Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-24 / 120. szám

* KOROS TA J KULTURÁLIS MELLÉKLET Medgy esegyh ázán született Schéner Mihály, 1923-ban. Életútja, művé­sz pályája korosztálya tag­jaihoz hasonlóan koránt­sem mondható gondtalan­nak. A falun töltött gyer­mekkor petróleumiám,pás emlékei, a csabai diákévek és az alig elkezdett főisko­lai tanulmányok után, kétszeresen sújtotta a há­ború, szépre, jóra érzékeny lelkivilágát megtépázta a katonáskodás, bujdosás. Jó mestere volt az akadémiám Rudnay Gyula, akinek az alkotói tevékenység egyet jelentetett a nép, a haza szolgálatával. Hogy még­sem lett a drámai romanti­kus felfogás folytatója, azt a generációs különbség és az erős meditáló—filozo­fáló hajlam is magyarázza. Amikor 1947-ben kézhez kapta diplomáját a szemlé­lődő készség, a dolgok rendjén, a világ sorsán va­ló töprengés . még elrejte­zett képeiben. A tájak, szo­babelsők, csendes tavaszi délutánok hangulati-érzel­mi befolyása alatt ő is, mint annyi más társa, a kor fesitőszelleméhez közel­álló szelid látványfestésze­tet művelte. Egyénisége, külföldi utazásai fordítot­ták az expmessziomizmus felé, a temperamentuma az indulatos önféltárás mozdulatait diktálta. Így lett Schéner Mihály a fia­talok között is az egyik leghatározottabb karakterű ifjú mester. Pszichológiai tanulmányoknak is beillő kompozícióin tüzes színek ütköztek össze; a túlcsor­dulni vágyó érzelmek a gyors ecsetjárás, a tapint- hatóan plasztikus képfelü­let segítségével vulkanikus erőket szabadítottak fel ké­pein. Érthető, hogy ez a felfokozott alkotómódszer itt is, ott is széttépte a gá­takat, s a képi rendet, a gondolatok szigorú egy­másra építését veszélyez­tette. Olyan utat járt végig a művész ebben a szakasz­ban, amely a végsőkig fe­szített élményi izzással a XX. század egyik legne­mesebb törekvésének, az expresszionizmusmak ma­gyar hangszerelését jelen­tette. Ez időben figyelt fel rá a külföld is, Londonban rendezett önálló tárlata megérdemelt sikert hozott. Schéner a kísérletező, a gondolkodó művész azon­ban nem elégedett meg a jól begyakorolt stílus is­mételgetésével. Bonyolul­tabb tartalmat és az össze­tettebb festői kifejezés módszereit kereste. A ki­fogyhatatlan mondanivalót a népművészetben találta meg.. Olajfestésen kívül új eszközöket is igénybe vett; egyre többet rajzolt, kü­lönleges bevonattal alapoz­ta képeit. A még puha anyagba karcolta be a kompozícióit, s visszatar­tott, puritán színekkel, szinte zenei aláfestést adott a motívumoknak. Pászto­rok, mézeskalácshuszárok, népi figurák és jelképpé egyszerűsödött alakok je­lentek meg képein. Foglal­kozott a fában, kerámiában történt ábrázolásokkal és legutóbb a textilszobrá­szatnak nevezett plasztikus tárgykészítéssel is. Az egy­kori pusztai szegénylegé­nyek a legkisebb képen is monumentális higgadtságé ábrává változnak, akárcsak a pásztorfaragás finom vo­nalai a fán, a tülkön. Má­sutt viszont éppen harsány színek közvetítik a folklór - élményt. Ezeknek keveret- len, tiszta mezői erős crescsendókkal szólaltatják meg a képrészleteket. Sokat foglalkoztatja az emberi kéz. Az alkotás és rombolás eszköze, s a tenyér, amelybe sorsunk Íratott, amely összegyűjti a sebeket, az életmarta em­lékeztetőket is. Domboro- dásaiban, vonalhálójában az ujjak testvériesülő. ki­fejező mozgásában az irá­nyító értelem, és a feszü­lő indulat összegeződik. A mindenki számára ért­hető, pentaton tisztaságú képépítést és a dús vonal- ornamentikát sűrű, izgatott jelek váltják fel. A gyö­kér mindkettőnél a népi művészet formaépítő rend­szere. Nem adaptálása az egyszer már megformált- nak, hanem a tanult mű­vész eszközével megközelí­tett népi valóság. Ahogyan ő mondja; mint egy vete­ményes kertet, úgy ülteti tele képeit. Hieroglifái, formai utalásai a népkölté­szet jelzésrendszeréhez ha­sonló summázásra vállal­koznak. Izgatottan és nagy vára­kozással készült csabai be­mutatójára. Érthető, A nagy kísérlet próbája ez azok előtt, akik között életre szóló élményeit sze­rezte. De vizsgázik itt az a nemes és egyedülálló „rögeszme is”, hogy a mo­dem képi ábrázolást a florklór tiszta forrásából frissítse fel. Nagy újítók választották ezt az utat, az ősi motívumkincs forradal­masította az európai mű­vészetet. Nincs könnyű dolga a magyar művésznek, ami­kor a népi díszítőművészet ihletésének új formáját, a grand-art-ba való bekap­csolását keresi. Meg kell tisztítani egy sereg hamis romantikus képzettől, ba­nális előképtől, leíró hét- köznapiságtól. Szellemét, törvényeit és nem külső díszítését vette át, a tő- mondatos kifejezést és a bonyolult jelzésrendszert éppen a csábító veszélyek elkerülése miatt válasz­totta. Nem illeszti szemre a látványt, gondolkodásra készteti a nézőt. De elemző módszere is­mert jelenségek új voná­saival ajándékozza meg azt, aki hajlandó belépni képeinek világába, és egy jelentős kísérletnek kijáró tisztelettel nézi végig Sché­ner Mihály szuggesztív folklór-élményének képi metamorfózisát. D. Fehér Zsuzsa dr. Ezüst György Hegyafja A battonyai rovásírásos gyűrű Gonda Zoltán /m közelmúltban // Battonyán Mág | y § István, Ságvári u. 20 sz. alatti telkén dombelhordás so­rán igen régi tömegsír ke­rült napfényre. A csont- anyagon sérülések nyomai mutatkoztak, sőt egy vas­nyílheggyel átlőtt férfi ko­ponyát is találtak. A leg­értékesebb lelet azonban egy bronz pecsétgyűrű volt, mert rovásfeliratot találtak rajta. A gyűrű Frechs Miklós volt batto- r,yad lakos tulajdonában van, aki jelenleg a Keszt­helyi Balaton Múzeum, mu­zeológusa. E battonyai pecsétgyűrű i'ovásfeliratának megfejté­sével már 1955-ben megje­lent tanulmányában kísér­letezett dr. Csallány Dezső. Az akkori megfejtését azonban most újraértékel­te és ennek eredményét a nyíregyházi múzeum XI. sz. évkönyvében „A nagy- szentmiklósi rovásfeliratok és a battonyai Árpád-kori rovásírásos gyűrű kapcso­latai” o. hatoldalas tanul­mányában adta közre. Dr. Csallány Dezső kan­didátus, múzeumigazgató, Európa-hírű népvándorlás­kori és rovásszakértőnk a Tanyaudvar battonyai pecsétgyűrű ro- vásszövegót — az ótörök (turk) írásrendszerek segít­ségével, — a következőkép, pen olvasta le: „Dänäs bäg pan äs gäpäri”, azaz Dénes bég pan es kéberi” vagyis: „Dénes bég a kéb- nép ura.” Dénes bég nevét a Becsegergely nemzetség tagjaként 1160—1184 kö­zött szerepelt Dénes őr­letén volt, a viszonyulást pozitívnak minősíthetem. Sőt állításaimat megerő­sítő érvként is értékelhe­tem. Ugyanis a hunok tör­ténelmében jól informált, majdnem kortárs hírneves Jordan es arról is tudósít benüinket, hogy Attila ha­lála és a hun birodalom hirtelen összeomlása után, az aknamunkában és láza­szágnagy és hadvezér ne­vével azonosítja. Érvelése szerint az ő pecsétgyűrűjét találták meg Battonyán. A „kéberi”, azaz „gép-nép”- et a „gébidákkal”, azaz ge­pidákkal azonosítja. Utá­na így folytatja: „...A bat­tonyai Dénes bég pán türk nemzetiségű volt s mint ilyet állíthatták a kábár- géberí néprész élére... A Csanád nemzetség és ro­konsága is török nyelvű volt, a kábárok-géberek onogur-hun törzséhez tar­tozott... A kábárok-gébe­rek (gepidák) néprészónek továbbélése a XII. század végén, Csanád keleti ré­szén, szokatlannak tűnik fel...” Azonban egy XII. századi bizánci forrásmun­ka alapján bizonyítottnak vesizi, hogy a honfoglalást követően az Alföld keleti szélén és Erdélyben abban az időben még éltek a gé- beri-ipida-gepida néptöre­dékek a Maros-Tisza vi­déki onogur-hunok szom­szédságában, a Gyulák, Aj­tony és Csanádok földjébe ékelődve. Arra a kérdésre, hogyan viszonylik dr. Csal­lány Dezső tanulmánya, ill. fenti leolvasati eredménye ahhoz a feltárásomhoz, amely szerint Attila idején a dunavölgyi hun uralom súlypontja a Maros törme­lékkúpján és Attila fővá­rosa a mai Battonya terü­dásban vezető szerepet ját­szott „gepidák a hunok te­lepeit erővel maguknak foglalták le és egész Dá­ciát mint győzők birtokol­ják”. S dr. Csallány Dezső érvanyag alapján úgy lát­szik, hogy tisztázatlan ere­detű és népiségű gepidák — kiknek rövid életű ti­szántúli uralmát az utánuk következett avarok döntöt­ték meg —, egy néptöredé­ke Battonya tágabb körze­tében átvésizelte a honfog­lalást is. A pecsétgyűrű ro­vásszövege alapján azon­ban csak az vélelmezhető, hogy Dénes bég a mai Bat­tonyán lakott és onnan, uralta a gepida néptöredé­ket. De nem állítható, hogy Battonyán a honfoglalás után is gepidák laktak vol­na. Mindenképpen nagyra értékeljük dr. Csallány De­zső kandidátusnak rovás­emlékeink összegyűjtése és megfejtése érdekében ki­fejtett nagy és hézagpótló tevékenységét, hiszen ezen újabb publikációjában — a battonyai gyűrű rovásszö­vegének megfejtésén kívül — még tizennégy, eddig zömében ismeretlen rovás­szöveget és megfejtést pub­likál, köztük az állítólag Mezőberényben talált pe­csétgyűrű rovásfeliratát is. Dr. Radnai Mikes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom