Békés Megyei Népújság, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-14 / 111. szám
I iizelőg'oiidok Humoros formában frt levelet szerkesztőségünkhöz a békéscsabai Kádi Józsefné, s bár a levél tréfás kedvvel íródott, nagyon is komoly a tartalma. „Áprilisban nem kis meglepetéssel vettem tudomásul — írja —, hogy az április l'-i becsapás, lóvátevés, stb. kedves szokása nemhogy elavult volna,! sót kiterjed egész hónapra. A nagyon szellemes április 1-én megjelent, képpel illusztrált toronyházak és üresen álló lakások cikk mellé, nyilván konkurenciából egy másik, kevésbé kedves írás került a Békés megyei Nép. újságba. Megjelent egy hirdetés, és egy cikk, hogy aki április 6-tól június 20-jg vásárol- j ja meg tüzelőjét, az 10 száza-1 lék kedvezményben részesül, e! cikk részletesen kifejtette, hogy! 25 fajta hazai szénre és 4 fajta : brikettre vonatkozik e kedvez-, mény. Ennek ellenére április 7- ! én vásárolt 25 mázsa barna da- j rabos szénhez nem számoltak 10 i százalék engedményt. Érdeklődésemre azt a választ kaptam, i hogy ez nem vonatkozik minden szénre, jelenleg csak a dióra és például, ha egy város nem kap egy bizonyos fajta szenet, abból ugye nem adhatnak 10 százalék engedményt Ezt én nagy- nehezen meg fc értettem, csak azt nem, hogyha egy város nem j kap egy bizonyos fajta szenet, 1 úgy, abból hogyan lehetne ven- I ni? * Előszói- nagyon felháborod-! tarn, mert gondoltam, hogy ez a hirdetés csakis illetékesektől j jöhet — nyilván nem a sarki pék adta fél —, de azután rá- : jöttem, hogy ez utólagos április! 1. Röstellkedve vallom be, hogy ennyire hiányában vagyok a hu- [ morérziéknek és nem kapcsoltam | azonnal. Hiszen, ha jól utána- | néznék, talán az elmúlt húszon, öt évben összesen nem volt 25 fajta szén Békéscsabán. Így tehát azonnal észre kellett volna vennem a hirdetésben és cikkben rejlő humort.” * H. M. aláírással ugyancsak a TÜZÉP munkáját bíráló levelet kaptunk. „Több dolgozótársam és saját magam nevében kérem a szerkesztőség segítségét — olvassuk a levélben. — Sok tüzelőutalvány került a SZOT jóvoltából 1970- ben is kiosztásra. Ez különösen a kiskeresetű embereknek jelent nagy segítséget a téli tüzelő beszerzéséhez. Sajnos, az idén a TÜZÉP-vállalat vasúti telepén, Békéscsabán áprilisban I csak hajnali sorbaállások után lehetett beváltani a kapott utalványt. A meg nem felelő szén miatt sokan nem szívesen váltják be, ugyanis csak brikett és egy más fajta szén van. A tavalyi nehéz napok megelőzésére gondolva szeretnénk felhívni a vállalat figyelmét erre. A fuvarosok utalványt nem vesznek át, éppen a fentiekre való hivat, kozással. Javasolnám, hogy a TÜZÉP érkezési sorrendben vegye át az utalványokat és gondoskodjon a tüzelő hazaszállításáról, természetesen a fogyasztóval történő megállapodás alapján. Gondolom, hogy ez tisztessé-1 gesébb dolog lenne, mint 10 szá- ! zalékos kedvezményes vásárlást hangoztatva használhatatlan szenet ajánlani.” A tüzelőellátással kapcsolatban az elmúlt évben nekünk is j voltak szomorú tapasztalataink, j E két levél máris figyelmeztet. > várjuk tehát a választ a TÜZÉP illetékeseitől, hogyan akarnak gondoskodni a megfelelő választékról és a folyamatos ellátásról. Vándorlás gipszért „Miért nem lehet alabástromgip- szet kapni a gyulai háztartási bol- j tokban? — kérdi Guidilla Miklós fog- i technikus, gyulai olvasónk. — Ez j nem mai keletű probléma és nem j is egyedül vagyok, akit bosszant. Szakmám megköveteli a gipsszel í való munkát, enélkül nem tudok ; dolgozni. A gyulai háztartási bol- j tokban viszont már nem is me- j rek kérdezősködni, mert tudom j előre, hpgy mi a válasz. Legutóbb, • amikor érdeklődtem, végül már azt , a feleletet kaptam; hogyha nem tudok máshol beszerezni, akkor j menjek el Debrecenbe”. Olvasónk leveléből érződik az a ' felettébb nagy bosszúság, amit az j ilyen válaszok kiváltottak nála. I Mint írja egy bolt vezetőjének az j lenne az elsőrendű feladata, hogy beszerezze a szükséges árut és még- ha hosszabb, rövidebb időre is, ki- , elégítse a vásárlók igényeit. Egyéb- I ként ez az állapot már március közepe óta tart, s bizonyára lett volna lehetőség arra, hogy ezt az árut beszerezzék. Olvasónknak igaza van, hiszen, ha egyes cikkekből időnként hiány is mutatkozik, a kereskedelmi szakembereknek van lehetőségük arra, hogy ha nem is teljes mértékben, de valamennyire pótolják a hiányt. Furcsa lenne valóban, ha a gyulai vásárlók batyut kötnének a hátukra és útnak indulnának Debrecenbe, a szükséges gipszet beszerezni, mint ahogy azt rajzolónk is elképzelte. Reméljük, rövidesen megnyugtató választ kap olvasónk, s a hozzá hasonló vásárlók. Va gányok Furcsa hála Mikló Gyula levelében arra kér bennünket, hogy közöljük sorait, okulásul azoknak, akik hajlamosak megfeledkezni a háláról, akkor, amikor valaki segített rajtuk. Olvasónk nyílt levélben fordul egy csengődi emberhez: Így záródik a levél, úgy hisszük, ehhez nem kell kommentár. ,,Elnézését kérem, hogy levelemmel zavarom. Talán emlékszik rám. De ha rám nem is, a négyszáz forintra remélem igen. Arra a négyszáz forintra, amit, mint becsületes megtaláló, két tanú és az üzletvezetőnő előtt átadtam önnek. Természetesen, mint jogos tulajdonát. Hogy miért két, illetve három tanú előtt? Azért, nehogy, ha kijózanodott, esetleg négyezret követeljen rajtam. Kérdezheti tőlem, hogy lever lemmel miért zavarom? Hiszen ez nem ügy, ilyen és ehhez hasonló számtalan akad. így igaz. De mégis maradt bennem egy tüske, csak azért, mert mifelénk nem az a szokás, hogy jóformán még kalapot se emelünk a becsületes embereknek. A törvény is foglalkozik a talált értékekkel. Tíz százalék a becsületes megtalálóé. Természetesen nem tartottam és ma sem tartok rá igényt. De mifelénk minimum azt mondják: Barátom, nagyon köszönöm. Ha legközelebb megyénkben jár, ne felejtse el, itt mások a szokások Mindent megtettünk... Válása cikkünkre Ápi'ilis 30-án a Szerkesszen j velünk hasábjain „Szennyvíz a j Lázár utcában” címmel az j egyik ház lakóinak panaszáról j írtunk. A békéscsabai Ingatlan- kezelő Vállalattól kaptunk választ, melyből idézünk: „A cikkben szereplő Lázár u. 35. szám alatti panaszos lakóknak igazuk van abban, hogy az általuk bejelentett szennyvízakna tisztíttatása nagyon körülményesen és nehezen megy. Házkezelőségünk a beérkezett kérelmek alapján azonnal megteszi a szükséges intézkedést a Vegyesipari Vállalatnál. Ebben az esetben is így történt, intézkedésünket megtoldottuk azzal I — amikor már megsokalltuk a I sok-sok panaszt az el nem vég- j zett szennyvízaknák tisztításé- \ val kapcsolatban —, hogy kér- í tűk a KÖJÁL és a városi tanács I vb egészségügyi osztályának segítségét. A megyei tanács építés-közlekedési és vízügyi osztályától azt a választ kaptuk, hogy a közölt panasz oka: a szolgáltató vállalat berendezései tönkrementek, ezek pótlása folyamatban van ,s várhatóan a III. negyedévben realizálódik. A Vegyesipari Vállalat igazgatójával és a szervesrészleg vezetőjével történt személyes beszélgetés alapján tájékozódtunk: kaptak gépet, de csak egyet, ami nemigen segíti őket a lerobbant géppark kapacitásának növelésében. Tudatában vagyunk annak, hogy a fentiekben leírtakkal a probléma nincs megoldva, azonban a cikkel kapcsolatban kénytelenek vagyunk reagálni, mivel csak az Ingatlankezelő Vállalat van megemlítve. Igaz, a lakók levelére választ nem küldtünk, azonban a sérelmet még aznap továbbítottuk, sőt megsürgettük:” A válasznak természetesen hely adunk, s örülünk, hogy az Ingatlankezelő Vállalat minden tőle telhetőt megtett. Most már a Vegyesipari Vállalaton múlik, hogy a Lázár utca 35 szám alatti lakók panaszát véglegesen orvosolja. Reméljük, nem kell sokáig várniuk. Sokszor irtunk már e lap ha- j sábjain azokról, akik virtusból, ! vagy egyéb okból fitogtatják 1 erejüket, ráadásul teljesen értelmetlen dolgokra. Mért például mi értelme volt annak, hogy egyik éjszaka, Békéscsabán. a Csaba-Étterem előtt árusító — mindenki által jól ismert — virágárus. Ecedi néni pultját néhány méterrel odébb vitték a helyéről. Természetesen ez nem ment a legsimább módon és komoly anyagi kárt okoztak ezzel az idős asszonynak. Vagy mi értelme van annak, j hogy időnként a Március 8 tér ! zászlótartó rúdjait kiráncigálják | és a közeli bokrok közé dobják, I Ék értelmes dolog-e az, hogy a május I-én virágba öltözött kővázákat felborogatják? Sorolhatnánk tovább azokat az eseteket, melyek ezeknek az „erős” embereknek a kezemun- káját dicsérik. Csak azon csodálkoznak majd, ha fiilöncsípik őket, éppen áldásos tevékenységük közben. Az Ilyen fülöncsí- pést rendszerint büntetés és az anyagi kár megtérítése követi, ürömmel vennénk, ha erre mielőbb sor kerülne az illetékes szervek részéről. Bizonyára sokkal kevesebb felborogratott vázát látnánk és kevesebb ember bosszankodna ‘ az ilyen rongálások miatt. Szerencsesorozat 5. rész Ezek négyen aligha vesztik el fejüket, kemény fából faragták őket. Annál inkább lehet tartani attól a fiatal kreol nőtől, aki a jobb oldali két első ülésen hever, ö Juanita. Útlevele szerint táncosnő. Vibráló, harcias temperamentum, imádja a botrányt. Már a felszálláskor dobozaival, csomagjaival minden e célra alkalmas és nem alkalmas helyet elfoglalt; bár jegye nem oda szólt, természetes fen- sőbbséggel az első sorba, az ablak mellé telepedett le, nem volt hajlandó feltenni a szájkosarat a kínai selyempincsijére, jóllehet ezt az előírások megkövetelik, jelenetet rendezett, mert langyosnak találta a felszolgált hűsítőt, és így tovább. Egyszóval: hisztérika. És végezetül a művésznő mögötti üléseken két utas az óceánon túlról, Európának is egy távoli országából, Ma. gyarországról. Egy szőke és egy kopasz. Befejezvén a leltározást, Izabella Espla mély lélegzetet vett, aztán összeütötte a két tenyerét, hogy magára vonja a figyelmet, — Kedves hölgyeim és uraim! Néhány perce ott szakítottam félbe az ismertetést, hogy alattunk az Amazonas két partján a világ legnagyobb őserdeje húzódik. Önök nyilván szívesen vetnének rá néhány pillantást közelebbről tó. Nos, erre most lesz alkalmuk, a gép ugyanis rövidesen lejjebb ereszkedik. Sőt, valószínűleg kis időre le is szál- lunik... Kérem, őrizzék meg nyugalmukat, az történt ugyanis, hogy egy ostoba félreértés következtében bombái, szereltek a gépünkre... A repülőgép ebben a pillanatban megbillent, majd meredek vonalú ereszkedésbe kezdett. Barilla kapitány rászánta magát a több mint kockázatos kísérletre. Más választása nem volt. A szerencse — viszonylagos fogalom. Ha a Cartagena kilenc utasával és háromfőnyi , személyzetével menetrendszerűen megérkezik rendeltetési helyére, Sao Paulóba, senkinek sem jutott vona eszébe, hogy rendkívül szerencsés utazásnak minősítse ezt. Minthogy azonban kényszerleszállásra került sor, és csodával határos módon sikerült a landolás, joggal tekinthető Fortuna istennő különös kegyeltjének mind a tizenkét résztvevő. Bocsánat, a pincsivei — tizenhárom! , Barilla kapitány már landolás közben, szinte az utolsó pillanatban fedezte fel egy folyó- nak azt a nagyjából egyenes partszakaszát, amelyet nem borított olyan dúsan a vegetáció, mint egyebütt. Behúzott fűtőművel, leállított motorral, a fák koronáját súrolva, kétség- beesett manőverrel vitte rá gépét erre a rövid és keskeny sávra. Sikerült! Igaz, a karcsú Cartagena egyik roncsolt szárnyával a parti fövényre feküdt, törzse félig a folyó vizébe merült, a másik szárnyából már nem is látszott ki egy darabka sem. Viszont az ajtót ki lehetett nyitni, mert az a gép partfelöli, magasabban fekvő oldalán volt. Ha a Cartagena néhány kilométerrrei feljebb fekszik rá a vízre, még ilyen körülmények között is, aligha jut-
