Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-20 / 116. szám
feiet a Fecske Mármint * Fecske cigaretta. Az egyik napilap tudósítójának nyilatkozták ezt a dohányipar vezetői. Számokkal érzékeltették, hogy tavaly még mennyivel előzte meg a Kossuth, a Munkás és a Symphonia a filteres csodacigarettát, de ez év áprilisának végéig mind a hármat túlszárnyalta a Fecske. Tűnődtem, hogy vajon miért? ízlés,- vagy szokásváltozás? Avagy a „stikában” és a nyíltan dohányzó gyerekek tömegei segítették elő a Fecske szárnyalását? A három eddig vezető versenytárs-cigarettát szívók ugyanis nehezen váltanak át a jóval „ gyengébb dohányból készülő és elég nehezen „slukkolható” Fecskére. Miért tört mégis előre? Ezt már hangosan kérdeztem, erős dohányosok többnyire Kossuthot. Symphoniá-t és Munkás-t füstölők társaságában. Pillanatok alatt megsemmisítették azt a következtetést, amire hosszú tűnődés után jutottam. Egyszerűen azt mondták, hogy tavaly is, azelőtt is rossz minőségű, csummás, túlságosan sok nikotint tartalmazó dohányból készült s készül az idén is a Kossuth, a Symphonia és a Munkás. Annyira „éghetetlen jók”, hogy többségét csak két- háromszori újragyújtás után lehet elszívni. Cj, a Munkással azonos minőségű dohányból készülő füstszűrös cigarettát is ígér a dohányipar. Az újat mindenki mindenből szívesen várja, mert remélhető: hátha jobb lesz az eddigieknél. Azért nem ártana az újabb cigarettafajták kutatása közben a régiekre is nagyobb gondot fordítani. Azok kedvéért. akik kitartottak — ha néha dühöngve is. — a Kossuth, a Symphonia és a Munkás mellett. azóta, hogy ezeket gyártani kezdték. K. I. Mezőberény határában, a 47-es úton egy Moszkvics 408-as seper, úgy 80—90-nel. Előtte idősebb atyafi pedálozik, szemmel láthatóan olyan állapotban, amit a KRESZ szemérmesen „bizonytalan járású egyén”-nek szokott titulálni. A Moszkvics kétségbeesetten dudál, az atyafi berezonál egészen az útközépig és ott szépen lete- nyerel. Biciklistől. A fék jó, a reflexekkel sincs különösebb baj; így az „Ügyeletes riporterünk jelenti” rovat szegényebb lett egy eseménnyel. Szerencsére! A vezető kiszáll. Zord arca nem sok jót ígér, de amikor közelebbről szemügyre veszi a kótya- gosan álldogálló hullajelöltet; álprogramozza magát, s tett- legesség helyett a következő magasröptű szózatot intézi hozzá: — Bátyám, hogy a fenébe volt mersze ilyen tökrészegen felülni erre az átkozott tragacsra , és ide-oda csámborogni az úton! Hogy maga még él, azt egyedül csak nekem köszönheti. Ezért hát, mint második atyád — vált át közvetlen családias hangra — engedd meg édes fiam, hogy sürgősen kivonjalak a forgalomból, mielőtt még valaki kivasal, mint azt a sündisznót... A szót tett követte; az erősen illumi- nált honpolgár le lett fektetve az útmenti árok belső oldalára, egy szárazabb részre. — Ha fázol fiacskám, takarózz be a biciklivel. — S — —, amelyet szíves figyelmükbe ajánlok. Először is, ha valaki eltávozik a Főtérről, sétára indul a folyóhoz, a Sziklás Dombokra vagy bárhová, feltétlenül mondja meg a többieknek, hogy hova készül, merre megy. Javaslom, hogy lehetőleg kettesével, hármasával induljanak útnak, több szem többet lát. És mindig legyen maguknál valami fegyver, ha más nem, legalább egy husáng. Bakancs vagy magas szárú cipő nélkül ne járkáljanak, a sucurik, a mérges kígyóik miatt. Legtöbbje a boka táján igyekszik megmarni áldozatát. Aztán meg eszükbe ne jusson véletlenül, hogy a folyóban fürödjenek, kész öngyilkosság! — Köszönöm, pariié — bor- zongott össze a nagy forróság ellenére Juanita és még szorosabban magához ölelte a kiskutyáját. — Nekünk Pedróval eny- nyi elég is. Amíg meg nem érkezik az a nyavalyás bárka, mi ki sem tesszük a lábunkat ebből a barakból. Hiszen itt más Sincs, mint veszély! Hogyan élhetnek itt egyáltalán emberek? Plombái atya felsóhajtott. — Nehezen, senhorita. Nem múlik el hónap szerencsétlenség, sebesülés, betegség, haláleset nélkül. Ezzel kapcsolatban nyomatékosan figyelmeztetem önöket az ösvények tiszteletére! Campomanes úr, akin már nyoma sem látszott az előző nap fáradalmainak és a nagy' asztal túlsó végén farrinchát evett ananászlekvárral, felkapta a fejét. — Az ösvények tisztelete?! Az micsoda? Az előadó levette, egy bőrdarabkával tisztára törölte bepárásodott szemüvegét, csak aztán válaszolt. — Talán észrevették már. hogy a Főtér másik oldaláról leeskeny ösvények húzódnak az őserdőbe. Minden ösvény kezdetén feltűnő jelek láthatók, lehántolt kérgú, pirosra, kékre festett karók vannak a földbe szúrva vagy lécdarabkákat erősítettek andrásikereszt alakban vagy más formában a fákra, másutt színes rongyokat kötöztek fél. A két olasznál, a Borelli testvéreknél például zöld üvegpalackot húztak egy bot végére. Ezek a különböző jelek azt tudatják, hogy melyik ösvény kié, kinek, illetvt kiknek a bányatelkére vezet. A miineárók egy része magányosan dolgozik, de van,ahol ketten, hárman álltak össze. Többnyire a egynemze- tiségűek vagy barátok, vagy akik nehezen viselik el az egye. düllétet. Akadnak, akik — enyhén szólva — nem kedvelik egymást különösebben, de szövetkeztek, mert külön-külön nem volt elég pénzük a bérleti díj lefizetésére. A lényeg az, hogy ezekre az ösvényekre, amelyek az Aranypatak partján szigorúan meghatározott parcelláihoz vezetnek, csak a tulajdonosok léphetnek. A különleges megbízott kivétel ez alól, meg én. De elárulhatom, hogy szólóban mi sem szívesen merészkedünk rájuk, és ha a szükség mégis rákényszerít, egész úton hangosan kiabáljuk a nevünket. Az ösvény tulajdonosa ugyanis büntetlenül megölhet bárkit, akit a saját ösvényén, illetőleg a bányatelkén talál. Erre a kegyetlen törvényre azért van szükség, mert az aranyásó a vityillójában őrzi minden kincsét, minden reményét egy jobb életre. A kimosott aranyport, aranyrögöket, az orvosságát, az élelmiszereit, szerszámait, a szerződési okmányát. Ha bármelyiktől megfosztják — elveszett ember. (Folytatjuk) Gyermekvédelmi napok A Békés megyei Gyermekvédelmi Napok keretében vasárnap rendezték meg Gyula- Remetén a megye nevelőotthonaiban élő állami gondozottak találkozóját. Ezen részt vett többek között Csete József, a Békés megyei Tanács művelődési osztályának munkatársa, Kovács László gyermekvédelmi főelőadó, Székely Jánosné Gyula város tanács művelődési osztály vezetője, Kiss László, a Békés járási tanács művelődési osztályának képviselője. Megjelentek a gyermekotthonokat patronáló üzemek, szocialista brigádok képviselői is. A nap nem valami biztatóan kezdődött. Felhős volt az ég,, és hűvös szél fújt a fák között Ennek ellenére a gyermekeket szállító autóbuszok már órákkal a kezdés előtt megérkeztek Gyulára. A színes formaruhákba öltözött lányok és az úttörő-egyenruhában feszítő kispajtások, akik Battonyáról, Dévaványáról,. Elekről, Fáspusztáról érkeztek: hamar összebarátkoztaik a vendéglátókkal. Később a sok jókedvű gyermek láttán az ég is kiderült, s mire megkezdődött a hivatalos megnyitó, már „hétágra” sütött a nap. Remetén Tisztelegj! A battonyai nevelőotthon fúvószenekarának pattogó indulóira sorakoztak fel az úttörők, zászlófelvonáshoz. Szebegyinsz. ki Györgyné, Gyula város-járás úttörőtitkára megnyitójában ismertette azt a féltő gondoskodást, amellyel államunk törődik a szüleiket vesztett gyermekekről. Majd a vendégotthonok képviselői szalagot kötöttek a csapatzászlóra. Ezután az udvaron felállított színpadhoz vonultak a részvevők, s kezdetét vette az egész délelőtt tartó kulturális műsor. A gyerekek megható kedvességgel, bájjal igyekeztek előadni a hosszú hónapok munkájával betanult szerepeket. Nagy sikere volt a battonyai otthon tanulóiból alakult fúvószenekarnak, a remetei gyerekek vidám műsorának, a dévaványai- ák irodalmi összeállításának, a fáspusztaiák — már több megyei versenyben kiválóan szerepelt — énekkarának, de a legnagyobb sikert az eleki kis- és nagycsoportos lányok, fiúk aratták. Műsorukat többször szakította félbe a nyíltszíni taps. A kultúrműsoi és az ebéd után sportműsor következett. Először felavatták az új kézi- labdapályát, majd megkezdődtek „az öldöklő” küzdelmek labdarúgásban, röplabdában, kézilabdában. A gyerekek, az egész napos szórakozástól fáradtan, de ragyogó arccal szálltak fel a járművekre s az egyik fiú kifejezően summázta a találkozó sikerét: — De szép nap volt! B. O. R 1970. MÁJUS 20. ** Dohra Anna verset mond. Az eleki sztárok a színpadon.
