok számát. Még kevésbé óhajtom azonban, hogy a vagyon illetéktelenek kezébe kerüljön. Tudják uraim, a geológusok — az Igaziakról beszélek, nem a laboratóriumi tisztviselőkről, szál an-geológusokról — sosem tartoznak a tudomány arisztokratái közé. Csavarognak a világban, főképp annak elha- gyottabb, zordabb vidékein. Ismerik a kétkezi munka gyötrelmeit és ritka örömedt, a nyomort, az egyszerű emberek nehéz életét.. Jó, ez kicsit patetikusan hangzott, de így van. Ami engem illet, ráadásul még azt is vallom, hogy abban a szép elvben, hogy „Amerika az amerikaiaké!” az is benne van, hogy Dél-Amerika a dél-amerikaiaké. Érti, mire gondolok? A másik elgondolkozva bólintott. — Értem. Brazíliának, ennek a dúsgazdag és koldusszegény országnak az ipara félig külföld kezén van, negyedrészt épp>en az ön honfitársai birtokában, ön úgy véli tisztességesnek, ha a brazilok húznának hasznot a felfedezéséből, méghozzá a dolgozó emberek. (Folytatjuk) '' űz elnök sokallta az üzemvezető fizetését — Titkos „kooperációs csoport” — Drága hengerszék — Különös újítási dijak Volga — Volga NAGYSZABÁSÚ per tárgyalására kerül sor nemsokára, amelyet az egész megyében, de különösen Szarvason nagy érdeklődéssel várnak. A bűnügy napfényre kerülésekor sokan legyintettek: „úgysem lesz ezeknek semmi bajuk... nekik mindent szabad... úgyis elsimítják”. A nemrégen elkészült ügyészi vádirat szerint a bűnügy 1968 tavaszán kezdődött. Ekkor határozta el ugyanis a Dózsa Termelőszövetkezet és a Műanyagfeldolgozó Ktsz vezetősége, hogy a tsz-nél maűnyagfeldolgo- zó segédüzemágat hoznak létre. A termelőszövetkezet 1968 áprilisában — még a szerződés megkötése előtt — megkezdte a műanyagféldolgozó részleg üzemeltetését. A részlegvezető 2200 forintos fizetésen felül a munkaszerződésben foglalt megállapodásnak megfelelően megkapta a tiszta haszon 20 százalékát, ami 8—10 ezer forintot tett ki havonta. Bangya, Hegedűs, Den», Polgár 1968 augusztusában elhatározták, hogy egy kis plusz p>énzt csinálnak. Megállapodtak abban, hogy a ktsz havi 3—3 ezer forintot fizet (a nap>okban elhunyt) Hegedűs Zoltánnak, tsz elnökének, és a főkönyvelőjének. Polgár Zoltánnak. De ne mondja senki, hogy a tsz kraieároskodik, utazás Már állok a megállóban, vacogok. A fülem lila, már nem is érzem, az orrom mirelit. Majd éppen ilyen hajnali hidegben jön pontosan a busz...?! Innen ne mozduljak el, ha nem ment be a garázsba egy kis védőitalra. Na végre. Zötyögünk. Mert, hogy nem simán megyünk, az biztos. Fogadni mernék, hogy négy- szögletes a kereke. A reggeli kávém már a vádlim körül lehet. — Bocsánat, ugye leszáll? — Nem, kérem. — De legalább a lábamról! Hát ez az utazás. Megyünk tovább. Mint pléhdobozban a halak. Persze ez az én formám. Egy nagy bajuszú paraszt bácsi és egy soványnak igazán nem mondható asz- szonyság közé szorulva kapkodok levegő után. — Csak a kocsi belsejébe, fiatalosan — szól a vezető. — Abból a kuckóból én is köny- nyen biztatnám az utasokat. Ha csak nem hajtom magam lapjával ketté, nem tudok jobban összehúzódni. Megálló. Na, végre levegőhöz jutok. Egy fenét. Már biztosan a busz tetejére is másznak, mert ide be nem fér senki. Tévedtem. Ügy dagasztják a hátamat, mint kenyértésztát a teknőben. — Ne haragudjék, uram. __ ? — Nem egy kényelmes viselet a könyöke az oldalamban. Feloldódnak a kedélyek. Pont a szúrós könyökű orra előtt állok, nem merek hangosan nevetni. Megérkeztem. Végre itt ülök az íróasztal mellett. Milyen jó itt. Biztosan ezért mondják, hogy a munkahely a második otthonunk. Jelinek Lajos ők meg a ktsz elnökének Ban- gyának, Deme Imre főkönyvelőnek ajánlottak fel havi 3—3 ezer forintot Hogy valami hivatalos színezete is legyein az ügyletnek, szerződést kötöttek, amiben kötelezték magukat, hogy a termelőszövetkezetnél működő „kooperációs csoport” részére a ktsz havi 6 ezer forintot, a ktsz-nél működő „kooperációs csoport” részére a tsz fizet havonta 9 ezer forintot. Persze ez csak piapíron létezett hiszen egyik szövetkezetnél sem alakult semmilyen cso- p>ort. TEKINTÉLYES összeg ütötte markukat 1968. október 12-től az elmúlt év szeptember 9-ig. Bangya több, mint 38, Deme 35 ezer forintot vett fel. Ezenkívül a „jó munka” jutalmául fejenként 5—5 ezer forintot kaptak. Nem fizetett rá a tsz elnöke és főkönyvelője sem mert Hegedűsnek 37, Polgárnak 34 ezer forintot utalt át a ktsz. Viszont a tsz főkönyvelője a ktsz vezetőinek jutalmat fizetett ki, „újítási díj” címén. A ktsz vezetősége elhatározta, hogy fóliagyártáshoz hengerszéket vásárol. A vezetők: Bangya, Babits több hengerszóket megnéztek, de egyiket sem találták megfelelőnek. Furcsa módon azonban mégis akadt egy megfelelő. Babits megismerkedett Kaposvári Károly budapesti lakossal, aki felajánlott egy — szétszedett állapotban levő, használhatatlan — hengerszéket. A „vezetőség” úgy határozott, hogy ez lesz a megfelelő. A ktsz pénzén el is szállították a roncsot Hegedűs Károly budapvesti kisiparoshoz, aki vállalta a felújítást 16 ezer forintért. 1968 május közepére el is készült a hengerszék. A javítás közben felmerült anyag- és egyéb költség címén a ktsz pénz. tárából Bangya és Deme összesen több mint 27 ezer forintot fizetett ki. Molnár Károly, a ktsz részlegvezetője gyors számvetést készített. hiszen saját pénzéből különböző anyagok és költségek fedezésére 24 ezer forintot, munkabérre 16 ezret, s a szétszedett állapotban levő hengerszék megvásárlására 28 ezret; összesen 68 ezer 148 forintot költött. Hogy rá ne fizessen az üzletre, a hengerszéket a budapvesti műszaki bizományi áruházban — Gerstlné nevében — 160 ezer forintért eladta. A pénzt\ 1969. május 29-én vette fel Gerstlné. A Molnár által befizetett 68 ezer 148 forintot visz- szaadták és a fennmaradt 91 ezer 852 forint „tiszta hasznot” testvériesen megosztották. Hogy a ktsz több mint 91 ezer forintot fizetett rá? Istenem... több is veszett Mohácsnál, mégis megvagyunk! MlG EZEK 8. manipulációk zajlottak a ktsz kulisszái mögött, a Dózsa Termelőszövetkezet vezetői sem tétlenkednek. A tsz vasipari részlege 13 szűrőberendezést készített és átadta a Budapesti Vegyesipari INVESZT Vállalatnak — bizományi szerződés alapján — eladásra. Hegedűs és Polgár szerződést kötöttek a vállalat képviselőjével: Király János kereskedelmi ügyintézővel. A szűrőberendezések darabonkénti ára 77 ezer forint és a szerződésben kikötik, hogyha a vállalat 1969. június 20-ig nem tudja eladni, azt a tsz köteles visszavenni, és a felvett p>énzt visszautalni a vállalatnak. A meghatározott ideig csak 4 berendezést sikerült eladni, 9 megmaradt. Igen ám, de a tsz a kapott pénzt közben másra használta fel, s így nem tudta visszafizetni. Hegedűs és Polgár felutazott Pestre, hogy „megkenjék” a kereket és felkeresték Királyt, megkérték: intézze el, hogy a megmaradt szűrőberendezéseket ne kelljen visszavenni. Király némi „bak- sisért” vállalta is a kérés teljesítését és „újítási díj elmén" 7 ezer 600 forintot vett fel a tsz p>énztárából. Szántai Ádám, a Kelet-Magyarországi Vízügyi Építő Vállalat szarvasi főépítésvezető technikusa 1967 elejéig a Dózsa Termelőszövetkezetnél, mint műszaki vezető dolgozott, és innen ment át a KEVIÉP-hez. A kapv- csolatot azonban nem szakította meg volt munkahelyével. Másodállásban havi 400 forintért elvállalta a tsz-nél folyó kisebb építési munkák „műszaki irányítását”. Szántai és Sovány Mihály, a KEVIÉP Szarvasi Főépítésvezetőség vezetőinek munkaköri kötelessége volt a Szarvas körül folyó vízépítési munkák irányítása, a munkalehetőségek felkutatása — s ezekről tájékoztatta a debreceni központot. KÖZBEN, úgy látszik, fülükbe jutott valami a tsz-nél folyó •pénzszerzési lehetőségekről, megállapodást kötöttek a Dózsa Termelőszövetkezettel egy külön vízépítő részleg létrehozására. Szántai fel Is kereste Hegedűst és Polgárt, és felajánlotta nekik ötletét. Azok kaptak a javaslaton, hiszen ez is „piénz- szagú volt. Hamarosan meg is született a megállapodás. Ez kimondta hogy a KEVIÉP „műszaki kollektívája” a tsz-nél a vízépítési munkálatok elvégzése után a tiszta haszon 30 százalékát kapja meg. EZUTÁN rábeszélték a KB* VIÉP egyik brigádját hogy lépjenek ki a vállalattól és a tsz- nél vállaljanak vízépítési munkát. A rábeszélés annál is köny- nyebban ment, mivel az addigi 9 forintos órabérüket a tsz 14 forintra emelte. Sovány és Szántai ezután már a tsz nevében vállalta a vízépítési munkákat. Az ehhez szükséges anyagokat a KEVIÉP raktárából bocsátották számlázással a tsz rendelkezésére. Szántai és Sovány ezeknél a munkáknál különösebb műszaki irányításit nem végzett azon felül, ami a munkakörükhöz tartozott. Ennek ellenére nem jártak rosszul a „másodállással” 1968. április 5- től 1969. augusztus 16-ig Sovány „vastagon” vett fél piénzt, összesen 189 ezer 773 forintot. Ezt „becsülettel” megosztotta Szántaival. Már annyira jól ment a tsz vezetőinek hogy szükség volt egy Volgára. Igen ám, de nem olyan könnyű hozzájutni. Viszont, ha pénz van, mindent el lehet intézni — tartották Hegedűsék és keresni kezdték a „kiskaput”. Meg Is találták Hattvús Dezső budapiesti lakos személyében, akit megkértek, hogy szerezzen egy használt Volgát a termelőszövetkezet részére. Ment is minden, mint a kari kacsa ni s. Lett Volga néhány héten belül és Hattvús Dezső a vásárlásban való közreműködéséért 6 ezer forintot vett fel a tsz pénztárából. Krizsán György üzemvezető is kedvet kapxjtt a „piénzcsinálás- . hoz”. Eltulajdonított egy, a tsz tulajdonában álló exkruderkor- sót, egy exkruderfejet, egy szerszámzárat és egy villanymotort. Ezek felhasználásával összebarkácsolt egy műanyag flakonozót, amelyet 24 ezer forintért eladott Bugorics Mihálynak, akitől később a termelőszövetkezet 34 ezer forintért vett meg. AZ ÜGYBEN az öt főszereplő előzetes letartóztatásban várja a közeljövőben sorra kerülő tárgyalást. Béla Ottó BÉKÉS KCms-i K 1970. MÁJUS 24.
