Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-30 / 100. szám
Személkupacak a virágok városában Névtelenül érkezett levél a Szerkesszen velünk rovathoz. Gyuláról, melyből kitűnik, hogy kedves levélírónk nagy lókál- patrióta. „Régi elhatározásomat váltom valóra azzal, hogy Önöknek írok — kezdi levelében — gyulai vonatkozású dologról van szó. A Kárpát utcában lakom — az állomástól az első jobbra nyíló keresztutca —, ahol a Gyermekkórház is van. Az utca sarkán a Béke sugárút kereszteződésében szabad szeméttároló hely éktelenkedik, ahová a magánházakból, kertekből tömegével hordják a szemetet; papírhulladéktól kezdve mindent. A szél összevissza hordja, sodorja ezit a sok hulladékot, beszemetelve a Béke sugárút egy részét is. Érdemes megnézni, hogy milyen csúfsága ez a városnak, nem szólva arról, hogy az ideérkező idegen utasokra nem tesz valami kellemes hatást. A Köztisztasági . Hivatal dolgozói ugyan időnként takarítják ezt a részt, de a papír és a szemét csak nem akar eltűnni, sőt szaporodik tovább. Igazán kár, hogy a kedves, szép Gyulát ilyen apróság megcsú- fítja. Csekély intézkedéssel meg lehetne szüntetni. Huszonhét éve lakom Gyulán és nagyon szeretem ezt a kedves, parkos, virágos, szép kis várost, amelyhez hasonlót nemigen lehet találni az Alföldön. Szíves | elnézést kérek a zavarásért —” fejezi be levelét, s mi csak annyit tudunk hozzátenni; nagyon szép, ha valaki ennyire szereti városát, hogy még az ilyen „apróságok” is feltűnnek. A célunk nem is az volt, hogy I levelének közlésével segítsük ■ a „szemétügy” elintézését, hi-; sz<en ehhez elég lett volna egy ! telefon. Inkább azt akartuk érzékeltetni, hogy nagyon jó lenne, ha megyénk más városai- j ban is sok-sok olyan ember él- j ne, aki így szereti környezetét. [ Kár, hogy levélírónk neve élőt- j tünk ismeretlen. KOFOGOS KBIKYER Szabó Ilona kiscsákói olvasónknak úgy látszik, sűrűn akad témája, mert már több alkalommal keresett fel bennünket levelével. Sajnos ahhoz, hogy témát találjon, mások Is hozzájárulnak, s nem is lenne baj, ha pozitív dolgok születnének ebből. Levélírónk azonban legtöbbször hiányosságokat tapasz- j tál, s ezért fog tollat. Most ke- í nyérgondokról ír: „A Nagyszénási ÁFÉSZ 5-ös j és 6-os számú boltja látja el áruval Kiscsákó lakosait, így I kenyérrel is — írja. — Hetenként kétszer: kedden és pénteken hozzák. Az idén tavaszig i nem is volt különösebb ba j, leg- j feljebb egyszer-egyszer előfor-} dúlt, hogy nem kaptunk friss j kenyeret. Most már fordított a helyzet. Az a ritkaság, ha friss ! a kenyér. A legbáníóbb az, ha különösen pénteki napon kerül a boltokba két-háromnapos szállítmány ebből a legfontosabb élelmiszercikkből. Milyen lesz az keddig? Ezt senkinek sem kell különösebben magyarázni. Tudomásom szerint a helyi tsz is megkereste levélben az ÁFÉSZ igazgatóságát, kenyérügyben. Az ellátás azóta is változatlan. Vajon mi az oka? Az ÁFÉSZ-nél vagy a sütőipari vállalatnál van a hiba? Máshol is így van?” — kérdi végül. A kopogós kenyér ma már valóban ritkaság még faluhelyen is, s nagyon furcsának találjuk, hogy éppen Kiscsákón nem kapnak a lehetőséghez mérten friss kenyeret a fogyasztók. A Nagy- | szénási ÁFÉSZ bizonyára meg-1 szívleli a klscsákóiak kérését és legközelebb már arról adhatunk hírt, hogy minden alkalommal friss kenyeret kapnak az itt lakók. Szabó Ilona levelét pedig köszönjük és várunk továbbiakat, reméljük, egyszer pozitív dolgokat is írhat majd. Megérdemlik a dicséretet... de kik? Iskolai számtanfüzetből kitépett ] papírlapon kaptuk azokat a sorokat, amelyekben Veszelka Andrásáé, Gerla, Jókai utca 5 szám alatt lakó olvasónk kéri a szerkesztőséget, hogy nevében fejezzük ki dicséretünket a 44-es egység dolgozóinak jó munkájuk és a közelmúltban kapott kitüntetésük al-1 kalmából. A kérésnek szívesen tennénk eleget, hiszen mint olvasónk közli, „napi nyolc óra helyett 12—' 14-el is dolgoznak, szeretik munkájukat és jó kollektívát alkotnak az egység dolgozói**, de az sajnos nem derül ki a levélből, hogy kik érdemesek a dicséretre. A munkahely megnevezése valahogy kimaradt a feljegyzésből. Mégis, ha valaki magára ismer e cikket olvasva, ne mulassza el elfogadni Veszelka Andrásné jókívánságait. Dicsérő soroknak még a címzett pontos ismerete nélkül is szívesen adunk helyet. Szennyvízár a Lázár utcában! A békéscsabai Lázár utca 35 számú ház lakói nevében fogott tollat Dobálj Andrásné olvasónk. „Állandó probléma az udvarunkon elhelyezett szennyvízakna tisztítása — ' írja levelében. — Minden három hónapban sok' utánjárásba kerül, míg végre kitisztítják. A legutóbbi esetben a városi tanács volt’ segítségünkre. Most azért fordulok Önökhöz, mert a múlt hónap első napjaiban levélt küldtünk az Ingatlankezelő Vállalathoz, melyben kértük, hogy vegyék figyelembe a hét család kérését, akik a Lázár utca 35-ben laknak és mivel több gyermek is van az udvarban, nagyon félő, hogy fertőzést kapnak a szennyvíztől. Ahol fürdőszoba van, az is szánté búzáik, mikor az akna megtelik. Állandóan szellőztetni kell. Levelünkre választ nem kaptunk, de szippantó kocsi sem járt itt. Ezután még többször személyesen bejelentettük kérésünket, s azt a választ kaptuk: megsürgetik. Sajnos, a sürgetés sem használt. A szennyvizet pedig nem tudjuk hova önteni, s az udvarunkat lassan már elönti az áradat, ha a sürgős intézkedés nem történik meg. Kérjük, segítségüket eme áldatlan állapot megszüntetéséhez” — fejezi be levelét Dobákné, s úgy hisszük, ehhez nem kell különösebb kommentár, reméljük hamarosan lesz foganatja az itt megírtaknak. Halál a legyekr e! Nem kell ahhoz csillag jósnak lenni, hogy kimondjuk: Hamarosan megkezdi támadását a nyár első számú közellensége, a légy. A legjobb védekezés a támadás, vélte Korim Pál (Békéscsaba, IV., Vörösmarty u. 22) olvasónk és az alábbi levelet küldte címünkre. „Itt a tavasz és a tavasszal a legyek. Azt mondják, hogy egy tavaszi légy elpusztulásával egymillió nyári légy semmisül meg. Jó lenne, ha mindenki venne egy kis fáradságot és a környékünkön már jól bevált recept szerint együttesen száll- nánk szembe a legyekkel. Halál a legyekre!” Találékony olvasónk receptje a következő: Végy egy 4—5 literes dunsztos üveget, töltsd meg félig ecetes uborka— paprika—dinnyéiével, és tedd ki az udvar közepére. A szemtelen, de fölöttébb ostoba legyek beleszédülnek és belefulladnak a csalctkül kínált folyadékba. Az ötletnek elsősorban megrögzött lé—-"’’"nességünk miatt adtunk helyet, de úgy véljük, hogy a légyfogót készítő- és a Cheniatox-ot előállító üzem propagandistái is tudnának egy-két használható tippet adni légyügyben. A* ígéret szép szó., Műit év november 1-én vettem egy MF típusú propánbután gázzal működő főzőt, háromszáz egynéhány forintért. Kihívattuk a szerelőt a DÉGÁZ helyi kirendeltségétől, hogy garanciális előírásoknak megfelelően szerelje fel: de eltörte a csapfejet. Első ígéret: körülbelül egy hét múlva kijön, hozza az alkatrészt. Nem jött. Mint később kiderült, egyéb, más ok miatt elbocsátották a cégtől. Az idő telt, múlt, három szerelő is kint járt, ugyanazzal az indokkal távozott: jelenleg nincs ilyen alkatrész raktáron, majd jönnek. Egyszer megelégeltük a várakozást. A férjem személyesen bevitte a DÉGÁZ- hoz a használhatatlan gázfő- zőt. Űjabb ígéret: írnak a gyártó cégnek — ..Lampart” Zománcipari Müvek, Salgótarján —, küldjön egy ilyen alkatrészt. „Csak” egy hónap telt el, de a cég nem is válaszolt. Mellesleg szólva, házilag már régen megcsináltuk volna a hibás alkatrészt, de alumíniumot csak nehezen lehet hegeszteni. Goda Sándorné Békéscsaba, Beloiannisz u. 3. „Potya sör" és szemüveg A múlt heti Szerkesszen ve- lünk-ben „Potya sör” címmel adtuk közre a Sarkadi ÁFÉSZ egyik üzletvezetőjének levelét, aki panaszt emelt a sarkadi falatozóban április 8-án fizetés nélkül távozó három fiatalember ellen. A potyaivók tehergépkocsin távoztak, s az üzletvezető az autó rendszámát is megírta levelében. A cikk megjelenését követően Román János, a VIDIA Nagykereskedelmi Vállalat kocsiki. sérő je felkereste szerkesztőségünket és tiltakozott a „potya sör” miatt. Az igaz, hogy április 8-án jártak Sarkadon, és be is tértek a Gyulai úton levő presszóba, de egy és fél kettő óra között, s nem pedig este. A rendelt sört pedig kifizették! Román János, aki a vállalat szocialista brigádjának tagja, bosszankodva vallotta be, hogy kollégái, ismerősei jó néhány kellemetlen percet szereztek neki, miután a cikket elolvasták. Nagy kár — állította Román János —, hogy az ÁFÉSZ falatozójának üzletvezetője rosszul látta a potya sörösök autójának rendszámát és nyilvánvalóaín véletlenül az övékét írta fel. Tréfásan azt javasolja az üzletvezetőnek, hogy szerezzen be szemüveget A „potya sör”-ről szóló első híradásunk ezzel tehát nem ért véget. Továbbra is keressük és keresheti az üzletvezető is a fizetés nélkül távozó pácienseket; ha csak nem jelentkeznek önként a számla kiegyenlítésére. Elnézést az utasoktól A Békés megyei Népújságban április 23-án megjelent „Félrevezető táblák’’ című cikkben foglaltakat megvizsgáltuk és a következőket állapítottuk meg. A kihelyezett indulási jegyzékeket tételesen felülvizsgáltuk és valóban a jelzett időadat azon az indulási jegyzéken nem volt feltüntetve, melyet a cikk írója megnézett. Véleményünk szerint az utazó- közönség részéről a tévedés ott történt, hogy nem nézték meg a békési kirendeltség épületén elhelyezett indulási jegyzéket, melyben a kérdéses időadat szerepel. A kocsiállásoknál elhelyezett indulási jegyzéket a békési ki- rendeltség dolgozói készítették el és nem fordítottak kellő gondot a jegyzék pontos elkészítésére. Az utazóközönség elnézését kérjük, és továbbiakban nagyobb figyelemmel kísérjük az utazással kapcsolatos tájékoztató-adatok pontosságát, hogy a jövőben ehhez hasonló esetek ne forduljanak elő. Lukovics Béla forg. ig.-helyettes Szabó Lajos személyforg. és kér. oszt. v. 8-as AKOV 9,J\em vagy oh már teenager, 99 — kezdte a beszélgetést egyik békéscsabai telefonáló —, „de szívesen meghallgatnám a Sigma-zenekart. Ügy tudom, hogy az együttes most a Balassiban , játszik, jó lenne, ha időnként máshol is feli lépnének, mert — bár i még jócskán messze | vagyok a nyugdíjas- j kortól — a tizenévesek közé vén fejjel csak nem mehetek zenét hallgatni. Egyszer^ véletlenül bementem a Balassiba, de hatalmas zene-bona és a számomra idegen teenager viselkedési mód elriasztott. Nem léphetne föl a Sigma például a Kö- lös-szállóban?” Fölkerestük a zenekar vezetőjét, Kaposvári Jenőt, aki az együttes többi tagjának nevében te örömmel vállalkozna nem tizenéves korú hallgatók előtti produkcióra, akár —- szünnapokon — a Körös-étteremben is. Ez a lehetőség a Sigma vezetőjének véleménye szerint azért is csábító, mert az együttes sokoldalúbb annál minthogy csak fülre pesztő beat-ot játsszon Így tehát most — ahogy mondani szokták — az illetékeseken a sor.
