Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-20 / 116. szám

a Tízek Klubjában A Jókai Színház tehetséges fiatal színésze, Várkonyi András önálló előadói estet rendezett május 18-án a békéscsabai Ifjú­sági és Üttörőházban. A Tízek Klubjának fiatalja előtt Üvöl­tések című összeállítását adta elő. Műsorának gerincét A. Ginsberg, amerikai beat-köitö- fejedelem Üvöltés című vers- zuhataga alkotta, de a közönség hallhatott többek között egy-egy Ady Endre, József Attila, Juhász Ferenc verset is. A művész meg­érdemelten sikert aratott. Gyűjtik az orvosi székfűt Az Alföld szikes legelőin — Bács-Kiskun. Csongrád. Békés, Hajdú és Szolnok megye hatá­rában — gyűjtik az őrvosi szék­fűt, a kamillát. A „termés” gyengébb az előző évinél, A HERBARIA bajai telepén rövi­desen megkezdik a szárítását, csomagolását. Kié az érdem? Ritkán hallat magáról a Haj­tómű és Felvonógyár 5-ös szá­mú békéscsabai gyáregysége. Vezetői rendszerint túlzott el­foglaltságukra hivatkoznak, s elhangzott már olyan kijelentés is, hogy „mi nem szeretünk di- j csekedni”. Pedig a dolgozóknak bizonyára jólesik, ha az újság­ban a saját üzemük eredmé­nyeiről, gondjairó] is olvashat­nák. Különösen akkor, ha — mint most — sikerekről számol­hatunk be. Igaz, amiről szó lesz, még egy előbbi időszak eredményéhez kapcsolódik. Tavaly ugyanis a vállalat öt gyáregysége között a békéscsabai lett az első. Rang­sorban tehát megfordult a szá­mozás. A sorrendet lényegében a munkaverseny és termelés gazdaságossága alapján hatá­rozták meg. A munkafolyamat a gyáregy­ségben rendkívül összetett. Na­gyon sok függ a vállalat buda­pesti központjától, amelyet meg­lehetősen nagy távolság választ el Békéscsabától. A rajz-doku­mentációt és az anyagot onnan küldik, ám az nem mindig ér­kezik időben. Polonka György­nek, a gyáregység terme­lési vezetőjének ez okozza a leg­nagyobb gondot. Hogy tavaly mégis sikert érték el, azt főleg a kitűnő brigádoknak és néhány művezetőnek tulajdonítja. Fel is sorolja őket: — A festőműhely dolgozói, a lakatosműhelyben Tyetyák Mi­hály és Matuska Miklós, a for­gácsolóműhelyben Köli már La­jos, a mechanikai műhelyben pedig Szeles Károly brigádja. A művezetők közül Kovács Pál, Mucsi Gábor és Cserei László munkája kiemelkedő. Szépítgetés nélkül Többet várt a forgácsolómű­hely hajtóműgyártó részlegétől, amelyet Bohus Pál művezető irányít és véleménye szerint többre lettek volna képesek a műhelydiszpécserek is. Munká­jukban azonban az idén már ja­vulás mutatkozik. Polonka György, aki önmagá­val szemben is szigorú követel­ményeket támaszt, nem szépít- get a dolgok megítélésében. — Tavaly májusban kezdtük meg a hajtómű-alkatrészek gyártását. A vállalat nem biz­tosította időben az ígért gépeket, szerszámokat, anyagokat, ké­sőbb pedig — a mi hibánkból — elhúzódott a gépek telepítése. A sült galambot vártuk. Kevés volt a szakképzett munkás is és a műhely vezetésének kérdését sem oldottuk meg mindjárt. Véleménye szerint — bár a tervét teljesítette a gyár — na­gyobb eredményt is el lehetett volna érni. A Kettős-Sebes-Körösi Vízgazdálkodási Társulat, felvételre keres egy fő mérlegképes könyvelői vizsgával rendelkező személyt fökönyvelö­IIELYETTESI beosztásba. Egy fő kö­zép. vagy felsőfokú út-, híd- és vízműépítő technikummal rendel­kező személvt ÉPÍTÉSVEZETŐI beosztásba. Jelentkezni írásban vagy személyesen: Békés, Szánthó A. u. 20 sz. 95044 Az elmúlt időszak eseményeit | azért érdeme» számításba ven- < ni, hogy azokból a jövőre vo- j natkozólag a tanulságokat le- j vonhassa az ember. Egy bízó- i nyos, hogy az idei esztendő a j tavalyinál kedvezőbben indult. | De kik is azok, akik a legtöbbet teszik a termelés sikeréért? Is­merjünk meg néhányat közű- : lük! Tyetyák Mihály lakatos pre­cíz munkájáról nevezetes. Nem teljesítményre törekszik, bár a követelményeknek ilyen vonat­kozásban is eleget tesz. A minő­ség önmagában nem jelent több keresetet, nála azonban ezt az órabérben honorálják. Hogy miért törekszik arra. hogy kifogástalan munka kerül­jön ki a keze alól, azt ő így índokol ja: — Csupán a ldküscneretem. i Én is elvárom, ha mondjuk ve­szek egy hűtőgépet, hogy az leg­alábbis az elvárható ideig hi­ba nélkül működjem. Fiatal ember, de már kétsze­res Kiváló Dolgozó. Nemrég a hajtóműgyártáshoz osztották be, ami az egyik legkényesebb j munka. És hadd áruljuk még el, ! hogy a gépipari technikum le­velező tagozatának elsőéves ta­nulója. Kommunista szombat Kolimár Lajos a forgácsoló­műhely 12 tagú Radnóti-brigád jának a vezetője. Először is sza’- badkozik, hogy ő nem jó inter- * júalany: — Inkább dolgozom, mint be szélek. — És mit szól ahhoz, hogy Polonka elvtárs a legjobbak közé sorolta a brigádját? — kérdezem. — Mi nagyon jól tudjuk, hogy ha nem iparkodunk, mások munkáját is akadályozzuk. Azt : pedig nem akarjuk. Elvégre há- j romszor nyertük el a szocialista címet. összeforrt, szakmailag igen jó a brigád. Aki feladatot kap, an­nak nem kell sokat magyarázni Ok kezdeményezték a kommu­nista szombatot és szépen ki is tették magukért. Szeles Károly az elektromű­szerészek brigádvezetője, ö is fiatal ember, bár már 10 éve dolgozik a gyáregységben. A brigád számára a legtöbb gon­dot a rossz műszaki rajz és egyes anyagoik hiánya okozza. Mivel pedig végszerelők, tőlük várják a határidők betartását, ami nemegyszer a véletlenen múlik. — Néha, amikor egy egészen egyszerű kis alkatrész hiánya miatt nem tudunk elkészülni, teljesen elvesztem a türelmem. Azt mondom magamban: egye meg a fene az egészet! De más­nap újra nekilátok a munkának — mondja. Felesége, gyermeke van, la­káshoz azonban még nem jutott, ami nagyon elkeseríti. Egyelőre pénze sincs annyi, hogy a lakás- vásárláshoz szükséges összeget befizethesse. Ha valahol szolgá­lati lakást kapna, talán itthagy­ná a gyárat. Bár az sem lenne könnyű, mert szereti a munka­helyét, s őt is megbecsülik. Kemény fából faragták Mucsi Gábor a lakatosok mű­vezetője. A gyárban 1949 óta dolgozik, most 63 éves. Tréfá­san kérdezi: — Mire kíváncsi? Csak nem arra, hogy mikor halok meg? Régi ismerősök vagyunk, tu­dom, hogy már nyugdíjba me­hetett volna. Ö azonban nem tud szabadulni innen. Nem is küldi senki, mert szükség van rá. A hosszú évek során több­ször kitüntették. Megkapta a Kiváló Dolgozó, a Könnyűipar Kiváló Dolgozója jelvényt, nem­rég pedig a Felszabadulási Ju­bileumi Emlékérmet. Életében sok „főnököt” kiszol­gált, de kevésről olyan jó a vé­leménye, mint közvetlen felette­séről, Polonka Györgyről. Ezt pedig így próbálja megmagya­rázni: — Feladja nekem a „leckét”. Én átgondolom és megvitatom vele. hogy mit lehet és mit nem. Ha helyes az érvem, elfogadja, ha tévedek, megmagyarázza. Szókimondó, nem takargat sem­mit És ha hiszi, ha nem, senki sem foglalkozik annyit az em­berek gondjaival, mint ő. Mucsi Gábort is kemény fá­ból faragták. Szereti a korrekt­séget, határozottságot. Egy éle­ten át tartó vasas-munka for­málta ilyenné. Tavasza Centrumban A Centrum Áruház és a Népújság képtotó-pályázata Első díj 1 db 2130 forintos olajkályha 3. forduld Kérdés: Milyen szolgáltatást nyújt a Centrum Aruház vásár­lóinak, díjtalanul? Válasz: 1. Ruhaigazítást 2. Örajavítást (A helyes választ húzza alá!) 3. Rádiójavítást Pásztor Béla Körkapcsolás 10. — Bravó! Ördögi ravasz fic­kó maga. Szinte szó szerint el­mondja nekem a tudósítása szö­vegét. csak véletlenül éppen a címről feledkezik meg! Milyen címet is adott az anyagnak? — Azt. hogy „Tragikus félre­értés”. — Kitűnő! Ebből aztán a bo­lond is megérti, hogy kevésbé tragikusnak tartanánk az esetet, ha az elnök, az a vén gazember rajta lett volna a gépen. Még örülnénk is neki! — Ebben teljesen igaza van, főnök. — Mi... micsoda?!.. Ne­kem van igazam!? De hiszen ezt nem én mondtam, ezt maga ír­ta! Ki innen! * Budapest, Böszörményi út 182, földszint három, — Mami, mami! — szalad ki a konyhába lelkendezve a hat- esztendős ifjabb Krecsmár Je­nő. — Apuci felrobbant! Majd­nem biztos! A tv mondta be! Ugye akkor nekem se nem kell holnap isibe menni? Se holnap­után? Krecsmárné fehér lesz, mint a mosogató körüli csempe. Gépi­esen törli meg a kezét, de gyor­san magához tér, egy ktsz-elnök felesége mindig fel van készül­ve a legrosszabbra, besáet a sö­tét szobába. — Most pedig hallgassák meg hazai tudósításainkat — moso­lyog rá a jól fésült fiatalember a képernyőről. — Palaszenttót­ról... bocsánat, Zalaszentgotról jelentkezik munkatársunk... Krecsmárné fellélegzik. „Nem, az nem létezik, hogy a bemondó ilyen derűs és elégedett le­gyen, ha tényleg valami kataszt­rófát ismerteti volna pár má­sodperccel korábban. Ez a ko­misz kölyök megint csak fantá­ziáit, mindenféle szörnyűséget kitalál, ügy utálja a sulit. Min­denesetre azért átszaladok a szomszédba, Sza boné a híradót a világ kincséért sem hagyná ká...” Menet közben még lekever egy kis pofont ifjabb Krecsmár Je­nőnek, ez teljesen megnyugtat­ja, már kint van az előszobá­ban, amikor türelmetlenül és vésztjóslóan megszólal a bejá­rati csengő... * Ciduro, Főtér... A jövevények éjszakai elszál­lásolását egyszerűen oldották meg A Florestában maradtak. A férfiak a nagyterem asztalain aludtak, a nők a Madame „lak­osztályában”. Másnap reggel az­tán Plombái atya, az öreg Doi- do, Claudette és Ninette részvé­telével mindnyájan — a gyen­gélkedőket kivéve — nagyszabá­sú munkálatokba kezdtek. A Főtéren álló elhanyagolt raktár- épületet hozták rendbe. Pótolták a hézagokat a tetőn, szépen ki­takarították, a belső teret egy sor deszkával kettéosztották női és férfiszakaszra, priccseket, asztalokat, padokat ácsoltak. Senhor Krecsmár járt itt az élen, valamikor asztalos volt, talán ezért lett később elektro­mos ktsz-elnök. Dias úr üzleté­ből előkerült minden legszüksé­gesebb holmi, edények, szappan, szerszámok, fehérnemű, ruhafé­lék, cipők, takarók stb. — Fizetésről egyelőre ne be­széljünk! — jelentette ki az áruk átadása után nagyvonalú­an a szatócs. — Miért ne? — kérdezte An­na asszony, aki szerette azonnal tisztázni a dolgokat. — Csak nem gondolja, hogy mindezt ajándékként fogadjuk el? A hájas, zöldkötényes férfi bánatosan legyintett — Ugyan, pont az ellenkező­jéről van szó. Nálam olyan uzsoraárak vannak, hogy szinte restellem megmondani. Majd a végén, hogy addig szeressük egymást. • Budapest Wesselényi utca 83, második emelet özvegy Koval- csikné, Honda László háziasszo­nya telefonon beszélget a barát­nőjével... — Nem, Elza, nem azért sí­rak ... A fene egye meg azt a kéthavi lakbért, amivel adósom maradt... Igen, jól hallottad, ott egye meg a fene!... öt sajnálom, a szerencsétlent... Senkije sem volt a világon... És tudod, most már azt is megmondhatom... ón... én nagyon megkedveltem őt... Nem, nem, hová gondolsz... Ne haragudj, fejezzük be, most jól ki akarom bőgni magam, majd holnap este felhívlak.,. Illetve inkább te hívj fel nap­közben a hivatalodból, az leg­alább egyikünknek sem kerül pénzbe. Csókollak. * Ciduro, Főtér, lakógyűlés az immár otthonossá varázsolt rak­tárban... — Van néhány elemi szabály — tart eligazítást padre Plom­ba! a Cartagena volt utasainak

Next

/
Oldalképek
Tartalom